Színes notebookok fiatal felnőtteknek

Külső

Alaposan belelendült a színes notebookok gyártásba az MSI. Már tavaly, az Expert Computer Kft. partnernapján hangsúlyozta a vállalat képviselője, hogy különös figyelmet szentelnek az egyre szélesedő vásárlóközönség azon részének, mely nem elégszik meg a szokásos fekete, szürke, esetleg fehér megoldásokkal. Valljuk be, még ha sokaknak nem is tetszenek az új színek, lehet – sőt van – létjogosultságuk. Miért ne választhatnánk meg notebookunk színét ugyanúgy, ahogyan mobiltelefonunkét vagy autónkét? Persze nem kötelező rikító színűt választani, maradhatunk a szokásos sémánál, hiszen a rózsaszín, hupikék, bíborvörös és társai nem a fekete helyett, hanem mellett szerepel a kínálatban.

Az MSI színes modelljeit a tömegből kitűnni vágyó fiatal felnőtteknek (Young Adults) szánt YA Edition csoportba sorolja. Ebből megnéztük már korábban az EX600 YA-t, amely kék színe ellenére is elég unalmas gépnek bizonyult. Most a kisebb PR200 YA Editionnel ismerkedünk meg, melyet 2007 őszén mutattak be. Alapja a Red Dot formatervezési díjjal elismert fekete-ezüst PR200-as. Az MSI típusnévrendszerét ismerve könnyen kikövetkeztethető, hogy egy professzionális felhasználásra szánt (P), integrált videokártyás (R), 12,1 colos kijelzővel ellátott (2) noteszgépről van szó, amely az Intel platformra (0) épülő széria első tagja (0). Háromféle színben – kék (denim blue), zöld (wasabi green) és rózsaszín (coral pink) – kapható.

Mindhárom színt felajánlotta a forgalmazó, mi a zöldet választottuk. A fedél közepén ott virított a szokásos MSI logó, a kissé kiemelkedő fémkörben. Illik a világos zöld színhez az ezüst díszítés, lágyabbá teszi az alsó rész feketévé válását. Ez a semleges árnyalat gyártás szempontjából is hasznos, mert mind a három színhez passzol, nem kell külön festés – lényegében csak a fedlapok különböznek.

A notebook dobozából pár füzet, telepítő CD, mikroszálas törlőkendő, táp, elég nagy akkumulátor és egy kis egér került elő.

A kis notesz külső védelme érdekében kapunk egy zöld notebook skint is hozzá. Természetesen a többi színhez is megfelelő tok jár.

A PR200 elejére csak a mikrofon és a fülhallgató jack aljzata került, a hátsó részre pedig a teljes szélességet elfoglaló akkumulátor. Emiatt az összes többi csatlakozót kétoldalra osztották szét. A jobb alsó négy kis LED a gép, az akku, a Wi-Fi és Bluetooth adapterek, valamint a merevlemez állapotáról tájékoztat.

Egymás alá került a ExpressCard és a memóriakártya-olvasó slotja, utóbbi SD, MMC és MS kártyákkal boldogul. Nehéz kivenni a vakdugókat, ráadásul az ExpressCardnak kinyomó pöcke sincs. Az egyre ritkábban használt RJ-11-es modemcsatlakozó a két USB 2.0 aljzat közé ékelődött be. Jó megoldás ez a szétválasztás, így elfér egymás mellett két testesebb USB-s eszköz is. Ezeket követi a HDMI, majd az opcionális digitális tévétuner MCX antennacsatlakozója. A sort a hűtőventilátor széles rácsa és a tápcsatlakozó zárja.

Baloldalt, a monitor tartópántjához közel kapott helyet a Kensington zár, nem zavarva a mellette lévő D-Sub kimenetet. Az RJ-45-ös Gigabit Ethernet aljzat és a harmadik USB utáni helyet a DVD-író tölti ki. Az író tálcafedelén egy parányi zöld LED-et és a nehezen kitapintható, mélyre süllyesztett kiadógombját találjuk. Amit esetleg hiányolhatunk, az a FireWire port.

Hirdetés

A nagyobb akku a notebook hátuljából ferdén lóg ki, kissé megemelve azt. De megvannak a gumilábak magán a gépen is, hogy akku nélkül vagy a kisebbet használva stabilan álljon. Alul pár szellőzőn, az akkumulátor kioldóján és zárján kívül egy kis fedett bővítőhelyet találhatunk (elöl középen), ide valószínűleg vagy HSDPA modemet, vagy tévétunert tehetünk. Az utóbbi formailag jobban illene oda, de semmiféle információt nem találtunk róla az MSI oldalán.

