Atomot asztali számítógépbe?

Bevezető – az Atom felépítése nagy vonalakban

Az Intel 2008 februárjában, az International Solid-State Circuits konferencián (ISSCC) közölt részleteket a Silverthorne kódnevű, később hivatalosan Atom névre keresztelt processzorról, mely alapjaiban különbözik az összes eddig megjelent Intel CPU-tól, kifejlesztése során a mérnökök elsődleges szempontja a fogyasztás leszorítása volt. Az Atomról a Prohardver! olvasói minden bizonnyal hallottak már, hiszen számos hírben és cikkben is főszerepet kapott, de ezekben a beszámolókban főleg a netbookos, mini noteszgépes verziót, illetve a köré épülő rendszereket mutattuk be közelebbről. Most viszont olyan hardvereket veszünk szemügyre, melyeket asztali használatra szántak.

Az Intel következő nagy dobása? [+]

Az Atom, illetve az architektúra elsődlegesen MID-ekbe (Mobile Internet Device), UMPC-kbe (Ultra-Mobile PC), netbookokba készült, de máshol is jó szolgálatot tehet, ahol nincs szükség a kivételes teljesítményre. A Diamondville kódnéven ismeretes processzor 45 nm-es, optimalizált, csökkentett szivárgású gyártástechnológiával készül, mindössze 25 mm² alapterületű és 47 millió tranzisztort tartalmaz (az összehasonlítást lásd a táblázatban). Az architektúra természetesen x86-kompatibilis, és egy órajelenként két utasítás végrehajtására képes in-order futószalagra épül, 32 kB L1 utasítás- és 24 kB L1 adatcache-sel, illetve 512 kB másodszintű gyorsítótárral megspékelve, mely 533 MHz-es rendszerbusszal kapcsolódik az északi hídhoz.

Nem szeretnénk túlságosan belemenni a részletekbe, mert a célközönséget ez valószínűleg nem érdekli, de azért az architektúrával kapcsolatban érdemes megemlíteni néhány érdekességet, jó látni, hogy az Intel mit tett meg a fogyasztás csökkentése érdekében. Először is a Pentium M-hez (illetve leszármazottjaihoz) képest egyszerűsítették a dekódolást és az elágazásbecslést, ezzel mintegy felére csökkentették ennek a részterületnek a fogyasztását. Az Atom némileg fejlettebb a Core architektúránál, hiszen képes közvetlenül a macro-opok (x86-os utasítások) végrehajtására, azaz nincs szükség azok micro-opokra bontására. Az out-of-order (OoO) végrehajtás elhagyásával drasztikusan csökkentették a chip méretét és fogyasztását, hiszen immár nincs szükség az OoO végrehajtáshoz nélkülözhetetlen tárolókra és ütemezőkre. A sok szimpla végrehajtót „egybegyúrták”, és készítettek két komplexebb, de ugyanakkor nagyobb fogyasztású végrehajtót. Ez illogikusnak tűnik, de mivel az Atom hosszú idő után az első processzor, amelyben ismét felbukkant a Hyper-Threading, ezzel javították a végrehajtók kihasználtságát (amire az in-order felépítés miatt szükség is volt). Lényegtelen részletnek tűnik, de az órajel-disztribúció megvalósítása is változott: a szokásos rácsszerkezet elvű elosztás helyét (amely a szimpla asztali processzorok esetében a fogyasztás jelentős hányadát teszi ki) egy bináris fa elvű implementáció vette át, ezzel elérték, hogy a chipnek csak azon részei működjenek, melyek éppen használatban vannak. Ide kapcsolódik a másodszintű gyorsítótár is, melyet úgy alakítottak ki, hogy képes legyen visszaskálázni önmagát 8-ról akár 2 utas csoportasszociativitási szintre. Az in-order végrehajtás legnagyobb problémája, hogy memóriaelérés esetén lényegében áll a CPU, hiszen amíg nincs meg a kellő adat, addig nem hajtható végre az adott utasítás. Az Intel is látta ezt a problémát, és a Hyper-Threading mellett további két módon próbált meg úrrá lenni rajta. Egyrészt a processzor fejlett előbehívókat (prefetch-ek) alkalmaz, az egyik a memóriából az L2-be, a másik az L2-ből az L1 cache-be húzza az adatokat. Másrészt némi soronkívüli végrehajtást (OoOE) is becsempészett a már meglévő in-order alapú futószalagba a Safe Instruction Recognition (SIR) algoritmus révén. Ez engedélyezi, hogy egy lassú, sok órajelnyi végrehajtást igénylő lebegőpontos műveletet megelőzhessen egy utána következő, gyorsan végrehajtható egészszámos utasítás. Ez egy igen szimpla és primitív algoritmus (ergo a megvalósításához nem kell túl sok tranzisztor), de mégis jobb, mint a semmi, és növeli a hatékonyságot.

