Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • tildy

    nagyúr

    válasz vati #17867 üzenetére

    Többedik ilyen stílusú post ott. Nem az egyetlen... Múltkor már más is linkelt onnét akkoris a hajamat fogtam.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • whitezo88

    nagyúr

    válasz vati #17927 üzenetére

    nem attól félk hogy azt mondaná, csak ne úgy kezeljen mint barátot (végülis barátokat is lehet kajálni hívni). bár annyira nem ismerjük egymást rég, előtte kb 4szer találkoztunk (edzőteremben), akkor is csak terefere volt.
    túl kiismerhetetlenek a nők, de ezért (is) szeretjük őket :B

  • tildy

    nagyúr

    válasz vati #17929 üzenetére

    Nem is a helyi közösség volt a lényeg a hozzászólásomban, hanem a "valódi szükséglet".
    néha ezt érdemes lenne akár párkapcsolatbna is felfedezni, és nem mindig cska többet, jobbat akarni :U

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • PazsitZ

    addikt

    válasz vati #26039 üzenetére

    Legalább nem vagyok egyedül ezen véleményemmel. :U

    - http://pazsitz.hu -

  • tildy

    nagyúr

    válasz vati #26039 üzenetére

    KHm. Ha egy alma kívűl fényes, és jónak néznek, belül meg rihad, az jó alma?
    Ha én illuizóvilágban élek, attól az igaz még?
    Hogyne lehetne valami látszatboldogság. Az, amikor nem akaroma rosszat látni, amikor rózsaszín szemüveget veszek fel. PErsze mindent Rózsaszínben látok, de attól mgéa világ nem rózsaszín.

    [ Szerkesztve ]

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • orbano

    félisten

    válasz vati #26039 üzenetére

    nem tudom pontosan a diagnózisát, de határozottan depressziós volt. majd ha leszek otthon kikeresem neked pontosan. de pontosan felvázolta azt az élethelyzetet, amikor egy friss szerelem, és az általa okozott gyönyör átmenetileg elfeledteti az életed valós problémáit, amikkel előbb-utóbb szembesülnöd kell.
    a párkapcsolat pedig miért lenne olyan kiemelkedően fontos? mert belédnevelték, hogy meg kell keresned életed párját, meg mert olyan erős (de annál felszínesebb) érzés a szerelem? mert az egész kultúránk erre a romantikus, de nem feltétlenül tökéletes elképzelésre épül? ugyanmár.

    A vér nem válik VAZZE!™

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz vati #26043 üzenetére

    Először is, azért nem értesz, mert félreolvastál valamit:
    "Hatékonyan kapcsolatban lenni." Ez a cselekvés hogyan-ja, nem pedig a cselekvés eredménye révén létrejött valami (gyk. kapcsolat). Amely utóbbiról mindkét félnek megvan a saját verziója.
    Azt hiszem, ez lényeges különbség... :P

    Jó lenne, ha nem a sztereotípiák alapján arra reagálnátok, amit hisztek, hogy írok, hanem arra, amiről konkrétan írok... Hmm?

    Ennek megfelelően két társfüggő kapcsolata akkor hatékony, ha mindkét fél megkapja a társat, amitől függhet. Nem hiszem, hogy gond lenne a társfüggőséggel, ha mindkét félnek jó így. az már más kérdés, hogy ez hova vezet...

    Minden kapcsolat addig hatékony, amíg arról szól, amire a felek szerződtek, akár tudatosan, akár tudattalanul. Ahol kinövi valamelyik fél a szerződési pillanatot, onnantól a kapcsolat nem lesz hatékony számára. Ekkor változtatni szeretne. Ha sikerül a másiknak ezen a szinten is szerződnie a másikkal, akkor újra hatékony lesz a kapcsolat. Tök mindegy, mit szolgál az ki.

    De ha valaki a boldogságát abban látja, hogy mennyire jók a kapcsolatai és a szerződései, akkor szerintem elég boldogtalan élete lesz. Ezt tapasztalat is mutatja.

    A magam részéről nem ebben szeretném a boldogságomat definiálni. Azt hiszem, ennyi, ami erről emondható.

    [ Szerkesztve ]

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

  • orbano

    félisten

    válasz vati #26043 üzenetére

    "Mi a párkapcsolat értelme, ha nem képez boldogságfaktort, és hiánya nem rontja a komfortérzetet?"

    rossz a kérdés. olvasd el megint az állítást:

    "belátja, min is múlik a boldogsága, és ezt nem azonosítja "

    ergo a boldogág akkor következik be, ha elégedett vagy azzal, ami van. a párod pozitív érzéseket nyújt, ahogy a környezeted, a barátaid, a pénzed, minden. a boldogság kulcsa az az, hogy melegészel-e ezzel. ez egy szubjektív dolog. van aki ugyanabban az életkörülményben boldog, van aki pedig nem. tehát az egész agyban dől el, csak ez ugye becsapós, mert úgy van nevelve az ember, hogy a külvilágról kapsz egy képet, hogy na vazze, ez az állapot a boldogság, ide kell eljutni, ezt kell érte tenned, stb. közben pedig ez az egész belül dől el. van is rá egy híres "közmondás", miszerint boldogok a lélekben szegények.

