iPod touch – ami bent van
A szoftver, mint említettem, egyezik az iPhone-ban lévővel, csak ugye kevesebb funkciót tartalmaz. Ez meglátszik a főmenü ikonjainak számán, mindössze tizenegy került a húsz férőhelyes területre, ami miatt az embernek kicsit olyan érzése van, mintha egy funkcionálisan hiányos eszközt tartana a kezében. Az alsó sorban lévő négy ikont is lecserélték, a touchon itt találjuk a Music, Movies, Photos és iTunes feliratú gombokat, a funkciók, azt hiszem, egyértelműek.
A billentyűzárat – azaz jelen esetben inkább képernyőzárat – egy csúszka odébbhúzásával tudjuk kioldani. A képernyő alatt található egyszem gomb a főmenübe röpít vissza minket, dupla nyomásra pedig előhoz egy ablakot, ahol tudjuk kezelni a zenénket. Ez igen hasznos funkció, főleg mert nemcsak lezárt kijelzőnél, hanem szinte minden alkalmazásban működik, ami jelentősen leegyszerűsíti a használatot.
A már említett Music gombra bökve zenéink közé jutunk. A szoftver többek között előadó, album, stílus és szerző szerint is képes szűrni közöttük, van egyesített nézet, valamint használhatunk előre definiált lejátszási listákat is. Mindez akkor érhető el, ha a gépet egyenesen tartjuk, ugyanis ha eldöntjük, akkor már az ún. Cover Flow nézetben találjuk magunkat, amely leginkább a pubokban lévő zenegépekhez hasonlítható, ömlesztve láthatjuk az albumborítókat, melyek között ujjunk segítségével könnyedén lapozgathatunk. A döntögetést a gép a beépített giroszkóppal érzékeli, a hatásfoka meglehetősen jó, bár nem árt egy kicsit felfelé dönteni a gépet ahhoz, hogy mindig érzékelje a változást. Normál nézetben oldalt található egy oszlop, benne az ábécé betűi felsorolva, ez meglehetősen gyors ugrást tesz lehetővé a címek között.
Cover-flow
Mozgóképekből sajnos sem a DivX, sem az XviD formátum nem támogatott, ezen mondjuk az Apple üzletpolitikáját ismerve nincs mit csodálkozni. A H.264 tömörítésű fájlokból viszont akár 1,5 Mbps bitrátájúakat is elvisz a masina, a minőség valóban döbbenetes. Mivel hazánkban ugye nem elérhető az iTunes Music Store nevű zeneáruház, mozifilmeket elvileg nem igazán tudunk a gépre rakni, bár technikailag megoldható a dolog, hiszen több ingyenes szoftver is elérhető az interneten, melyek képesek szinte bármilyen formátumot átkonvertáni a touch által is emészthető kiterjesztésűre. Egyetlen formátum van, melyet az iTunes is átalakít nekünk, ez pedig az Apple által szabványosított MOV, maga a folyamat viszont dög lassú, szóval nem éri meg a dolog.
A kijelző oldalainak aránya nem 16:9, az ilyen formátumú filmek tehát csak horizontálisan érik el a kijelző két szélét, függőlegesen nem. Ezen egy dupla ujjnyomással lehet változtatni, ilyenkor viszont értelemszerűen nem fogjuk látni a kép két szélét. Érdekesség, hogy ha megnéztünk egy filmet, a szoftver egyből megkérdezi, hogy le akarjuk-e törölni, ezt a funkciót pedig gyárilag ki sem lehet kapcsolni. Hogy miért tesz fel ilyen butyuta kérdést, az számomra érthetetlen, elvégre a vonaton ülve nem túl valószínű, hogy nagy hirtelenjében szükségünk lenne 1–2 GB helyre, mivel iTunes nélkül úgysem tudunk mit a helyére rakni.
A képnézegető nagyon rendben van, ez az egyetlen része a szoftvernek, mely ténylegesen kihasználja a multi-touch rendszer előnyét. A zoomolás ugyanis két ujjal történik, szét kell húznunk vagy össze kell tolnunk a kép egy részét, majd meg is történik a csoda. A giroszkóp itt is szerepet kap, úgy forgatja a képet, ahogy épp tartjuk a gépet, ami első hallásra nagyon jó. Ha viszont olyan fotót rakunk a masinára, amely 90 fokkal el van forgatva, akkor komoly gondban leszünk, ugyanis akárhogy tartjuk majd a gépet, az nem lesz egyenes. A lapozgatás szintén ujjal történik, a sebesség döbbenetes, látszik, hogy a mérnökök sok időt szántak ennek a résznek az optimalizálására.
