WD VelociRaptor: második tenyészet

A közelmúltban megjelent, az SSD-k "lélektanával" behatóan foglalkozó cikkünk rengeteg ember érdeklődését keltette fel. Sokan még csak most ismerkednek a technológiával, míg mások – akik már használják – elismerően nyilatkoznak, egy új világ nyílt meg előttük. Napjaink számítógépeinek leglassabb alkatrésze a merevlemez, ebből következően az adatok elérési idejének egy nagyságrendnyi csökkentése még egy lassú konfigurációból is képes elfogadható sebességűt varázsolni. Ennek azonban ára van, szó szerint, ugyanis az SSD-ket nem olcsón mérik. El kell fogadni, hogy ez az egyre terjedő, de valójában még mindig úri hóbortnak számító fejlesztés sokak számára kívül esik az anyagilag megengedhető tartományon, ennélfogva szükség van (legalábbis bizonyosan lenne kereslet) egy olcsóbb alternatívára. Meglátásunk szerint ezt a szerepet a Western Digital nemrég megjelent ötödik generációs Raptora (újabban VelociRaptor) több-kevesebb sikerrel akár még be is töltheti.

Két VelociRaptor generáció

A WD VelociRaptora a hardverek világában valamilyen szinten jártas emberek számára biztosan ismerős. Legfőbb ismertetőjegye a percenkénti 10 000-es fordulatszám, elsődlegesen ez emeli ki az 5400 és 7200 rpm-es asztali merevlemezek sokaságából. A publikus és hivatalos leírás szerint munkaállomásokba és belépőszintű szerverekbe ajánlják, de természetes, hogy az is "megkóstolná", aki csak egyszerűen egy gyorsabb merevlemezre vágyik. Három Raptor-generáció után az első VelociRaptort 150 és 300 GB-os méretben dobták piacra, és elég feltűnő jelenség volt, mert fizikai méreteit lecsökkentették, hogy a fejpozicionálási idő gyorsuljon (azaz csökkenjen). Első ránézésre olybá fest, mint egy szimpla 2,5 colos meghajtó, de azoknál picit magasabb, így egy notebookba nem illeszthető bele (csak kalapáccsal). Létezik egy úgynevezett IcePak kiegészítővel árult változata is (lásd a képeket) ami arra szolgál, hogy a szabványos 3,5 colos HDD-helyekre is be lehessen szerelni.

Az első VelociRaptor kódneve VR150M volt, a most megjelent típusé már VR200M. A különbség a merevlemezben található tányérok méretére utal, azaz ezt 150-ről 200 GB-ra növelte a WD. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a tányérok sűrűsége, annál több adat válik elérhetővé egy adott területen, ergo gyorsulhat a meghajtó, legalábbis ami a szekvenciális adatelérést (tehát az egymás mellett található adatok olvasását és írását) illeti. Ez ugyanakkor egy problémát is felvet, miszerint pontosabban kell pozicionálni a fejeket, ami a véletlenszerű elérési sebesség csökkenésével is járhat, már amennyiben a merevlemez gyártója erre nem talál megoldást. A WD egy sor újítást vezetett be, amivel sikerült elérnie, hogy az új VelociRaptor gyorsabb legyen elődjénél.

A VR150M köré épülő VelociRaptor: WD1500HLFS (150 GB)

A VR200M sűrűbb adatlemezeinek véletlenszerű adatbekérési sebessége nem hogy csökkent, de még nőtt is. Ezt a WD a fejpozicionálás továbbfejlesztésével érte el: a VelociRaptorban kétféle szerkezet (actuator) található, az egyik a konvencionális elektromágneses megoldást használja, a második viszont piezoelektromos elven működik és még tovább pontosítja a fej pozícióját. A WD VR emellett két vezérlőt rejt, ami elvben több adat feldolgozását teszi lehetővé, de hogy ez pontosan mit jelent, arról nem találtunk semmilyen információt a neten. Ezeket a technológiákat nem a VelociRaptorhoz fejlesztették, hiszen már az előző generációs RAID Editionben (RE3) is támogatottak voltak. Ilyen még a "NoTouch ramp load technology" is, aminek hála az író-olvasó fejek sosem érintkeznek a lemeztányérokkal, ehelyett egy oldalsó műanyag elemen parkolnak, ami segít megelőzni a letapadásból, kopásból vagy a szállítás közbeni rázkódásból eredő problémákat.