Ha már kívül ilyen vidám színek vannak, a belső rész sem lehetett komor fekete, így a fedélen látható díszítőcsíkok szürke gyöngyházfényéből jutott bőven a belső részre is, a billentyűzet pedig törtfehér színű lett.

A képernyő felett középen helyezkedik el az 1,3 megapixeles webkamera, mellette a beépített mikrofon. A billentyűzet felett, kétoldalt vannak a hangszórók. A 7 mm vastag kijelzőt nem lehet teljesen hanyatt dönteni, körülbelül 120–130°-ig hajtható ki. Kicsit furcsa a monitortartó zsanérok kialakítása, de elég erősen tartják a fedelet, felnyitáskor az alsó részt le kell fogni. Mechanikus nyitóreteszt hiába keresünk, az MSI elegánsabban oldotta meg a lezárást, mágnesekkel. Kettő-kettő van belőlük a kijelző fölött, illetve a csuklótámasz alatt. A gép 30,3 x 23,1 cm alapterületű, vastagsága 1,6 és 3 cm között változik, tömege körülbelül 1,8 kg akkumulátorral.

Crystal Edition

Az MSI gondol azokra, akik egy kicsit többre vágynak, és valami különlegeset szeretnének magukénak tudni. Ha a fekete túl komor, a színes pedig komolytalan, és valami csillogóra, luxusra fáj a fogunk, a megoldás a PR200 Crystal. A fehér notebook rövid időre járt nálunk, egy külső szemlére.

Amit kapunk, az egy kiöltöztetett PR200-as. Kijelzőpaneljének fedelét kipolírozták kicsit, és az MSI logó köré raktak 120 kristályt. Láttunk már ilyet, csak kicsit nagyobb kiadásban, az M677-es személyében. Érdekes, hogy a PR200 bemutatóanyagában már nem szerepel a jól csengő Swarovski név.

A csomag a szokásos telepítő CD-n, használati utasításokon, tápkábeleken kívül tartogat pár meglepetést. A kristályos noteszgéphez kapunk egeret, akkutöltőt és két táskát is. A mikroszálas törlőkendő innen sem hiányzik, jól jöhet a fényes felületeknél.

Elegáns notebookhoz elegáns táska illik. Adnak is belőle rögtön kettőt. Egyet a gépnek és egy kisebbet a tápkábeleknek és az egérnek.

A fehér gyöngyházfényű festékből a mellékelt egérre is jutott. Belül is a fehér és a világosabb szürkeárnyalatok dominálnak. A külsőt leszámítva a kristályos PR200 egyébként teljesen azonos zöld testvérével, igaz, idehaza egyelőre csak nála valamivel erősebb processzorral kapható.

A kis fehéregérnek 800 dpi felbontású optikai szenzora van, egyik különlegessége a görgő és bal gomb közé elhelyezett duplaklikkelő. Kábelét köré lehet tekerni, a csatlakozót pedig a hasába süllyeszthetjük. Páran talán felismerték, hogy A4 Tech lehet a beszállító. Persze ilyen notebookhoz jobban illene egy vezeték nélküli egér.

Az akkutöltő jó dolog, ha legalább két akkumulátorunk van, mert ha az egyik töltődik, a másikkal még mindig használhatjuk számítógépünket. A notebookhoz viszont csak egy tápkábelt kapunk, amelyen meg kell osztoznia a töltővel.

A töltő univerzális, kétféle csatlakozós akkut is tud tölteni, mivel kettészedhető. Tetején öt kis LED jelzi a töltés állapotát.

