Mac mini

Sokak bánatára idén januárban a Mac mini még régi hardvertartalmával kezdte sikeres pályafutásának negyedik évét. Az Apple minden bizonnyal azért nem vetette be az új modellt a karácsonyi szezonban, mert az túl erős konkurencia lett volna friss MacBookjai számára. Rengeteg felhasználó tényleg azért notebookozik, mert az kisebb helyet foglal el környezetéből, mint egy normál asztali gép, ebből a szempontból pedig a 16,5 x 16,5 centiméter alapterületű mini is nagyon jól áll. Viccesen hatott doboza, mely alig volt nagyobb egy tízes DVD csomagnál. Súlyra viszont érezhető volt, hogy komoly dolog rejtőzik benne.

Mondhatni, a szokásos, négy év alatt alig változott számítógépecske ugrott elő belőle. Oldalfalai finoman – úgy Apple stílusban – lekerekített, masszív alumíniumból vannak, amit az előlapon csak egy pici pont és az optikai meghajtó rése tör meg. Felül fehér (műanyag) mezőben ott virít a szokásos, megkóstolt alma.

Minden csatlakozót és a bekapcsológombot a picike hátlapra tömörítettek. Itt több lényeges változás is látható az elődmodellhez képest: az USB aljzatok száma négyről ötre növekedett, a DVI csatlakozó pedig Mini-DVI-re zsugorodott. Mellette megjelent a DisplayPort kimenet, mellyel közvetlenül, átalakító nélkül kapcsolható az új Apple LED Cinema Displayhez. Nem látható újdonság, hogy a korábbi FireWire-400-as csatlakozó FireWire-800-ra gyorsult.

Alulról nézve is változatlan maradt a mini. Itt körben található még egy adag szellőzőnyílás. Szétszereléséhez csupán egy széles, vékony fémdarabra van szükség, de mi inkább nem nyaggattuk a burkolat alatti műanyagpöcköket, a ifixit.com munkatársai megtették helyettünk. Belül egy igazán lényeges fizikai változás van, hogy a korábbi processzorokkal ellentétben az új modellé be van forrasztva, szóval házilagos cseréje szinte lehetetlen.

Csak a doboz felét töltötte ki a Mac mini. Másik felében egy meglehetősen nagy tápot, Mini-DVI - DVI átalakítót, némi papíranyagot és két telepítőlemezt találtunk. Az egyiken az OS X Leopard 10.5.6 operációs rendszer található, a másikon az iLife '09 szoftvercsomag. Sajnos a korábbi modellel ellentétben hiába kerestük a dobozban az Apple Remote távirányítót.

Bár teljes mértékben notebookos alkatrészekre épül, a Mac mininek nem kevesebb mint 110 wattos tápja van. A 2009-ben megújult gép alapból a 2,00 GHz-es Core 2 Duo P7350 processzorral érkezik, mely 45 nm-es gyártási technológiával készül. Emellett rendelhető a 2,26 GHz-es P8400-zal is, mely magasabb órajele mellett támogatja az Intel virtualizációs technológiáját, ami két operációs rendszer futtatásánál válhat hasznunkra.

Amikor 2006 elején az Apple Intel platformra vitte a minit, sokan kritizálták, hogy a meglehetősen gyenge, Intel chipkészletbe integrált GMA 950 grafikus vezérlőt választotta. Most végre kiköszörülték ezt a csorbát, és Intel platformon a jobbik – vagyis NVIDIA – IGP-t használták fel. A chipkészletbe integrált GeForce 9400M grafikus mag 3D-ben és videolejátszási képességekben is messze felülmúlja a korábbi Intel megoldást. Az új chipkészlettel új memóriarendszer is érkezett. A mini most már DDR3 RAM-ot használ, a rendszerbusszal megegyező, 1066 MHz-es effektív sebességen. Fejlődött az immár Draft N-es Wi-Fi adapter, mely mellett továbbra is ott van a Bluetooth. Alábbi táblázatunkban a két elérhető konfiguráció látható, melyek memóriaméretben és merevlemezben különböznek csak. Mivel ez a két komponens elég egyszerűen cserélhető, anyagilag sokkal jobban járunk a lényegesen olcsóbb alapmodellel.