A VR200M köré épül VelociRaptor: WD6000HLHX (600 GB)

Lássuk a konkrét számadatokat. Az új VelociRaptor méretét tekintve ott folytatja pályafutását, ahol az előző abbahagyta. A VR150M 150 és 300 GB-os méretekben került a piacra, a VR200M köré viszont 450 és 600 GB-os verziókat építenek. Az új VelociRaptor már 16 helyett 32 MB-ra növelt gyorsítótárral gazdálkodhat, ami a WD egyes Caviárjai után nem tűnik soknak, hiszen nem egy típusban már 64 MB található. Érdekesség, hogy az új tízezres dinó már SATA 6 Gbps kompatibilis, bár ez inkább vevőcsalogató reklámfogás, mintsem komoly érv a VR mellett hiszen a merevlemezek még a SATA 3 Gbps-os korlátait sem képesek kihasználni. Az olvasási és írási fejpozicionálási idők 11-14%-kal csökkentek. Ez nem tűnik soknak, de mindenképpen dicséretre méltó, hiszen mégiscsak egy mechanikus szerkezetről van szó, és bizony ezek a fejek olyan gyorsan mozognak, hogy azt elképzelni sem tudjuk. A sávváltási idő mindemellett 43%-kal csökkent, és ez már tekintélyesnek mondható. A megnövelt tányérméretnek köszönhetően 126-ról 145 MB/s-ra nőtt a maximális szekvenciális sebesség, ami nem mondható kiemelkedő, hiszen létezik ezt megközelítő értékeket produkáló 7200-as merevlemez is, nem is kell messzire menni, a Samsung F3-asa például alig lassabb ennél (hozzátéve, hogy 500 GB-os tányérokkal).

A fentiek együttes eredménye, hogy az új VelociRaptor hivatalosan és átlagosan 15%-kal gyorsabb elődjénél. Az igazat megvallva ez a 15%-os elvi gyorsulás nem tűnik túl acélosnak, de ne felejtsük el, hogy itt egy háttértárról van szó, aminél tényleg sokat számít minden kis plusz (hiszen gyakran ez fogja vissza a PC-t), ellenben egy CPU-val vagy VGA-val, aminek a 15%-os tuningja gyakran észrevehetetlen (40 vagy 46 fps). Ráadásul az első VelociRaptorhoz képest gyorsult, és ugye "ő" sem a lassúságáról volt híres (a maga idejében). A gyártó 5 év garanciát vállal az 1,4 millió órás MTBF értékkel rendelkező termékére.

Egyes az interneten terjengő pletykák szerint az új VelociRaptor valójában kétféle tányérmérettel kerül forgalomba, a 450 GB-osban a régi 150 GB-osból találunk hármat, és csak a 600 GB-os tartalmaz 200 GB-osakat. Mások szerint valójában 300 GB-os tányérok köré épül mindkettő (a 450 és a 600 GB-os is), ami logikusnak tűnik mert ez azt jelentené hogy a 450 GB-osban is csak két tányér van, és az egyiknek csak az egyik oldalát használja a HDD. Mindkét pletyka téves. A VR200M 200 GB-os tányérok köré épül, még a 450 GB-os változat is, ebben a harmadik tányér nagy része kihasználatlan, vagyis "letiltott terület", hasonlóan egyes CPU-khoz és GPU-khoz.

Tesztkörnyezet

A merevlemezek tesztelési metodikáját előző, 500 GB-os HDD-ket felvonultató cikkünktől kezdődően radikálisan megváltoztattuk, a miértekre és hogyanokra ott megtaláljuk a választ. Meggyőződésünk, hogy ez a módszer többet mond az emberek többségének, mint egy rakás benchmark eredmény, ezért ezt a vonalat kívánjuk folytatni. Az új VelociRaptort is már az új módszer szerint vizsgáltuk, és mivel még relatív kevés az ily módon képzett teszteredményünk, ezért a WD üdvöskének teljesítményét az előző cikkben tárgyalt 500 GB-os merevlemezekkel mértük össze.

