A Transcend SSD720

A Transcend idehaza talán egy kevésbé ismert név az SSD-k piacán, bár a tajvani illetőségű cég már meglehetősen régóta foglalkozik memória-alapú adattárolókkal. A vállalat repertoárjába az SSD-ken kívül többek között DRAM modulok, memóriakártyák, pendrive-ok, digitális képkeretek és hordozható médialejátszók tartoznak. Jelen cikkünkben a legújabb, SSD720 névre hallgató sorozat 256 GB-os példányát vesszük szemügyre.

[+]

A viszonylag kis dobozban a meghajtón, négy csavaron és némi paksamétán túl nem sok egyebet találtunk.

Az eddig általunk látott meghajtók közül a Samsung 830 és Kingston V200-hoz hasonlóan a Transcend SSD720 is a mindössze 7 milliméter magas SSD-k közé sorolható. Ez elsősorban a notebooktulajdonos vásárlóknak lehet jó hír, mert egyre több olyan mobil gép lát napvilágot, amibe csak ilyen kisméretű egység fér, vagyis aki ilyen meghajtót vásárol, az szinte biztos lehet benne, hogy bármilyen 2,5"-os meghajtóhelyre be tudja majd azt építeni.

[+]

Természetesen most is kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mit rejt a meghajtó fémháza, így néhány csavar eltávolítása után meg is vizsgáltuk, milyen a beltartalom.

SandForce SF-2281

Talán már egyáltalán nem meglepő, hogy a Transcend SSD720 is az igen népszerű SandForce SF-2281 kontrollert alkalmazza, melynek lelkivilágát korábban már részletesen ismertettük. A vezérlő mellett most sem láthatunk semmilyen, cache szerepét betöltő egységet, ami a SandForce egyik sajátossága. Ezzel a gyártó meg tud spórolni legalább egy DRAM chipet, valamint ennek következtében egy kicsit egyszerűbb NYÁK is elég, ez pedig szintén a gyártási költségekre van jó hatással.

[+]

Ezután a NAND egységek felé vettük az irányt, ahol eddig ismeretlen chipeket pillanthattunk meg. Eddig nem volt szerencsénk olyan SSD-hez, amiben SanDisk márkajelzésű NAND chipket lettek volna Sajnos ebből adódoan jóformán semmilyen információt nem találtunk a NAND-okról, de ezek feltehetően 24 nanométeres csíkszélességen gyártott MLC lapkákból épülnek fel. A chipek egyenként 32 GB méretűek, így nyolc darabból áll összes a 256 gigabájtos kapacitás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a SandForce vezérlővel szerelt SSD-k közül ez az egyik első, melyben nem került lefoglalásra a nagyjából 7 százaléknyi tárterület, melyet over provisioning, trim, hibás blokkcsere, illetve egyéb műveletek elvégzésére használ fel a vezérlő. A változtatás ellenére viszont ne gondoljuk, hogy mostantól a biztonságot nyújtó over provision nélkül maradunk, mert a helyzet ennél bonyolultabb. Bináris szempontból vizsgálva, a merevlemezekhez hasonlóan az SSD-ket (nem csak a SandForce-osakat, hanem semelyiket) sem lehet a maximális tárterületre formázni. Ez a HDD-gyártók által jó néhány éve bevezetett számítási módszer miatt alakult így, és ez az oka annak, hogy a felhasználó minden adathordozó formázott tárterületét nagyjából 7,37%-kal látja kisebbnek, mint a névleges kapacitás (például egy 128 GB-os SSD megformázva csak 120 GB-nak látszik).

[+]

Fontos még megemlíteni, hogy a meghajtó támogatja a 256 bites AES titkosítást, és természetesen a SMART és a TRIM funkciót is, valamint ezen felül NCQ támogatást is kapott.

