Fél tucat erős processzorhűtő

Noctua NH-U12P, alias Coolink U8-120

A korábbi évekhez képest 2007 nem bővelkedett processzorhűtőkben, ami nem is csoda. A régi, dupla Prescott (azaz Smithfield) magos Pentium 4-et és Pentium D-t kiszorították a piacról a sokkal kevésbé melegedő Core 2-k, az AMD lapkái pedig már előtte sem melegedtek túlzottan. Egyszeriben értelmüket vesztették a komoly, közel egy kilós hűtési megoldások. Jól látszott ez az új modelleken is, melyekből kevesebb volt, ráadásul többségük csak valamelyik régebbi megoldás finomítása. Mai tesztünkben is sok régi ismerőssel találkozunk majd, valójában a hatból csak kettő teljesen új. Azért vágtunk neki mégis a hőmérésnek, mert nyugdíjaztuk régi, kétmagos Smithfieldre alapozó tesztrendszerünket – négymagos Kentsfieldre, vagyis Core 2 Extreme-re váltottunk.

Első két hűtőnk lényegében csak név- és csomagolásváltáson esett át. A Noctua egy ausztriai informatikai disztribútor és a Coolink márkát birtokló Kolink együttműködéséből született, bevonva a munkába egy hűtési megoldásokat, ventilátorokat fejlesztő osztrák intézetet is. A Noctua NH-U12P alapja ennek megfelelően nem más, mint a Coolink U8-120.

A csinosabb dobozban ugyanúgy sokféle rögzítőelemet találtunk, mint a Coolinknél, de volt benne pár extra is. Ilyen a feszültséget csökkentő ellenállás, mellyel alacsonyabb fordulatszámon hajtható a ventilátor, valamint az L alakú csavarhúzó.

Érdemes pár szót szólni az új ventilátorról. Mint látszik, lényegesen meredekebben állnak a lapátjai a szokásos megoldásokénál. Ez kisebb légnyomást, tehát kisebb légszállítást jelent. Azért jó, mert így ugyan gyengébb a teljesítménye, de azonos fordulatszámon halkabb. Ezt a halkságot pedig jól el lehet adni, a lapátkerék mögötti hatalmas borda meg kis légáramlattal is elintézi a modern processzorok hőjét. A ventilátor másik érdekessége az SSO (self-stabilising oil pressure, önszabályozó olajnyomásos) csapágy. Alapvetően egy siklócsapágyról van szó, amely az olaj felületi feszültségét kihasználva siklik. Ez a siklás viszont nem alakul ki azonnal, a mozgás kezdetekor. Ilyenkor mágneses tér segíti a stabilabb futást, ami kisebb kopáshoz, vibrációhoz és zajhoz vezet. Az SSO csapágy halkabb a normál csúszónál és kevésbé kopik a golyósnál, de valamivel drágább náluk.

Változatlan maradt a méretes borda. Egyedül a legfelső lamellába nyomott, félig high-tech bagoly új. Megmaradt a néhány U alakú hőcső, és a lamellák olyan kialakítása, hogy mindkét oldalra ventilátort lehessen szerelni.

A régi motorosok biztosan ismerik már, az újaknak megmutatjuk, hogy a lamellák aránylag ritkán állnak. Ez elsősorban kis légszállításnál hasznos, tehát illik az új ventilátorhoz. Kár, hogy a jobb hőeloszlásért felelős csöveket nem szórták szét jobban. A lamellák oldalról részint takarják egymást.

Az utolsó zajcsökkentő elem a borda és a ventilátor érintkezési pontjára ragasztható rezgéscsillapító gumicsík. Ilyenből két készletet kapunk, a két oldalhoz.

Két vékony drót fogja a bordához a ventilátort. Ez egyszerűbb és olcsóbb megoldás, mint a csavaros.

Szép, tükrösen sima volt a processzorral érintkező felület, bár a színe nem tűnt valami egyenletesnek. Nem tudjuk, hogy hanyagságról van-e szó, vagy tényleg így kell kinéznie. A Coolinknél mindenesetre más volt.

Icipicit változott a felfogatási rendszer, módosult az alaphoz csavarozandó rögzítőfülek formája. Azt a problémát viszont nem orvosolták, hogy az LGA775-ös aljzat az alaplapra szerelt állvány miatt nem nyitható ki, így processzorcserénél egy kis extra csavarozásra lesz szükségünk.