A HDD-ket egy gyorsnak mondható, korszerű számítógépen teszteltük, ami a HDD-k eredményeire nézve nem különösebben releváns, de a windowsos használatra befolyása lehet, ezért ennek megfelelően kell értékelni a látottakat. Egy kétmagos CPU-val szerelt konfiguráción például sok esetben lassabban töltődnek be a programok/játékok, mint egy négymagoson, de ez elsősorban az SSD-k mérési eredményeit befolyásolja. Az új VelociRaptor már SATA 6 Gbps kompatibilis, ezért logikusnak tűnne, hogy egy az új szabványt támogató alaplapon vagy erre hivatott kiegészítő kártyával teszteljük a HDD-t, mégsem tettünk így három okból kifolyólag: először is, egy korábban íródott cikkünkből kiderült, hogy az új átviteli szabvány csak egyfajta felülbiztosításnak tekinthető, ugyanis egyetlen merevlemez sem képes a SATA 3 Gbps szabvány 300 MB/s-os tempóját túlszárnyalni. Ugyanebből a cikkünkből kiderült, hogy az AMD SATA 6 Gbps-ot támogató vezérlője sok esetben (főleg a véletlenszerű elérési tesztekben) lassabb, mint az Intel megoldása, és ugyanez elmondható a külső SATA 6 Gbps-ot támogató kiegészítő kártyákról is (külföldi tesztekből derült ki). Harmadrészt, az emberek többségének még mindig SATA 3 Gbps-ot támogató alaplapja van. Az már csak ráadás, hogy ha az AMD déli hídját szerettük volna használni, akkor az eddigi mérési eredményeink többségét kukázhattuk volna, mert más CPU más eredményeket szül. Mindezen indokok miatt SATA 3 Gbps-ot támogató alaplapot használtunk – ha SATA 6 Gbps-ot támogató SSD-k tesztelésére kerülne sor, másképp döntenénk, de abban az esetben is inkább egy külső SATA 6 Gbps-os kártyát használnánk. A tesztelés során üzembe helyezett alaplap leglényegesebb tulajdonsága a SATA 3 Gbps kompatibilis ICH10-es déli híd (pontosabban P55 PCH), amit AHCI módba kapcsoltunk, tehát az NCQ is működött. A HDTune tesztek lefutását követően minden teszttárolót 4 kB-os clustermérettel formáztunk meg.

Melegedés, zajszint

A winchesterek értékelését a melegedés és a zajszintek mérésével kezdjük. A lemez hőmérséklete nyomon követhető egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal (a HD Sentinelt használtuk), és/vagy külsőleg, egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

A winchesterek burkolata sosem teljesen egyforma, ezért találnunk kellett egy közös pontot, ahol lemérhetjük a hőmérsékleti értékeket. Végül a merevlemez "végére", az üres oldalára esett a választásunk, ugyanis úgy vettük észre, hogy az összes modellnél az itt mért adatok állnak legközelebb a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez, és egyébként is, ez egy olyan pont, ami minden merevlemeznél ugyanúgy felmelegszik. A VelociRaptor hőmérsékletét a merevlemez végénél vizsgáltuk, tehát nem a hűtőbordaként funkcionáló IcePak keret hőmérséklete szerepel a grafikonon. A tesztek időpontjában a környezeti hőmérséklet 29-30 fok volt.

Üresjáratban, kb. húsz percnyi semmittevés után született az első, üresjárati eredmény. Az új VelociRaptor melegnek tekinthető, de tekintetbe véve a tízezres fordulatszámot nem rémes az eredmény.

Ezután kb. 20 percig izzasztottuk a HDD-ket egy véletlenszerű olvasási/írási teszttel. Az új VR jobban felmelegedett az egytányéros 500 GB-osoknál, de ez egyáltalán nem ért minket meglepetésként. Mivel három tányérra épül ezért az előző VelociRaptornál is jobban felmelegedett de a 3 fokos különbség egyáltalán nem kirívó. Egy lassan járó ventilátorral megtámogatva minden probléma nélkül beszerelhető bármilyen átlagos házba. Az új VelociRaptor tervezése során egyébként részben blade-szerverekben uralkodó körülményeket is figyelembe vették.

