Működés I.
A FujiFilm X100S működése olyan mértékben megváltozott az X100-hoz képest, hogy szó sem lehet „kijelölés-másolás” jellegű beszámolóról. Az azonban továbbra is igaz, amit anno a régi gép működésénél az első bekezdésben leírtunk: „A FujiFilm X100 nem kezdőknek való. Sőt igazából egyedüli gépnek is csak olyanoknak ajánlható, akik tudnak egyetlen gyújtótávolsággal (jelen esetben ekvivalens 35 mm) élni. Mégis, mire jó ez a 35 mm? A kérdést nem könnyű megválaszolni; a cikk írója ugyan szereti a fix gyújtótávolságú optikákat, de egyetlen egy mellett leragadni még nem sikerült, hiába működik nagyszerűen a lábzoom. Általában az utcai fényképezéshez remekül megfelel ez a 35 mm, de például egy szép bár vagy templom belsejét, annak hangulatát is remekül meg lehet örökíteni a nagy fényerőnek és a magas ISO érték melletti alacsony zajnak köszönhetően. Az X100-on hiába is keressük a módválasztó tárcsát, az azon megszokott mosolygó arcocskát vagy egyéb piktogramokat: itt csak a klasszikus „négy nagy” (P, A, S, M) található.” – nyugodtan helyettesítsük az X100 jelölést az X100S-sel. A továbbiakban csak a működésbeli újdonságokra fogunk kitérni.
A kézi élességállításban hatalmasat lépett előre az X100S: egyrészt csiszoltak a fókuszgyűrű reakcióján (sokkal érzékenyebben reagál a finom mozdulatokra és sokkal gyorsabban fókuszál a hirtelen, lendületes forgatásra), másrészt olyan fókusz-segédfunkciókkal látták el a gépet, amelyek hihetetlen módon megkönnyítik a fotós dolgát. Az egyik ilyen segéd a „Csúcskiemelő fókusz”, más néven focus peeking. Működésében gyakorlatilag megegyezik a más gyártóknál alkalmazott módszerrel, vagyis az épp éles képrészleteket jól látható, fehér vonalas élekkel jelzi a masina. Filmünk hozzá:
A másik segédfunkció már sokkal egzotikusabb, ilyet eddig a digitális világban még senki nem vezetett be. A „Digitális osztott kép” kicsit hasonlít a távmérős és a törőékes fókuszmódszerekre, de igazából mégis eltér mindkettőtől. Ha bekapcsoljuk a menüben ezt a fókuszsegédet, akkor a képernyő (vagy az elektronikus kereső) képének közepén megjelenik négy fekete-fehér sáv, melyek – ha a kép életlen – egymáshoz képest eltolt képtartalommal rendelkeznek. Ahogy tekerjük az élességállító gyűrűt, úgy közeledik a sávok képtartalma egymáshoz. Videónk jól szemlélteti a leírtakat:
Hogy az automatikus élességállítás rengeteget fejlődött mind sebességben, mind pontosságban, már a varsói próbán is kiderült, de igazából csak a tesztünk során volt alkalmunk kellő részletességgel kitérni a témára. Készítettünk két videót, melyekben egyrészt a normál tárgytávolsági tartományban, másrészt a makró felvételi módban mutatjuk be a fókuszsebességet (a videót hanggal kell megnézni):
A fókuszmező természetesen áthelyezhető (a kijelző területének kb. 80%-át lefedik a mezők) és igény szerint átméretezhető. Az áthelyezés a multifunkciós vezérlővel (használhatjuk a tárcsát vagy a kurzorokat is), az átméretezés pedig a hüvelykujjnál található billenőkapcsolóval történik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