Mindebből jól látható, hogy az Intel ezúttal tényleg nem a teljesítményt, hanem a fogyasztást tartotta elsődleges szempontnak. Egész jól sikerült nekik a megvalósítás, hiszen az Atom fogyasztása teljes terhelés mellett is mindössze 4 watt (a gyártó adatai szerint), ami összehasonlítva bármelyik korábban megjelent asztali CPU-val (25/35/45 watt) egészen elképesztő érték. Igen ám, de mire elég mindez? – tettük fel a kérdést – Mire jó egy Atomra épülő számítógép? Az már sejthető, hogy nem egy „észkombájn” processzorról van szó, de ez nem is probléma, ha egy alapvetően netezésre, letöltésre, filmnézésre összerakott konfigurációt veszünk alapul, bár a nagyobb felbontású videók lejátszása már korántsem egyszerű feladat (lásd korábbi cikkünket). A másik kérdés, amire választ kerestünk, az a fogyasztás. Az Atom keveset fogyaszt, de ez önmagában nem jelent sokat, hiszen a számítógép nem csak egy processzorból áll. Kell alá valami, ami meghajtja, márpedig az Atom alá jelenleg csak 945GC chipsetes alaplapot lehet kapni, ez pedig már nem mai gyerek.

Partnereinknél már két Atom processzor köré épülő – ha úgy tetszik – platform is megtalálható, ezeket gyorsan beszereztük, és összemértük a konkurenciával. Az Atomnak jelenleg alapvetően nincs igazi riválisa, hiszen a VIA az Isaiahot csak papíron mutatta be, az AMD pedig nem kínál semmilyen hasonló eszközökbe szánt alternatívát, ezért az árakat vettük alapul, és így állt össze tesztünk szereplőgárdája.

Atomra épülő rendszerek

Az Atomra épülő asztali számítógépek, vagy ahogy az Intel elnevezte őket: nettopok fejlesztésekor szempont volt, hogy a kis fogyasztás mellett a költségeket is le tudják faragni, hogy egy széles közönség számára elérhető, megfizethető platformot dobhassanak piacra. Ily módon az Atom-alapú konfigurációk gyerekek, oktatási intézmények igényeinek is megfelelő eszközök; alkalmasak arra, hogy a felhasználók megismerkedjenek a számítógéppel, levelezzenek, internetezzenek, oktatóprogramokat futtassanak rajtuk. Áruknak és a helyi szolgáltatókkal kidolgozott finanszírozási konstrukcióknak köszönhetően a fejlődő országokban is hangsúlyos szerepet kaphatnak az Atom-alapú gépek, ugyanakkor a gyártók nem határolják be földrajzilag az értékesítést, csupán a piaci pozicionálás más a fejlett régiókban. Nálunk már családok második-harmadik PC-jeként vagy irodai használatra szánt gépként beszélhetünk a nettopokról, melyeknél az ár (esetleg a fogyasztás és a méret is) fontosabb tényező a teljesítménynél.

