Külső vizsgálódás

Csakúgy, mint ikertestvére, ez a ház is igen masszív felépítésű. Mint később látni fogjuk, erre a következtetésre nem csak súlyából jutottunk. Nézzük az elejét:

Felépítése és dizájnja egyszerű, feltűnést mellőző, diszkrét; egyszerűségében mégis van valami vonzó. Az előlap alsó részén találhatjuk a két USB csatlakozót – hasznos megoldás, hiszen nem kell a gép mögé bújva keresni az USB csatlakozókat. Praktikus a nagy bekapcsoló gomb is, amely mögött határozottan kattanó mikrokapcsoló bújik. Ez alatt találjuk a reset gombot, mely megnyomása véletlenszerűen lehetetlen, ám mégsem kell tollbetéthez folyamodnunk, ha netán egyszer szükség lenne rá.

Kellemes tapintású a fényezés. Ez egyébként elég vastag, s érdekesen érdes felületű. A fenti képen kékes színnel próbáltuk jobban láthatóvá tenni az apró felületi dombocskákat.

A gépház baloldalán található a ház egyetlen kopoltyúja, amely egyben igazi érdekessége is: a Fanduct Bar fantázianévre hallgató szívócső közvetlenül a processzorra szívja a friss levegőt a gép környezetéből. A szívócső hossza állítható, így közvetlenül a CPU fölé helyezhető (hírünkben volt szó erről a rendszerről). Nem sokára közelebbről is megtekintjük ezt a megoldást, ám egyelőre nézzük a ház hátoldalát:

A szokásos ATX-féle felépítésből csak a hátsó nyolccentis szellőzőnyílása tűnik ki; az sem éppen biztatóan, hiszen az apró lyukakon keresztül nem feltétlenül kellő mennyiségű levegő jut be a ház belsejébe, s viszonylag zajos a kicsi furatokon átpréselődő szél hangja. Zárjuk a külső mustrát a ház aljának megvizslatásával:

Az apró, ám kellően puha műanyag talpacskákat a felhasználónak kell rögzítenie a ház alján.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!