Külső, ergonómia

Majdnem napra pontosan egy éve írtunk a Canon PowerShot S90-ről, amely az ultrakompaktok akkori királyának, a Panasonic DMC-LX3-nak volt versenytársa. A helyzet tulajdonképpen most is hasonló, hiszen az utód, az S95, a szintén nemrég bemutatkozott Panasonic LX5-nek a riválisa. Tesztünk során nem egyszer volt déja vu érzésünk, mivel számos funkció és szolgáltatás kísérteties hasonlóságot mutatott a Canon másik csúcskompaktjával, a PowerShot G12-vel.

Első pillantásra – a feliraton kívül, persze – szinte semmiben sem különbözik az újonc elődjétől, hiszen ugyanaz a 3,8-szoros átfogású, F2.0-F4.9 kezdő fényértékű optika csücsül a vázban, mint az S90-nél anno. Az automatikusan felnyíló és lecsukódó vaku, a többfunkciós paraméterező gyűrű, ami az optikát öleli – mind-mind már az elődmodellben is megtalálható volt.

A hátlapon is csak minimális eltérés figyelhető meg a két generáció közt (de furcsa ezt így leírni, hiszen csak egy év telt el az S90 óta): egyes piktogramok megváltoztak, és eltűnt az S90-re jellemző hüvelyktámasz, amely igazából csak arra volt jó, hogy az amúgy is igen keményen működő módválasztó tárcsa még nehezebben legyen kezelhető. A kezelőszervek maradtak – minek változtatni azon, ami már bevált?

A gép jobb oldalán is történt minimális változás, itt ugyanis a HDMI és az USB aljzat egy közös műanyag fedél alá került a régi kettéosztott elrendezés helyett. Ezen felül a vázhoz immár ezen az oldalon is csuklópánt rögzíthető.

Alul semmi sem változott; a fémből készült állványmenet majdnem az optika középvonala alá esik, az akku és a memóriakártya közös, oldalra nyíló ajtó mögött helyezkedik el.

A gép tetején a kezelőszervek elrendezése is maradt a régiben (azzal a kivétellel, hogy a bekacsoló és a gyűrű funkcióit adó nyomógombokat felcserélték): balról jobbra haladva a bekapcsoló, az optikát körbevevő gyűrű funkcióját megadó gomb, a kioldó és a zoomgyűrű, valamint a keményen működő módválasztó tárcsa látható.

A készülék kezelhetőségét, ergonómiáját illetően semmi újat nem tudunk írni; maradt az elegáns, letisztult formavilág, amit sehol sem zavar meg egy fölöslegesen kilógó alkatrész. Az S95 ingzsebben is elfér, valószínűleg ez egy nagy előny a G12-höz képest, amely azért jóval testesebb darab. Korábbi S90 cikkünkből idézve: „vajpuhán működő, határozott nyomáspontú nyomógombok, jó fogás és bolondbiztos módválasztó”. A hátsó paraméterező immár klikkes, így az akkoriban hiányolt megfelelő feedback már megvan. A jó csak még jobb lett!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!