    A vér nem válik VAZZE!™

  • tildy

    nagyúr

    válasz vati #26045 üzenetére

    Igen, lehetséges.Én nem nevezem valódi boldogságnak azt, ami illúzióra épül.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • I_Am

    veterán

    válasz vati #26054 üzenetére

    "Szerintem ha valamelyik fél elgondolkozik egyátalán azon, hogy létezik ez a kimondatlan szerződés és miből áll, ki hogy érti, mit lát bele, az a kapcsolat már válságban van.
    Vagy mindig is felszínes volt."

    Dehogy felszines, meg válságos. Önismereten alapul. Nem kell gondolkodni, pont ez a lényeg, hiszen azt kapod amit szeretnél és azt adod amit szeretnének. :)

    szerk:

    "Ebben a készségben a nemek nem egyformák, talán ennek az eredménye, hogy egy kapcsolat többnyire addig tart, amíg a nő működtetni akarja."

    Ezt inkább nem kommentálom, mert iszonyatosan nagy marhaságot írtál. :D

    [ Szerkesztve ]

    Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz vati #26054 üzenetére

    Többnyire nem értek veled egyet. Úgy a leírtakban abszloúte nem... :U :D

    Gondold végig, hogy mit jelent embernek lenni, ki is vagy valójában, és miért van szükséged másokra, más emberekre, és a velük való kapcsolatra. Illetve miért egy nővel való szerelmi kapcsolatban kulmináltatod mindennek lényegiségét. Sőt, miért érzed magadat tehetetlennek azt illetően, hogy egy kapcsolatot működőképessé tegyél akár úgy, hogy a nőt is rá tudod venni arra, hogy működjön. illetve, miért nem lépsz le akkor, amikor Neked már nem működik, de ő még szeretné, hogy igen...

    Ha megvannak a válaszaid, akkor belátod, hogy tökre feleslegesek a kérdéseid is, és választ kaphatsz arra is, miért nem értek egyet most Veled...

    Kifejteni a konkrét ellenérveket pedig eme fórum keretei között lehetetlen, és nem is célszerű.

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

  • orbano

    félisten

    válasz vati #26057 üzenetére

    "Nem nevelés kérdése, legalábbis nem azé a nevelésé -amikor már tudatosulnak és néven neveződnek dolgok- amire szerintem gondolsz. "
    Nem csak erre gondolok. Arra is, amit mondasz, meg igazából mindenre. Családban nősz fel, a szüleid párkapcsolatban élnek, függenek egymástól, megismerkedsz a romantikus párkapcsolat fogalmával, azt látod az emberek társat keresnek. Minden erről szól, az egész kultúránk, tudományunk, a társadalmi hagyományok, a vallás. Fejlődésed minden pici askeptusában ott lebeg egy számunkra megdönthetetlen dogma: a szerelem jó, mély, igaz érzés, ezért érdemes élni, és ami még rosszabb: egyetlen olyan lény, a szerelmed létezhet csak, akivel mély, intim kapcsolatot ápolhatsz. Neki kitüntetett szerepe van, sokkal több empátiát, intimitást kap tőled, mint bárki más. Aztán "összefutsz" egy 74 éves bölcs emberrel, aki meg akar győzni az ellenkezőjéről, és úgy érzed, még a lelked is összeszorul annak a gondolatától, hogy el akarják tőled venni a szerelem intézményét. Pedig logikusan belegondolva nem kell. Egyszerűen csak úgy nőttünk fel, hogy kell. De nem. Ugyanezt a szeretetet meg lehet élni sok "kicsi" emberi kapcsolatban. Csak fingunk sincs hogyan csináljuk.

    "Attól a szükségleteink még vannak"
    Nincsenek. Mindenről le lehet mondani. Az összes ösztönünk leküzdhető. Nyilván nagyon nehéz, egy élet munkája is kevés lehet hozzá, de nincsenek határok. És igenis minden, de minden agyban, lélekben dől el, és amit ott van, az sugárzik kifelé és teremti meg a körülötted lévő valóságot.

