Panasonic TX-P50VT20

Az idei év abszolút slágere a 3D, ez nem is lehet kérdés. Az összes talpon maradt nagy tévégyártó bemutatta már a háromdimenziós Full HD tartalmak megjelenítésére képes készülékeit, így a sorból a Panasonic sem maradhatott ki. A japán konszern az egyedüli, amely a plazmát az LCD-technológia elé helyezi – bár kínálatában megtalálhatóak a folyadékkristályos modellek is, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy kis képátló mellett sokkal gazdaságosabb ezek előállítása.

Amíg a Sony, a Philips és a Toshiba csak LCD-ben utazik, addig a Samsung és az LG mindkét technológiával kínál 3D-tévéket, a Panasonic viszont kizárólag plazmában gondolkodik e téren.

A múltkor kipróbáltuk, hogy milyen egy LCD 3D-tévé, most pedig a Panasonic magyar képviseletének köszönhetően közelebbről szemügyre vehettük a konkurens eljárást is, a TX-P50VT20 típusjelzésű modell személyében. Mivel deklaráltan ez az első félév Pana csúcstévéje, ezért az elvárásaink elég nagyok voltak.

Külső szemmel

A Panasonic mindig is a konzervatívabb cégek közé tartozott dizájn tekintetében. Nem rohantak fejjel a falnak, és most sincs ez másképp. A tévé abszolút a régi iskola formavilágát idézi, nyoma sincs itt például az általunk is tesztelt Sharp tévékre jellemző merész vonalvezetésnek. Emiatt talán marad az emberben egy pici hiányérzet, hiszen a készülék így pont ugyanúgy néz ki, mint az összes többi Panasonic plazma. Biztosan akadnak majd olyanok, akik elvárják, hogy, ha már beruháznak egy csúcsmodellre, az kívülről is mutassa, hogy nem egy hétköznapi darab.

A dizájnnal egyébként semmi komoly baj sincs. Az alul-felül végighúzódó ezüstszínű díszlécek keretbe foglalják a tévét, az alsó rész enyhén ívelt kialakítása pedig megtöri a merevséget. Itt kaptak helyet a szenzorok, illetve az aktív szemüveg használatához elengedhetetlen szinkronjeladó is. Szerencsére elhagyták a halálosan unalmas zongoralakk feketét, és helyette sötétszürke színt kaptak a kávák, amely a díszlécekkel harmonizálva enyhén fémes hatást kelt. Az összhatás elegáns és visszafogott, jól áll a VT20-nak.

Az tény, hogy nem ez a világ legvékonyabb tévéje. Kilenc centis vastagsága a mai toptévék között már a kövérebbek csoportjába száműzi. A domború hátsó felület felső részén sorakoznak egymás mellett a szellőzőnyílások, amelyek a négy ventilátor által megmozgatott levegő cseréjét hivatottak elősegíteni. Ezek szerencsére semmilyen zajt nem csapnak, nem is tűnt fel a létezésük, amíg direkte meg nem néztük, hogy egyáltalán került-e ilyesmi a dobozba. A ventilátor nélküli plazmák hajlamosak erősen átmelegedni, ami a mai világban, amikor az ember felváltva dugdossa bele az SD-kártyát, pendrive-ot, külső meghajtót, fülhallgatót vagy notebookot, egész kellemetlen tud lenni. Az ellipszis alakú talp a Panasonictól megszokott emberes acélcsavarokkal karöltve stabilan tartja a készüléket. Ennek előnyeivel szintén a különböző perifériák csatlakoztatásakor szembesül az ember. Nem billeg, nem mozog semerre, nem kell attól tartani, hogy egy óvatlan pillanatban kiborul a szekrényből.

Az interfészekkel nem spóroltak a mérnökök, bár igazából az lett volna a meglepő, ha itt futnak lyukra, mégiscsak egy felsőkategóriás TV-ről beszélünk. Négy 1.4-es HDMI (ebből csak egy, a kettes számú támogatja az ARC szabványt) mellett két USB-port, kártyaolvasó, CI slot, jack kimenet, két Scart, egy D-Sub, egy Ethernet, kompozit és komponens csatlakozó, digitális audio kimenet és egy audio bemenet található, plusz egy SD-kártyaolvasó. Ha esetleg a távirányítóból kimerülne az elem, vagy túlságosan elbújt volna, akkor az oldalt elhelyezkedő kezelőgombokkal is irányíthatjuk a tévét. Kár lenne tagadni, hogy ez a megoldás nem túl kényelmes, szóval tényleg csak vészhelyzetben használható.

A VT20 alkalmas a digitális adások vételére a beépített DVB-T/C tunernek köszönhetően, és némiképp meglepő módon egy DVB-S vevőegységet is integráltak a készülékbe.

Sokak számára a plazmáknál még mindig kulcskérdés az energiafogyasztás. Normális beállítások mellett, átlagos képi tartalom esetén 270 watt körül fogyasztott a tévé, teljesen fehér képernyő esetén ez felkúszott 327 wattra, az extrémen világos és nagy fényerejű dinamikus képmódot kiválasztva pedig 414 wattot mutatott a kijelző. Teljesen fekete tartalomnál 55 wattot mértünk, egy hétköznapi fényképnél pedig 227 wattot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!