Az új Core i3

A januárban debütált, második generációs LGA1155-ös Core i7 és i5 processzorok után február végén megérkezett az újabb Core i3 is. Korábbi tesztünkben már alaposabban megvizsgáltuk a Sandy Bridge, azon belül is a Core i7-2600 és i5-2500K processzorokat; most a Core i3-2100-ra került a sor.

Az már nyilván sokaknak nem újdonság, hogy a Core i3 egy alsóházba szánt, úgynevezett "value" (olcsóbb, jó ár/teljesítmény arányú) szegmensben helyet foglaló processzorcsalád. Az viszont már talán nem annyira magától értetődő, hogy darabszámot tekintve az ilyen processzorokból kerül a legtöbb értékesítésre, ha az asztali CPU-k piacát nézzük. Például az idei első negyedévben több mint 16 millió ilyen "value" kategóriás, Intel központi egység került eladásra, ami majdnem 2 millióval több, mint a felsőházból elkelt darabszám. Ebből következik, hogy a gyártóknak nagyon fontos ez a durván 100-150 dollár környéki termékeket tartalmazó kategória is.

A nálunk járt OEM példány [+]

Az első i3 még 2010 januárjában került a polcokra, és a Clarkdale kódnevű, kissé öszvér megoldásra épült. Konkrétan arról van szó, hogy a két CPU egy 32 nm-es gyártástechnológiával készített lapkán kapott helyet, míg a GPU és a memóriavezérlő egy GMCH (Graphics and Memory Controller Hub) elnevezésű, 45 nm-es szilíciumra került. Ezt a két lapkát ültették egymás mellé, és az így kapott MCM (multi-chip module) lett a Clarkdale. Ennek a megoldásnak a fő hátránya, hogy a CPU csak a GMCH-n keresztül tudott hozzáférni a rendszermemóriához, ami mind a rá jutó sávszélességben, mind pedig a késleltetésben hendikepet jelentetett.

Clarkdale - balra a GMCH, jobbra a CPU

A közvetlen elődtől most kicsit kanyarodjunk vissza az eladott darabszámhoz és az árhoz! Mivel egy relatív alacsony árú processzorról van szó, ezért fontos, hogy az előállítási költsége is minél kisebb legyen – a lehető legnagyobb árrés miatt. A fenti számok ismeretében nem nehéz kiszámolni, hogy egy ilyen esetben csak 1 dollár plusz-mínusz is mennyit jelenthet. Az új i7 és i5 alapját képző 32 nm-es gyártástechnológiával készülő Sandy Bridge lapka mérete nem túl nagy, egész pontosan 216 mm². Összehasonlításként a kétmagos Clarkdale két lapkája együttesen 195 (114 + 81) mm²-t tesz ki, azaz a négymagos Sandy Bridge csak 21 mm²-rel nagyobb nála. Kézenfekvő, hogy a két magot számláló verzió még kisebb.

Az új Core i3 alapja

A fenti képen látható, mindössze 149 mm²-es GT2 jelzésű lapka tulajdonképpen egyszerűen két mag kivágásával született. A GPU itt is 12 végrehajtót (EU) tartalmaz, akárcsak az eredeti négymagos verzió. A rendelkezésre álló információk alapján létezik egy még kisebb (131 mm²) GT1-es is, amely csak 6 EU-t tartalmaz, de ahogy a GT2-ről, úgy erről is csak minimális információt lehet találni. Azt, hogy a kupak alatt pontosan melyik verzió lapul, nem lehet tudni, azonban a vásárló szempontjából gyakorlatilag semmi jelentősége ennek, mert a letiltott egységeket nem lehet engedélyezni, és ebbe beletartozik az 1 megabájtnyi kiiktatott L3 cache is. Ezen felül még fontos megjegyezni, hogy az i3 esetében le kell mondanunk a Turbo Boost használatáról, de szerencsére a Hyper-Threading megmaradt.

Az i3-2100

A nagy Sandy Bridge-hez képest az utasításkészleteket tekintve csak az AES-NI technológia támogatásáról kell lemondanunk. Ez az adatok titkosítását és dekódolását gyorsítaná, de egy átlagos felhasználónak erre viszonylag ritkán van szüksége, így a hiánya nem túl nagy érvágás. Jó hír, hogy minden egyéb megmaradt, így a 256-bites lebegőpontos AVX utasítások végrehajtásának támogatása is. Bár az ezt kihasználó alkalmazásokat még továbbra is nagyítóval kell keresni, de ez minden bizonnyal idővel változni fog, így hosszútávon egyáltalán nem hátrány, ha processzorunk már rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.