Nemcsak a processzor, hanem az alaplap is változott tesztünkben. Egy új, rengeteg hőcsővel ellátott Asus deszkát, a P5E3 Deluxe Wi-Fi/AP-t használtunk. Ennek nem túl magas az északi hídon lévő bordája, de így is éppen hogy csak elfért fölötte a Noctua nagyfiú. A Gigabyte P35-DQ6-tal már nem volt ilyen szerencsénk. A szereléssel kapcsolatban még azt kell megemlíteni, hogy a ventilátort csak a két rugós rögzítőcsavar betekerése után lehet feltenni, tehát az északi híd fölött kell majd feszegetni.

Szélességében a 12 centiméteres szélkerék eléri az alaplap szélét, de nem nyúlik túl rajta, így szűkebb házakban sem lesz gond a szélességgel. Két ventilátorral elég marcona volt a megjelenése.

Főbb paraméterek:

Noctua NH-U9F, alias Coolink U8-92

A kisebb Coolink testvér, az U8-92 is elérhető Noctua márkanév alatt, jelzése az utóbbi esetben NH-U9F. Felszerelésében majdnem teljesen megegyezik 120 mm-es társával, de két fordulatszámszabályzó ellenállásos betét jár hozzá.

A Coolink modellhez képest itt sem változott a borda formája.

Sőt a ventilátornál is ugyanez a helyzet: a forma nem változott. Módosult viszont a szín és a teljesítmény. A korábbi 92 mm-es percenként 1800–1900-at pörgött, az új viszont legfeljebb 1600-at. Minden bizonnyal itt is a kisebb hőleadású processzorokra és az alacsonyabb zajszintre gondoltak. Ez a ventilátor is SSO csapágyat kapott.

Nagyobb testvére mellé állítva látszik, hogy az NH-U9F nem is olyan nagy darab. A bordát itt is két ventilátorhoz alakították, a hőcsövek együtt vannak, felülre került egy baglyos logó, és a ventilátorok alá gumicsíkot tehetünk.

A processzorral érintkező felület viszont teljesen más volt, mint előbb. Színe egyenletes lett, felületén pedig finom csiszolókorong körívei látszottak.

Ugyanazzal a rögzítési megoldással találkoztunk, mint a 12 cm-esnél, a borda kisebb méretei miatt viszont könnyebben elfértünk. Az északi híd hűtése nem volt olyan közel, de a rögzítőcsavarokat itt is csak ventilátor nélkül tudtuk meghúzni.

Felszerelve a Noctua NF-U92F az izmos hűtők között kompaktnak mondható, még két ventilátorral sem túl nagy. Mindjárt mutatunk jóval terebélyesebb megoldást.

Főbb paraméterek:

Asus Silent Knight II – a trónkövetelő?

Régi ismerős az Asus Silent Knight is, korábbi tesztünk egyik legjobb teljesítményű darabjáról van szó. Most a második verzió járt nálunk, amely először is új dobozt kapott.

A dobozban viszont ugyanazt találtuk, mint korábban – egy meglehetősen furcsa, némileg Zalman CNPS 9700 koppintásának tűnő, 128 vörös lamellából felépülő processzorhűtőt. A különbség a régi és új között, hogy a 92 mm-es ventilátort PWM szabályozásúra cserélték, és elhagyták a Socket 478-as rögzítőrendszert, vagyis egy darabka fémet.

A hűtő felépítése nagyon érdekes, szerintünk esztétikus. Külön jó pont, hogy ez nem ment a teljesítmény rovására. A keret nélküli ventilátor azonos fordulatszámon jóval halkabb, mint a keretesek, bár légszállítása is kisebb valamivel. A nyitott elrendezés segíti a processzorfoglalat körüli alkatrészek hűtését. Az i-re a kék világítás teszi fel a pontot. A lapátkerék cseréjekor viszont gond lehet, mert nem egyszerű helyettest találni, ha kikopik; némi barkácsolással azért a keretes modelleket is be lehet szerelni a Silent Knight II-be.

Az Asus hűtő talapzatán lehetne még finomítani. Jó pont viszont, hogy a hőcsövek végeit csak vékonyka fémréteg választja el a processzor tetejétől.