A zajszintmérést a hőmérsékleti mérésekhez hasonlóan a merevlemezek "végén", az üres oldalon végeztük el úgy, hogy egy kisebb tárgyra tettük rá a HDD-ket, így ugyanis a motorhang jobban hallatszik. A zajszintmérő vége 5 mm-re helyezkedett el a merevlemez "farától".

A zajszint-értékeknél az üresjárati eredmények a lényegesek, mert azt szeretjük, ha üresjáratban (vagy pl. filmnézés közben) csendes a gép. A VR200M került a grafikon végére, de ha számításba vesszük, hogy egy 10 000 rpm-es HDD-ről van szó, akkor kifejezetten jónak mondható az üresjárati zajszint. Terhelve, tehát seekelés közben persze elég durván kerreg, erre számítani lehet. Ez egyébként egyeseknek még tetszik is, mert úgy vannak vele mint az autórajongók a V8-as motorral, minél jobban bömböl, annál "vagányabb", annál "feelingesebb" (bár az kicsit más műfaj). A régi és az új VelociRaptor hangjának összehasonlítása nem túl fair, mert az általunk tesztelt előbbiben csak egy tányér pörög, míg utóbbiban három... ennek ellenére összevetettük, és meglepetésünkre nem volt komolyabb különbség közöttük. A 600 GB-os VR persze picit hangosabb, de ha egy asztal alá rakott házat használunk, akkor a differencia elhanyagolható. A problémát inkább az jelenti, hogy a VR200M jobban rezonál.

HDTune

A szintetikus benchmarkok első képviselője nálunk a HDTune lett. A HDTune kifejezetten a HDD-k tesztelésére jó (és nem az SSD-re), mert képes grafikonon ábrázolni az adott merevlemez szekvenciális, azaz folyamatos olvasási és írási tempóját a külső peremtől a belső körig. Mint tudjuk, a HDD-k kívülről befelé lassulnak, ezért ez egy fontos infó lehet. Az átlagsebesség itt alapvetően irreleváns, csak mint a grafikon sorbarendezési elve ábrázolandó. Sokkal fontosabb a maximális és a minimális olvasási/írási tempó. A szekvenciális olvasás/írás kap szerepet nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ezért rendszerlemez választásánál ez csak egy másodlagos szempont.

Samsung SpinPoint F3 (500 GB/tányér) olvasás / írás

WD VelociRaptor 150 GB (150 GB/tányér) olvasás / írás

WD VelociRaptor 600 GB (200 GB/tányér) olvasás / írás

A régi és az új VelociRaptor mellé viszonyítási alapként odatettük a Samsung SpinPoint F3 grafikonját is, ez ugyanis a 7200 rpm-esek között az egyik leggyorsabb (ha nem a leggyorsabb), ha szekvenciális sebességről van szó. Az új VelociRaptor 150 MB/s-os sebességről indul és kb. 90 MB/s-ig esik a HDD "végére" (a tányérok belső peremén). Ezek egyértelműen magasabb értékek mint az előző VelociRaptoré amely ~120 MB/s-ről 75 MB/s-re lassult. A Samsung F3 138 MB/s és 75 MB/s között olvas/ír, tehát a VelociRaptor nem csak gyorsabb, de relatíve jobban is tartja magát, mert sebessége csak a maximális sebesség 60%-áig csökken, míg ez a 7200 rpm-es Samsung esetében 50%. A Burst értékek láttán a SATA 6 Gbps-os tempó igen távoli egy merevlemez számára, 210-233 MB/s-kel képes a gyorsítótárból olvasni. Érdemes még megjegyezni, hogy az új VelociRaptor elérési ideje 0,4 ms-mal alacsonyabb, mint a régié, és fele annyi, mint a Samsungé (legalábbis a HDTune szerint).

