Intel processzorok tuningra

A Black Edition kifejezés hallatán a processzorok világában jártas felhasználó azonnal a tuningosok igényeinek kielégítésére készült, szorzózármentes AMD processzorokra asszociál. Ha ugyanez az ember meghallja az Extreme Edition megkülönböztető jelzést, akkor egy megfizethetetlenül drága Intel csúcsprocesszor villan be, és alapvetően igaza is van, hiszen az EE hiába szorzózármentes, nem ezzel a tulajdonságával hívja fel magára a figyelmet, hanem sokkal inkább árazásával. A jelenlegi 980X EE ára például 1000 dollár, ezért aztán ha valaki egy szorzózármentes Intel processzorra vágyik, az kénytelen komolyan a zsebébe nyúlni. Ha kicsit későn is, de az Intel észrevette ezt a problémát, és legyártott két, az AMD Black Edition sorozatára hajazó processzort, tesztünk főszereplőit, a Core i5-655K-t és az i7-875K-t.

A típusjelölésekből könnyedén levezethető, hogy az i5-655K a „szimpla”, kétmagos i5-650, az i7-875K pedig a négymagos i7-870 szorzózármentes verziói. Mint tudjuk, a processzorok túlhajtása nagy mértékben leegyszerűsödik, ha csak a processzor szorzójának állítgatásával kell foglalkozni, hiszen ennek hiányában az FSB, azaz a Core processzorok esetében a Base Clock (BCLK) emelésére vagyunk rákényszerítve. A BCLK megváltoztatása elállítja a rendszer többi komponensének órajelét is, értjük ezalatt a memóriát, a Quickpath Interconnect, az északi híd és a harmadszintű gyorsítótár frekvenciáját, márpedig minél több mindenre kell odafigyelni, annál kisebb az esélye a sikeres túlhajtásnak. Ha csak a szorzót változtatjuk meg, akkor a BCLK szabványos órajelen való működéséből következően a többi komponens órajele sem változik meg, tehát csak és kizárólag a CPU tuningjával kell foglalkoznunk.

Bár erről ezidáig kevesebb szó esett, tudni kell, hogy az Intel több ponton is tuningzárat épített a Core processzorokba. Magának a processzornak a szorzóján kívül maximalizálták a memória szorzóját is, ami az i5 esetében maximálisan DDR3-1333-as, azaz 5-ös szorzón működhet (5 x DDR-133). Ez az i7-esen szerencsére zármentes, pedig elvileg, hivatalosan ezek a processzorok is csak a DDR3-1333-as módot támogatják. Ezen kívül az adott CPU fogyasztásának is bele kell férnie az előre meghatározott TDP-keretbe, ez az i5-650 esetében 73 watt, az i7-870 esetében pedig 95 watt. Ez a TDP-keret határozza meg, hogy a Turbo Boost miként viselkedik a különböző terhelések alatt. A K-jelölésű processzorokat (SKU-k) mindezen szempontokból „unlockolták", tehát a CPU-szorzón felül bármeddig emelhető a memória szorzója is, és a TDP-keretet is tetszés szerint módosíthatjuk. Erre korábban csak az Extreme Edition processzorok esetében volt lehetőség.

Gyakorlatilag erről szól a mai bejelentés. A K jelölésű processzorokat az Intel hűtő nélkül fogja árusítani, hasonlóan az első Black Edition processzorokhoz, hiszen a gyártó arra számít (jogosan), hogy ezeket a CPU-kat a tuningosok fogják megvenni, ők pedig több mint valószínű, hogy az Intel által gyártottnál komolyabb hűtővel fognak próbálkozni.

Információink szerint az Intel készülődik egy külön csomagolt, XTS100H kódnevű, DHX-B elnevezésű hűtővel is, amiről csak hosszas keresgélés után sikerült kiderítenünk, hogy az i7-980X EE-hez csomagolt DBX-B 95 wattos processzorokhoz kifejlesztett verziója lesz, ugyanis egyelőre csak koncepcióképet (rendert) találtunk róla a neten, még a méreteit sem ismerjük. Ha a DHX-B a DBX-B-hez hasonlóan fog működni, akkor egy, a processzorhűtőkre specializálódott cégek termékeivel versenyképes megoldással leszünk gazdagabbak, hiszen a DBX-B véleményünk szerint jól sikerült, az alaplapi feszültségszabályzással karöltve képes halkan is üzemelni, ugyanakkor ha a teljesítményt tartjuk szem előtt, akkor a túlhajtott CPU-k kiszolgálására sem éppen utolsó. A szimpla gyári hűtőnél (lásd a képen a bal oldali típust) mindenképpen jobb.

Mint az később egyértelművé vált, a szorzózármentességen felül más is lapul a tarsolyban. A CPU-Z elindítása után kiderült, hogy az i5-655K új stepping köré épül. A jelenleg kapható i5-650 C2-steppinges, viszont az i5-655K K0 steppinges hasonlóan a nemrég megjelent, 3,6 GHz-es órajelen járó i5-680-hoz. Az i7 ebből a szempontból úgy tűnik, nem változott, az i7-875K az i7-870-hez hasonlóan B1 steppinges.