Tesztkörnyezet, specifikációk

SATA 6 Gbps kompatibilis, SSD-s tesztrendszerünkben egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból a bennük rejlő potenciált. Most is úgy döntöttünk, hogy mellőzzük a Turbo Boost lehetőségét, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nemcsak fogyasztás, hanem hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. Ezt természetesen nem szeretnénk, így inkább kikapcsoltuk a turbót. Mindezek mellé nem kevesebb mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM is társult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk.

A tesztkörnyezet [+]

A lefuttatott tesztek egyelőre nem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeinkben szerepeltekkel. A főszereplővel együtt összesen kilenc darab SSD állt csatasorba a jelenlegi teszthez.

[+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél; ha éppen rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. Itt kissé meglepő módon a Transcend egyből az élre állt a SATA csatolós SSD-k táborában.

Írásnál az előbbihez hasonló kép rajzolódott ki.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik kedvenc témája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, holott ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. Itt ismét jó eredményt ért el a tesztalany, amivel a Samsung 830 és az Intel 520 közé ékelődott be.

Az iméntiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges. Ebben az esetben már szerényebb produkciót mutatott az SSD720, amivel nagyjából az Intel 510 szintjén hozta.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt az Intel 520-hoz hasonló eredményt mutatott fel a Transcend SSD-je.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teleszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszert mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag szinte ugyanolyan eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül lehet.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy elég hasonló eredményt mutatott fel az öt meghajtó. Ez a teszt jobban támaszkodik a processzora, mint az SSD-re.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Ebben a tesztben az Intel 520 és az OCZ Vertex 3 MI sebességét produkálta a tesztalany.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. Itt a Samsung 830, Kingston V+200, Intel 520 trióhoz csatlakozott a Transcend SSD720.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ahogy látszik, itt már igencsak kiegyenlített a mezőny.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már merevlemezes cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami korlátozhatja a művelet sebességét. Itt is az Intel 520 eredményét hozta a főszereplő.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat immáron a 250 GB-os Intel 510-en helyeztük el, ami – ahogy az IOMeter eredményből is látszik – körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman – Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Meglepetésünkre itt nagyon jól szerepelt a Transcend, amivel szinte pontosan a Vertex 3 MI sebességét hozta.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. Itt is az Intel 520 eredményével köszönt vissza a Transcend.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Ebben a tesztben az Intelek és a Vertex 3 sebességét hozta az SSD720.

A játékbetöltési időkhöz most is a két jól bejáratott játékot használtuk. A különbségek láthatóan az SSD-k között nem túl nagyok, és azok is leginkább a S.T.A.L.K.E.R alatt jöttek elő.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

Ezen tesztünkben általában jóval nagyobb különbségeket tudunk kimérni a különböző meghajtók között. Itt nyugodtan mondhatjuk, hogy a tesztalanyunk tisztesen helytállt, ami azt jelentette, hogy 1 másodperccel az Intel 520 előtt végzett.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott is csak minimális.

Végszó

Az eredményeket látva megállapíthatjuk, hogy 256 GB-os Transcend SSD720 derekasan helytállt a gyengének egyáltalán nem nevezhető mezőnyben. Külön érdekesnek találtuk, hogy bizonyos helyeken még az Intel 520-at is lenyomta, ami mögött egy lehetséges okként mi a SanDisk NAND-ok jelenlétére tippelünk.

[+]

Megbízhatóság szempontjából nem ütköztünk problémába, bár erre csak egy jóval huzamosabb használat után tudnánk megnyugtató választ adni. Mindenesetre sem a Transcend, sem pedig a SanDisk nem számít zöldfülűnek a különféle flash-alapú adattárolók területén, így bízunk benne, hogy különösebb probléma nem merül fel az SSD720 sorozat esetében. Az általunk tesztelt verzió bruttó 88 000 forint környékén érhető el, ami ajánlott vétellé teszi a Transcend SSD720 256 GB-os tagját.

Transcend SSD720 256 GB SSD

Oliverda

A Transcend SSD720 256 GB SSD-t a CHS Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.