Íme, a Broadwell-U

Most először történt meg, hogy az Intel legújabb Core i processzorcsaládját nem asztali, hanem mobil vonalon mutatta be. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor még a mobil vonalból is a legalacsonyabb energiaigényű szint jött legelőször, hiszen a Core M amolyan premier előtti bemutatónak tekinthető. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy az ötödik generációs Core i processzorok alapját jelentő Broadwell architektúra pontosan ugyanaz, amit a Core M-ben is használnak. Kulcsfontosságú paramétere, hogy az Intel tikk-takk fejlesztési stratégiájának éppen egy tikk ütemét jelenti, tehát gyártási csíkszélesség terén van fejlődés; az architektúra lényegében az elődtől, a Haswelltől érkezett.

Korábban a Core M bemutatásánál már leírtuk, hogy az új, Broadwell processzor 14 nm-es csíkszélességen készül annak a Tri-Gate tranzisztorgyártási technológiának a második generációs fejlesztésével, amit legelőször az Ivy Bridge lapkáknál használtak. A központi processzormag a közvetlen előd, vagyis a Haswell architektúra finom továbbfejlesztésével született, támogatja a Hyper-Threadinget, jobbára kettőt építenek be belőle, de a második negyedévben várhatóak négymagosak is. Sokkal komolyabb fejlesztés történt a grafikus részen, mely a Gen8 kódnevet kapta. Leglényegesebb újítása, hogy adatkezelését a CPU-magokéhoz igazították, így közös gyorsítótárat tudnak használni, ami nagymértékben meggyorsítja a CPU-GPU kommunikációt. A további, grafikus egységet érintő módosításokat korábbi cikkünkben mélyrehatóan részleteztük.

Az ötödik generációs Core i processzorok első hulláma a Broadwell-U lapkára épít. Érdemes egy pillantást vetni a fenti ábrára, hogy a grafikus mag milyen hatalmas területet foglal el a 133 mm²-es integrált áramkörből, melyre 1,9 milliárd tranzisztort zsúfoltak. Persze már a korábbi Haswell esetében is ebbe az irányba haladt az Intel, ott is a rendelkezésre álló felület több mint felét foglalta el az IGP, igaz, 22 nm-en nagyjából 181 mm²-es volt a lapka 1,3 milliárd tranzisztorral. A Broadwell-U teljes kiépítésű grafikus magjának két tömbjében 48 végrehajtóegység (Execution Unit) van, ezt a konfigurációt GT3-nak nevezik, az IGP hivatalos neve pedig HD Graphics 6000 vagy Iris Graphics 6100 (utóbbihoz eDRAM is tartozik). A legtöbb modellbe viszont – a Core M-hez hasonlóan – csak egy tömb, tehát 24 egység kerül majd, amit GT2-nek neveznek, az IGP pedig ilyenkor a HD Graphics 5500 nevet kapja (Core M-nél ugye HD Graphics 5300 van ugyanilyen konfigurációval, de alacsonyabb órajellel).

Még egy dolgot kell tudni a Broadwell-U lapkáról, hogy értelmezhessük a rá épülő ötödik generációs Core i processzorok rendszerét. Csak két processzormagos létezik belőle, a grafikus mag viszont lehet GT3 és GT2 kiépítésű is. Az IGP kiépítésének és a maximális órajeleknek megfelelően a processzorok 15 vagy 28 wattos TDP osztályba tartozhatnak. A fent látható GT3-as család 28 wattos tagjainál a komoly IGP mellett komoly, 3 GHz körüli alapórajelet kapunk, ezeknek a modelleknek a számozása 7U-ra végződik, és most először Core i3 is van köztük Turbo Boost nélkül. A GT3-as, de csak 15 wattos processzorok alapórajele 2 GHz vagy még alacsonyabb, őket az 50U végződésről lehet felismerni.

A GT2-es IGP-vel felszerelt modellek azonosítása kissé bonyolultabb. Az i7 és i5 modellek alapórajele átlépi a 2 GHz-et, kódjuk 00U-ra végződik, de az i3 már nem követi a rendszert, a korábbi, számunkra érthetetlen hagyományok miatt pedig a Hyper-Threading nélküli Pentium és a Celeronok nem 5000-es, hanem 3000-es sorozatba tartoznak. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz az M-re végződő, magasabb TDP osztályba tartozó, magasabb órajelű, sőt négymagos Haswell processzorok utódjaival? Egyelőre annyit tudni róluk, hogy a második negyedévben érkező Broadwell-H lapkára épülnek majd, várhatóan kettő és négy maggal GT2 vagy akár GT3 IGP-vel, de a pontos modellszámok egyelőre ismeretlenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!