Mighty Mouse és Time Capsule
Kaptunk két érdekes kiegészítőt a Mac mini mellé. Az egyik a Mighty Mouse vezeték nélküli változata volt. A klasszikus „pécés” szemmel nézve nagyon fura, piskóta alakú, fényesen fehér jószágnak a látszat ellenére rengeteg gombja és funkciója van. Egybeszabott elején valójában két érintésérzékeny gombot rejtettek el, a harmadik pedig az alatt a fura kis golyó alatt lakozik, ami bármerre eltekerhető, függőleges és vízszintes görgőként funkcionál. A negyedik gombot az egér két oldalán szimmetrikusan elhelyezett nyomásérzékelők adják. A számítógéppel Bluetooth segítségével tartja a kapcsolatot, és mivel ilyen van az Apple gépekben, ezért nem adnak hozzá vevőegységet. A fenéklemezen elöl található a kis ajtóval eltakarható lézerszem, lejjebb pedig egy kioldó, amivel utat nyerhetünk a két ceruzaelemhez. Ezekből eggyel is működőképes a fehér egér.
Siklásában az alsó részen körbefutó felület segíti. Ergonómiailag agyontervezett egerekhez szokott kezünknek az Apple mutatóeszköze nem volt túl kényelmes, fényes felületét is hanyagoltuk volna inkább. Ennél sokkal bosszantóbb volt, hogy „terepegérnek” hirdetik, de fekete szövet egérpadunk kifogott rajta.
Szintén fehér volt másik kiegészítőnk, a Time Capsule – időkapszula. Persze nem hagyományos értelemben kell venni a nevét, Steve Jobsék nem egy apró tárgyakkal telepakolható, lezárható, majd kertben elásható ládikót adnak a felhasználóknak. Digitális adatokat rejthetünk a dobozba, amiben egy 500 vagy 1000 GB kapacitású Hitachi DeskStar merevlemez rejtőzik. Hogy ne unatkozzon, tettek mellé egy komplett AirPort Extreme Wi-Fi routert.
A lapos, műanyag ház hátulján tápcsatlakozót, egy USB és négy Ethernet aljzatot, valamint egy Kensington zárhoz való felfogatót találtunk. Antennának szemre semmi nyoma, pedig belül egy Dual-band, 2,4 és 5 GHz-en is üzemelő Wi-Fi adó-vevő van, melynek névleges sugárzási teljesítménye 20 dBm.
Elsősorban az OS X 10.5-ös Leopard verziójában debütált Time Machine archiváló funkció továbbfejlesztésének szánták a kapszulát. Segítségével egy vagy akár több OS X-et futtató gép adatai is folyamatosan lementhetők. Az eszköz némi Wi-Fi-s vagy (akár gigabites sebességű) ethernetes konfiguráció után magára vállalta az adatmentő szerepét. Az első, több óráig tartó teljes mentés után óránként biztonságba helyezte az új adatokat. Elraktározta az utolsó 24 óra minden mentését, az utóbbi hét minden napjáról egyet, valamint a kettő, három, illetve négy héttel korábbi állapotot is. Több gépnél vagy nagy mennyiségű adat változásánál minden bizonnyal kevesebb visszatérési pontot tart majd meg, de ezzel kapcsolatban semmilyen beállítást nem találtunk.
Vezetékes és vezeték nélküli hálózati eszközöket kiszolgáló bázisállomásként vagy útválasztóként is üzemel a Time Capsule, ilyenkor merevlemeze hálózati meghajtóként érhető el. Közvetlenül, Gigabit Ethernet hálózattal rácsatlakozva 8-9 MB/s-os sebességgel tudtunk rá írni, ami a klasszikus hálózati tárak között is elég jó eredménynek számít. RaLink chipkészletes Draft N 2.0 szabványú Wi-Fi adapterrel ellátott notebookunk csak 2 MB/s-os csúcssebességgel érte el, ami nem túl jó. Dicséretes viszont, hogy 20 méteres távolságról, két vastag téglafalon keresztül is elértük 300 kB/s-os tempóval.
Nemcsak Apple gépekkel és operációs rendszerrel, hanem hagyományos számítógépekkel is működik a Time Capsule. Kár, hogy klasszikus NAS funkciókkal nem vértezték fel az eszközt, tehát nincs fejlett felhasználói fiókos rendszer, sem UPnP hálózati médiasugárzás, sem pedig torrent kliens, pedig az USB csatlakozóra akár külső merevlemezt is köthetünk. Egyetlen érdekes extrája az USB-s nyomtatómegosztás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
