Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • UnA

    Korrektor

    válasz #90088192 #15 üzenetére

    "A haláltól nem felek nincs mitől, az életem 1/3 részét kb öntudatlan állapotban töltöm el, mitől különbözne ettől maga a halál?"

    Meghalni, – elszunyadni, – és alunni!
    Talán álmodni: – ez a bökkenő;
    Mert hogy mi álmok jönnek a halálban,
    Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
    Ez visszadöbbent.

  • Csapoati

    nagyúr

    válasz #90088192 #15 üzenetére

    Nem a konkrét mondanivalóra céloztám (bár persze nyilván viccből írtam a kérdést is), hanem hogy ilyeneken gondolkodsz. Lehet én vagyok csak kicsit egyszerűbb lélek, de véletlenül sem szoktam ilyesmiken filozofálgatni. Az életed 1/3 része öntudatlanként hogy jön ki? 4-5-6 évesen a gyerek már "tudatánál van", később emlékszünk is ebből a korból származó emlékekre. Idősen meg nem gondolom, hogy 25-30+ évet öntudatlanul töltenénk el.

    [ Szerkesztve ]

    tehát a két csoportból a lassabbik legjobb idővel rendelkezőben lévők közül az ötödik legjobb időt futó indul majd a poleból.

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz #90088192 #15 üzenetére

    Az endorfin állítólag sok drognál jóval erősebb szer, de a kívülről bevitt morfiumnál is jóval erősebb hatása van. Pszichiátertől azt hallottam egy előadásban, hogy az a baj kívülről bevitt szerekkel, hogy a szervezet el fog szokni attól, hogy a normál esetben pozitív érzelmeket kiváltó cselekedetekre, gondolatokra endorfint termeljen. Ellustul a szervezet és aztán egyre nehezebb lesz elérni, hogy természetes úton endorfinok termelődjenek a tetteink és gondolataink miatt. Elkezd kialakulni a függőség. Végső esetben lehet, hogy már egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tudjuk majd elérni a természetes jó érzést.
    De sajna vannak olyanok, akik vagy születésüktől fogva vagy kisgyermek kori traumák miatt felborul a kémia és folyamatosan szorongnak vagy nem éreznek akkora örömöt mint mások, stb... Ku**ára bonyolult ez. Pont emiatt, sosem szabad szerintem ítélkezni, vagy számon kérni az ilyen betegeket szakmai vizsgálat/segítség hiányában: hogy a drogos miért drogozik más meg bezzeg tiszta, hiába küzdenek hasonló problémával. (Legalább is az első lépésekben biztosan nem. Legfeljebb, ha már kialakult a kölcsönös respect és bizalom a kapcsolatban.) A személyben kialakuló érzelmek függnek az idegrendszerétől, a hormonháztartástól/kémiától, a környezeti behatásoktól és gondolati/mentális egészségtől. Ha valakinek nagyon szerencsétlen ezen paraméterek kombinációja és nem egy pszichiáter/pszichológus segít neki, akkor könnyen oda jut, hogy akkor legalább valamilyen drog ad neki egy kis örömöt, ha már máshonnan nem jut vagy nem tud szerezni.

    Jevons paradox

Új hozzászólás Aktív témák