Intel DB D945GCLF [+]

Tesztünk első szereplője egyenesen az Inteltől érkezett, a gyártó Atom-alapú nettop platformjának 2008-as változata. Alapja az Intel Desktop Board D945GCLF elnevezésű alaplap és egy Atom 230-as processzor, mely 1,6 GHz-es órajelen jár. Egy igen szerény képességű alaplapról van szó, de ez nem is probléma ebben az esetben, hiszen a költséghatékonyság az elsődleges szempont; partnerünknél ez a kombináció alig 13 000 forintot kóstál. Az alaplap micro-ATX kompatibilis (valójában Mini-ITX formátumú), 17 x 17 centiméter alapkerületű, egyetlen memóriafoglalattal rendelkezik, ezenkívül egy négycsatornás Realtek hangkodeket, egy Intel GMA950-es integrált grafikus vezérlőt és egy szintén Realtek 10/100 Mbps-os hálózati vezérlőt találunk rajta. Érdekesség, hogy a processzoron található hűtőborda kisebb, mint az északi hídon látható, és még csak ventilátorra sincs szüksége, az Atom processzornak ez is elég. Sajnos bővítőhelyekben nem dúskálunk, mindössze egy PCI foglalat található az alaplapon, ebbe például tévétunert vagy PCI-os videokártyát illeszthetünk, kinek mire van igénye. Az alaplap beéri a régi, 20 tűs ATX tápcsatlakozóval is. A chipset, bár támogatja a kétcsatornás működést, egy memóriafoglalattal ez nem használható ki, igaz, erre effajta számítógépek esetén nincs is különösebben szükség. A háttértárolók csatlakoztatásához egyetlen PATA bővítőhely és két SATA port áll rendelkezésre.

A hátsó panel [+]

A hátoldalon is csak a legszükségesebb ki- és bemeneteket találjuk meg, PS2 portok, soros és párhuzamos portok, USB, RJ45-ös aljzat, audioportok és a VGA-kimenet sorakozik itt. Sajnálatos, hogy az alaplapon nincs DVI kimenet, mert így elúszik a HDCP-kompatibilitás. Ugyanakkor a VGA kimeneten keresztül egy jó analóg kábellel egészen szép képet kaptunk, nem volt zajos, mint korábban más integrált Intel VGA-s alaplapok esetében. Az északi hídon található ventilátor szerintünk elég halk ahhoz, hogy egy merevlemez elnyomja a zaját, de ha valakit még ez is zavar, akkor a ventilátor kikapcsolásával megszüntetheti ezt a zajforrást; ha nem használjuk 3D-re, akkor a chipset sem fog túlságosan felmelegedni.

BIOS [+]

A BIOS felépítése teljes mértékben megegyezik a korábban tesztelt Intel alaplapokéval, bár az opciók száma némileg megcsappant, elég kevés a beállítható paraméter. A Hyper-Threading ki/bekapcsolható, az integrált VGA paraméterei beállíthatóak (igaz, ez csak a lefoglalt memóriaterületekre korlátozódik), tuningra nincs lehetőségünk, egyedül a memória órajelének beállítására kapunk esélyt. A hardvermonitorozós részleg igen kiterjedt, de ventilátorvezérlésre nincs mód, valószínűleg nem is lesz rá szükségünk.

MSI Wind asztalra [+]

Az Intel mellett már az MSI is kínál atomos alaplapot, nem meglepő módon ezt Windnek nevezte el az Atomra épülő netbook után. Ha ezt egy kicsit jobban szemügyre vesszük, akkor az Intel megoldásával összehasonlítva igen sok közös vonása van, természetesen az MSI nem mulaszthatta el az alkalmat, hogy valami frappánssal rukkoljon elő. Az alaplap méretei majdnem megegyeznek az Intel 945GCFL-ével, 19 x 17 cm-es, és ugyanúgy Intel 945GC chipsetre, illetve Atom 230-as processzorra építkezik. Az egyes integrált vezérlők és a különböző bővítőhelyek száma is majdnem megegyezik, annyi a különbség, hogy a Winden két memóriafoglalat található. Az MSI azzal lóg ki a sorból, hogy a NYÁK-ot pirosra festette, és a processzorra, illetve az északi hídra egy nagyobb, közös passzív hűtőbordát tett. Lényegében ezzel kiiktatta azt az egyetlen pici kis ventilátort is, ami az Intel alaplapján még ott éktelenkedik, tehát az abszolút csendre vágyók szemében vonzóbbá tette.