Sajnos a típusjelzés után ebben az esetben nincsen "K" betű, azaz a Core i3 szorzózárat tartalmaz. Az Intel az LGA1155 foglalat mellé tervezett Cougar Point chipkészlet családba már integrálta az órajelgenerátort is, amely egyúttal a SATA és PCI Express üzemi frekvenciáiért is felel, azaz a BCLK emelésével párhuzamosan ezek órajele is nő. Ez egyedül a tuningot kedvelőknek rendkívül rossz hír, mivel ez utóbbi két részegység egyáltalán nem tolerálja az órajelek nagyobb emelkedését, azaz így a komolyabb túlhajtásról le kell mondanunk. MSI P67-GD65-ös alaplapunkban 103 MHz-ig tudtuk emelni a BCLK-t, ami összesen 93 MHz pluszt jelentett a CPU magoknak. A Pentium II-es időkben ez még egy jó eredménynek számított volna, de ma már inkább csak mosolyogtató.

Azért nem kell teljesen lemondani a túlhajtásról, mert a memória órajelének növelésére legalább még van lehetőségünk. Ehhez az Intel nyitva hagyta a kiskaput, pontosabban a szorzót, így saját és memóriánk legnagyobb örömére próbálkozhatunk, egészen DDR3-2133-ig. Ez utóbbi és a gyári maximum DDR3-1333 között még a DDR3-1600 és DDR3-1866 lépcsők is rendelkezésünkre állnak. A már említett MSI P67-es alaplapunkban a nem kifejezetten tuningra kihegyezett CSX DDR3-1600-os párosunkkal könnyedén jutottunk el 1866 MHz-ig, a DDR feszültség emelése nélkül. Néhány tesztben azt is megnéztük, hogy ennek mekkora hatása van az alkalmazások sebességére, de erről majd kicsit később...

DDR3-1333 vs. DDR3-1866: szintetikus eredmények [+]

A Core i3-2100-at a közvetlen, vele azonos árkategóriában lévő, legközelebbi konkurenseivel eresztettük össze, melyek közül egyedül a Phenom II X2 555 lóg ki a sorból, mely jó pár ezer forinttal olcsóbb a főszereplőnél. A résztvevők részletesebb adatait a következő táblázatban próbáltuk mindenki számára könnyen átláthatóvá és összevethetővé tenni.

Tesztkonfiguráció és fogyasztás

Tesztprogramok

Fogyasztás

Az eredmények rendszerezése közben úgy döntöttünk, hogy ahol rendelkezésünkre áll, oda még a kétmagos Core 2 Duo E8600 és a négymagos Core 2 Quad Q9550 eredményeit is betesszük a grafikonokba. Ez azoknak lehet hasznos, akik esetleg valamilyen okból a régi rendszerük cseréjén gondolkoznak. A fogyasztási adatok pont nem tartoznak bele ebbe, így onnan kimaradtak a régebbi Core 2 processzorok eredményei.

Üresjáratban a régi és az új i3 nagyon hasonló eredményeket produkált, azonban azt fontos észben tartani, hogy a két processzor alatt nem ugyanaz az alaplap üzemelt, ami kisebb-nagyobb eltérésekhez vezethet. Ugyanez igaz valamennyire az AMD-s eredményekre is, mivel itt más alaplap híján az Asus Crosshair IV Formula személyében egy csúcslapban teszteltünk, ami néhány watt pluszt még jelenthetett a teljes rendszer fogyasztásában.

Terhelve is közel azonosat produkált az i3-550 és az i3-2100. Itt az AMD-s versenyzők már jobban elhúznak, ami minden bizonnyal elsősorban a nagyobb csíkszélességű gyártástechnológia, valamint az X4 esetében a kettővel több, összesen négy magnak is tudható be.

Videóvágás, szerkesztés

Az Intel processzorokat kedvelő Adobe After Effects és Premier Pro tesztjeinkben csak a Core 2 Quad volt képes legyűrni a két maggal kisebb új i3-at, igaz, ezek az alkalmazások még továbbra sem támogatják az AVX utasításkészletet.

A fenti három tesztben is szépen teljesít a Sandy Bridge alapú i3, hol többet, hol pedig kevesebbet verve a 100 MHz-vel magasabb órajelen üzemelő i3-550-re. Egyedül a Sorenson Squeeze esetében nem tudott az élre állni a 2100, melyben kijött az X4 955 két magnyi erőfölénye.

Videókódolás, egyéb

A videókódolás általában jól párhuzamosítható és a SIMD-utasításkészleteket jól kihasználni képes alkalmazási területek közé tartozik, ennek ellenére itt a DivX és az XviD megfigyeléseink szerint egy, maximum két magot használ, ezért az i3-2100 itt ismét csak az első helyeket szerezte meg. Az x264 már más képet fest, mivel itt láthatóan sokkal jobban kijön a Core 2 Quad és Phenom II X4 nyers fölénye. Mindenesetre a Clarkdale itt is háttérbe szorult.