Platform – CPU, RAM, VGA

Az MSI PR200 YA Intel Centrino Duo (Santa Rosa) platformra épül. Idehaza egyelőre az 1,5 GHz-en járó, 2 MB másodszintű gyorsítótáras Core 2 Duo T5250 processzorral kapható, amihez 166 MHz-es összeköttetéssel 2 x 1024 MB DDR2-es memória kapcsolódik. Az Intel GM965 északi hídban integrált GMA X3100 grafikus vezérlő dolgozik, amely támogatja a nagy felbontású videók lejátszását és valamennyire a DirectX 10-et is. Az idehaza kapható Crystal Editionbe 2 GHz-es Core 2 Duo T7250 processzort szerelnek. Az izmosabbb CPU és az extra kinézet felára jó 75 000 forint. A másik, 210-es sorozatban AMD Athlon 64 X2-es processzor ketyeg, ATI Radeon Xpress 1270-es GPU-val. Az adatok tárolását 2,5 colos, 160 GB-os merevlemez végzi. Az LG optikai meghajtó boldogul a DVD-RAM lemezekkel is. A gigabites Ethernetnek, az N-es Wi-Fi-nek vagy akár a modemnek köszönhetően sehol nem maradunk net nélkül. Illetve nem maradnánk, ha lenne HSDPA modem is a notebookban.

Néhány alkalmazással megvizsgáltuk az egyes komponensek teljesítményét. Az adatok szinte teljesen elvonatkoztathatóak a notebook külső tulajdonságaitól. Ugyanezzel a processzorral, chipkészlettel és memóriával bármilyen más márkájú gép közel azonos eredményeket érne el. A méréseket Windows Vista operációs rendszerrel végeztük alapértelmezett grafikai beállításokkal – tehát működött az Aero felület. A későbbiekben – minden bizonnyal az első javítócsomag megérkezte után – megvizsgáljuk majd, hogyan viszonyul egymáshoz a notebookok viselkedése Vista és XP alatt. Összehasonlítási alapnak, jobb híján, egy Athlon 64 X2 4200+ processzoros, 2 GB DDR400 memóriás, 320 GB-os SATA merevlemezes és GeForce 8800 GT 512 MB grafikus kártyás asztali gépet használtunk. Később, ahogy bővül notebookos adatbázisunk, további eredményeket sorakoztatunk majd fel.

A szintetikus processzorméréseken jól látszik a két CPU különböző felépítése. Annak ellenére, hogy a Core 2 Duo lényegesen alacsonyabb órajelen ketyegett, több esetben megelőzte az elöregedő Athlon 64-et. Talán majd a Puma platformmal felzárkózik az AMD.

Memóriában a DDR400 újra megmutatta, hogy a DDR2 csak 800 MHz környékén tudja utolérni, ráadásul az AMD-s rendszer esetében a processzorba épített memóriavezérlő is megtette pozitív hatását.

Lényegében azt is mondhatnánk, hogy az Intel GMA X3100 nagyjából ugyanolyan, mint a GeForce 8800 GT: egyiken sem megy a Crysis élvezhető sebességgel, ha 1600x1200-as felbontásra és maximális grafikai részletességre kapcsolunk. Persze, ez a hasonlat legalább annyira nevetséges, mint egymás mellé állítani a kétféle grafikus megoldást. A lényeg, hogy a csúcskategóriába sorolható diszkrét VGA nagyjából 10–30-szor gyorsabb mint az Intel integráltja, melyet később kipróbálunk majd valódi vetélytársaival, az AMD és NVIDIA hasonló megoldásaival szemben is.

Adattárolás, Wi-Fi

A kis MSI merevlemezét, egy 160 GB-os, 2,5 colos Western Digital Scorpiót az asztali gép kétszer akkora kapacitású, 3,5 colos Samsungjával vetettük össze. Ez a hasonlítás is eléggé sántít, hiszen korábban már kimértük, hogy a nagyok jóval gyorsabbak a kicsiknél.

2,5 colos Western Digital Scorpio 160 GB – 3,5 colos Samsung Spinpoint T166 320 GB

Az ereszkedő görbék hasonlóak voltak, de az eredmények már nagymértékben eltértek. A képeken vegyük figyelembe, hogy míg a kisebb winchester 45 MB/s-ről indult, nagyobb társa majdnem kétszeres sebességről, 80 MB/s-ről. Ez az előny az átlagértékeken is látható, másfélszeres eredményt ért el. A hozzáférési idők értékeit a grafikon jobb oldaláról olvashatjuk le, természetesen a kisebb érték a jobb. A PCMark05 Windows XP betöltést imitáló tesztje a WD esetében 6,7 MB/s-et, a Samsungnál 9,1 MB/s-et jelzett.