Az összes versenyző eredményének figyelembevételével is az új VelociRaptor a nyerő a merevlemezek között. Olvasásban még átlag 10%-os az előnye a második helyezett Samsung F3-mal szemben, viszont írásban már szinte semmi, persze minimumban jobban áll a WD. Egy 64 GB-os SSD-vel való összehasonlításban olvasásban jelentősen lemarad a VR, viszont írásban felülmúlja azt. De ne feledjük, hogy ez egy adott típusú SSD, és abból is a 64 GB-os változat, pedig a 600 GB-os VelociRaptor egy 120 GB-os SSD-vel egy árban kelleti magát, amely – az SSD működési elvéből fakadóan – gyorsabb írásban. Mindegy is, a lényeg, hogy a VelociRaptor jól tartja magát.

IOMeter, IPEAK

A véletlenszerű elérési sebesség mérésére az IOMetert használtuk. A programmal létrehoztunk egy 10 GB-os tesztfájlt a merevlemez "legelején" (külső peremén), és rászabadítottunk egy 2 perces, véletlenszerű 4 kB-os olvasásokból, majd írásokból álló löketet először 4, majd 64 konkurens lekéréssel. Hogy mit is jelent ez pontosan? Az operációs rendszert használva alapvetően a kis fájlok olvasási sebessége határozza meg, hogy milyen gyorsnak érezzük majd a rendszert. A Windows/Linux által eltárolt információk és a különböző feltelepített programok fájljai általában jóval kisebbek, mint 1 MB, átlagban mondhatjuk, hogy 4 kB-osak, vagy ha nem is a fájlok, akkor a szükséges információk (regisztrációs bejegyzések, pluginek, dll-ek, scriptek stb.) ekkora csomagokban érkeznek. Ezek ráadásul mindenfelé "szétszórva" találhatóak meg a fájlrendszerben, éppen ezért, ha az oprendszer sebességéről van szó, akkor az a mérvadó, hogy a HDD/SSD milyen sebességgel képes beolvasni ezeket a picike kis adatcsomagocskákat, és ennek lemérésére hivatott a véletlenszerű 4 kB-os olvasási/írási teszt. Az, hogy 4 vagy 64 konkurens lekérésről van szó, csak annyit jelent, hogy egyidejűleg mennyi lekérés érkezik a HDD/SSD felé. Elmondható, hogy egy otthoni PC-n az esetek túlnyomó többségében maximum négy, tehát egyszerre négyfelé kell adatot továbbítania a HDD-nek vagy az SSD-nek (leegyszerűsítve vegyük azt, hogy pl. a Windows olvas a lapozófájlból, közben olvas két másik helyről, miközben a böngésző cache-ből is olvasás folyik). A 64 egyidejű lekérés már egy kirívó eset egy asztali számítógép esetében, általában azért szokták lemérni, hogy lássák, mire képes az adott HDD/SSD akkor, ha pl. adatbázist tárolnak rajta (ott könnyen elképzelhető, hogy 64 felhasználó egyszerre szeretne megszerezni valamilyen adatot).

Röviden és tömören: ha rendszerlemezt szeretnénk vásárolni, akkor azt figyeljük, hogy ebben a tesztben (elsősorban olvasásban, QD=4) mit teljesít a kiszemelt példány.

Olvasásban a VR200M mindent letarolt, az előző VR-nél közel 35%-kal volt gyorsabb, a leggyorsabb 7200-as HDD-ket pedig 60-70%-kal verte el. Írásban is hasonlóan jól szerepelt a VelociRaptor, de ezt is vártuk tőle. Kérdés, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. A leglassabb SSD-k olvasásban kb. 5000 műveletre képesek másodpercenként (QD=4), ez több mint tízszerese a VelociRaptor eredményének. Ha SSD-t használunk akkor azt megérezzük egy HDD után. De vajon megérezzük-e azt ha VelociRaptorra váltunk. A 7200 rpm-esek eredményeivel összehasonlítva kb. 2-4x-es a különbség, ami abszolút érezhető, tehát mindenképpen számíthatunk a gyorsulásra.