A rögzítőrendszer a szokásos, sokrészes Asus megoldás maradt. Először egy segédkeretet kell feltennünk, melyet a hátoldalról támaszt még egy elem, majd erre egy pánttal fogatható fel maga a hűtő.

Mi jobban szeretjük a csavarozós megoldásokat, mert a mai, sok hőcsöves alaplapoknál az Intel LGA775-ös foglalathoz fejlesztett, eredetileg egyszerűen be- és kitekerhető rögzítőit gyakran körülményesen lehet csak megközelíteni. A Silent Knight II-t a kiszerelt alaplapra pillanatok alatt feltettük a négy csavarral és a rögzítőpánttal. Persze nem ez volt az első Asus hűtős szerelésünk, kezdőknek érdemes belepillantaniuk a szerelési útmutatóba. Köríves formája miatt a Silent Knight II kényelmesen elfér a nagyobb alaplaphűtések mellett is.

Oldalra sem lóg le a deszkáról. Érdekes, hogy az Asus még nem csinálta meg a 120 mm-es ventilátorral szerelt Silent Knight verziót. Ismerve a 92 mm-es teljesítményét, nagyobb testvére biztosan az abszolút elitbe tartozna.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Hyper TX2 – a változatlan

Nem voltak valami szorgalmasak a Cooler Master fejlesztői sem, amikor a Hyper TX továbbcsiszolásáról volt szó. Igaz, már az alapmodell is egészen ügyes volt a maga kis kötényével, egyszerű szerelésével és rezgéscsillapított ventilátorával. A CeBIT-en láttuk a még érdekesebb ventilátoros Hyper TX3-at, de hozzánk csak a kettes verzió jutott el. Akinek van pár évnyi ráérő ideje, megpróbálhatja megkeresni a különbséget az alant látható Hyper TX és Hyper TX2 között. Aki nem ér rá ennyire, annak eláruljuk, hogy nincs különbség.

Balra Hyper TX, jobbra Hyper TX2 – vagy fordítva...? Mindegy!

Annyi az újítás, hogy most gyárilag mellékelték az LGA775-ös és AMD-s szerelőkészletet egyaránt. Ez nem feltétlenül jó ötlet, mert korábban volt két valamivel olcsóbb verzió a két processzorgyártóhoz. Most viszont van egy drágább, amelynek a többség soha nem fogja használni az egyik rögzítőkészletét, mert kitart az adott processzomárkánál, foglalatnál.

A csere meglehetősen egyszerű. A csomagolás miatt felcsavarozott LGA775-ös lábakat le kell csavarozni, ezután a Hyper TX2 a pánttal feltehető az AMD K8 és K10-es alaplapok gyári rögzítőkeretére.

A felszerelés jó esetben pillanatok kérdése. Ha nincs ekkora szerencsénk, akkor kell majd egy kicsit küzdeni a heat-pipe-ok és alaplapi hűtőbordák rengetegében.

Főbb paraméterek:

Asus Triton 75 – az újonc

Végre egy teljesen új versenyzőhöz érkeztünk! Az Asus Triton 75-tel először a CeBIT-en találkoztunk. Nem túl nagy és nem túl nehéz dobozából a korábbiaktól jelentősen eltérő, sokkal egyszerűbb felfogató bújt elő. Ventilátort nem találtunk benne.

Asusos mércével újnak mondható a borda kialakítása, de régóta ismert már ez a felépítés. Az alaplap síkjával párhuzamos lamellasort négy heat-pipe tartja egyenesben. A lemezek a szokásos alumíniumból készültek, így a hűtő a maga 350 grammjával nem valami súlyos egyéniség.

Oldalról nézve látszik, hogy a lamellák nem túl nagyok, ráadásul a középső részen még a külsőkhöz képest is rövidebbek. Ez a forma némi szakállas marconaságot kölcsönöz az egyébként átlagos megjelenésű hűtőnek. Szokatlan, hogy a hőcsövekkel ellentétes oldalra fémből készült támasztékot tettek.

Mai tesztalanyaink között a Triton 75-nek volt a leggyengébben kidolgozva a processzorral érintkező felülete, elbírt volna még némi csiszolást. Szerencsére rézből van és megfelelően kicsi a távolság a hőt továbbító csövekig.

