Használat közben
Megpróbáljuk bemutatni, leírni, milyen benyomások érik majd a klasszikus, windowsos, PC-s felhasználót, ha Mac gép elé keveredik. Szerintünk ez elsősorban attól függ, mennyi időt töltött el Windows alatt. Aki már kiismerte a Microsoft hasonló, de teljesen más ablakos felületét, az minden bizonnyal hiányolni fogja a lassan már zsigerből működő trükköket, billentyűzetkombinációkat. Számunkra kicsit vicces is volt a pár helyen már-már szándékosnak tűnő fordítottság. Jó példája ennek, hogy az ablakok nem jobbra, hanem balra felül zárhatók be, vagy az asztalon az ikonok nem balról felülről, hanem jobbról felülről sorakozva jelennek meg.
Kicsit mélyebbre merülve az alap OS X Leopardban egyre jobban azt éreztük, hogy egy rutinos felhasználó kiegészítő programokkal finomhangolt Windowsával egyenértékű. Például a tesztelésünk alatt gyakran használt képlopás itt nemcsak az asztalt vagy az aktív ablakot tudja vágólapra menteni, hanem azonnal állományba is teheti, vagy választhatunk méretezhető fotózást. Nagyon ügyes és okos megoldás a kereső köré szervezés. Ennek egyik jó példája volt, amikor a billentyűzet beállításait kerestük. A vezérlőpulton elkezdtük begépelni az angol „keyboard” (billentyűzet) szót, és fokozatosan szűkült azoknak az opcióknak a listája, melyekben ez a kifejezés szerepel. Igaz, a Windows Vista is tudja már ezt a két trükköt, viszont a felhasználók körében nem valami sikeres.
A billentyűzettel volt kapcsolatos az egyik nagy, „álleesős" élményünk is. Amikor rádugtuk a minire hétköznapi, USB-s Logitech billentyűzetünket, szólt a nagymacska (Leopard), hogy nem tudja azonosítani, de nyomjuk meg a bal Shift melletti gombot. Így is tettünk, és ezután jelezte, hogy vagy általános Európai vagy valami távol-keleti eszközünk van, válasszuk ki, hogy melyik. Megadtuk, hogy európai, és a gép angol operációs rendszere a beállított magyar terület miatt azonnal tudta, hogy a Shift melletti gombnak í-t kell írnia, és a többi ékezetes billentyű is rendben volt.
Bár nem része a hardvernek és az operációs rendszernek, ejtenénk pár szót a géphez mellékelt iLife '09 programcsomagról is. Ebben öt olyan alkalmazás található, melyek közül néhánnyal minden bizonnyal találkozik majd a gyakorlott és kevésbé gyakorlott felhasználók többsége. Az iPhotóval fényképeket, az iMovie-val videókat, az iWebbel weboldalakat, az iDVD-vel DVD-ket lehet készíteni, a GarageBand pedig egy zongorázni, gitározni tanító zeneprogram. Ugyanaz jellemző a csomagra, mint az operációs rendszerre: a felhasználóbarát, felhasználó szemszögéből átgondolt felépítés. Nagyon hasznosak a hozzájuk kapcsolódó internetes oktatóvideók, melyek segítségével gyorsan elsajátíthatók az alaplépések. Aki teheti, próbálja ki Windows alatt megszokott tevékenységeit OS X-ben! Lehet, hogy az Apple operációs rendszerét kellemesebbnek, hatékonyabbnak találja majd.
Működés közben a picike dobozba zárt Mac mini észrevétlenül tette a dolgát. Hűtésének hangja csak különösen halk, nyugodt környezetünkben volt érzékelhető. A halkabb netbookok szintjét hozta, pedig lényegesen nagyobb teljesítmény szunnyadt benne. Ennek egyedüli jele a nyugalmi állapotban is 54 fokos chipkészlet és a – 21 fokos szobában szerintünk kissé magas – 47 fokos merevlemez-hőmérséklet volt. Meghajtva az elég combos, kétmagos processzort, hőmérséklete a kezdeti 46 fokról azonnal 66-ra ugrott, majd 20 perc alatt átlépte a 80-at. Ez rá nézve még nem veszélyes, és a chipkészlet 65 fokos értéke sem probléma, de a merevlemez eközben 52 fokosra melegedett, így vészesen közel kerültünk a felhasznált Hitachi tár 55 fokos maximális üzemi hőmérsékletéhez. Ezalatt a kis gép hűtése semmivel sem lett hangosabb, pedig alja jól felmelegedett, és hátulján is elég meleg levegő áramlott kifelé.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