A kérdés már csak az, hogy van-e létjogosoltsága ezeknek a processzoroknak? Az i5-655K kb. 40 dollárral lesz drágább a „mezei" i5-650-nél, ami idehaza jó 10 000 forintot jelent. Már az i5-650 sem a rendkívül vonzó ár/teljesítmény mutatójával bűvölt el minket, gyakorlatilag egy ajánlhatatlan processzor, hiszen a 40 000 forint körüli kategóriában jó pár értelmesebb alternatívát, méghozzá négymagost találunk. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjuk, biztosan lesz, aki meg fogja venni, hiszen a komoly tuningos számára nem az ár az elsődleges szempont, hanem a tuningpotenciál, márpedig ezen a téren az i5-655K nem okoz csalódást; egyszálas SuperPI rekorddöntésre ez is jó lesz, de a többszálas tesztekben a négy vagy hatmagos processzorokkal járunk jobban. Ugyanakkor az i7-875K ára meglehetősen érdekesen alakul, ugyanis első információink szerint 342 dollár lesz, ami átszámítva 75 000 forint környékére jön ki, ez pedig az i7-870 eddigi 130-140 000 forintos árazása után komoly előrelépésnek tekinthető, nyilvánvalóan ez egyben a többi i7-es processzor (i7-860, i7-920/930/940) árának átszabását is jelentené.

Adatok, fogyasztás

Lássunk néhány tesztet! Mivel az i5-655K az i5-650, az i7-875K pedig az i7-870 specifikációit örökölte meg, ezért nem láttuk értelmét annak, hogy számolási teljesítmény szempontjából vizsgáljuk a K jelölésű processzorokat. Ehelyett inkább egy tuningos-fogyasztásmérős tesztet készítettünk. Először a fogyasztásokat mértük le a szabványos mérési metodikánkat alkalmazva, itt elméletben csak az i5-655K okozhat meglepetést, hiszen az i5-650-nél újabb stepping köré épül.

A várakozásoknak megfelelően változás következett be, mert az i5-655K még az i5-650-nél is alacsonyabb fogyasztással rendelkezik a kevésbé terhelő helyzetekben. Energigazdálkodási módban és HD-film nézése közben tovább csökkent a fogyasztás, ami dicséretre méltó, hiszen ezek a kétmagos Core processzorok eleve igen keveset fogyasztanak, de az Intelnek sikerült még ezen is csiszolnia. Érdekes módon az i7-870 és 875K esetében ugyanezt figyeltük meg, pedig egyazon stepping köré épülnek.

Core i7-875K

Ezután jöhetett a tuning. A rendszerben a szokásos komponensek szerepeltek, a processzorok alá az MSI P55-GD80-at tettük 2 x 2 GB memória társaságában, a hűtésért a Thermalright MUX-120 felelt, az áramot pedig a Cooler Master 600 wattos tápja biztosította. Elsőként az i7-875K-t tettük próbára, és mint az később kiderült, nagyon úgy tűnik, hogy kifogtunk egy gyengébb példányt, ugyanis a tuningra ajánlott processzorral mindössze 4 GHz-et sikerült elérnünk. Bár könnyen lehet, hogy itt nincs is szó semmilyen gyengélkedésről, az első kezeink között megforduló i7-870-nel is 4 GHz-et értünk el. Csakhogy ezúttal egy direkt a tuningosoknak szánt processzort teszteltünk, ebből a szempontból nézve pedig a 4 GHz-es órajel mondhatni besülést jelent; ennél mindenképpen többre számítottunk.

A teljesítménybeli skálázódás helyett, illetve mellett most a fogyasztás és a teljesítmény növekedését vizsgáltuk. Három féle grafikont készítettünk. Az első kettőn a processzor, illetve a teljes rendszer fogyasztása látható először üresjáratban, majd terhelés alatt. Fontos megjegyezni, hogy a különböző energiatakarékossági funkciókat kikapcsoltuk, és a vdroop-ot alacsonyra állítottuk, ami azt jelenti, hogy a feszültség egyenletes próbál maradni minden helyzetben. Az i7-875K-val csak 4 GHz-ig jutottunk stabilan, de a fogyasztási értékeket le tudtuk mérni efölött is, illetve ahogy órajelben és feszültségben haladtunk felfelé, feljegyeztük a fogyasztási és teljesítménybeli (Cinebench 11.5) adatokat. Az i7-875K fogyasztása üresjáratban 93 wattról 120 wattig emelkedett, ami kb. 16%, tehát nem túl komoly tekintve, hogy az órajelet eközben 45%-kal emeltük meg. Mindeközben a terhelés alatt elért fogyasztás már a duplájára nőtt, legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban nem volt stabil a gép. A végső stabil órajelen a Cinebench pontszáma 40%-kal nőtt, de ezt, mint már említettük, maximum 4 GHz-en sikerült lefuttatni, ami 36%-kal magasabb a 2,93 GHz-nél.