AMD K8 és K10 processzorokhoz csak egy egyszerű pántot kell használni, az inteles LGA775 aljzatnál viszont négy csavarral kell feltenni a négy szokásos lábat tartó vázat.

Talapzatával és a rávaló 120 mm-es ventilátorral már nem is olyan kicsi az Asus Triton 75. Két drót tartja a helyén a lapátkereket. A lefelé irányuló légáramlat jótékony hatással van a processzorfoglalat körüli alkatrészekre, de nem biztosít olyan egyenletes légáramlatot, mint a ház hátulja felé irányulók.

Felszerelésnél kissé megizzadtunk a sarkokon lenyúló lamellák és az alulról barikádozó alaplapi bordák közötti rés szűkössége miatt, de végül rövid idő alatt, pár kisebb karcolás árán felraktuk a Triton 75-öt. Leszereléskor már komolyabb bajban voltunk, mert nem csak nyomni, hanem tekerni is kellett volna a műanyag lábakat. Ezt már csak oldalról, csavarhúzóval benyúlkálva sikerült megoldani. Házba szerelve, a táp sarkánál matatva biztosan nem lett volna egyszerű mutatvány.

Fölszerelve a Triton 75 sem lóg túl az alaplapon. Ventilátor nélkül 90 mm magas, és a szellőztetővel is alacsonyabb a teljes magasságú, 120 mm-es bővítőkártyáknál, így azokba a nem túlzottan lapos HTPC házakba (például Antec Fusion) is befér, ahová mai, legalább 130–150 mm-es ellenfelei nem.

Főbb paraméterek:

Cooler Master GeminII – a nagyágyú

Előbb kifogásoltuk, hogy a Cooler Master nem sok fantáziát vitt a Hyper TX továbbfejlesztésébe. Azért maradt elég alkotóerő a tervezőikben. Elkészítették például a GeminII-t, amely már dobozba zárva is nagyon imponálóan néz ki.

Lehámozva a borítást olyat láttunk, amilyet még soha. Élőben szinte hihetetlen volt az a hűtőborda, amelyre két 120 mm-es ventilátort lehet szerelni, de nem kétoldalra, hanem egymás mellé. Gondoljunk csak bele: két ilyen ventilátor 240 mm széles, az ATX alaplapok többsége pedig 245 mm...

Méretétől eltekintve, mondhatni, hagyományos felépítésű a GeminII. Alapjából hat heat-pipe nyúlik a felső részbe. Az óriási méret miatt itt a középső lamellák lenyúlnak a talapzatig, ezzel stabil vázat adnak a szerkezetnek. A felépítmény tömege ventilátorok nélkül 847 gramm, két szellőztetővel pedig bőven meghaladja az egy kilogrammot.

Felülről jól látszik, hogy nagyszerűen osztották el a hőcsöveket, egyenletesen terítik a meleget a felületen. A sok vékony fémlemez egyben tartásához masszív keretet alakítottak ki. Erre a rájuk kerülő, 300 grammot meghaladó tömegű ventilátorok miatt is szükség van.

Alul megfelelően polírozott processzorral érintkező felületet és a komolyabb Cooler Master hűtőknél megszokott rögzítő négy csavarmenetét találtuk. Innen látszik, hogy a hatalmas borda jó pár centiméterrel az alaplap síkja fölött lebeg majd, nem ütközik bele a memóriamodulokba és hűtési elemekbe, melyek fölé kiterjed.

Némi aggodalommal állapítottuk meg, hogy LGA775 foglalathoz nem kapunk masszív hátsó panelt. A több mint egykilós GeminII-t is a szokásos négy darab, egyforintosnál valamivel kisebb anyára bízzák. Minden bizonnyal tudják a Cooler Master mérnökei, mit csinálnak, végülis ez a felfogató minden gond nélkül elbírta a 971 grammos Hyper 6+-t is.

Először a megfelelő vázat kell felcsavarozni a hűtő aljára, majd ebbe jönnek az ellentétes menetirányú csavarok, melyeket az alaplap hátulján kell rögzíteni.

Beépítés előtt fel kell még tenni a ventilátorokat. Ehhez egy rögzítősínre van szükség. Felrakva látszik, hogy a borda azért nem 240 mm széles. Csak az illusztráció kedvéért tettük fel az üres síneket, először ugyanis beléjük kell csavarozni a két ventilátort.

