Samsung Galaxy Camera

Az okostelefonok térnyerése óta egyre jobban zsugorodik a hagyományos jellegű kompakt fényképezőgépek piaca. Szinte minden gyártó komoly visszaesésről panaszkodik, mert egyre többen használják inkább iOS és Android operációs rendszerű mobiltelefonjaikat fotózásra is. Ennek az egyre jobban terjedő szokásnak nemcsak az az oka, hogy a telefon mindig és mindenhol velünk van, hanem az is, hogy egyre több olyan – akár ingyenes – alkalmazást tölthetünk le okostelefonjainkra, amelyek elkészült vagy épp készülő fényképeinket különféle módon feldobhatják.

Milyen választási lehetősége van hát egy fényképezőgép-gyártónak, ha nem szeretne mínuszokba zuhanni? Vagy befejezi a kompakt gépek gyártását, ami gyakorlatilag a bevétele oroszlánrészéről való önkéntes lemondást jelentené, vagy elkezd olyan gépeket forgalmazni, melyek a telefonokhoz hasonló módon használhatóak és bővíthetőek. Arra a kérdésre, hogy vajon mennyire lesz életképes ez az újfajta hibrid, valószínűleg nem fogunk tudni cikkünkben választ adni, de arra igen, milyen fotós szemszögből a Nikon Coolpix S800c és a Samsung Galaxy Camera használata.

A Samsung Galaxy Camera

Cikkünk egyik szereplője a Samsung első Android operációs rendszerű fényképezőgépe, a Samsung Galaxy Camera. Az Android 4.1.1-es változatát (más néven „Jelly Bean”-t) futtató masina egyik különlegessége a 21-szeres átfogású optika, amely nagylátó végén F2.8-ról, telén pedig F5.9-ről induló rekesszel rendelkezik. Másik érdekessége, ami okostelefonos jellegéből ered, a hatalmas érintőképernyő, ami gyakorlatilag a készülék teljes kezelőfelületét jelenti.

A Galaxy Camera – annak ellenére, hogy egy teljes operációs rendszert kell beindítania – meglepően gyorsan vehető használatba: a bekapcsológomb lenyomásától számítva körülbelül 3 másodpercet kell várni a kezelőfelület megjelenéséig. Ez a felület három részre oszlik. A képernyő jobb oldalán a működési mód választható ki. Itt két dedikált érintőgombot találunk az álló- és a mozgóképhez, illetve egy harmadikat a klasszikus PASM és a videó mód kiválasztásához.

Ha megérintjük a középső, „üzemmód” feliratú mezőt, akkor újabb három piktogram bújik elő: a legfelső a teljesen automata módot, a középső a sémákat, a legalsó pedig a PASM és videó üzemmódot tárja elénk. Programautomatikában kizárólag az érzékenység (ISO 100 és 3200 között), valamint az expozíciókorrekció (+/-2 FÉ közt) aktív, míg Manuális módban a záridő (1/2000 és 16 mp közt), a rekeszérték (gyújtótávolságtól is függően F2.8-F5.9 és F8 közt), és az érzékenység is változtatható.

A képernyő kezelőfelületének második része alul, a kis felfelé mutató nyíl megérintésével aktiválható. A gyártó ide a különféle képhatásokat rejtette, mint például a szépiát, a fekete-fehéret, a negatívot vagy a pasztellvázlatot, így ezek használatával akár megúszhatjuk a külső effektek letöltését.

A harmadik rész a képernyő bal felső sarkában látható, itt a jobbra mutató nyílnál a vaku, az időzítő, a mozgókép felbontása és a fájlmegosztás elérhetősége található a némítás mellett. Tovább haladva balra, a fogaskerék ikon érintése a fényképezéssel kapcsolatos és az általános jellegű beállításokhoz vezet. A Beállítások menü három fő alegységből áll, ahol az elsőnél a fotózás paramétereit (pl. fehéregyensúly, időzítés, fénymérés stb.), a középsőnél a fájlmegosztással kapcsolatos témákat, míg a jobb szélsőnél az általános funkciókat (pl. AF- és zárhang, kompozíciós segédvonalak, kijelző fényereje stb.) tudjuk megváltoztatni.

Az érintőképernyő sebessége, reakcióideje jó, az ujjmozgást megfelelően követi a masina, amit az AF mező mozgatásánál is megfigyelhetünk (lásd kisfilmünk).

Ha a készülék androidos részét szeretnénk megnyitni, akkor a házikó piktogramra kell bökni, és azonnal elénk tárul az okostelefonoknál is megszokott felület. Mivel egy teljes értékű Androidos számítógéppel állunk szemben, ezért erre a masinára is letölthető milliónyi alkalmazás a Google szolgáltatásain keresztül. Ehhez egyszerűen csak be kell kapcsolni a vezeték nélküli hálózatot, és csatlakozni egy olyan hotszpothoz, amin keresztül az internetet elérhetjük. A másik módszer, hogy vásárolunk egy SIM kártyát mobilnettel, hiszen a Samsung Galaxy Camera ezt is képes kezelni.