A korábbi HDD-s tesztjeinket olvasók számára már ismerős az IPEAK. Ez egy, az Intel által még 2000. előtt fejlesztett program, amivel rögzíthetjük egy adott számítógépben található merevlemez(ek) által elvégzett műveleteket. Ahhoz hasonlítható, mintha kamerával felvennénk, miközben dolgozunk a gépen, csak ez a program nem a monitor képernyőjén történő eseményeket jegyzi fel, hanem azt, amit a háttértár művel, méghozzá szektorról szektorra, így azt később visszajátszva letesztelhetjük, hogy egy másik háttértár milyen gyors ebben az előzőleg elmentett szituációban. Ezzel lényegében egy komplett géphasználatot rögzíthetünk és tesztelhetünk. A program legnagyobb baja az, hogy már régi, ezért csak a Windows XP-vel kompatibilis. A fórumozók véleményei alapján összehoztunk egy olyan - úgymond - teszt-scriptet (kamerafájlt), amivel rögzítettük egy átlagos felhasználó mindennapi tevékenységét Windows XP alatt 2 GB memória társaságában. A következő programokat használtuk ezalatt: Total Commander, Firefox, Thunderbird, MSN, Skype, WinAMP, WMP, Word, Excel, uTorrent, Photoshop, a háttérben pedig ESET Smart Security ketyegett. Dolgozgattunk a gépen, megnyitottunk, elmentettünk ezt-azt, levelet írtunk, olvastunk, kerestünk, chateltünk, táblázatot szerkesztettünk stb., és mindezen tevékenység merevlemezre gyakorolt hatását rögzítettük. Ezt visszajátszva eredményül kapjuk, hogy másodpercenként hány műveletre képes az adott merevlemez, és minél magasabb ez a szám, annál jobb. Lényegében arra jó ez a teszt, hogy egyfajta támpontot adjon arra vonatkozóan, hogy a winchesterek "érzésre" milyenek egymáshoz viszonyítva Windows XP alatt. Ez elvileg jó lenne SSD-k és HDD-k összevetésére is, de úgy vettük észre, hogy a szekvenciális írás valamilyen okból kifolyólag túlságosan is nagy súllyal bír (vagy csak a sok kis random írást egyszerre egy nagy csomagban írja ki a háttértárra), ezért erre a célra végülis nem tűnik megfelelőnek. Ennek ellenére végül szerepet kapott az SSD is a grafikonon.

Ehhez nincs túl sok hozzáfűznivalónk. Az IPEAK szerint a Windows XP érzésre kb. 40%-kal gyorsabb, mint egy gyors 7200 rpm-es merevlemezzel, de kétszer olyan gyors, mint egy régi HDD-vel, ugyanakkor fele olyan gyors sincs, mint egy SSD-vel. Egyetlen számmal persze nem lehet kifejezni egy adott hardver általános teljesítményét, ezért ezt a tesztet érdemes fenntartással kezelni.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, több hónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert használtunk. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire, így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglat helyet, amit azért alakítottunk ki éppen ekkorára, hogy a 40 GB-os SSD-kre is ráférjen a későbbiekben. A hibernációhoz szükséges hiberfil.sys letörlésével még a 30 GB-os SSD-k tesztelésére is megfelelő. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be van kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). A VR200M 20 mp-et vert a 7200.12-re, ami elverte az előző VelociRaptort. Úgy tűnik, szükség volt a frissítésre.

A "3D-s programcsokor" főleg a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, így a szekvenciális sebesség nem lényeges. Itt a leggyorsabb 7200-esekre fél percet vert rá ami kb. 30%-kal jobb eredmény. Az előző VelociRaptor 10 000 rpm-es léte ellenére ezúttal is csúnyán lemaradt.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy igen nagy méretű dokumentummal együtt nyílik meg. Az új VR itt 10 mp-cel volt jobb, mint a 7200.12, ami tekintetbe véve a hype-ot nem tűnik soknak. Tegyük hozzá, hogy a 7200.12 egy elég gyors HDD, a többieket közel 20-30 mp-cel verte.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kis méretűek. Ezek a pici programok már kifogtak az új VelociRaptoron, a gyorsabb HDD-ket szinte alig előzte. Nagy szerencséje, hogy a lassabbakat 15-20 mp-cel verte el. A programbetöltős teszteket elnézve a VelociRaptor nem igazán éri meg az árát, ha komoly gyorsulásra vágyunk, akkor SSD-be kell invesztálnunk.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. A különbségek minimálisak.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action futási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de néhány közöttük erősen igénybe veszi a lapozófájlt (a kép kinagyítása után), magyarán jól használható szekvenciális írás mérésére. A VelociRaptor ereje nem tudott megmutatkozni.

