Konklúzió

A tesztek végkövetkeztetését többféle módon lehetne megfogalmazni, minden csak attól függ, hogy mik az elvárásaink a DDR3-mal szemben. Akik arra vártak, hogy a DDR3 beköszöntével a rendszer teljesítménye egy új dimenzióba emelkedik, azoknak sajnos most csalódniuk kellett, ugyanis mint láthattuk, a DDR3 nem hogy azonos, de még 25%-kal magasabb órajelen is csak éppen olyan gyors, mint a DDR2. Köszönhető ez az új memóriaszabvány felépítésének, és az ebből következő magasabb elérési időnek. A probléma ugyanis az, hogy hiába nőtt ismét az elérhető maximális memóriasávszélesség, egyelőre nincs olyan processzor, ami ezt ki tudná használni, így pedig nincs, ami ellensúlyozná a magasabb elérési időt. Ha a legújabb Core 2 Duo E6x50-es CPU-kat vesszük alapul, melyek már 333 MHz-es FSB-vel rendelkeznek, és így 10,6 GB/s-os sávszélességre "vágynak", a DDR3-1333 még egycsatornás üzemmódban is elegendő kell, hogy legyen ennek kielégítésére, hiszen éppen 10,6 GB/s-os memóriasávszélességet kínál. Mindezen tényeknek a következménye, hogy a DDR3 nem volt képes felmutatni kézzelfogható előnyt se az FSB megemelése után (jelen pillanatban csak irreálisan magas FSB-vel lehetne kihasználni a rendelkezésre álló sávszélességet (kétcsatornás üzemmódban), vagy egy új mikroarchitektúrával), se a tuningban, amikor az FSB-t és a memória órajelét is megemeltük, bőven a DDR2-es szintek fölé.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a DDR3 egy elhibázott döntés lenne az ipar részéről, hiszen azt a küldetést, amit a bevezetésével el kívántak érni, nevezetesen a magasabb órajelek és így sávszélesség elérését alacsonyabb működési feszültség és kisebb hőtermelés, illetve alacsonyabb gyártási költségek révén, sikerült megvalósítani. Ráadásul a DDR3 egyelőre még nagyon új, és ennek következtében drága is, amit persze nem a teljesítménye indokol, hanem az, hogy még újdonság. Később azonban, amikor az árak elkezdenek csökkenni, és a memóriagyártók a DDR-hez és a DDR2-höz hasonlóan sikeresen továbbfejlesztik a technológiát, magasabb órajeleket és/vagy alacsonyabb késleltetéseket lesznek képesek elérni, és (talán) megjelennek nagyobb kapacitású modulok is, a DDR3 is meg fogja mutatni, hogy van létjogosultsága. Egyelőre azonban míg ezek a feltételek nem teljesülnek, a DDR3 felfogható egy úri hóbortnak, amire a mobilszegmensen kívül nincs igazán szükség, a notebookokban is csak az alacsonyabb fogyasztás miatt.

A DDR3-at egyelőre csak igen speciális esetben tudjuk megvételre ajánlani: ha teljesen új rendszer felépítése a cél, és ha a DDR3-as memóriákat a DDR2-höz hasonló áron sikerül megvásárolni és/vagy a jelenlegi átlagnál (DDR3-800: 6-6-6, DDR3-1066: 7-7-7, DDR3-1333: 9-9-9) alacsonyabb időzítéseket tud a modul. Minden más esetben egyelőre még inkább a DDR2-t javasoljuk.

fLeSs

A Corsair memóriákat az Expert Computer Kft., az OCZ memóriákat pedig az MSI bocsátotta rendelkezésünkre.