Új hozzászólás Aktív témák

• #72 bigwhite csendes tag

  Új Válasz 2014-11-05 19:31:08 #72

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bigwhite

  csendes tag

  Viszonylag ritkán pofázok bele itt az okosok dolgába, de ezt a cikket most muszáj véleményeznem.
  Ugyanis én belülről éltem meg szervizmérnökként egy olyan német cég halálát, mint pl. a Grundig, Telefunken, Blaupunkt vagy akár a Löwe, csak mi nem a konzumer elektronikában hanem az iparban tevékenykedtünk gyakorlatilag konkurencia nélkül, ám a saját területünkön legalább ekkora nevek voltunk. Hogy pontosan milyen berendezéseket gyártottunk, az most teljesen mindegy, Európában csak mi gyártottunk ilyet és világviszonylatban is nagyon kevés konkurensünk volt, tőlünk vette szinte mindenki, akinek ilyenre volt szüksége.
  A kor szintjén (90-es, 2000-es évek) viszonylag jó minőséget produkáltunk irreálisan drágán, de akkoriban még pörgött a világgazdaság, pénz nem számított, azok a cégek, akik az ügyfeleink voltak, gazdagok voltak és elképzelhetetlennek tartották volna, hogy egy nem-európai cégtől veszik meg a terméket. A "Made In Germany" mindent eladott.
  Ezen a ponton jegyzem meg, hogy itt a topicban többek által hülyeségnek beállított márkahűség akkoriban még cégszinten is működött.
  Az igazgatók évente cserélgették a 7-es BMW-ket, mindenki - még én is kezdő szervizesként - Buisness Class-on repültünk Lufthansával az ügyfelekhez, fullos Passatokat kaptunk céges autónak, a bajorországi cégközpontban ingyen volt a kávé, üdítő, a sales-esek euró tízezreket vettek fel jutalékként minden megkötött üzlet után, egy projektre 2x-3x annyi ember lett leküldve Lengyelországba, Horvátországba, Magyarországra, mint amennyi okvetlenül szükség lett volna a meló elvégzéséhez, 4-5 csillagos szállodákban laktunk, hétvégére mindenki hazarepült az említett Buisness Class-on Lufthansával.
  A vezetőség az elefántcsont toronyban elérhetetlen volt a dolgozók számára, de mit is akarhattunk volna tőlük. A fejlesztők olyan nagy urak voltak, hogy nekünk szervizeseknek kifejezetten meg volt tiltva, hogy a Fejlesztő Urakat telefonjainkkal vagy email-einkkel megzavarjuk az elmélkedésben olyan profán dolgokkal, mint hogy elmondjuk, ha valamilyen konstrukciós vagy szoftveres hibát találtunk a termékben.
  Ez a rohadt nagy jólét, a konkurencia hiánya, a fejlesztők számonkérésének teljes hiánya, a vezetés eltespedtsége aztán eljuttatta a céget oda, hogy gyakorlatilag megállt a fejlesztés, 10 évig szinte semmilyen új termékkel nem jelentkeztünk, megjött a gazdasági válság, utolért minket a konkurencia az Egyesült Államokból (mondjuk annyi szerencsénk volt, hogy nem Kína, bár fene tudja, lehet h az sem lenne rosszabb), az ügyfeleinknek (cégek) sem ment már olyan jól mint régen.
  Aztán egyik reggel jött egy email, hogy HAMMM! bekapott minket az amerikai konkurencia. A nevünk megszűnt, a vezetőség repült kompletten, a termékeink a "múzeumba" kerültek, a dolgozók kb, 80%-át kirúgták, és beintegrálódtunk az amerikai konszernbe.
  Azóta kb egytized akkora működési költséggel dolgozunk, az anyacégünk neve alatt futó, Mexikóban gyártott terméket forgalmazzuk és üzemeltetjük, de legalább a munkánk megmaradt.
  Jó persze, más tervezési elvek mentén épült a termék, kb. olyan a különbség mint a Tigris és a Shermann (jól írtam?) harckocsik között. Olcsóbb tömeggyártmány, a végtelen precizitásra törekvés nélkül, de eladható és működik. Most ez kell a világnak. Lehet ezen moralizálni, de ez van. Az a fajta üzleti modell már nem volt tartható, belebukott a régi cég.

  bigwhite

Új hozzászólás Aktív témák