Korábbi hordozható DVD-írós tesztünkben felmerült, hogy a notebookokba szerelt optikai meghajtók nem produkálnak olyan jó írási minőséget, mint az asztali gépekbe valók. Ezt némileg cáfolta az Asus U2-be szerelt Matsushita UJ-852S meghajtó, mely ugyan nem írt annyira jól, mint az asztali gépekbe valók, de elfogadható eredményeket produkált. Az MSI PR200-ban LG GSA-T20N optikai meghajtót találtunk. A teszthez a legkedveltebb TDK és Verbatim lemezeket, valamint egy Philips újraírhatót használtunk. Akinek gondot okoz az eredmények értelmezése, olvassa el korábbi írásunkat a mérések mögötti elméletről.

A DVD-írási csúcssebesség ennél a notebookos optikai meghajtónál is 8-szoros. Z-CLV stratégiát használ, ami a mínuszos és pluszos korongoknál is nagyjából 11 perces rögzítési időt jelent. Olvasásban is a 8-szoros tempó a csúcs, de a CAV eljárás és a nagyobb kezdősebesség miatt kevesebb mint 10 perc alatt végigolvassa a teljes DVD-t.

LG GSA-T20N és Verbatim DVD-R 16x – tökéletes párosítás

Ismerve az LG 5,25 colos DVD-meghajtóinak írási minőségét, nem vártunk túl sokat a notebookos variánstól. Éppen ezért még nagyobb volt a meglepetés a Verbatim DVD-R 16x ellenőrzése közben. Olyan eredményt produkált a GSA-T20N, amit még a legjobb asztali gépekbe szánt íróktól sem vártunk volna. Szintén korrekt lett a másik Verbatim lemezre készített irat, és a TDK DVD-R-re készült is rendben volt. A pluszos TDK-t viszont nem szerette az LG író. A Philips DVD+RW-re az asztali írók sem tudnak jobbat írni.

A notebook teljeskörű kivizsgálásához kapóra jött az Asus éppen nálunk vendégeskedő Draft N-es Wi-Fi rendszere, melyet nemrég teszteltünk. Az alábbi képen felvázoltuk a tesztkörnyezet alaprajzát. Kétszintes családi házról van szó, melyben a mérések többségét a felső szinten hajtottuk végre, de teszteltünk az alsó szinten és az épületen kívül is.

Az Asus WL-500W útválasztót a 0-val jelzett pontba helyeztük, majd az 1–9. pontokon mértünk a notebookkal. Amikor két vezeték nélküli egység közötti tempót vizsgáltunk, a második tesztgép – egy asztali számítógép Asus WL-130N PCI Wi-Fi adapterrel – az 1-es pontban volt. A 6-os pont fél szinttel lejjebb, a 7-es a földszinten, a 8–9-es pedig a házon kívül volt. A tesztkörnyezetben további három vezeték nélküli hálózat üzemelt, melyből kettőnek gyenge, egynek pedig közepes volt a jelerőssége.

Az Intel N-es adapter nem volt olyan gyors, mint korábban az Asus eszközök, amelyek pedig az egységesen Broadcom vagy Ralink chipkészletekre alapozó N-es Wi-Fi hálózatok mögött maradtak le. Azért a felső szinten mindenhol 2 MB/s fölötti átviteli tempót mértünk, ami kicsivel túlmutat a korábbi G-s rendszerek sebességén. A félemeleten még 1 MB/s fölött maradtunk, utána gyorsan csökkent a jelerősség. Amikor az átvitel másik végére az Asus N-es vevőjét tettük, a sebességek a G-s hálózatok szintjére csökkentek, és a hatótávolság is csökkent. Van még mit csiszolni az N-es Wi-Fi szabványon.

Monitor, billentyűzet, egér

A notesz 12,1 hüvelykes, 16:10-es képarányú WXGA kijelzőt kapott, amit legalább két centiméteres keret vesz körül. A PR200-as szélességre szinte megegyezik egy 14 colos, 4:3 képerányú notebookkal, így akár egy 13,3 colos panel is elférhetett volna benne. 1280x800 pixeles felbontása 124,75 dpi-t ér el, ez átlagosnak tekinthető a hasonló méretű kijelzőknél; a 0,204 mm-es pixelméret is jónak számít. A monitor fényereje tíz lépésben állítható, de a legalacsonyabbon sem elég sötét. A képminőséggel kapcsolatos tesztekkel a következőket vizsgáltuk: színhűség, fényerő, betekintési szög és utánhúzás.

