Intel Wireless Display
Éppen annyit tett hozzá az Intel a multimédiás tartalmak hálózaton terjesztéséhez, amennyivel a számítógépes világban járatlan – tehát jelentős méretű – vásárlóközönséget meg lehet fogni. Ugyanis itt nem kell hálózati megosztással, UPnP vagy egyéb kiszolgálóval, a televíziós oldalon a médialejátszó bekonfigurálásával bajlódni. Elég csatlakoztatni a tévés végberendezést, esetünkben a Netgear Push2TV-t. A tévén megjelenik egy ízléses grafikában az üzenet, hogy számítógépünkön indítsuk el a Wireless Display alkalmazást.
forrás: Netgear Push2TV használati útmutatója
Egy Wi-Fi kapcsolat létrehozásához hasonló ablakot kapunk az alkalmazás indításával. Megjelenik benne a Push2TV, mint egy lehetséges hálózat. Ha hatótávolságon belül több tévénk is van több ilyen vevővel, akkor mindegyik megjelenik a listán, és ahhoz csatlakozunk, amelyikhez kedvünk van.
forrás: Netgear Push2TV használati útmutatója
Az első kapcsolódásnál be kell írnunk a tévén megjelenő azonosítót a számítógépbe, hogy a két eszköz egymásra találjon. Később erre a lépésre már nem lesz szükség, a kapcsolat a számítógép és a tévé között automatikusan létrejön.
forrás: Netgear Push2TV használati útmutatója
Esetünkben zökkenőmentesen lezajlott a kapcsolódás, de mit is kapunk ezután? Lényegében számítógépünk (laptopunk) kijelzőjének tartalmát a televízión, mindenféle további drótozás vagy konfigurálás nélkül. Azért egy-két dolgot be tudunk még állítani. Például a felbontást, ami egyelőre a legkellemetlenebb része a rendszernek. Ugyanis a maximum 1366x720 pixel, nyilván a vezeték nélküli átvitel szűk sávszélessége miatt. Ha nem ennek az aránynak megfelelő notebookunk felbontása, akkor nem kapunk majd pixelpontos képet, hanem csak kissé homályosabbat, átméretezettet. Minden bizonnyal igazítani kell majd egy kicsit a kép méretén is, mert kezdetben jó eséllyel fekete kerete lesz. Szerencsére ezek a beállítások elég jól kéznél vannak, könnyű elvégezni őket a Wireless Display szoftverében.
Ezután minden szép és jó lesz, de! A tévének jelentős, közel egy másodperces késése lesz a monitorhoz képest, ami élvezhetetlenné teszi a játékot tévén, és az ablakok kezelését is eléggé megnehezíti. Gondoljunk csak bele: először a számítógép kijelzőjének tartalmát kódolni kell, aztán át kell küldeni Wi-Fi, majd meg kell jeleníteni. Nem egy egyszerű feladat, de nem is játékra tervezték a Wireless Display technológiát. Kikapcsolva az egérkurzort (mert ilyet is lehet), a notebook kijelzőjén „gépészkedve” a többiek szépen nyomon követhetik a tévén, mit csinálunk éppen. Nézőink számára nem lesz zavaró a késleltetés fotók, internetes tartalmak vagy filmek esetén. Erre bőven jó a Wireless Display, bár a Full HD felbontásnak nagyon örülnénk.
Nyilván a stabil Wi-Fi átvitel miatt maradtak kisebb felbontásnál. Hálózati médialejátszós tesztjeinkben mi is tapasztaltuk, hogy magas bitrátájú, Full HD anyagokat bajos vezeték nélkül átvinni. A Wireless Display-jel viszont nem tapasztaltunk átviteli gondokat, míg az Intel és Netgear által javasolt 3 méteres távolságon belül maradtunk. Közben szépen tudtuk használni a tévét és mellette Wi-Fi routerünkre is stabilan csatlakoztunk. Öt-tíz méteres távolságból viszont már akadt a műsor.
Egy fontos dolgot kell még megjegyezni. A kijelző tartalmának kódolása és továbbítása 20-30%-os, folytonos processzorterhelést okozott tesztgépünk Core i3-350M processzorán. Egy átlagos, 45-50 Wh-s akkumulátorral így nem biztos, hogy elég energiánk lesz egy kétórás filmhez. Szóval a tévéhez nem, de az elektromos hálózathoz minden bizonnyal hozzá kell majd „drótoznunk” magunkat.
Összefoglaló
Nagyon érdekes technológia a „drót nélküli monitorkábel”. Kényelmes, praktikus, de szerintünk még gyerekcipőben jár. A felbontást valószínűleg javítani tudják a jövőben, de a késleltetés minden bizonnyal megmarad, persze multimédiás célokra használva ez irreleváns. Minket jobban aggaszt a hardveres megvalósítás és az ár. A Netgear Push2TV jelenleg körülbelül 24 000 forintba kerül, annyiba, mint a teljes funkcionalitású hálózati médialejátszók, melyekhez pedig mozizáshoz, képnézegetéshez egyáltalán nem kell nemhogy Intel platform, de még számítógép sem. Úgy tartanánk sikeresnek az Intel Wireless Display technológiáját, ha nem mint külön terméket próbálnák eladni, hanem implementálnák a (Sigma Designs chipes) hálózati médialejátszókba vagy a tévékbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
