Tuning
Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a főszereplő processzorban. Az i7-3960X esetében viszonylag könnyű dolgunk volt anno, mivel az a CPU szorzózármentes. A i7-3930K szintén egy ilyen modell, de az i7-3820 ebben is kakukktojás, ergo sajnos az Intel itt lezárta a szorzót. Szerencsére az LGA1155-ös platformmal ellentétben itt még így sincs minden veszve, hisz lehetőségünk van négy, előre lefixált BCLK közül választani, melyekkel még képes lehet működni a rendszer.
Mi az első, 125 MHz-es lépcsőt választottuk ki, ami mellé 1,4 voltos magfeszültséget állítottunk be. Ilyen értékek mellett teljesen stabilnak bizonyult rendszerünk.
Ezután megnéztük, hogy ettől hogyan változott a rendszer fogyasztása.
A feszültség és az órajel emelésének hatására most is tisztességesen megugrott a fogyasztás, ráadásul nem csak terhelt állapotban.
Végül a tuning hatását különböző alkalmazások alatt is megmértük.
Túl sokat talán nem kell hozzáfűzni az iménti eredményekhez. Amelyik alkalmazás a memória sávszélességéből profitál többet, ott kevésbé jó a skálázódás, ellenben amelyik kevésbé támaszkodik a memória sebességére, ott szinte lineáris.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!