A próbaidőszak alatt azt tapasztaltuk, hogy a Samsung Galaxy Camera nagyon gyorsan lemeríti az akkumulátort, így nem nevezhető ideális választásnak például egy egésznapos túrához, ahol vélhetően sokat szeretnénk fotózni. Az óriási energiaétvágynak nem utolsósorban a hatalmas kijelző az oka, de a helyzetet fokozottan rontja, ha bekapcsoljuk a Wi-Fi modult és a GPS-t – gyakorlatilag kétórás használat után kereshetjük a következő konnektort.

Ezeken túlmutatva a Samsung Galaxy Camera nagyon jól összeépített kis készülék, és mérete ellenére könnyű. Használata az „igazi” fényképezőgépekhez szokott felhasználóknak megszokást igényel, de a mai kor elektronikai eszközein felnőtt „mobil generációnak” ez bizonyára nem okoz majd különösebb gondot.

Nikon S800c, végszó

A másik „okos” fényképező a Nikon S800c, aminek lelke a Google Android rendszerének egy régebbi kiadása (v2.3.3, azaz a „Gingerbread”). Ez igazából nem jelent hátrányt, hiszen a fényképezőgépes résznek gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy éppen milyen OS fut rajta – sokkal inkább a megfelelő működési sebességen és stabilitáson van a hangsúly, s szerencsére az S800c-nél egyikkel sincs baj.

A Nikon fényképezőgépének működése hasonlít a Samsung Galaxy Cameráéhoz, azonban itt valamivel gyorsabban zajlik a hidegindítás. A kezelőfelület (tehát a képernyő) több elemet tartalmaz, és az érintőfelület mellett rendelkezésünkre áll még három fizikai nyomógomb is – ennél a pontnál látszik, hogy az S800c-t fényképezőgép-gyártó tervezte.

A Coolpix S800c-ben is megtalálható a vezeték nélküli rész, és a GPS-ről sem kell lemondania a fotósnak. Három fájlmegosztási módot kínál fel a masina, melyek a Google+ (a Google közösségi hálója), a Gmail és a Picasa (fényképmegosztó és online album oldal). Ha nem kívánunk ezekkel élni, akkor sem kell lemondani a képek vezeték nélküli megosztásáról: a „Kapcsolat” címszó egy egyedi alkalmazást rejt, ami képes egy másik androidos (vagy iOS rendszerű) okos eszközre feltölteni képanyagainkat. Ennek feltétele, hogy a másik készüléken fusson az ingyenesen letölthető Nikon Connect to S800c nevű program, amely egy rövid párosítás után automatikusan átmásolja felvételeinket.

Sajnos, a Nikon gépe is „zabálja” az akkumulátort – úgy tűnik, a nagy érintőkijelző, a GPS és a Wi-Fi modul egyszerűen akkora étvággyal esnek neki a kis telepeknek, hogy azok nem képesek 2-3 óránál tovább életben maradni. Sajnos az egyre újabb műszaki tárgyak rohamos fejlődésével nem képesek lépést tartani az áramforrások. Ha ezeket a masinákat is legalább 2-3 napig szeretnénk egy-egy feltöltéssel használni, akkor vagy sokkal nagyobb elemekre lenne szükség, vagy olyan technológiai lépésekre, amelyek irreális mértékben megemelnék a termék árát és/vagy tömegét. A Nikon S800c kezelhetősége valamivel „fényképezőgépesebb”, mint a Samsungé, de egy olyan felhasználónak, aki a hagyományos fényképezőgépekhez és azok analóg kezelőfelületéhez szokott, néha sokkoló élményt nyújt ez az újdonság.

Végszó

Mi hát az előnye ezen hibrid rendszereknek? Miben nyújtanak mást/többet, mint hagyományos kompakt társaik? A gyártók tévesen értelmezték volna a piaci igényeket? Nos, ezen Androidos gépek előnye igazából csak a modularitásuk. Az okostelefonokból átemelt rendszerre tetszőleges alkalmazás telepíthető – és ilyenekből ezerfélét találhatunk –, melyek jó része ráadásul ingyen is elérhető. Képszerkesztőre, képi szűrőre lenne szükség? Képanyagainkat egyből megosztanánk ismerőseinkkel? Semmi gond, ez mind megoldható ezekkel a masinákkal.

Sajnos a kütyüknek árnyoldalai is akadnak bőven: elsősorban az energiaéhséget és a nem túl felhasználóbarát kezelést kell említeni. És itt merül fel a kérdés, hogy nem értették-e félre a piaci igényeket a gyártók ezekkel a hibridekkel? Ha nem tudunk telefonálni, kommunikálni az újoncokkal, akkor ezeket sem fogjuk plusz koloncként magunkkal cipelni, mert nem feltétlenül az Android nyújtotta szabadságra van szüksége az amúgy kompakt gépeket használó kocafotósnak, hanem inkább a „mindent egy készülékben” megoldásra. Most akkor zárul a kör? Ismét az okostelefonhoz érkeztünk volna vissza? Meglátjuk.

A Nikon S800c fényképezőgépet a Nikon Magyarország Kft.-től, a Samsung Galaxy Camera fényképezőt pedig a Samsung magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön bemutatónkhoz.