A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral (más néven koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mutatják, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg; a kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent az adott szín és a referencia között. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Előtte – Blue-Eye Pro – Eye-One Match

A kalibrálás előtti, a gyári beállításnak megfelelő értékek a vártak szerint nagyon magasak voltak. A kezdeti 24,6-os deltaE érték a kalibráció után maximum 6,4-re esett vissza mindkét program használatával. A notebookok TFT-jén nem lehet külön-külön állítgatni az RGB színeket, így vagy a szürkeárnyalatok és a pasztellszínek lesznek jók, mint a Blue-Eye színprofilja szerint, vagy az élénk színek lesznek színhelyesek, ahogy az Eye-One-nak sikerült beállítani. Az átlagok mindkét esetben jelentősen csökkentek, tehát a PR200 felhasználóknak érdemes letölteniük a Blue Eye-jal, illetve az Eye-One-nal készített színprofilt.

A panel kis mérete miatt a megvilágítás alulról jön csak. Az ebből adódó fényerő-eltérések megfigyelhetők a százalékos ábrán. A kalibrátoros mérések alapján a kijelző középső harmadában volt a legnagyobb az eltérés, az alsó és felső rész között majdnem 20 százaléknyi.

Az alulról megvilágított, minden bizonnyal TN+film paneles képernyő a betekintési szögeit nézve az elvárásoknak megfelelően, tehát nem valami jól szerepelt. A megvilágítás miatt alulról nézve hamar besötétültek, átfordultak a színek. Felülről nézve a színek fakultak, csökkent a kontraszt. Oldalról már jobb volt a helyzet, de így is erősen torzultak a színek. Persze, egy notebookot jellemzően elölről néznek, és onnan – különösen kalibrálás után – rendben van a PR200 kijelzője.

A kijelző ACV (Amazing Crystal Vision) bevonatot kapott, ami valószínűleg tényleg javít valamennyit az olcsó panel képminőségén, viszont nagyon tükröződik. A panel válaszidejét vizsgáló kisautós képet a PixPerAn program segítségével jelenítettük meg, majd 1/15-ös záridővel lefényképeztük. Az 5–8 ms-os TN+film panelek produkálnak hasonlót – filmre és játékra is megfelel ilyen szempontból.

A billentyűzet a rendelkezésére álló szélességet kitöltve fél-fél centimétert hagyott a notebook széléig. Ennek ellenére több gombot is lekeskenyítettek jobb oldalon. A Home/End, PageUp/PageDown párosok, a kurzormozgató gombok, és jó pár ékezetes betű esett áldozatul a karcsúsításnak. Könnyű félrenyomni őket, különösen ha asztali billentyűzethez vagyunk szokva, de ez jellemző minden 12,1 colos notebookra. A karcsú kurzormozgatókon három átlagos ujj alig fér el egymás mellett, játékra szinte alkalmatlanok, persze ez nem is egy gamer notesz. Ha a hosszú í-t az elég nagy bal Shiftből vágták volna ki, akkor jobban sikerült volna kidolgozni a nyilas részt. A billentyűk megnyomásukkor hirtelen estek át a holtponton, nem keltenek minőségi érzetet – hozzá kell tenni, hogy a konkurensek többsége sem jobb!

A billentyűzet feletti, sajtreszelőre emlékeztető részen is van pár plusz gomb. A bal oldali hármasból az első, P1 felirattal ellátott a Media Playert indítja el, a P2-es a webkamera kapcsológombja, míg a harmadikkal a Bluetooth/Wi-Fi adaptereket éleszthetjük fel. Ezeket követik a lockoló gombok visszajelző LED-jei, a sor végére a bekapcsológomb került. A hangerőállító és némító funkciók külön gombot sajnos nem kaptak.

A bekapcsológomb túl erős kék fénnyel világít, ez sötétben nagyon zavaró tud lenni, elvonja a tekintetet a képernyőről. A csuklótámaszéval megegyező színű touchpad a gép közepétől kissé balra helyezkedik el, emiatt gépeléskor könnyen hozzá lehet érni – szerencsére ki lehet kapcsolni. Két gombja túl merev, megnyomásakor szinte rá kell nehézkedni, ráadásul hangosan kattan – ez kicsit ront a notebook egyébként egészen jó minőségérzetén. Az ujjlenyomat-olvasó szó szerint mindig kéznél van, hiszen a tapipad gombjai közé szorították be. A biztonsági funkciói közt szerepel fájlok, könyvtárak kódolása, belépés jelszavas weblapokra, illetve szoftverének köszönhetően használhatjuk görgetésre is, akár mind a négy irányba. Már csak a mérete miatt sem lehet vele pontosan, kicsiket görgetni, de böngészéshez elég jól használható.