    [ Szerkesztve ]

    A vér nem válik VAZZE!™

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz vati #26107 üzenetére

    Miből gondolod, hogy magamra vettem a megszólíttatást, és hogy azt gondolom, aktuális problémáddal tértél be egy kis szóasszóra? Mert hogy ilyet egyiket sem éreztem, az fix, így nem is gondoltam rá. Engem a Te magán jellegű problémáid nem igazán izgatnak, eddig sem tették. Provokáltál, és reagáltam.

    Azt hiszed, hogy ha amúgy is a nyűgöddel jöttél volna, majd előálltam volna a jól megmondom a tutit mentalitással? Egy olyan aláírású emberrel én elvből le sem állok győzködni, mint ami Neked van... :U

    Azt azért sajnálom, hogy Csernus doki itt az etalon, mint a tutit megmondó figura, amelynek mi csak a paródiája lehetünk. Ez számomra megalázó minősítés. Minden oldalról...

    A pszichológia, mint tudomány egzaktságát csak azon a síkon vitassuk, amely elméleti konstruktumokkal operál, és olyan elméleti modelleket használ, amelyek révén igyekszik megfogni a lényeget. A pszichológia halála az, amikor az elméleti konstruktumokon zajlik a vita, nem a lényegen. A lényeg elismertségének pedig tradíciói vannak mind tudományos berkekben, mind kulturálisan, mind morálisan. Szóval, amíg ezekben a kérdésekben lesznek ellenvélemények, addig lesznek ellentmondó konstruktumok, és ellentmondó lényegiséget megfogalmazók, amelyben a közös nyelv csak nehezíti az ellentmondás konkrét fekete-fehér képletét.

    De ugye azt nem gondolod, hogy amikor a szakmánk gyakorlásáról van szó, akkor ezen bizonytalanságokra támaszkodva adunk kapaszkodási felületet egy bajba jutott embernek?!

    Én naponta akár több százszor is ellentmondok magamnak, ha a beteg gondolkodási világa ezt kívánja. Mert tök mindegy, milyen elméleti konstruktumba csomagolva adom a kezébe a lényegét annak, amivel küszködik. Nekem két dolgot kell tudnom. Az egyik, hogy a gondolkodásmódjához igazítani tudjam a konstruktumot, a másik, hogy a sok konstruktumban hol a közös lényegiség, amellyel a valóság a legpontosabban közelíthető. Ettől szakma a szakmám. ;)

    Boldogságról elvből nem vitázom.

    A kapcsolatokban való gazdag tapasztaltságot senki nem választja tudatosan, mivel ez önmagának ellentmondó üzenet lenne. A részemről ennek két oka van: a.) belementem minden helyzetbe, hogy senki ne mondhassa ki rám, hogy egy válogatós picsa vagyok, és megadtam az esélyt majdnem mindenkinek, hogy bizonyítsa, külsőtől, intellektustól, érdeklődéstől, és a többitől függetlenül, hogy remek partnerem lehetne; b.) amikor csalódtam, nem álltam be a sarokba a sebeimet nyalogatni, hanem megpróbáltam tanulni belőle, elgyászolni mielőbb, amit lehet, és tovább lépni.
    Attól függetlenül, hogy ez egy rendkívül gazdag életet hozott eddig magával, jelentős hasznát veszem a munkámban is. Minden esetre, nem csak a saját élmények alapján ismerem a kapcsolatokat, hanem hála az égnek, remek beleélőképességemnek köszönhetően magamba szívtam a világirodalomból, és a filmgyártás bőségszarujából is számos tapasztalatot....

    [ Szerkesztve ]

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz vati #26136 üzenetére

    Ez asszem 1999-ben, vagy 2000-ben voltam Debreceni Klinikán a Pszichiátriai Osztályon. Ott voltam pszichiátria gyakorlaton. Akkor megfogadtam, hogy kórházban sosem dolgozok, amíg ilyen az egészségügy... :U
    Azóta nem tudom, változott-e valamit.
    Hú, ba..., ennek már 10 éve! :Y

    Kukuc: Nekem van nőügyem, több is. Csak annyira zűrösek, hogy jobb nem is beszélni róluk... .U

    [ Szerkesztve ]

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

  • Cs.Orsolya

    aktív tag

    válasz vati #26135 üzenetére

    Mi volt disszonáns?

    Ma nyűgösebb voltam az átlagnál, nem válogattam a diplomáciai szókincsemből. (Lehet ezt még fokozni?!) Miután elküldtem, már tudtam, hogy Csernussal pont az ellenkezőjére utaltál, csak annyira bögyömben van ez a tag - nem személyes okok, hanem csak a média hírverés versus/kontra/et (ahogy tetszik) "értékesség" miatt -, hogy amikor meglátom a nevét, már gőzöl az agyam.