Fontos kiemelni még, hogy az új Mac mini különösen "zöld" számítógép. Megfelel az Energy Star 5.0 követelményeknek, EPEAT Gold minősítéssel rendelkezik, és belső kábelei burkolásánál nem alkalmaznak PVC-t vagy a műanyagok lángállóságának növelésére használt brómvegyületeket.

Platform - CPU, RAM, HDD

Távolról sincs annyi tapasztalatunk Apple számítógépek és operációs rendszerek szintetikus tesztelésében, mint a szokásos, windowsos modellekében. Végül három benchmark programot futtattunk le a minin és vetélytársain. Első körben az Xbench-et próbáltuk ki, mely OS X alatt fut, és a hardver minden lényegesebb elemét meghajtja. Egyetlen hátránya, hogy fejlesztése már évekkel ezelőtt abbamaradt. Pontozása egy 2004-es PowerMac G5-re alapul. Ennek a 2 GHz-es PowerPC G5 processzorral, 2,5 GB memóriával, GeForce 6800 Ultrával és 300 GB-os Maxtor DiamondMax 10 merevlemezzel ellátott masinának az eredményei jelentenek 100%-ot. Hozzá viszonyul tesztgépünk, és Ábrahám Péter (biker) fórumozónk első generációs Mac minije. Közéjük egy késői második generációs modell számait is kölcsönvettük, ami szintén 2 GHz-es, de Core 2 Duo T7200 processzorra alapoz, chipkészlete és IGP-je még az Inteltől származik. Az alábbi táblázatban a gépek nevére kattintva a teljes eredménylistájukat lehet megtekinteni. További eredményeket találhatóak az Xbench online rendszerében.

Lényegében értelemszerűek az Xbench eredmények. Az első Mac mini a PowerPC G4-es processzorral harmadannyit tudott, mint a vele nagyjából egyidős, csúcs PowerMac. Utódai viszont a pici dobozkába belezsúfolták a korábbi szupergép teljesítményét, sok esetben alaposan túl is tettek rajta. Látszik, hogy a friss mini közvetlen elődjéhez képest majdnem 10%-os előnye a többszálú teszteknek (valószínűleg az SSE 4.1 segített be), valamint a chipkészlet fejlettebb memóriavezérlőjének és grafikus alrendszerének köszönhető. Természetesen a notebookos merevlemezek még most is alaposan le vannak maradva a jó pár éves asztali modellekhez képest, ezért kapott a két újabb mini 100% alatti pontot az adattárára.

Cross platform tesztprogramokkal folytattuk a kutakodást, melyek a hardver mellett a szoftveres környezet képességeit is megvizsgálják. Itt a Cinebench 10 és Geekbench 2.1.2 szoftverre támaszkodtunk, melyeket az új és legelső mini mellett két környezetünkben található, szintén 2 GHz-es processzorral szerelt gépen is lefuttattunk. Az első egy Pentium Dual-Core E2180 processzorra alapozó, Windows XP-t futtató asztali gép volt, aminek kevesebb a másodszintű gyorsítótára, lassabb a rendszerbusza, és nem támogatja az SSE 4.1 utasításkészletet. Végezetül egy Windows Vistával „terhelt”, szintén 2 GHz-en járó, de AMD Athlon X2 QL-62 processzoros Acer Aspire 6530 notebookot próbáltunk. Az alábbi táblázatban a gépek nevére kattintva a teljes eredménylistájukat lehet megtekinteni. További eredmények találhatók a Geekbench online rendszerében.

Cinebenchben az öreg mini nagyjából olyan gyors volt, mint az Intel Atom a maga „másfél” Hyper-Threading-es magjával. Ellenben az új modell szépen lekörözte a többi processzort és platformot. Szerencsére akadt Core 2 Duo P7350-es, windowsos (vistás) Cinebench 10 mérésünk is, ami azt mutatta, hogy egy CPU-val a Microsoft rendszer a mérés szórásának megfelelő, durván 3%-kal lassabb, viszont több (kettő) szálon már 7% volt a hátránya, ergo az OS X valamivel jobban kezeli a programszálakat – legalábbis a Cinebenchben.

Őszintén szólva nem sok mindenre jutottunk a Geekbench számokkal. Nem világos, hogy az összesítésben jobban szereplő új mini miért maradt le úgy lebegőpontos számolásban. Az online eredményeket böngészve azt láttuk, hogy ebben a résztesztben majdnem teljesen azonos hardvernél is jobb a Windows, míg lebegőpontosban az OS X-nél az előny.