Játékok, virtualizáció, másolás

A játékbetöltési időkhöz három játékot választottunk. Ezek a programbetöltéses tesztekhez hasonlóan alakultak, de érdekes módon itt a régebbi VelociRaptor is jól szerepelt, igaz, ez elsősorban a Team Fortress 2-es eredménynek köszönhető. Vegyük észre, hogy ezt a játékot egy SSD fele annyi idő alatt (-50%) tölti be, mint a 7200 rpm-esek "átlaga", a VR200M viszont kb. 20-25%-ot javított ezen az értéken.

Egyik fórumozónk vetette fel, hogy le kéne mérni, miként reagálnak a játékok (fps eredményei) a merevlemez cseréjére. A 600 GB-os VR az SSD mögé került, a minimum fps-ek tekintetében kiemelkedően teljesített a HDD-k többségéhez képest.

Egy másik ötletből született következő, virtualizációval kapcsolatos tesztecskénk. Aki már foglalkozott otthon virtualizációval, az jól tudja, hogy a winchester rettenetesen lassú tud lenni, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egy VM is le tudja "ölni" a gépet (például telepítéskor), nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM a merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD fele olyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Teljesen lényegtelen, hogy miért éppen ezt installáltuk, ennél fontosabb infó, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét méri. A telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Installálásban a VelociRaptorok nagyon jól szerepeltek, egyértelmű hogy a WD tízezresei véletlenszerű írási sebességben simán verik a 7200-as HDD-ket.

Olvasásban a korábbi VelociRaptor csúnyán lemaradt, viszont az új az SSD-n kívül mindenkit elvert. Érdemes egy pillantást vetni az 1 VM és a 4 VM-es bootolási idők arányára is. Minél gyengébb egy HDD random olvasásban, minél kevésbé skálázódik jól az egyidejű lekérések számával, annál közelebb áll ez az arány a négyeshez (mintha külön-külön indítottuk volna el a 4 VM-et). A Samsungok ennek ékes példái, az F3 pl. 3,5x annyi ideig bootol 4 VM-mel, mint eggyel, ezzel szemben a VR200M erre vonatkozó értéke csak 1,94. Az SSD-knek ez a fajta feladat tipikusan fekszik, mivel minél többfelől (több NAND-chipből) kell olvasni, annál gyorsabbak, így aztán az SSD 4 VM-et szinte ugyanolyan gyorsan beindít mint 1 VM-et. Érdemes elvonatkoztatni attól, hogy itt csak a bootolásról van szó, mivel ez ugyanúgy vonatkozik a programok indítására (ha asztali gépről van szó), vagy akár egy/több adatbázisban való keresésre.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ezt is csak azért vettük elő, mert van benne egy olyan beépített másolási teszt, amit otthon is bárki le tud mérni magának, így össze tudja hasonlítani az eredményeket. Amit erről érdemes tudni: ez a HDD-n belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Az új VelociRaptor veri a mezőnyt, sőt a 64 GB-os SSD-vel teljesít egy szinten. Azt azért tegyük hozzá, hogy a Samsung F3-at a merevlemezek elején nem sokkal veri el, viszont "belül" már nagyobb a különbség, a HDTune grafikonokon is láthattuk, hogy a VelociRaptor kevésbé lassul a tányérokon befelé haladva.

Végül először egy "teszt HDD-ről" mérés futott le, aztán egy "teszt HDD-re" telepítést végeztünk el. A telepítő átmásolása RAMDrive-ra (tehát a "teszt HDD-ről") a dinónak ízlett, 11 mp-cel verte a 7200.12-t, de 10 mp-cel lemaradt az SSD mögött. A Samsung F3 itt azért volt gyenge, mert rengeteg kis fájlt kellett átmásolni, és ezek az AS SSD benchmarkkal ellentétben nem egymás után következtek a fájlrendszerben, hanem össze-vissza szétszórva. A telepítési időkben az SSD és a VelociRaptor között 1 mp-et tudtunk kimérni, őket a merevlemezek 4-22 mp-es lemaradással követték.