Az összesítő grafikonon már százalékban kifejezve ábrázoltuk a fogyasztás és a teljesítmény növekedésének alakulását. Annyit érdemes látni, hogy amíg a processzor stabil volt (4 GHz), addig nem kellett drasztikusan megemelni a feszültséget sem, az i7-875K 1,25 V mellett teljesítette ezt a feladatot, így nézve pedig a 31%-os fogyasztásemelkedésért 34%-os teljesítménynövekedés volt a jutalmunk, azonban efölött elsődlegesen a feszültségemelés hatására már aránytalanul megugrott a fogyasztás, amit a processzor teljesítménybeli gyorsulása már nem tudtott volna utolérni avagy ellensúlyozni.

Core i5-655K

Az i5-655K szerencsénkre ennél jobban teljesített, így a grafikonok is kevésbé lettek hiányosak.

A kétmagos processzor üresjáratban 78 wattról startolt és 94 wattig jutott, ami 20%-os emelkedés, miközben az órajelet 46%-kal tudtuk megemelni. Terhelve 101 wattról 150 wattig jutottunk, ami közel 50%, ez még mindig pariban van a 46%-os órajelemeléssel. A Cinebench alatt elért pontszám már „csak" 42%-kal nőtt, itt már van némi lemaradás. Ennél talán kicsit beszédesebb az összegző grafikon.

Jól látható, hogy az i5-655K teljesítménye jobban skálázódott, vagy mondhatnánk azt is, hogy gyorsabban emelkedett, mint a fogyasztása. Ez már minimális órajelemelés után is egyértelmű volt, hiszen 3,2 GHz-ről 3,73 GHz-re emelve az órajelet a Cinebench pontszám már 16%-kal volt magasabb, miközben a terhelt fogyasztás csak 5%-kal nőtt. Ez a tendencia egészen 4,26 GHz-ig folytatódott, amikoris már kénytelenek voltunk feszültséget emelni, innentől kezdve pedig a fogyasztás növekedése beérte a teljesítmény emelkedését. 4,67 GHz-en alakult ki az „ideális" állapot, 42%-os teljesítménynövekedésért cserébe 41%-kal nőtt a fogyasztás. Az i5-655K kicsit emlékeztet minket a Prescott-alapú Celeron D-re, ugyanis ez volt az a processzor, amivel léghűtés kíséretében 5 GHz-et lehetett elérni. Az már más kérdés, hogy teljesítmény szempontjából a Celeron D és a Core i5 más dimenziókban mozog... A kisebbik szorzózármentes CPU-val 5,5 GHz-en is bebootolt a Windows, de már minimális terhelés hatására is újraindult a gép. A postról még 6 GHz felett is sikerült képet készítenünk, komoly hűtéssel még ez az órajeltartomány sem tűnik elérhetetlennek néhány teszt erejéig.

Összegzés

A két új processzor megjelenése közel sem olyan jelentőségű, mint mondjuk egy új architektúra bevezetése, de annyit azért megérdemeltek, hogy említést tegyünk róluk. Hogy az Intel miért éppen most jelentkezik szorzózármentes processzorokkal, azt nem tudjuk, de talán van némi köze az LGA1156-os platform enyhe számkivetettségéhez. Tudható, hogy az LGA1156 nem lesz túlságosan hosszú életű, a következő generációs processzorok alá már új alaplapra lesz szükség. A platform teljesítményével nincs gond, de a jövőképe és az árazása továbbra sem túl kecsegtető. A két szorzózármentes processzort, illetve azok átlagos használatra szánt változatait jól ismerjük, az i5-650 nagyon jól sikerült, és ugyanez elmondható az i7-870-ről is, de mindkettő drága, mégpedig meglehetősen, bár ha az i7-875K valóban ennyire leárazódik az i7-870-hez képest, akkor még akár az ajánlható kategóriába is átcsúszhat. Ha valaki a rekordok megdöntésére hajt, valószínűleg lát majd bennük fantáziát, elvégre így már nem csak az AMD kínálatából lehet válogatni.

Ha más nem is, annyi azért kiderült a tesztünkből, hogy a Lynnfield és a Clarkdale magos processzorok fogyasztás terén igencsak jól teljesítenek, ez elsősorban a kétmagos i5-ről mondható el. Az Intel 32 nm-es gyártástechnológiája jelenleg, 2010-ben egyszerűen verhetetlen, és még az sem kizárt, hogy az elkövetkezendő években nem lesz rá válasza az AMD-nek. De igazából a 45 nm-es Lynnfield miatt sem panaszkodhatunk. Az i875K a 4 GHz-et az alapfeszültségnél alig magasabb érték mellett is bírja, és így 30-35%-kal magasabb fogyasztás mellett könnyedén lepipálja az AMD négy vagy akár hatmagosait is, a Phenom II X6-tal szerelt konfiguráció 3,9 GHz-re tuningolva ugyanis 66%-kal fogyasztott többet, mint alapórajelen, miközben az alkalmazások alatt nyújtott teljesítménye alacsonyabb. Mindebből az következik, hogy a rekorddöntögetésre az Intel platformja jobb táptalajnak tűnik, aminek a kékek természetesen megkérik az árát.

Core i5-655K tuningolóknak

fLeSs

Az Intel processzorokat az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.