A GeminII mellé állítva szinte elveszik még a Noctua nagyobbik hűtője is. Az óriásnak értelemszerűen két ventilátorcsatlakozóra van szüksége, igaz, használhatjuk egy szellőztetővel is.

Alaplapra szerelve látszik csak igazán, hogy mekkora a GeminII. A kép perspektívája ugyan némileg csalóka, de a két 120 mm-es tényleg beborítja az alaplap processzoros, memóriás és északi hidas részét minden feszültségszabályozó áramkörrel együtt. Ez nagyon jól jöhet az alkatrészek szellőzése szempontjából, de körültekintést igényel a ház többi szellőzésének megoldásában, hiszen a két nagy lapátkerék az alaplapra tolja a levegőt, nem alakul ki a ház eleje felől a hátuljába irányuló légáramlat.

Szerintünk a grafikus kártyát mintegy elválasztóként használva, annak szintje alatt létre lehet hozni egy elölről hátulra mutató külön légmozgást, ami a merevlemezeket és a bővítőkártyákat látja majd el friss levegővel. Nagy kérdés viszont, hogy a táppal mi lesz.

Főbb paraméterek:

Smithfield helyett Kentsfield és új ventilátor

Mai tesztünk apropója rendszerünk modernizálása volt. A régi, első szériás (A0 steppinges), kétmagos Smithfield (vagyis dupla Prescott) már megérett a cserére, hiszen a piacon a Core 2 dominál. Utódja sem a legmodernebb, hanem egy első szériás (B3 steppinges) Core 2 Extreme QX6700 négymagos csoda lett. Hogy még jobb képet kapjunk az aktuális processzorok melegedéséről, kipróbáltunk egy friss (G0 steppinges) Core 2 Duo E6750-et is. A teszt valójában akkor lenne teljes, ha a 45 nm-es Core 2 modelleket és az AMD új processzorait is lemértük volna. Később majd sort kerítünk ezekre is, melyek valószínűleg még kevesebbet fognak fogyasztani. Lássuk tesztmodelljeink adatait:

Pentium D 830 / Core 2 Extreme QX6700 / Core 2 Duo E6750

A tesztkonfiguráció további komponensei:

• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi/AP alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-8500 RAM
• Asus Radeon X1900 CF grafikus kártya
• 160 GB-os Maxtor merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

A három processzort nemcsak alapórajelükön, hanem annál lényegesen nagyobb feszültséggel és órajellel is megvizsgáltuk. Több próbával arra az eredményre jutottunk, hogy a feszültség emelése sokkal jobban növeli egy processzor hőmérsékletét, mint néhány száz megahertzes órajeltuning. A processzorokra a korábban bemutatott Noctua NH-U12P-t szereltük percenként 1300-at pörgő ventilátorával. Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100%-os processzorterheléses melegítési időszak, és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon.

A fenti grafikon önmagáért beszél. Kiválóan példázza, mekkora utat tett meg az Intel az elmúlt két és fél év alatt, az első, két Prescott magból összerakott, szégyenletesen fogyasztó és cserébe nem valami gyors Pentium D processzor elkészítésétől a 65 nm-es Core 2 csiszolásáig. Ráadásul a fejlődés tovább folytatódik 45 nm-en...

A négymagos Core 2 még 3,3 GHz-re tuningolva is kevésbé melegedett, mint a Pentium D 830 alap 3 GHz-es órajelén. Igaz, némileg torz képet rajzoltunk, mert a későbbi Pentium D 900-asok (Presler maggal) már sokkal kevésbé melegedtek, és a négymagos Core 2-t alacsonyabb feszültségen kergettük; de azt sem szabad elfelejteni, hogy a Quadok rövidesen 45 nm-re mennek, és tuninghoz nem is igényelnek olyan magas feszültséget. Lényegében nem sokat módosulnak processzorhűtős tesztjeink azzal, hogy az alapórajelen hajtott Pentium D 830-at 1,4 voltos feszültség mellett 3,3 GHz-en hajtott Core 2 Extreme QX6700-zal váltjuk fel.

Mi látszik még a grafikonon? Az, hogy a modern kétmagos Core 2-re teljesen fölösleges izmos hűtőt rakni, ha alapfeszültségen akarjuk hajtani, és tuningolva sem melegszik túlzottan. Komolyabb hűtést csak halksága miatt, esetleg négymagos processzorra érdemes venni, de ismét hangsúlyozzuk, hogy a rövidesen érkező 45 nm-es Core 2-k még ennyire sem melegszenek.