Használat közben

Megpróbáljuk bemutatni, leírni, milyen benyomások érik majd a klasszikus, windowsos, PC-s felhasználót, ha Mac gép elé keveredik. Szerintünk ez elsősorban attól függ, mennyi időt töltött el Windows alatt. Aki már kiismerte a Microsoft hasonló, de teljesen más ablakos felületét, az minden bizonnyal hiányolni fogja a lassan már zsigerből működő trükköket, billentyűzetkombinációkat. Számunkra kicsit vicces is volt a pár helyen már-már szándékosnak tűnő fordítottság. Jó példája ennek, hogy az ablakok nem jobbra, hanem balra felül zárhatók be, vagy az asztalon az ikonok nem balról felülről, hanem jobbról felülről sorakozva jelennek meg.

Kicsit mélyebbre merülve az alap OS X Leopardban egyre jobban azt éreztük, hogy egy rutinos felhasználó kiegészítő programokkal finomhangolt Windowsával egyenértékű. Például a tesztelésünk alatt gyakran használt képlopás itt nemcsak az asztalt vagy az aktív ablakot tudja vágólapra menteni, hanem azonnal állományba is teheti, vagy választhatunk méretezhető fotózást. Nagyon ügyes és okos megoldás a kereső köré szervezés. Ennek egyik jó példája volt, amikor a billentyűzet beállításait kerestük. A vezérlőpulton elkezdtük begépelni az angol „keyboard” (billentyűzet) szót, és fokozatosan szűkült azoknak az opcióknak a listája, melyekben ez a kifejezés szerepel. Igaz, a Windows Vista is tudja már ezt a két trükköt, viszont a felhasználók körében nem valami sikeres.

A billentyűzettel volt kapcsolatos az egyik nagy, „álleesős" élményünk is. Amikor rádugtuk a minire hétköznapi, USB-s Logitech billentyűzetünket, szólt a nagymacska (Leopard), hogy nem tudja azonosítani, de nyomjuk meg a bal Shift melletti gombot. Így is tettünk, és ezután jelezte, hogy vagy általános Európai vagy valami távol-keleti eszközünk van, válasszuk ki, hogy melyik. Megadtuk, hogy európai, és a gép angol operációs rendszere a beállított magyar terület miatt azonnal tudta, hogy a Shift melletti gombnak í-t kell írnia, és a többi ékezetes billentyű is rendben volt.

Bár nem része a hardvernek és az operációs rendszernek, ejtenénk pár szót a géphez mellékelt iLife '09 programcsomagról is. Ebben öt olyan alkalmazás található, melyek közül néhánnyal minden bizonnyal találkozik majd a gyakorlott és kevésbé gyakorlott felhasználók többsége. Az iPhotóval fényképeket, az iMovie-val videókat, az iWebbel weboldalakat, az iDVD-vel DVD-ket lehet készíteni, a GarageBand pedig egy zongorázni, gitározni tanító zeneprogram. Ugyanaz jellemző a csomagra, mint az operációs rendszerre: a felhasználóbarát, felhasználó szemszögéből átgondolt felépítés. Nagyon hasznosak a hozzájuk kapcsolódó internetes oktatóvideók, melyek segítségével gyorsan elsajátíthatók az alaplépések. Aki teheti, próbálja ki Windows alatt megszokott tevékenységeit OS X-ben! Lehet, hogy az Apple operációs rendszerét kellemesebbnek, hatékonyabbnak találja majd.

Működés közben a picike dobozba zárt Mac mini észrevétlenül tette a dolgát. Hűtésének hangja csak különösen halk, nyugodt környezetünkben volt érzékelhető. A halkabb netbookok szintjét hozta, pedig lényegesen nagyobb teljesítmény szunnyadt benne. Ennek egyedüli jele a nyugalmi állapotban is 54 fokos chipkészlet és a – 21 fokos szobában szerintünk kissé magas – 47 fokos merevlemez-hőmérséklet volt. Meghajtva az elég combos, kétmagos processzort, hőmérséklete a kezdeti 46 fokról azonnal 66-ra ugrott, majd 20 perc alatt átlépte a 80-at. Ez rá nézve még nem veszélyes, és a chipkészlet 65 fokos értéke sem probléma, de a merevlemez eközben 52 fokosra melegedett, így vészesen közel kerültünk a felhasznált Hitachi tár 55 fokos maximális üzemi hőmérsékletéhez. Ezalatt a kis gép hűtése semmivel sem lett hangosabb, pedig alja jól felmelegedett, és hátulján is elég meleg levegő áramlott kifelé.