Az oldalsó panel [+]

A hátoldali panel egy az egyben megegyezik az Intel megoldásával, PS2, soros, párhuzamos portok, USB, Ethernet aljzat és az audioportok szerepelnek a kínálatban. A monitorkimenet itt is analóg, tehát a HDCP-ről ezúttal is le kell mondanunk.

BIOS [+]

Ami a BIOS-t illeti, egy teljesen átlagos felépítésű MSI BIOS-ról van szó, a szokásos opciókkal, a tuning nem része a kínálatnak. Az integrált VGA beállítási lehetőségei itt is szerények, a módjára (fixed vagy DVMT) és a memóriából lefoglalt terület méretére korlátozódik. Ventilátorszabályzásra itt sincs lehetőségünk, bár ezen nem is csodálkoztunk, a tuningbeállítások pedig kimerülnek a memória órajelének és időzítéseinek opcióiban.

Látva az alaplap bevezetés utáni árát (kb. 35 000 forint) kicsit csodálkozunk, egyelőre nem látjuk, hogy mire fel kerül majdnem háromszor annyiba, mint az Intel verziója, talán a tesztek során kiderül.

A SIS és az AMD is szerepet kapott

Intel DB D201GLY2 [+]

Mielőtt rátérnénk a konkurenciára, vizsgáljuk meg a szintúgy Inteltől származó, Mini-ITX méretű, már lassan egy éves Intel Desktop Board D201GLY2-t. A nehezen megjegyezhető típusjelölés mögött egy Celeron 220-as processzor és a SIS662-es chipset párosára épülő, gyakorlatilag bizonyos tekintetben a D945GCLF elődjének tekinthető alaplap bújik meg, mely specifikációi alapján szintén beleférne a nettop kategóriába. A D201GLY2 is 17 x 17 cm területű, és az atomos verzióhoz hasonlóan egyetlen DIMM foglalattal, egyetlen PATA csatolóval és két SATA porttal rendelkezik. A processzor és chipset típusán kívül viszont az integrált hangkodek típusa (ADI AD1888) sem egyezik, ez csak kétcsatornás, tehát kicsit elavultabb az atomos alaplapénál. A SIS is készít integrált videovezérlős chipseteket, ezen az alaplapon a már nálunk is bemutatott SIS672FX elődje, a SIS662 található, ebben a Mirage 1 Graphics Engine teljesít szolgálatot, amely grafikus teljesítményével senkit sem fog levenni a lábáról. A SIS964-es déli híd kapcsolódik hozzá egy MuTIOL-kapcsolaton keresztül.

A D201GLY2-n egy Core-alapú Celeron található, mely 512 kB L2 cache-sel és 133 MHz-es FSB-vel rendelkezik, de csak 1,2 GHz-es órajelen jár éppen azért, hogy minél kevesebbet fogyasszon. Ez a processzor külön nem kapható, csak ehhez hasonló alaplapokon találjuk meg. Érdekesség, hogy míg az atomos alaplapon a processzoron volt a kicsi, ventilátor nélküli hűtőborda, addig ezen a SIS-es verzión a chipset kapta meg a kis hűtést, és a processzoron találjuk a nagy bordát a ventilátorral; a Celeron 220 TDP-je 19 watt.

Oldalról [+]

Az oldalsó panelen ezúttal sem fedezhetünk fel változást, ugyanazokat a portokat találjuk itt, amit az előző két versenyzőn. A SIS-es nettop kicsit drágább az atomosnál, kb. 14 000 forintot kérnek érte.

