Ergonómia, felépítés

A MILC jellegű gépek sikere lankadatlan lendülettel tarol, rajongótáboruk dinamikusan nő, mondhatni trendi lett minden, amiben nincs tükör (egy olvasónkat idézve: „már csak egy olyan műszaki cuccom van, amiben még van tükör: a kocsim” - nord_). A Panasonic, az Olympus és a Samsung már két fenékkel lovagolja a divathullámot, most a Sony döntött úgy, hogy nem akar se ki-, se lemaradni. Nem is egy, hanem kapásból két masinával lép versenybe a szórakoztatóipar neves szereplője. Jelen cikkünkben a kisebbik tudású NEX-3 típusú géppel fogunk foglalkozni, azonban annak - egyelőre - a sorozatgyártás előtti változatával.

A NEX-3 elölről nézve a klasszikus „candy bar” formavilágot követi. Gyakorlatilag egy sima téglatestet öltött fényképezőről beszélhetnénk, ha nem lenne ott a gumírozott markolati dudor. A váz fogása nem jobb, nem rosszabb, mint a hasonló felépítésű gépeké - azonban a NEX-3 könnyű: akkuval és memóriakártyával együtt is 300 gramm alatt maradt a tömege, így nehezebb vagy hosszabb objektívekkel már nem lesz annyira kényelmes. A masina előlapján a Sony E-mount mellett balra alul található az objektív reteszelését kioldó nyomógomb, illetve a markolat mellett egyből az AF segédfénye.

Tesztünkhöz a gépen kívül megkaptuk a kitobjektívet (18-55 mm F3.5-F5.6 OSS), a 16 mm-es pancake-et (16 mm F2.8), valamint a 7-es kulcsszámú külső vakut. Az objektívek felépítése bizalomgerjesztő: mindkét esetben fém házba zárt lencserendszert tarthatunk kezünkben. Ez nem mondható el a kis villanóról, amely csatlakozóján és a rögzítő csavarján kívül műanyagból van. Elég filigrán kis eszköz, melyet nehézkes és lassú módon kell a vázhoz rögzíteni.

A NEX-3 tetején látható kis műanyag fedelet hátrahajtva lenyomva kell tartani ujjunkkal, majd a vaku hátoldalán található fedelet is ki kell nyitni, hogy hozzáférhessünk a csavarfejhez. Miután beillesztettük és benyomtuk a villanó csatlakozóját a váz vakualjzatába, nyomva kell tartanunk, hogy rögzítő csavarját becsavarhassuk. Zavaró, hogy semmiféle visszajelzést nem ad a kis eszköz, hogy megfelelően helyére kattant-e az aljzatban.

Szerencsére a vaku elég kisméretű, így nem kell folyamatosan fel- és leszerelni, ha kabátzsebünkbe el szeretnénk rejteni a gépet. Ha nincs szükség a fényforrásra, csak hajtsuk le, úgy kikapcsolt állapotba kerül.

A készülék hátoldalán a gyártó nagyszerű LCD kijelzője található. Miért nagyszerű? Mert olyan a képe, hogy más gyártók AMOLED kijelzőit is szinte kenterbe veri! Ráadásul a rálátás is bárhonnan tökéletes marad; bármilyen szögből ugyanolyan minőségben látjuk rajta képeinket. De ez még nem minden: a kijelző felfelé vagy lefelé is kihajtható, így fejünk fölé emelve vagy akár makrózásnál a földhöz közeli pozícióban is láthatjuk a témát.

Fájó azonban, hogy csak nagyon kevés dedikált vezérlőt helyeztek el a gépen. Egyetlen paraméterező tárcsa árválkodik a hátoldalon - az sem vigasztaló, hogy ez kurzorként is működtethető. A másik két nyomógomb szoftveres, azaz mindig az adott szolgáltatásban járva kapjuk a funkciók hozzárendelését. A hátlap jobb felső sarkában egy hüvelyktámasz teszi biztosabbá a fogást. Pont fölötte - fogásváltás nélkül kissé nehézkesen elérhető helyen - a mozgóképek felvételét indító gomb található.

Bal oldalon a HDMI és az USB aljzat teszi dolgát egy-egy műanyag fedél alá rejtve. Köztük a fémből formált nyakpánt felfogatója látható.

A fém állványmenet az optikai középvonal alá esik; az akkut és a memóriakártyát rejtő ajtó kellően masszív lett.

A váz tetején a sztereó mikrofon két nyílása között látható az a fedél, amely az eszközcsatlakozót védi. A NEX-3 nem rendelkezik külön vakusaruval, így egyelőre csak a kis villanó használható a géppel. Mellettük jobbra a képvisszanézést indító gomb található, végül a kioldó az őt ölelő bekapcsolóegységgel.

Alábbi képeink szépen mutatják, mennyire filigrán a NEX-3 (a nagyobb tudású NEX-5 azonban még ennél is kisebb valamivel). A fotók gyenge minőségéért elnézést kérünk, csak egy többéves, teljesen automata gép volt épp kéznél:

Fotózásra kész állapotában nagyobb a kiterjedése az Olympus E-P1 és kitobijának.

Valamivel alacsonyabb a NEX-3.

Szélességre hasonló a két masina.

Hiába a klasszikus jellegű vonalvezetés - a NEX-3 formavilága mégis furcsának tűnik. Talán a hossz és a magasság aránya, vagy a hangsúlyos markolat miatt? Szubjektív vélemény: nekünk nem jött be a gép külseje. Felépítése jó, minősége annak ellenére, hogy a nagy testvérhez képest csak műanyag elemeket kapott, jónak mondható. Fogása átlagos, azonban a megfelelő mennyiségű dedikált kezelőszerv nélkül használata esetenként lassú, kissé körülményes. Ez a jelenség talán azzal magyarázható, hogy a Sony a NEX-3-at azoknak szánja, akik a kompaktok világából szeretnének eggyel feljebb lépni. A vakusaru hiánya sem épp előny, főleg így, hogy ennyire macerás fel-, illetve leszerelni a mellékelt kis villanót.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!