Mighty Mouse és Time Capsule

Kaptunk két érdekes kiegészítőt a Mac mini mellé. Az egyik a Mighty Mouse vezeték nélküli változata volt. A klasszikus „pécés” szemmel nézve nagyon fura, piskóta alakú, fényesen fehér jószágnak a látszat ellenére rengeteg gombja és funkciója van. Egybeszabott elején valójában két érintésérzékeny gombot rejtettek el, a harmadik pedig az alatt a fura kis golyó alatt lakozik, ami bármerre eltekerhető, függőleges és vízszintes görgőként funkcionál. A negyedik gombot az egér két oldalán szimmetrikusan elhelyezett nyomásérzékelők adják. A számítógéppel Bluetooth segítségével tartja a kapcsolatot, és mivel ilyen van az Apple gépekben, ezért nem adnak hozzá vevőegységet. A fenéklemezen elöl található a kis ajtóval eltakarható lézerszem, lejjebb pedig egy kioldó, amivel utat nyerhetünk a két ceruzaelemhez. Ezekből eggyel is működőképes a fehér egér.

Siklásában az alsó részen körbefutó felület segíti. Ergonómiailag agyontervezett egerekhez szokott kezünknek az Apple mutatóeszköze nem volt túl kényelmes, fényes felületét is hanyagoltuk volna inkább. Ennél sokkal bosszantóbb volt, hogy „terepegérnek” hirdetik, de fekete szövet egérpadunk kifogott rajta.

Szintén fehér volt másik kiegészítőnk, a Time Capsule – időkapszula. Persze nem hagyományos értelemben kell venni a nevét, Steve Jobsék nem egy apró tárgyakkal telepakolható, lezárható, majd kertben elásható ládikót adnak a felhasználóknak. Digitális adatokat rejthetünk a dobozba, amiben egy 500 vagy 1000 GB kapacitású Hitachi DeskStar merevlemez rejtőzik. Hogy ne unatkozzon, tettek mellé egy komplett AirPort Extreme Wi-Fi routert.

A lapos, műanyag ház hátulján tápcsatlakozót, egy USB és négy Ethernet aljzatot, valamint egy Kensington zárhoz való felfogatót találtunk. Antennának szemre semmi nyoma, pedig belül egy Dual-band, 2,4 és 5 GHz-en is üzemelő Wi-Fi adó-vevő van, melynek névleges sugárzási teljesítménye 20 dBm.

Elsősorban az OS X 10.5-ös Leopard verziójában debütált Time Machine archiváló funkció továbbfejlesztésének szánták a kapszulát. Segítségével egy vagy akár több OS X-et futtató gép adatai is folyamatosan lementhetők. Az eszköz némi Wi-Fi-s vagy (akár gigabites sebességű) ethernetes konfiguráció után magára vállalta az adatmentő szerepét. Az első, több óráig tartó teljes mentés után óránként biztonságba helyezte az új adatokat. Elraktározta az utolsó 24 óra minden mentését, az utóbbi hét minden napjáról egyet, valamint a kettő, három, illetve négy héttel korábbi állapotot is. Több gépnél vagy nagy mennyiségű adat változásánál minden bizonnyal kevesebb visszatérési pontot tart majd meg, de ezzel kapcsolatban semmilyen beállítást nem találtunk.

Vezetékes és vezeték nélküli hálózati eszközöket kiszolgáló bázisállomásként vagy útválasztóként is üzemel a Time Capsule, ilyenkor merevlemeze hálózati meghajtóként érhető el. Közvetlenül, Gigabit Ethernet hálózattal rácsatlakozva 8-9 MB/s-os sebességgel tudtunk rá írni, ami a klasszikus hálózati tárak között is elég jó eredménynek számít. RaLink chipkészletes Draft N 2.0 szabványú Wi-Fi adapterrel ellátott notebookunk csak 2 MB/s-os csúcssebességgel érte el, ami nem túl jó. Dicséretes viszont, hogy 20 méteres távolságról, két vastag téglafalon keresztül is elértük 300 kB/s-os tempóval.