Ha már színes a notebook, legyen a mellékelt egér is az – mondták a tervezők, és ezzel a lendülettel mellécsaptak egy kicsi, zsinóros, optikai szenzoros példányt. Néhány nap használat után már láthatóan megkopott az alján a festék, igaz, nem alátéten, hanem egy papírlapon használtuk. Sötétben a piros világítás láthatóan átütött a vékony borításon.

Melegedés, zaj, akkumulátor

A melegedés és zajszint méréséhez először 20 percig nyugalmi állapotban állni hagytuk a gépet. A második hőmérséklet-mérés előtt egy órán keresztül maximális terhelés mellett használtuk. A szobában mindeközben 21 °C volt.

Nyugalomban kellemesen hűs maradt a kis MSI, csak a jobb sarka melegedett fel egy kicsit. Ventilátora eközben alapon járt, alig észrevehetően. Öt centiméterről 45 dB-es hangerőt mértünk, ez a szokásos egy méterre átszámolva 19 dB-t jelent, tehát átlagos zajszintű környezetben a gép gyakorlatilag nem hallható.

Alaposan meghajtva elsősorban a gép jobb oldala melegedett, ugyanis itt van a processzor hűtése és a merevlemez, míg a hűsebb balon az optikai meghajtó. A jobb felső részen lévő szellőzőnyíláson 60–65 fokos levegő távozott. Amint megkezdtük a terhelést, a processzor hőmérséklete felfutott 55 fokra és 23 dB-es hangerő kíséretében bekapcsolódott a második hűtési szint. Hét percre rá már 65 foknál és 25 dB-nél jártunk a harmadik szinten. Innen már nem hangosodott a gép, a CPU pedig 70–72 fokra állt be.

Kétféle akkumulátorral kapható a PR200. Nálunk a nagyobb 8 cellás járt, alapból ezt adják a sima, a YA és a Crystal Edition szériához is. A másik, 4 cellás teljesen belesimul a hátsó részbe. A 14,4 voltos, 4800 mA-es akkumulátor teljesítménye 69,1 Wh.

Az akkumulátor-merítéseket a legkisebb terheléses teszttel kezdtük. Ehhez a Vista Power Saving profiljára váltottunk, a kijelzőt a legkisebb fényerőre, a processzorhasználatot a lehető legalacsonyabbra állítottuk. A kijelző és merevlemez leállítását is kikapcsoltuk. Ezalatt csak egy szöveges fájl görgetése ment. Második merítéskor a fényerőt a felére vettük, és a processzor teljesítményét úgy állítottuk be, hogy a folyamatosan lejátszott 720p, 1280x720 felbontású DivX videó ne akadozzon. Végül a legnagyobb terheléssel hajtottuk a kis notebookot. Ehhez a High performance energiagazdálkodási profilt használtuk, maximális fényerejű kijelzővel és bekapcsolt Wi-Fi-vel. Lemértük az akku feltöltéséhez szükséges időt is bekapcsolt és kikapcsolt géppel.

Az akku első merítése elég szép eredménnyel végződött, kicsivel több mint 5 órán keresztül olvasgathattunk minimális fényerőn. A processzor ezalatt végig 1 GHz-en (6x166 MHz) ment. Nagy felbontású videót teljes töltéssel majdnem három órán át nézhettünk. Ha egy hosszú, unalmas utazás alatt például a Gyűrűk urát kezdjük nézni, éppen eljuthatunk a stáblistáig. Eközben a processzor továbbra is 1 GHz-en járt, 40%-os kihasználtsággal. Maximális terheléssel a használati idő alig több mint másfél óra maradt. Az akkumulátor teljes töltése bekapcsolt állapotban 3 órát, kikapcsolva csupán 14%-kal kevesebbet vett igénybe, azaz körülbelül 20 percet nyertünk.

