Külső, ergonómia

Az Olympus SP-800 UZ harmincszoros átfogású optikája után már azt gondoltuk, ennyi, innen nincs tovább. Erre jön a Canon és még rátesz egy lapáttal, és bemutatja a harmincötszörös nagyításra is képes PowerShot SX30 IS-t. Hubble, mehetsz nyugdíjba!

A Canon SX30 IS formavilága a gyártó belépőszintű tükröseire emlékeztet (EOS 550D például). A lekerekített forma, az áltükörakna púpja mind a dSLR gépek világát imitálja. Az előlapot a hangsúlyos markolat mellett az optika tubusa dominálja. Elölről nézve a jobb felső sarokban látható az erős zöld fényű AF segéd, amely igény szerint speciális mintázatot képes kivetíteni. Az optika fölött a mikrofon nyílásai kapták meg helyüket.

A beépített villanó hét centiméternyi magasságba emelkedik az optika középvonalától számítva, így a vörösszemek elkerülése nem lehetetlen feladat (a masina amúgy is rendelkezik vörösszemhatás-csökkentéssel).

Kisfilmes értékekbe átkonvertálva a gép 4,3-150,5 mm-es gyújtótávolsági tartománya 24-840 mm-nek felel meg, ami ledöbbentő érték – az optika nagylátószögű és telecentrikus végén egyaránt. Emlékeink szerint ez az első hiperzoomos fényképező, amely 24 mm-es nagylátószögről indul. A korábban már említett Olympus SP-800 UZ is „csak” 28 mm széles látószöggel rendelkezik. A nagy átfogásnak azonban hátránya is akad, de erről majd kicsit később.

A hátlapon egy kihajtható, elforgatható, 2,7”-es kijelzőt találunk, amelynek mai szemmel már elég alacsony a felbontása (230 000 képpont). Ennek ellenére szép képet ad, és erősebb fényben is tűrhető az olvashatósága. Hüvelykujjunkat külön kialakított mélyedés fogadja. Ha két kézben tartjuk a masinát, akkor a filmfelvételt indító gombot, az ugrás nyomógombját és a képvisszajátszást indító gombot érhetjük el egy mozdulattal. A hátlapon található vezérlők mind jó minőségűek, de nyomáspontjuk lehetne határozottabb. Nem szerencsés viszont a képlejátszás gombjának pozíciója. Ha csak kézbe vesszük a fényképezőt, előfordulhat (tesztünk alatt szinte minden második-harmadik kézbevételnél), hogy megnyomjuk, és akkor bekapcsol a gép.

Jól jön az elektronikus kereső, ha erős napfényben kell fotózni. Sokat viszont ne várjunk a kukucslyuktól: kicsi és alacsony felbontású a képe.

A váz jobb oldalára, egy gumifedél alá rejtette a gyártó az USB és a HDMI aljzatot, amelyek így megfelelően védve vannak a szennyeződésektől.

A készülék alján nem az optikai középvonal alá került a fém állványmenet, pedig hely lett volna bőven. Így még az akkut és a memóriakártyát sem tudjuk cserélni, ha a fényképező állványra van rögzítve.

Az SX30 IS vakuját manuálisan kell felnyitni, ha használni kívánjuk, s funkcióit a mellette balra található kis gombbal tudjuk változtatni. A masszív módválasztó tárcsa mellett már csak a zoomgyűrűs kioldó és a bekapcsológomb látható a készülék tetején.

A Canon PowerShot SX30 IS formájával a dSLR vázakat idézi. A mély markolat biztos fogást tesz lehetővé, de a gép kis magassága miatt még közepes kézméretű felhasználóknak is kényelmetlen lesz az egykezes használat: a jobb kezünk kisujja sehová sem tehető kényelmesen, görcsösen próbálja alulról támasztani a fényképezőt. Persze ilyen masinát tömege és mérete miatt sem sűrűn fogunk egy kézzel használni, ráadásul a nagy optikai tubus is szinte egyértelműen adja a helyes fogás módját. A hátlapon található vezérlőtárcsa ugyan nem „klikkes”, de kellően csillapított, így kényelmes használni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!