Nemcsak Apple gépekkel és operációs rendszerrel, hanem hagyományos számítógépekkel is működik a Time Capsule. Kár, hogy klasszikus NAS funkciókkal nem vértezték fel az eszközt, tehát nincs fejlett felhasználói fiókos rendszer, sem UPnP hálózati médiasugárzás, sem pedig torrent kliens, pedig az USB csatlakozóra akár külső merevlemezt is köthetünk. Egyetlen érdekes extrája az USB-s nyomtatómegosztás.

Értékelés

Minden tekintetben meggyőző termék a Mac mini friss változata. Igaz, hogy kabátját lassan fél évtizeddel ezelőtt szabták, de még ma is nagyon csinosnak számít, bármilyen környezetbe jól illeszkedik. A gépecske méretével is nagyon kevesen tudnak versenyre kelni. Pedig nagy tudás rejlik benne, szerintünk talán fölöslegesen is nagy. Most, hogy végre ismét korrekt grafikus alrendszer dolgozik az Intel processzor alatt, vissza lehetne venni annak órajeléből. Hiszen az átlagemberek – akiknek a minit szánták – a HD videók lejátszását és szerkesztését kivéve nagyon ritkán találkoznak komoly számítási teljesítményt igénylő feladattal. Ezeket most a GPU-ra lehet hárítani, így a 2 GHz-es Core 2 Duo P7350 az esetek többségében csak lógatja a lábát.

És emeli az árat! Mert az ára bizony nem mini a mininek. A nálunk járt, jobban felszerelt modell majdnem 250 000 forintba kerül, annak ellenére, hogy csak 1 GB-tal több memóriát és nagyobb merevlemezt kínál. Szerintünk sokkal jobban jár a vásárló, ha inkább a 186 000 forintos alapmodellt választja, melynek 120 GB-os merevlemeze van, és teljesítménye csak annyiban alacsonyabb, hogy az integrált VGA ennél nem 256, hanem 128 MB-ot használ a rendszermemóriából. Ha szétnézünk a konkurensek között, akkor csak a bőven 200 000 forint fölötti, gyengébb, Intel IGP-s Dell Studio Hybrid vagy Fujitsu Siemens Esprimo Q gépeket találjuk. Ott vannak még a harmatgyenge Intel Atommal szerelt nettopok, melyek közül a HD videók lejátszására képes, kis Radeonnal szerelt Asus Eee Box B206 kapható valamivel 100 000 forint fölött, igaz, optikai meghajtó és Bluetooth nélkül. Mindezek fényében az új Mac mini kisebb, 186 000 forintos konfigurációja azoknak ajánlott, akik egy nagyon korrekt teljesítményű, csinos kis multimédiás számítógépet szeretnének. Ráadásul kapnak hozzá egy nagyon kellemes operációs rendszert és egy szuper programcsomagot. Szerintünk a nagyobb, nálunk járt konfiguráció felára túl magas.

Ami a kiegészítőket illeti, azokkal már távolról sem vagyunk annyira megelégedve. Ergonomikus Logitech, Microsoft vagy extra játékos egereken nevelkedett PC-s számára az Apple Mighty Mouse kívülről elég vicces. Spéci gombjai vagy görgője mellett nem vet rá jó fényt, hogy fekete szövet egérpadon gyengélkedett. Az igazi megsemmisítő csapást pedig közel 24 000 forintos ára jelenti. A zsinóros, optikai változat 16 700 forintja sem olyan piskóta, mint az egér formája.

A korlátozott funkcionalitás és a magas ár teszi szerintünk érdektelenné a Time Capsule-t is. Szép és jó, hogy a Time Machine-nal minimális konfigurálással és nagyon elegánsan kapcsolódik, de miért kellett kihagyni a NAS funkciókat? Igen, kapunk egy nagy hatótávolságú Draft N-es routert, de miért kerül az 500 GB-os winchesterrel szerelt modell 101 500 forintba? És ami még nagyobb kérdés, hogy miért kerül majd 50 000 forinttal többe a dupla kapacitású változat, ha az 500 GB-os Hitachi winchesternél az 1000 GB-os csak 12 000 forinttal drágább?

Mac mini 2009 - olcsóbb konfiguráció

rudi

Az Apple Mac minit és a Time Capsule-t az Apple hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.