Képminőség

A Canon A 1000 IS fehéregyensúlya a kategóriához képest stabil, magasabb ISO-értékeken is ugyan azt a WB-t produkálja az automatika, mint alacsonyabbakon.

A kép részletei még ISO 1600 mellett sem vesznek el, a tesztábrán a legfinomabb vonalak is jól elkülönülnek egymástól.

Ha nem tesztábrát fotózunk éppen (s miért is ne használnánk valóvilág témákra is a gépet?..), akkor egészen ISO 800-ig nyugodt szívvel elmehetünk. Sem a zaj mértéke, sem a képminőség romlása nem zavaró.

Lenti képen szépen látszik, hogy a képzaj a sötét részeken is visszafogott. A Canon nagyon jó munkát végzett, az érzékelő és a képalkotó algoritmus viszonya valószínűleg igen harmonikus.

Az optikáról is csak jókat írhatunk. Nagylátón (ami a maga ekvivalens 35 mm-es gyútávjával nem nevezhető extrém nagylátószögűnek) észrevehető, de nem zavaró a hordótorzítás. Kár, hogy nem indul lentebbről az optika.

Kimentünk a természetbe, s lőttünk pár képet erős napsütésben. Az optika alsó végén is csak minimális CA volt látható, ott is csak a kép jobb felső csücskében, ahol a legerősebb volt a napsütés hatása.

Az „ezres” alapbeállításai szerint minimális túlszaturáltságot mutat, de ennek hatása inkább kellemes, mintsem zavaró. Jó felbontás, igen nagy részletgazdagság jellemzik az A 1000 IS-el készült képeket.

A kis masina makrózásra is pompásan alkalmazható, hiszen a tárgytávolság akár három centiméter is lehet.

Nem maradt ki a képstabilizáció sem az ezresből; kétféle módon történhet a bemozdulások megakadályozása: vagy folyamatosan, vagy exponáláskor lehet aktív az IS. Próbálgatásaink alapján az exponáláskor aktív képstabi nyújtotta a legjobb eredményeket. Hatékonysága nem volt rossz, de továbbra is a Panasonic Mega O.I.S. viszi a pálmát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!