Felhasználói élmény
Tuti, hogy a korábbi Windows kiadásokhoz szokott felhasználóknak elsőre nagyon furcsa lesz a Windows 8 felülete, nekünk is az volt. Nyilvánvaló, hogy az operációs rendszerben nincs olyan komponens, ami meggátolná a régi Start menü létezését, ezért nem tartjuk szimpatikus lépésnek teljes mellőzését, de ezt már ebben a cikkben is túl sokszor elmondtuk. Ebből is látszik, mennyire nehéz ezzel megbarátkoznunk. Legalább valami eldugott menüben lehetne olyan opció, ami visszahozza, és egyből a régi desktopon indít belépés után.
Amikor végre, nagy nehezen felülemelkedtünk ezen a problémán, jobbára pozitív tapasztalataink voltak. Pár napnyi használat után megjegyeztük a legszükségesebb gesztusokat és billentyűparancsokat, megszoktuk, mi merre található. Miután kigyomláltuk, majd újratelepítettük, a Start felület is egészen használhatóvá vált, bár időnk többségét a klasszikus desktopon töltöttük, nem igazán volt olyan elem, ami miatt (szándékosan) a Modern UI-ra váltottunk volna.
Tényleg érezhetően pattogósabban történtek a dolgok, mint az egyébként lomhának semmiképp sem nevezhető Windows 7 alatt. Elsősorban a rendszerindítás és a keresés pörgött fel, de a programok közti váltás is fürgébb lett, illetve a feladatkezelő szerint kevesebb memóriát emésztettek fel az egyes folyamatok és programok. Használat szempontjából eleinte a keresővel ismerkedtünk, azon keresztül volt a legkönnyebb előszedni az új helyre költöztetett funkciókat.
Éppen keresgélés közben futottunk bele legtöbbször a Modern és klasszikus felület közötti illúzióromboló váltásba. Megtaláltunk valamit a színes-szagos Modernen, aztán hopp, a kívánt ablak már a desktopon ugrott fel, pedig nem volt rajta semmi olyan, amit Modernben ne lehetett volna megjeleníteni. Még egy fura tapasztalatunk volt ezen a felületen: az innen induló alkalmazások mintha egy kicsit vártak volna, mielőtt elindulnak. Még a bot egyszerűségű képnézegető vagy naptár is kivárt két-három másodpercet, mielőtt hasznos tartalmát felkínálta.
Természetesen a tapogatós mókát is kipróbáltuk az új, Windows 8-cal szállított, érintőképernyős notebookokon: a Sony 13,3 hüvelykes VAIO T13 Ultrabookján és az Asus VivoBook X202 gépén, amit 11,6 hüvelykes mérete és komoly tudása miatt kinevezhetnénk akár ultranetbooknak is. (Részletes tesztjeink hamarosan...) Megerősítést nyert ama, tabletek tesztelése közben kialakult nézetünk, hogy a számítógépes vállalatok minden bizonnyal részesedést vásároltak a tisztítószerbizniszben. Félórányi tapogatás után meglehetősen csúnya lett a notebookok képernyője, amit használat közben azért átütött a panel fényereje, de kikapcsolt állapotban iszonyatosan mutatott a fényes felületű kijelző.
Hamar koszos lesz az érintőképernyő
És ez még csak a kisebbik baj. Egy notebookot teljesen más szögben érint a felhasználó, mint egy tabletet vagy okostelefont. Egyórányi böködés után már leszakadni készült a csuklónk, könyökben és vállban is némi bizsergést tapasztaltunk. Olyasmi érzésünk támadt, mint anno a Nintendo Wiinél: vicces és mókás dolog a tapogatás (konzolnál a lengetés), de hosszútávon nem a legkényelmesebb és nem is a leghatékonyabb. Azok az érintős játékok, amikkel tableten órákat is elszórakoztunk, notebookon rövid idő után az egérhez kényszerítettek, mert az tűnt a természetesebb irányítóeszköznek. Nem mellékes, hogy a felhasználó mellett a notebook egészségének is árt a böködés. A fenti videón látszik, hogy szinte minden egyes érintés után megremegett a kijelzőpanel – vajon meddig bírja ezt a zsanér?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