Mielőtt összevetettük a processzorhűtőket, megnéztük, hogyan teljesít a Noctua két új ventilátora. Az NH-U12P-hez mellékelt, meredek lapátszöges NF-S12 elvileg halkabb a megszokottnál, de kisebb a légszállítása. A külön megvásárolható NF-P12-nek viszont hét helyett kilenc lapátja van, és azok nagyon lapos szögben állnak, így az átlagos megoldásoknál nagyobb nyomást és légszállítást produkálnak.

Halk NF-S12 és erős NF-P12

Az átlagot a Coolink X sorozatú, 120 mm-es lapátkereke képviselte, bordának a Noctua NH-U12P-t használtuk, a processzor pedig a túlhajtott Core 2 Extreme QX6700 volt.

Teljesítményben nem mértünk ki említésre méltó különbségeket. A laposra állított, kilenclapátos NF-P12 tényleg jobb volt valamivel a többi megoldásnál, az 1600-at pörgő normál ventilátort is megelőzte. Lehet, hogy másik bordával nagyobb különbségek jöttek volna ki, de valószínű, hogy nem túl sokkal.

Érdekesebb volt a hang kérdése. A két Noctua elsősorban az SSO csapágy halkságából profitált. Motorjuk emiatt sokkal halkabb volt, mint a normál, golyóscsapágyas Coolinknek. A lapátok kialakítása elsősorban a szélzajra és a hangszínre lehet hatással. A legmélyebb, brummogós vagy inkább lehelős hangja a meredek Noctua NF-S12-nek volt, őt követte a Coolink, majd a Noctua NF-P12, melynek trükkös bevágásokat tettek a lapátjaira. Hangerőben alig volt köztük különbség, egy átlagos táp ventilátora vagy egy hétköznapi processzorhűtő játszva túlharsogta őket. Ha választani kellene, mi a halkabb motor miatt valamelyik Noctuára szavaznánk, de a két modell között már tényleg minimális az eltérés.

Tesztek – nagy teljesítménnyel

Jöjjön hát a fő műsor, a hat hűtő versengése a négymagos processzoron. A Core 2 Extreme QX6700-at tehát 1,4 voltos feszültség mellett 3,3 GHz-re gyorsítottuk, így valamivel kevésbé melegedett, mint az alapbeállítású, korai szériás Pentium D 830. Első körben a környékünkön fellelhető legerősebb hűtési megoldást alkalmaztuk. A két ventilátort fogadó Noctuák, és Cooler Master GeminII két egyforma lapátkereket kapott, ami a 12-eseknél két Noctua NF-P12 volt, a 9,2-esnél pedig a korábbi Coolinkről vettük kölcsön a második lapátkereket. A többi hűtőnél az egyetlen ventilátor fordulatszámát növeltük, amíg lehetett. Az Asus Triton 75-re csak egyetlen 1600-at pörgő, 12 centiméteres Coolink X-et tettünk.

Először is nem tudjuk, mi történt az Asus Triton 75-tel. Az alatta lévő processzor hőmérséklete szépen fellépkedett 80 fok közelébe, és ott vélhetőleg megfogta a processzor védelme. Ezt a fura viselkedést további két le- és felszerelést követő mérésben is sikerült reprodukálni. Azt gondoltuk, hogy a mezőnyben a kisebbek közé tartozó Triton 75 nem fog az élen villogni, de arra nem számítottunk, hogy ennyire gyenge lesz.

Azért volt ki megmentse az Asus név becsületét. A percenként 2200-as fordulatra fölpörgetett Silent Knight II csak hajszálnyival maradt le a gigantikus, dupla ventilátoros GeminII mögött, lazán megelőzte a szintén két 120 mm-es lapátkerékkel szellőztetett nagy Noctuát. Ezután jött a Cooler Master Hyper TX2, melynek ventilátora csak 2000-et pörgött, a sort pedig a kisebbik Noctua zárta két 1600-at forgó 92 milliméteressel.