Értékelés

A VR200M, azaz a második generációs WD VelociRaptor (annak is a 600 GB-os változata) jelenleg kétségkívül a leggyorsabb asztali HDD. Ezt a felhasználási területtől függően jobban vagy kevésbé ki is tudtuk mutatni. Rendszerlemezként beválik, bár egyes esetekben alig volt gyorsabb a 7200 rpm-es HDD zászlóvivőinél. Nagyobb adatok mozgatásánál (másolás, videóvágás) szintén az élen végzett, de nem olyan sokkal, ami indokolná a nagy felárat a Samsung F3-hoz és a Seagate 7200.12-höz képest. A foga fehérjét leginkább a virtualizációs tesztben mutatta ki, ami inkább a szerverekre jellemző, semmiképp nem nevezhető általánosnak, még akkor sem, ha otthon is virtualizálnak néhányan. A magas random I/O-sebesség tehát elsősorban ezekben a helyzetekben válhat előnyünkre (meg adatbázisoknál), így hát kérdéses, hogy egy PC-s felhasználónak megéri-e ez a HDD.

A VelociRaptor 600 GB-os változata kb. 90 000 forint és ennyibe kerül a 120 GB-os SSD-k többsége is. Ugyanakkor ezen az áron kb. 2 db 2 TB-os vagy kb. 3 db 1 TB-os WD Caviar Blacket vehetünk 500 GB-os tányérokkal, melyek a Seagate 7200.12-höz közeli sebességre képesek (csak a viszonyítás kedvéért). A VelociRaptor 450 GB-os változata sajnos egyelőre nem kapható. Az igazi kérdés tehát az, hogy mi a célunk az egésszel.

Következő a helyzet: a 7200 rpm-es HDD-k és az SSD-k közti űrt egy átlagfelhasználó szemszögéből a VelociRaptor aligha tudja betölteni, mert ahhoz egyrészt túl drága (ki vesz HDD-t 90 000 Ft-ért?), másrészt nem elég gyors. Gyorsabb, mint a többi HDD, de az SSD-khez képest még mindig lassú. Ebből kifolyólag azon a véleményen vagyunk, hogy a rendszer felgyorsítására továbbra is az SSD a nyerő választás (nem kötelező 120 GB-osat venni), emellé pedig betársíthatunk egy nagy és akár gyors merevlemezt, így adott a sebesség és a tárterület kombinációja.

Egyesek idegenkednek az SSD-től, annak különböző "problémáitól", nem szólva arról, hogy ha sok gyors tárterületre van szüksége az illetőnek, akkor jelzálogot kell felvenni az SSD-k árának kicsengetéséhez. Ebben az esetben a VelociRaptor egy megfontolandó választás lehet, elvégre azonos áron ötször nagyobb kapacitást kínál az SSD-nél és relatíve még gyors is, tehát otthonra, munkaállomásokba CAD/CAE és videóvágás (illetve a már említett virtualizáció) mellé jó üzletnek tűnik, nem is szólva a belépőszintű szerverekről, elsősorban az SSD-hez és a SCSI merevlemezekhez viszonyított ára miatt.

Elvetemültebbek beruházhatnak két VelociRaptorba, ezeket RAID 0-ban hajtva már megközelíthetjük az SSD-ket de ezt érdemes fenntartásokkal kezelni, egyrészt az adatok biztonsága miatt, másrészt azért, mert a RAID 0 tömb nem minden esetben gyorsabb egy merevlemeznél.

Mindent összegezve szerintünk jó kis vinyó lett az új VelociRaptor, de a PC-s vásárlóközönségét lassan, de biztosan el fogja szippantani az SSD, ugyanis éppen amiatt létezik ez a típus, amire az SSD-ket is szánják a jelenlegi árak mellett: a rendszer és a programok gyorsítására. Márpedig az SSD valóban érezhető és sok esetben megdöbbentő változást hoz ezen a téren, míg a VelociRaptor emellett inkább csak egyfajta ráncfelvarrásnak tűnik.

WD VelociRaptor 600 GB (WD6000HLHX)

fLeSs

A WD merevlemezeket az Expert Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.