Mire elég 600 watt?

SLI és CrossFire próba

Bemutattuk az egyik oldalt, öt tápunkat, most jöjjön a másik, az öt grafikus kártya! Vizsgálatunkhoz két GeForce GTX 285-et és három Radeon HD 5870-et vetettünk be. Eredetileg GTX 400-as GeForce-okat és Radeon HD 5970-et szerettünk volna, de ezek a kártyák még számunkra is nehezen beszerezhetőek. Maradt hát az SLI és a hármas CrossFire. Ilyen felállással is szép nagy wattokat lehet előcsalogatni. Processzor tekintetében is újítottunk, haladtunk a korral. Nem extrém Core 2-t, hanem Core i7-920-at használtunk. Órajelét némi feszültségemeléssel 4 GHz-re toltuk fel, így ma megfelelően képviseli a „húzott csúcsprocesszor” fogalmát. Hiszen most is arra voltuk kíváncsiak, milyen számítógéppel, és nem hogy művi terhelőrendszerrel lehet zavarba hozni a 600 watt körüli tápokat.

Tesztkonfiguráció

• Intel Core i7-920 @ 4 GHz (CPU 1,35 V, QPI 1,35 V, DRAM 1,55 V) processzor
• Asus P6T WS Professional alaplap
• 3 x 2048 MB Corsair DDR3-1600 memória
• 3 db Asus Radeon HD 5870 videokártya
• 2 db Asus Matrix GeForce GTX 285 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez

Méréseinket nem házba szerelt, hanem nyitott rendszerrel végeztük. Táblázatunkban a konnektorból felvett maximális fogyasztási értékek szerepelnek, azok a mennyiségek, amelyeket a táp egy-egy csúcsra járatott pillanatban felvesz az elektromos hálózatból, majd megfelelő egyenárammá alakít, és a számítógépnek továbbít. Ez a folyamat veszteséggel jár, mely a modern tápoknál 10-20%-ot tesz ki. Az átalakításkor elveszett teljesítmény hőenergia formájában manifesztálódik. Tehát tesztgépünk fogyasztása – vagyis a táp leadott teljesítménye – ennek megfelelő mértékben kisebb a táblázat adatainál. Lássuk még egyszer összefoglalva a tápok főbb paramétereit:

Mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy mit bírnak a hatszázasok, nyugalmi értékeket nem, csak a csúcsteljesítményeket tüntettük fel. Terheléshez több próba után a meglehetősen régi 3DMark05 Canyon Flight résztesztjénél maradtunk, és közben a CPU két (virtuálisan négy) magját 100%-ra terheltük. Ez a felállás olyan terhelést – és ezzel fogyasztást – produkált, mint a mai legmodernebb játékok., miközben az ismétlődő szekvenciában könnyen megfigyelhető a maximális fogyasztás helye.

Nyugalmi állapotban az új, Core i7 processzorra alapozott rendszer egy Radeon HD 5870-nel nagyjából 140 wattot vett ki a konnektorból. Ez az érték körülbelül 40 wattal alacsonyabb annál, mint amit korábban, a 400 wattosoknál mértünk, Core 2 Extreme processzorral és Radeon HD 4890-nel szerelt rendszeren. A HD 5870 nyugalmi étvágya úgy 25-30 wattal alacsonyabb a HD 4890-énél, processzorfogyasztás terén a Core i7 szintén egy picit takarékosabbnak tűnik a húzott Core 2 Extreme-nél. Persze lehet, hogy csak azért, mert az előbbinél valamivel több feszültséget emeltünk. Terhelve a két rendszer fogyasztása nagyjából kiegyenlítődött. Korábbi tesztünkben arra jutottunk, hogy a Radeon HD 4890 és HD 5870 terhelt fogyasztása közel van egymáshoz, szóval ebből az következik, hogy a két csúcs Intel processzor étvágya is hasonló.