Hangban a két 120 mm-es ventilátorral szerelt megoldások voltak a legjobbak. Mivel a Noctua széltolók egyáltalán nem rezonáltak, a Noctua NH-U12P borda nem tudott profitálni rezgéscsillapító gumicsíkjaiból, így a kevesebb szélzajt produkáló GeminII-t éreztük a leghalkabbnak. Valószínűleg azért, mert más irányba fújja a levegőt. A többi hűtő zajban nagyon együtt volt. A Silent Knight II keret nélküli ventilátora nem volt hangosabb, mint a Hyper TX2 valamivel lassabb megoldása vagy a Noctua NH-U9F két kereke. A leghangosabbnak a Triton 75-öt véltük.

A második menetben nagyjából egy teljesítményszintre hoztuk az egyes hűtők ventilátorait. Ez a 120 millimétereseknél percenként 1300-as, a 92 millimétereseknél percenként 1600-as fordulatot jelentett. A GeminII esetében kíváncsiak voltunk arra, mi történik, ha levesszük az egyik ventilátort.

Az történt, hogy elvesztette első helyét. A nagyobbik Noctuával és a kis Hyper TX2-vel tipródott a második helyen. Hűtésben első, emellett hangban is a legjobb az Asus Silent Knight II lett. Az előbbi körhöz képest 5 fokot melegedett alatta a processzor. Hangban a meredek lapátszögű Noctua ventilátoros NH-U12F futott be a második helyre, aztán jött a laposszögű noctuás GeminII és Triton, majd a gyorsabban pörgő 92 milliméteresek. A Triton 75 ebben a tesztkörben már valamivel jobb volt, de ismét folyamatosan melegedett alatta a processzor, míg a többiek nagyjából 5–7 perc alatt beálltak egy fix szintre.

Tesztek – halkan

Következő tesztünkben ismét visszavettünk a ventilátorok fordulatszámából. A 120 millimétereseket percenként 1000-re, a 92-eseket percenként 1200-ra állítottuk. A GeminII visszakapta második szélkerekét.

Ismét furcsa dolgot produkált a Triton 75. Annak ellenére, hogy visszavettük a fordulatszámát, szinte ugyanazt a hőmérsékleti görbét rajzolta, mint előbb. A lényeg, hogy most is végig melegedett a processzor.

Két ventilátorral újra magához ragadta az első helyet a GeminII, több mint 5 fokot vert a mezőnyre. Második helyen holtversenyben volt a Silent Knight II és a nagyobbik Noctua, de a Hyper TX2 sem maradt le tőlük túlságosan. Az utolsó helyen, a Triton 75 mögött végzett a kisebbik Noctua.

Hangban most egyértelműen a Silent Knight II volt a legjobb. Őt a szintén jól hűtő nagyobbik Noctua, majd a Hyper TX2 és a kisebbik Noctua követte. A sort a GeminII zárta. Meg kell jegyezni, hogy ez a hűtő a két 120 mm-es lapátkerékkel és a kiváló hűtési teljesítménnyel is nagyszerűen csendes volt.

Végezetül megvizsgáltuk, mi történik akkor, ha az egész rendszer szellőztetését a processzorhűtő és a tápegység ventilátorára bízzuk. Kikapcsoltuk hát a ház első és hátsó ventilátorát, a processzort széltolóját pedig kis tempón hagytuk. A GeminII-n megtartottuk mind a két lapátkereket, mert kíváncsiak voltunk rá, mennyivel lesz jobb, mint a többiek.

Egy darabig jobb is volt, de aztán különös dolog történt, tesztrendszerünk egyszerűen lekapcsolt. Ugyanez történt további két próbálkozásnál és a kisebbik Noctua hűtő is produkálta ezt a jelenséget. Minden bizonnyal valamilyen alaplapi alkatrész melegedett túl, mert közvetlenül kiszerelés után éreztük, hogy több FET környékén is nagyon meleg a nyomtatott áramkör. Furcsa, hogy éppen az elvileg legjobban szellőző GeminII-nél jött elő ez a jelenség. Ezek szerint egy modern chipkészletes alaplap még a sok heat-pipe ellenére is igényli a tisztességes szellőzést.

A többi processzorhűtővel gond nélkül lezajlott a 20 perces terhelésteszt. A leghidegebb a nagy Noctua lett. Méretes lapátkereke minden bizonnyal jobban megmozgatta a levegőt, mint a többiek ventilátorai. Második lett a Hyper TX2, harmadik pedig a két Asus. Hangban ismét a Silent Knight II vitte a prímet, második lett a nagy Noctua, harmadik a Hyper TX2, negyedik a Triton 75. A két problémás egyedet nem értékeltük.

