A Transcend MTS800

A nem túl távoli múltban már foglalkoztunk M.2-es SSD meghajtóval, de akkor az új generációs csatoló egy más orcáját mutatta. Ezúttal nem szélsebes PCIe csatolós (és természetesen emiatt méregdrága), hanem egy átlagemberek igényeit lefedő, megfizethető árcédulával ellátott, SATA adatkapcsolatot használó modellt vizsgáltunk meg. Ilyen SSD először jár tesztlaborunkban.

A Transcend MTS800 256 GB, kattintásra galéria nyílik [+]

Az M.2 csatlakozó egy eleve univerzálisra tervezett formátum, több kommunikációs vonalat is kivezethetünk általa az alaplapokon. A korábban tesztelt M.2 SSD-vel ellentétben a mostani a SATA kapcsolatot hasznosítja, így már most borítékolható a teszt pár értéke. Jelenleg a SATA-n keresztül kommunikáló SSD-k egyik korlátozó tényezője az interfész maximális sávszélessége, azonban ez legtöbb esetben csak mesterséges környezetben jelent hátrányt. A mozgó alkatrész nélküli meghajtók legnagyobb erénye még mindig a rettentően alacsony késleltetés.

Kicsi, lapos dobozban érkezett hozzánk az MTS800 [+]

Vékonyka kartondobozban érkezett a tesztalany, amiben a műanyag tálcában elhelyezett meghajtó antisztatikus védőfóliában fekszik. Tartozékot hiába is keresünk, néhány papíron kívül mást nem találtunk, a meghajtó legalapvetőbb specifikációi is a dobozon köszönnek vissza. Itt is említik a hároméves garanciát, amivel viszont van egy kis gond: a weboldalon kiemelik, hogy a 3 év csak akkor érvényes, ha a Transcend SSD Scope még nem jelzi, hogy elértük az élettartam végét. Sehol sem találtunk viszont arra vonatkozó információt, hogy mekkora írásmennyiséget visel el ez a meghajtó, így egy ideig kénytelenek leszünk figyelni az értékek változását és ezek alapján következtetni.

Két M.2 SSD slot az alaplapon [+]

Az M.2 csatolók asztali környezetben 2014 tavaszán, a Z97-es lapkakészlettel mutatkoztak be, majd természetesen az X99-es alaplapokon is megtalálhattuk őket. A Z170-es vezérlőhíddal ellátott deszkákon már szinte alapkövetelmény, gyakran két-három M.2-t is találunk, és természetesen a többi, Intel 100-as sorozatú PCH mellett is fellelhető. Azóta az AMD-s alaplapokon is és sok belépőszintű modellen is helyet kapnak, egyre szélesebb körben terjednek el. A nemrégiben tesztelt Shuttle XPC Z170 barebone esetében például a gyártó nem is gondolt a 2,5"-os SSD-k tulajdonosaira a beépítés tekintetében, csak opcionális a beépítőkeret, alapértelmezettnek szánta az M.2-es slotot.

Elölről és hátulról szemlélve a meghajtót [+]

Mivel az M.2-es SSD-k nem kapnak burkolatot, legfeljebb matrica takarhatja az alkalmazott komponenseket. Esetünkben nem ragasztgatták agyon, így jól megfigyelhetők a fő alkotóelemek: az egyik oldalon a vezérlő és két NAND flash lapka, míg a másikon a DDR3 cache memória és két további NAND flash található. A négy flashmemóriachip illeszkedik a vezérlő négycsatornás kiépítéséhez, így sebességbeli kompromisszumot jó eséllyel nem kell majd kötnünk. A képet kinagyítva jól kivehető a SATA kapcsolat két pár vezetősávja, a B + M key bevágásai és a friss, 2016 február eleji gyártás. Az M.2 csatlakozó sokszínű lehetőségei miatt fizikailag behelyezhető olyan foglalatba is, ami csak PCI Express kapcsolatot kínál, sajnos azonban az ilyen nem fogja felismerni.

Mindenképpen fontos beüzemelés előtt kiderítenünk tehát, hogy melyik módon képes alaplapunk M.2 foglalata kapcsolatot teremteni. Jól bevált X99-es tesztkonfigurációnk alaplapja is PCI Express-es, ezért nem is tudtuk azt használni a teszthez. A régebbi Z97-es modellek esetében volt, ami csak SATA M.2-es eszközöket fogadta, az X99-esekre pedig a csak PCIe volt a jellemző. Az LGA1151-es alaplapok esetén már szerencsésebb a helyzet, szinte kivétel nélkül a kombinált, mindkét kapcsolati típust kezelő megoldással találkozhatunk. Az alaplapi specifikációkat, M.2 kompatibilitási listát (ha elérhető) mindenképp ellenőrizzük, de esetünkben a Transcend oldalán is megtekinthetők a biztosan kompatibilis alaplapok gyártókra lebontva, bár sajnos a Skylake-es modellek még nem szerepelnek benne.

Vezérlő, cache és a NAND flash [+]

Visszatérve az alkotóelemekre, az alkalmazott vezérlő a Transcend TS6500, ami azonban nem saját fejlesztés, hanem egy Silicon Motion SM2246EN átszitázva. Ennek megfelelően alakul a négy kezelt flashmemória-csatorna, és a BCH ECC hibajavító algoritmus képessége, mint a Phison vezérlőknél is láthattuk. A kontroller támogatja az AES-256 titkosítást, a TRIM parancsot, illetve a rendszer a TCG-OPAL szabványnak is megfelel. A vezérlő nagymértékben befolyásolja a már telítettség közelében történő írási műveletek sebességét, mint azt hamarosan meg is mutatjuk.

A kisebb fájloknál hathatósan segít az alkalmazott cache memória, ami jelen esetben egyetlen Samsung K4B2G1646Q-BCK0 chipet takar. 1600 MHz-es effektív órajelen üzemel, mérete pedig 256 MB. Az alkalmazott NAND flash chipekről nem sok információ áll rendelkezésre, a THGMM9T-1Q06 típusjelzés átszitázás eredménye. Az információs programok segítségével sikerült kiderítenünk, hogy 512 gigabites, 20 nm-es Micron lapkákról van szó, melyek az MLC technológiát alkalmazzák és szinkron hozzáférésűek. A kapacitásuk teljesen elérhető, nem csippentett le alapértelmezetten a gyártó a wear leveling számára nagyobb szeletet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!