    Ha olvastál már korábban is, nálam mindig hangulatfüggő, mennyit reagálok a hozzászólásokra. Semmi köze ahhoz, hogy miről, vagy kiről van szó. Többnyire ezzel kerülöm el én is a nem szeretem dolgokat. Addig is hasznosnak vélt formában tolom el az időmet. amíg ide írogatok. Ami részben illúzió, de nincs jelentősége.

    A többihez most fáradt vagyok.

    "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

  • tildy

    nagyúr

    válasz vati #26139 üzenetére

    Nem hinném, hogy álmegoldás lenne, ha le tud vele az ember zárni egy igen kemény életszakaszt. Amelyben harcot vív az agyam és a szívem, és van amit nem fogad el. 1.5 évig próbálkoztam valamit megoldani, segítséggel (sokmindenben sikerült előrehaladni , volt amiben nem): vagy az idő volt kevés, vagy nem láttam megfelelően a dolgok mögé , vagy nem tudom, de pikkpakk letettem az átélt dolgok alapján a cipelt terhet. Nem volt egyszerű , sőt, megszenvedtem még így is vele . De elfogadtam, hogy ami volt elmúlt, ami van van, és ami lesz lesz . Van akinek ehhez nem kell ilyesmi, nekem viszont ez a belső hang kell , amit ilyenkor érzek. Bár mások hamis kapaszkodónak láthatják kívülről , engem megerősített, és ennek tényleg örülök. Mert egyébként csak iszonyat sebességű hullámvasút lenne, ami kikészít.

    Mondjuk én mindig csak "tanulás" , értsd tapasztalás miatt használtam ilyesmit. Maga a rendszeresség sincs benne, van, hogy félévente volt, volt hogy 3 évig semmi. Nem problémamegoldásra lett alapvetően alkalmazva, hanem tapasztalásra.

    Feldmáron kívűl volt még pár ember azért , anno Timothy Leary is propagálta, és még jópáran.

    Én úgy vagyok vele, mértékkel lehet.
    Pszi szakemberek meg érdekes kérdés. az -áter végződésűek sok esetben skatulyáznak, és gyógyszerrel tömnek, megvannak a maguk kis érdekei , én így látom. Jártam pszihiátrián , hát láttam érdekes dolgokat. Azt, hogy hogyan kezelik az embereket bizonyos helyeken, nem minősíteném, mert dühöt érzek , ha arra gondolok.

    Egyébként múltkor totál kiakadtam pl a Roschar-testes felhördülésen, hogy jajj mi lesz, pár kép kikerült. Tiltsák be, tilsák be!

    Jajj mi lenne, csináljatok újakat vazze. Használjatok nem ismertet. (No ezért lehet kapok Orsitól)

    Aki meg túl labilis, és alapból vannak durva problémái, az meg tényleg ne nyúljon ilyesmihez .

    Embert rajtamaradni én mondjuk még nem láttam, olyat viszont igen, hogy jóval később hallucináció voltak. Egy ilyen embert egyébként már trip közben is "vezettem" , amikor félt, hogy megőrül , mellette voltam, nyugalmat sugároztam, amint vége lett a hatásának (max 12-16 óra) , lejött róla .

    [ Szerkesztve ]

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • zoltanz

    nagyúr

    válasz vati #26139 üzenetére

    "Az anyag annak való, aki nem bírja nézni se azt a bizonyos tükröt."

    Mit tudsz te ezekről már megbocsáss? Láttál már közelről meszkalin-gombát, LSD vagy hasonlót esetleg használtad? Valamint ismered a hatásait ,mellékhatásait orvosi kutatási eredményeit? Mert ha nem , be lehet fejezni az észosztást itt, köszönjük.
    A mariuhuánát tudatmódsító, tudattágító szert már évezredek óta használják indiában, semmi mellékhatása nincs, ha nem viszik túlzásba és van kúltúrája. :) De pl az EU -ban Hollandiában egy felnőtt bármikor elmehet egy ilyen kávézóba és elszívhat egy joint -ot. :D

    [ Szerkesztve ]

    Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

  • zoltanz

    nagyúr

    válasz vati #26196 üzenetére

    Legjobb ha azért mind a kettő megy. :)

    A másik amitől lekarmolom magam, az a csajozós dumák. Mintha lenne tuti szöveg, habár nálam a helló van söröm mindig bejött. :D Hány másodpercnek kell eltelnie az első megpillantásnak és mennyi a leszólításnak. :F

    [ Szerkesztve ]

    Manapság egy előnye van ha nem vagy szegény, színvonalasabb ellenségeid lehetnek

  • zso73

    veterán

    válasz vati #26191 üzenetére

    Mit értessz te bevillanás alatt? És mi a véleményed a dejavu érzésről?

    "A mosoly olyan, mint egy ablakban felgyúló fény, amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van."

Aktív témák