MSI R7970 Lightning
Amikor AMD vagy NVIDIA referenciakártyáról beszélünk, akkor az annyit tesz, hogy a matricán és a VGA mellé pakolt körítésen kívül nincs eltérés a különböző márkák azonos típusú kártyái között. Ezek a modellek rendszerint a hivatalos rajt után néhány hónappal "kikopnak" a boltok polcairól, és felváltják őket a gyártók által tervezett egyedi dizájnok. A tervezők ilyenkor szinte teljesen szabad kezet kapnak, mivel ebben az esetben már csak magát a GPU-t vásárolják meg, a többiről maguk dönthetnek; így ezt a szabadságot felhasználhatják akár arra, hogy olcsóbban gyártható kivitelt hozzanak létre, vagy akár arra is, hogy minőségibb, drágábban előállítható és/vagy speciális tulajdonságokkal felvértezett kártyát készítsenek. Ezekre mutat példát jelen cikkünk két egyedi megoldása.
MSI R7970 Lightning
Az MSI Lightning sorozata Radeon vonalon immáron harmadik generációját tapossa, ugyanis az első ilyen kártya megjelenése még a HD 5870 korszakára nyúlik vissza. Akiknek ismerős a termékvonal, azoknak talán már az sem újdonság, hogy a Lightning kártyák minden hájjal megkent VGA-knak számítanak, azaz a gyártó oldaláról szó sincs spórolásról. Na de lássuk, hogy MSI-éknél most épp mitől döglik a légy!
A méretes doboz a kártyán, leíráson és DVD-n kívül egy DVI->HDMI adaptert, két darab 6->8 tűs PCI Express tápátalakítót és egy CrossFire hidat rejt. Találtunk még egy mini DisplayPort->DisplayPort adaptert, valamint három darab feszültségméréshez szükséges kis vezetéket is.
Első ránézésre a kártyán nyomokban felfedezhetjük az előző generáció vonásait, de alaposabban megnézve egyre több kisebb-nagyobb különbségbe botolhatunk. A ventilátorok száma továbbra is két darabban merül ki, de azok átmérője 9 centiméterről 10 centiméterre nőtt, míg a lapátok száma 11 maradt.
A borda kialakítása nem változott jelentősebben. A sűrűn lamellált megoldás öt darab 8 milliméter átmérőjű heatpipe közreműködésével próbálja segíteni a GPU-ról érkező hőmennyiség hűtőbordán való, minél gyorsabb és egyenletesebb elosztását. A hűtő érdekessége, hogy bekapcsolást követően 30 másodpercig fordított irányba forognak a ventilátorok, melyek így próbálják eltávolítani a megragadt port a bordáról. A hűtés az elődök után a Twin Frozr IV nevet kapta.
A NYÁK jelentős részét egy méretes és súlyos fémlap borítja be, mely elsősorban a tápellátás egyes komponenseit és a memóriachipeket hivatott hűteni.
A tápellátás az R7970 Lightning egy sarkalatos pontja. Az AMD referenciája összesen 6 fázist vonultat fel, amit az MSI mérnökei annyira kevésnek találtak, hogy saját megoldásukon megtoldották még 10 továbbival. A tekercsek szerepét az aranyszínű SSC (Solid State Choke) modellekre bízták, melyek mellé az alaplapokról már ismert, tantálmagos Hi-C CAP (Highly-Conductive Polymerized Capacitor) kondenzátorokat társították. Utóbbival ellentétben az MSI által előszeretettel alkalmazott DrMOS nem kapott szerepet ezen a kártyán, helyette a referencián is látott DirectFET-et pakolták a NYÁK-ra.
A tápellátás vezérlésére szintén egy, az AMD által tervezett megoldáson látott ismerőst hívták segítségül, ugyanis a Lightning is a CHiL CHL8228 nevű chipjét alkalmazta. A tuningosoknak ez jó hír, mert ezzel viszonylag tág keretek között szabályozható a GPU feszültsége. A teljes szekció 12 voltos feszültséggel való ellátáshoz két 8 tűs csatlakozót biztosít a gyártó, melyek segítségével összesen akár 375 wattból gazdálkodhatunk. Ahogy a hűtés verziószáma szintet lépett, úgy a tápellátás is megkapta a Military Class III minősítést.
Tovább haladva a GPU-ba és a memóriába botlottunk. A grafikus processzor feladatát a Tahiti XT kódnevű chip kapta, melyen a 365 mm² területű lapka 4,31 milliárd tranzisztort tartalmaz. A GPU órajelét nem hagyta érintetlenül az MSI, ugyanis a 925 MHz-es gyári értéket egészen 1070 MHz-ig tornázták fel, ami bő 16%-os tuningot jelent. További, kisebb sebességnövekedést eredményezhet, hogy a referencián is látott Hynix H5GQ2H24MFR-R0C típusjelzésű chipek üzemi frekvenciája 1375 MHz helyett már 1400 MHz. A chipek összkapacitása nem változott, azaz 3 gigabájt maradt.
A korábbi kártyákról szintén ismerős lehet a V-Check point névre keresztelt szekció. Ezen pontok és egy multiméter segítségével a GPU, a memória és a VDDCI feszültségét monitorozhatjuk, miközben megjelenítőnkön a tripla hőmérsékletérzékelő közreműködésével a hőfokokat is nyomon követhetjük.
A kártya hátoldalára fordulva egy újdonságba ütközhetünk, ugyanis a kék-szürke, MSI feliratú műanyagborítás alatt lapul a GPU Reactor nevű fejlesztés.
A gyártó állítása szerint a GPU mögött meghúzódó kis kiegészítő tovább csökkenti az áramellátással járó zajt, és növeli a tuning melletti stabilitást.
A hátlapon is láthatunk változásokat. Első körben essen szó a DVI-I és DVI-D portról, melyek a Lightning esetében már csak single link sávszélességűek, ergo a maximálisan elérhető felbontás ezeken keresztül 1920x1200-ra korlátozódik. Ezzel szemben jó hír, hogy négy, 1.2-es szabványt is támogató mini DisplayPort aljzatot kapunk, melyekkel már a 2560x1600 sem akadály. A hat kimenetnek, valamint az Eyefinity 2.0-s verziójának hála, az MSI kártyájával egyidőben akár hat darab monitort is meghajthatunk, ráadásul mindegyik csatlakoztatott kijelzőhöz külön nyolccsatornás hangfolyamot is képes rendelni a rendszer.
A kártyát teljesen levetkőztetve láthatjuk, hogy a hagyományokat követve az MSI a NYÁK hosszúságának további növelése helyett inkább a magasságot toldotta meg körülbelül 2 centivel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!