Photoshop alatt meggyőző a Sandy Bride-re épülő i3 fölénye, valamint az Apache webszerver benchmarkjában is jól teljesít a processzor.

Renderelés, tömörítés

Renderelés alatt több mag többet ér, azaz itt nagyon jól párhuzamosított alkalmazásokról beszélhetünk, ami meg is látszik az eredményeken, hisz a négymagosok mindhárom tesztben az i3-2100 elé tudtak kerülni.

A WinRAR elsősorban az alacsony memóriakésleltetést és a nagy sávszélességet, valamint a 2-3 gyors processzormagot kedveli. Ennek ismeretében kissé meglepő, hogy a Core 2 Quad még az i3-2100 elé tudott kerülni. Talán a nagy, 2 x 6 MB másodszintű gyorsítótárnak köszönhető ez a kiugró eredmény. A 7-Zip alatt már ennél reálisabb eredmények születtek, bár ez az alkalmazás már kevésbé támaszkodik a rendszermemória sebességére.

Játékok

Itt szinte a papírforma érvényesült, azaz a felbontás növelésével és a grafikus opciók feljebb kapcsolásával egyre inkább VGA-limitessé válnak a játékok. Jól látható, hogy még a mezőny legkisebbje, a Phenom II X2 555 is játszható szintet tudott produkálni.

Integrált GPU és memória tuning

Megnéztük, hogy a hasonló árú i3-550 és i3-2100 integrált grafikus megoldásai mit tudnak egymással szemben, hisz lehet olyan vásárló, akinek akár ez is elégséges teljesítményt nyújthat.

Jól látható, hogy a Sandy Bridge 6 végrehajtóegységet felvonultató HD Graphics 2000 megoldása jóval gyorsabb a Clarkdale-nél, bár játszható szintet még ez sem hozott minden esetben. Bizonyosan jobb lett volna a helyzet, ha az Intel nem a tuningra szánt drágább "K" jelzésű, hanem inkább pont ezekben a kisebb Sandy Bridge processzorokban hagyta volna bent az összesen 12 grafikus végrehajtót.

Végül a korábban említett memória-túlhajtás hatását próbáltuk meg kideríteni néhány kiválasztott tesztünk segítségével.

Ahogy az eredményekből kitűnik, a magasabb memória órajellel járó alacsonyabb késleltetés és magasabb sávszélességből elsősorban a fájltömörítők tudtak profitálni. Megnéztük, hogy a GPU számítási teljesítményére milyen hatással van ez a fajta tuning, de végül ezek az eredmények kimaradtak, mivel meglepetésünkre néhány tized vagy éppen 1 fps-nél nagyobb különbséget nem mértünk ki. Ez talán annak köszönhető, hogy az Intel GPU-ja nagyban támaszkodik az L3 cache-re, amely sebessége a memória órajelének emelésével nem változik.

Értékelés

Az i3-2100 összességében egy jól eltalált, kellemes árú processzor, mely már kicsivel 30 000 forint alatt megvásárolható. Hozza mindazt, amire egy átlagfelhasználónak manapság szüksége lehet, ezenkívül fogyasztása alacsony, és még egy tűrhető integrált grafikus magot is tartalmaz, bár ennek kiaknázásához egy H67 vagy Z68-ra épülő alaplapra lesz szükségünk. A kevésbé jól párhuzamosított alkalmazásokban az X4-et is megelőzi az új Core i3, míg a korábbi generációs elődöt, az Core i3-550-et hol nagyon, hol kicsit kevésbé, de mindenhol maga mögé utasítja. Mindezt úgy teszi, hogy árban csak minimális eltérés van a kettő között, amiből következik, hogy ennél az i3-2100 egyértelműen jobb választás.

Egyetlen gyenge pontja van az i3-2100-nak, vagyis pontosabban inkább az LGA1155-ös platformnak, ez pedig a klasszikus tuning, amire tesztünk főszereplője esetében nincs lehetőség. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy azzal kell beérnünk, amit a pénztárnál kifizettünk, habár ez a felhasználók döntő többségének bőven elég kell, hogy legyen.

Mindazonáltal talán csak az olcsóbb processzorra vágyó tuningmániákusoknak lehet nem teljesen ideális választás az Intel Core i3-2100 elnevezésű processzora.

Intel Core i3-2100
(akiknek nem számít a tuning)

Oliverda

Az Intel Core i3-2100 processzort Gianni bazárja bocsátotta rendelkezésünkre.