Lényegében bemelegítő körnek számított az egy Radeon HD 5870-essel mérés, itt mértük a legkisebb értékeket. A tápok hatásfokát beleszámolva arra jutottunk, hogy a komoly konfiguráció teljes terhelésen is csak 300 watt környékén fogyaszt. Szóval a 600 wattos tápok éppen feles terhelésen futnak vele, ahol a legjobb a hatásfokuk. Meglepő lehet, hogy nem az arany 80 Plus minősítéses Enermaxnál kaptuk a legkisebb számot, hanem éppen a 80 Plus szerint leggyengébb – csak standard – Cooler Masternél. Ennek oka, hogy a maximális értékek csak egy-egy pillanatra ugranak be játék közben, amit a konnektoros mérő még több ismételt méréssel sem tud kellő pontossággal követni. Mindenesetre 300 wattos teljesítmény környékén egy 80 Plus standard és 80 Plus arany 600-as táp között úgy 3-5% eltérés lehet, ami elenyésző 9-15 wattot jelent. Hang tekintetében is kiegyenlített volt a mezőny, szép csendben, 20 dB környékén dolgoztak. Talán csak az FSP morgása lógott ki a többiek sorából.

Nagyjából 100-110 wattal nőtt a rendszerek konnektorból felvett fogyasztása (a valós kb. 90 wattal), amikor betettük a második Radeon HD 5870-et. Ekkor sem tapasztaltunk lényeges hatékonyságbeli különbséget az öt tápnál. Az Enermax legalacsonyabb és az FSP legmagasabb fogyasztása között 27 watt, vagyis 5% körüli eltérés volt. Ismét kiemeljük, hogy egy-egy rövid pillanatra elért csúcsértékektől van szó. Hangban is közel maradtak egymáshoz a tápok. A legcsendesebbnek 22 dB-lel az Enermax bizonyult, őt a Corsair követte, de a leghangosabb FSP is csak 3 dB-lel volt nála zajosabb.

Az igazi érdekességek a harmadik Radeon beépítése után történtek. Ez már egy olyan rendszer, amit igen kevés felhasználó telepít otthon gépébe. A jelenlegi meghajtókkal egy harmadik GPU már nem hoz annyit a konyhára, mint a második. Három VGA-val már minden tápnál kiegészítő átalakítókat kellett használnunk. Az FSP Everest 85 Plust még így sem sikerült működésre bírni, három HD 5870-nel egyszerűen nem volt hajlandó elindulni. Ennek kétféle oka lehet. Az egyik, hogy a 18 ampert, vagyis 216 wattot engedélyező 12 voltos részlegek egyike startkor túlterhelést kapott, ezért a táp védelme közbeavatkozott. A másik lehetőség, hogy a 12 voltos ág erős terhelése miatt a vele közösen szabályozott 5 vagy 3,3 voltos feszültség úgy eltávolodott a referenciaértéktől, hogy a védelem közbeavatkozott.

Minden bizonnyal valamilyen védelem szólt közbe a Cooler Master Real Power M620-nál is. Itt ugyan elindult a konfiguráció, de három grafikus kártyával már a processzor terhelése nélkül is megállt a tudomány, amikor 3D-be váltottunk. Dicséretes, hogy az Everesthez hasonlóan négy 18 amperes 12 voltos résszel rendelkező be quiet!, melynek 12 voltos részlege ráadásul a leggyengébb (456 W), minden probléma nélkül bírta a kiképzést. A legjobban a Enermax versenyzője teljesített, de a Corsair sem maradt le mögött tőle túlzottan. Hangban is ez a két táp bizonyult a legjobbnak, de a be quite! is csak picivel volt zajosabb náluk. A Cooler Master és FSP hangját átlagosnak mondanánk, a három nagy Radeon lazán túlharsogta.

Hogy ne érhesse szó a ház elejét, lefuttattuk a GeForce-os teszteket is. Itt azt tapasztaltuk, hogy a GTX 285 valamivel többet fogyaszt a Radeon HD 5870-nél, de két ilyen kártyával minden táp sikeresen megbirkózott. A második GTX 285 ugyancsak 100-110 wattal emelte a konnektorból felvett fogyasztást.

A teljes tesztfolyamat alatt figyeltük a tápok 3,3, 5 és 12 voltos feszültségét. Egyetlen esetben sem találtunk olyan kilengést, ami ne fért volna bele az ATX12V szabvány kereteibe. A legfontosabb, 12 voltos ágon a legalacsonyabb, 11,75 voltos értéket a Cooler Masternél mértük nyugalmi állapotban. A legmagasabb, 12,3 voltot az Enermaxnál kaptuk. Nála viszont ez az érték az összes teszt alatt csak 0,05 voltot, míg a többieknél egy-két tizedet ingadozott. A kisebb 3,3 és 5,5 voltos feszültséget kevesebb mint egy tizedes ingadozással tartotta minden táp.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!