Képminőség I.

A Fuji X100 és a rengeteg marketinges ajnározás után már nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogyan fog teljesíteni az X10 képminőség téren. Azzal nyilván tisztában voltunk, hogy zajügyileg nem számíthatunk az X100 teljesítményére, de mindenképp magas elvárásaink voltak a színvilág és az optika minőségét illetően. Első lépésben az optikát vettük nagyító alá, ahol a geometriai torzításokat, a színhibákat, a becsillanást és a háttérelmosást vettük célkeresztbe. Egyelőre nincs megfelelő minőségű RAW konvertáló program az X10 nyers fájljaihoz, ezért kizárólag a fényképezőgépből kipottyant JPEG fájlokat vizsgáltuk.

A torzításokat az optika gyújtótávolságának öt fontosabb és leggyakrabban használt értéke mellett vizsgáltuk. Hordótorzításra ekvivalens 28 mm-től egészen 85 mm-ig számíthatunk, ahol az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ekv. 50 mm mellett volt ennek mértéke a legnagyobb. A hordózás a tesztábrákat nézve jól látható, de valós használat közben egyik gyútávon sem volt zavaró.

A színi hibákat a gyújtótávolsági tartomány két végén kutattuk. Ekvivalens 28 mm-es értéken csak teljesen nyitott rekeszen lehetett látni csekély mértékű kékes-lilás élszínezést, melynek mértéke F2.8-on alig láthatóvá és F4.0-en már teljesen láthatatlanná vált. 112 mm mellett pedig egyik rekeszértéken sem volt CA tapasztalható.

A becsillanásokkal (flare) azonban a teljes gyútávtartományon számolni kell, ezért óvatosan válasszuk meg a témánk fotózásának szögét. A külön megvásárolható napellenző valószínűleg segít valamennyire, de ezt nem kaptuk meg a teszthez.

A Fuji X10 bokehja nagyon kellemes. S bár a 2/3”-os szenzor csupán igen korlátozott mértékben teszi lehetővé a mélységélességgel való játékot, teljesen nyitott rekesz mellett – főleg nagylátós értékeken – lehet valamelyest élni a lehetőséggel. A képminták közt majd még látni fogjuk élesben is az optika rajzát és háttérelmosását:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!