Verdikt

Mai tesztünk legfontosabb következtetése, hogy az Intel fantasztikus munkát végzett az utóbbi két évben. Míg egy Pentium D-t nem nagyon lehetett alapos hűtés nélkül hajtani, tuninghoz pedig kötelező volt valami óriási vasdarabot és helikopterrotort rászerelni, addig egy mai Core 2 Duo vígan elvan a gyengécske gyári hűtővel is. Ráadásul a fejlődés még nem állt meg, jönnek a még hűsebb processzorok.

Négy magra viszont már van értelme komoly hűtőt szerelni, főleg ha tuningolni is akarunk. Némi feszültségemeléssel a Core 2 Quadok a régi Pentium D-k fogyasztási tartományába hajszolhatóak, tehát marad még egy kevéske értelme a nagy hűtőknek, bár szerintünk az alacsony zajszint többeknek fontos, mint az utolsó tartalék megahertzek kihajtása.

Pusztán a teljesítményt figyelembe véve mai tesztünk legjobban teljesítő versenyzője a Cooler Master GeminII volt. Két erős ventilátorral csodára képes, bár meglepődtünk, hogy kiegészítő szellőzés nélkül leállt alatta az alaplap. Mérete és formája miatt moddingversenyen is elismerő pillantásokra számíthat, ráadásul 9000 forintos ára nem túl magas. Azoknak ajánlott, akik elsősorban valami különlegeset szeretnének, de jó hűtésre is szükségük van.

Egy évvel ezelőtt az Asus Silent Knight már bemutatta, hogy réz alapanyaga és szokatlan kialakítása miatt kisebb ventilátorral is le tudja győzni a nagyokat. Utódja, a Silent Knight II is megmutatta ugyanezt. Hab a tortán, hogy igény szerint nagyon halkra is levehető, megjelenése is feltűnő, tehát igazi mindenes megoldás. Ventilátorral együtt kevesebb mint 12 000 forintba kerül, szóval nem is olyan nagyon drága, tehát ajánlott.

Számunkra a Cooler Master Hyper TX2 a mai teszt erkölcsi győztese, mert megmutatta, hogy egy olcsó, kevesebb mint 6000 forintos hűtő lépést tud tartani a nagyokkal, még akkor is, ha négymagos processzor tuningolásáról van szó. Mindehhez nem kell óriási ventilátor, egyedi forma, hatalmas méret vagy tömeg, de még komplex rögzítési rendszer sem. Szerintünk kétmagos Core 2 Duo processzorra teljesen fölösleges a Cooler Master Hyper TX2-nél drágább és összetettebb hűtést szerelni, de négymagoshoz is elég, tehát különösen ajánlott.

Nagyszerű hűtők a Coolinkből lett Noctuák, de mai vetélytársaik mellett nem tudnak semmi különöset felmutatni. Kiválóak az új SSO csapágyas ventilátorok, de ezeket rátehetjük más bordákra is. A nagyobbik NH-U12P-vel az volt a fő bajunk, hogy vállban nagyon széles, így terebélyes hűtésű alaplapokra nem biztos, hogy felszerelhető. A mai mezőnyben a 11 400 forintos ár sem volt nyerő. A kisebb NH-U12F-nél is az árral van baj. Kereken 10 000 forintba kerül, de nem jobb, nem halkabb, viszont nehezebben felszerelhető, mint a Hyper TX2.

Szegény Asus Triton 75 olyan erős mezőnybe csöppent, amiben nem tudott helyt állni. Azért nem számítottunk rá, hogy ilyen gyengén muzsikál majd. Ennek pontos okát nem tudjuk, talán a rögzítőrendszerével vagy a hőátadásával lehet gond. Ventilátor nélküli 6000 forintos ára nem túl magas, de a Hyper TX2 messze jobb választás.

Cooler Master Hyper TX2	Asus Silent Knight II Cooler Master GeminII

rudi

Az Asus hűtőket az Asus, a Cooler Master hűtőket az Expert Computer Kft., a Noctua hűtőket és ventilátorokat a Kelly-Tech Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.