Értékelés

Az MSI PR200 YA egy fiatalos, vidám külsejű notebook, amely méretének köszönhetően könnyen hordozható, bár – nagy akkumulátora miatt – hasonló méretű társainál valamivel nehezebb. Ismeretségi körünkben mindenkinek tetszett, a lányok is szépnek találták. Többen bevallották, nem csak udvariasságból mondták rá, hogy szép, hanem vásárláskor is előnyben részesítenék a fekete-ezüst verzióval szemben. Pillanatnyilag 229 000 forintos árukkal a YA Editonök a legolcsóbb MSI PR200-asok a hazai piacon, ugyanis a fekete-ezüst modellt csak a 2 GHz-es processzorral szállítják, így az 275 000 forintot kóstál. Ehhez képest a fehér kristályos kiszerelés felára 30 000 forint. Ennyi pénzből már nagyon szép, tényleg egyedi festést rendelhetünk gépünkre.

Motorerőben a Vistához is elég volt a zöld notebook. A chipkészletbe integrált VGA 3,5 pontját kivéve a Vista 4–5-ös osztályzatot adott a hardverkomponenseknek. Beleraktak minden lényeges elemet, amire egy átlagos felhasználónak szüksége lehet. Az 1,5 GHz-es Core 2 Duo az esetek többségében jól helytállt. Okos döntés az MSI-től, hogy nem spórolt a manapság már szinte fillérekért kapható memórián. Megnyugvással konstatáltuk, hogy Verbatim DVD-R 16x lemezre archiválva a beépített LG íróval adataink biztonságban lesznek.

Ha kalibráljuk, a monitor is egészen jó lehet, persze megmaradnak az alulról világított TN+film panel hátrányai, az inhomogén fényerő és a gyenge betekintési szögek. Szokást igényel a keskeny billentyűzet is, de valójában csak az í megoldását lehet felróni az MSI tervezőinek. Az 1,3 megapixeles webkamera a legnagyobb felbontásában egész jó, éles képet adott. A kisebb képméretekben viszont erősen zajosodott a felvétel, de internetre, MSN-re bőven elég. Ha már videocsetelhetünk, a jó minőségű beépített mikrofon sem maradhatott ki. Sztereó hangszórói leginkább a max hangerőre állított fülhallgatóéra emlékeztetnek, szóval sokat ne várjunk tőlük, de a célnak tökéletesen megfelelnek.

Hátránya a nagy akkumulátornak, hogy viszonylag nehéz lesz tőle a gép, előnye pedig a hosszabb üzemidő. A biztonságot az ujjlenyomat-olvasó és a TPM (Trusted Platform Module) chip garantálja. Elengedhetetlen funkció ez egy profi gépnél. Plusz pont jár az opcionálisan beépíthető digitális tévétunerért, bár nem tudjuk, hogy a hazai forgalmazási láncban hogyan kezelik ezt a tételt – vagyis rendelhető-e.

Az MSI joggal sorolja profi vonalába a PR200-at. A gépecske nagyon jó minőségérzetet kelt, nem ad ki semmilyen oda nem való hangot, nem nyekereg, nem sípol. Azért a billentyűzeten és a tapipad gombjain még lehetne finomítani, és a mellékelt egér farkát is illene levágni. Nehéz szívvel adtuk vissza zöldikét, jó volt használni a kis MSI-t. Kielégítő tudása, hordozhatósága, látványos kinézete és kedvező ára miatt ajánlott mindenkinek, aki szeretne kicsit kitörni a hétköznapi szürkeségből.

Nehezebb megítélni a Crystal Edition változatot. Nekünk a színes sokkal jobban tetszett, de nyilván nem férfiembernek találták ki a fehér kristályos formatervet. Igaz, hogy erősebb processzora van, mint a YA-nak, de jó 75 000 forinttal drágább is nála, az azonos feketénél pedig még mindig 30 000-rel többet kérnek érte. Szerintünk az MSI-nek inkább egy igazán exkluzív szériává kellene tennie a Crystal Editiont, mert az egyszerű figyelemfelkeltéshez bőven elég a YA. Illene a kristályok mellé komolyabb billentyűzetet tenni, és talán azt is meg lehetne nézni, merre tartanak a konkurensek kicsípett gépei, tehát elgondolkodni a LED háttérvilágításos kijelzőn, SSD-n, súlycsökkentésen.

MSI PR200 YA Edition

ndavid és rudi

Az MSI notebookokat az Expert Computer Kft., a DVD-ket a Digitaldepo és a Procomp Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.