Ezzel szinte végére is értünk a multimédiás képességeknek, FM rádió, diktafon nincs. Van viszont lehetőség hangoskönyvek és podcastok lejátszására, valamint van egy kissé hiányos hangszínszabályzó, melyben csak előre beállított sémák közül választhatunk, egyénieket nem hozhatunk létre.
A hangminőséget nehéz objektíven megítélni. Egy dolgot bizton állíthatok: vannak zenelejátszók, melyek ezen a téren jobbak, mint bármelyik iPod. A gyári füles jó minőségű, de nem kimagasló, tizes skálán hetesre osztályoznám. A mélyebb tartományokban lévő hangok nem elég erőteljesek, viszont alapvetően tisztán szól a zene a kis fehér fülhallgatóban. A kábel szerencsére nem aszimmetrikus kialakítású, így nem áll fent annak a veszélye, hogy valamelyik kiessen a fülünkből.
Az eszközön futó operációs rendszerről szinte csak pozitívumokat lehet mondani. Elképesztően gyors, felhasználóbarát, minden a helyén van, átgondolt, nem fagy le, úgy működik, ahogy kell neki. A kezelést rövid idő alatt el lehet sajátítani, utána gyerekjáték lesz minden. A szoftveres bővíthetőségre szándékosan nem térek ki, ehelyett inkább nézzük, hogy gyárilag mik a lehetőségeink.
A menüben az első két ikon a Safari és a YouTube. Utóbbit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, az előbbi pedig az integrált webböngészőt indítja el. Nagyszerű élmény böngészni a gépen, egy nagyon jól optimalizált programról van szó, melynek egyedüli hibája, hogy nem képes Flash tartalmak megjelenítésére. A készülékben található Wi-Fi rádió, az IEEE 802.11b/g szabványokkal kompatibilis, megbízható, vételi erőssége kiváló, az iPod gond nélkül csatlakozott WEP és WPA védelemmel ellátott hálózatokhoz is. Bluetoothot viszont az iPhone-nal ellentétben nem kapott, de mivel az a régebbi modellben is erősen korlátozott volt (sem fájlküldési lehetőség, sem A2DP nem volt benne), ezt is túl lehet élni.
A következő két menüpont a Calendar és a Contacts. Ezeken a funkciókon sincs mit ragozni, az első egy jól használható naptár, a második pedig egy hasonló jelzőkkel illethető névjegyzék. A felsoroltakon kívül helyet kapott még egy alapfunkciós számológép, világóra, stopper, időzítő, valamint ébresztő. Utóbbival kapcsolatban rögtön fel is merül a kérdés, hogy ha egyszer nincs hangszóró a készülékházban, akkor hogyan ébreszt. A válasz egyszerű: pittyegő van, azon játszik valami bugyuta dalocskát, amire a mélyebben alvó tulajdonosok valószínűleg soha az életben nem fognak felébredni. Az adatbevitel szoftveres billentyűzet segítségével lehetséges.
Összegezve, az iPod touch egy kiváló minőségű PMP, mely nem feltétlenül azoknak lesz jó választás, akik egy kimagasló multimédiás képességekkel ellátott lejátszót keresnek. A zenelejátszással nincs gond (az egyéni hangszínszabályzót kivéve), a videózáshoz a hardver megvan, viszont kicsit macerás a filmeket átpakolni rá, az FM rádió pedig kimaradt. Használhatóságban viszont nincs párja, de azok persze messziről kerüljék el, akik nem szeretik az érintőképernyős rendszereket. Webböngészőként szintén helyt áll, meg merem kockáztatni, hogy nincs még egy hasonló méretű mobil eszköz, amellyel ekkora élmény lenne internetezni. Az iPod touch 8, 16, illetve 32 GB memóriával rendre 83 500, 112 800 és 142 000 forintos ajánlott áron kapható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