BIOS [+]

A BIOS az elmúlt egy évben nem változott semmit, a D945GCLF és a D201GLY2 szinte ugyanolyan, bár a monitorozó részleg, úgy tűnik, egy kicsit okosabb lett azóta. A SIS chipset és a Celeron 220 párosánál a memória maximum DDR2-533-as sebességig hajtható, bár a DDR2-667-es órajellel sem lennénk sokkal előrébb.

Túlságosan egysíkú lett volna ez a bemutató, ha csak ezek a picike alaplapok kaptak volna szerepet benne, ezért körülnéztünk a piacon, és ezekhez hasonló árú processzor és alaplap párosokat kerestünk. Végül két ilyen rendszert sikerült kiépítenünk, melyek árban felveszik a versenyt a három inteles nettop rendszerrel.

Először is beszereztünk egy Sempron LE-1150 processzort és egy MSI K9AGM4-L alaplapot, majd találtunk egy Celeron 430-at és egy Foxconn 45CMX-et. Az AMD-s konfiguráció ára kb. 14 500 forint, utóbbi kijön 15 500 forintból. Mint látható, ha szimpla asztali használatra szánt hardvereket válogatunk össze, akkor sem emelkedik jelentősen az összeg. A processzorhűtőt nem kellett külön megvenni, mert a dobozos CPU-k mellé gyárilag csomagolnak egyet. A Sempron LE-1150 2 GHz-es órajellel rendelkezik, az MSI alaplap pedig AMD 690V chipsetre épül, ez a 690G olcsóbb, lassabb verziója. A Celeron 430 csak 1,8 GHz-es, csak 512 kB a másodszintű gyorsítótár mérete, de a rendszerbusz órajele 200 MHz, és ez egy Core architektúrára épülő processzor (akárcsak a Celeron 220). A Foxconn 45CMX Intel 945G chipsetet hord, így közeli rokona a 945GC-nek.

MSI K9AGM4-L + Sempron és Foxconn 45CMX + Celeron [+]

Mindkét alaplap microATX méretű, és nagyon hasonlóan vannak felszerelve. A nettop alaplapokkal szemben igen nagy előnyük, hogy több a bővítőhely, például találunk rajtuk PCIe x16 foglalatot, és két PCI aljzatot (sőt a Foxconnon még egy PCIe x1-es foglalat is van), így lehetőségünk nyílik külső videokártya használatára. Emellett a Foxconn négy SATA portot kínál fel, és még az MSI-nél is több USB portot, de a FireWire mindkettőről hiányzik. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ezeket „rendes” asztali rendszerekbe szánták, hiszen a nettop rendszerekhez képest nagy hűtőket kell alkalmaznunk, és maguk az alaplapok is nagyobbak. Mindkét típuson két memóriafoglalatot találunk, ez végképp megerősíti, hogy végső rendeltetésük asztali rendszerek kiszolgálása. Némi reménysugár a halk és kis fogyasztású használatra nézve, hogy az MSI K9AGM4-L-en található északi hidat hűtő borda igen kicsi.

Hátsó panelek [+]

Ami a hátsó paneleket illeti, mintha ez a felszereltség valamiféle szabvány vagy szabály lenne, ugyanazokat a portokat találjuk itt, mint az összes eddig bemutatott nettop alaplapon. A panel egy-egy PS2 portot kínál a billentyűzet és az egér számára, illetve egy-egy soros és párhuzamos portot, négy USB portot, egy Ethernet portot tartalmaz, de nem maradhatnak el az analóg audioportok és a monitorkimenet sem.

Az MSI BIOS-a [+]

A Foxconn BIOS-a [+]

A microATX-es alaplapok közül BIOS szintjén a Foxconn sokkal tetszetősebb volt az MSI-nél, utóbbi ugyanis a túlhúzásra teljesen alkalmatlan, és csak egyetlen ventilátor vezérlésére ad lehetőséget, de azt is csak a CPU hőmérsékletén keresztül. A Foxconn 45CMX monitorozó részlege igen kiterjedt és finomhangolható, és a túlhajtáshoz szükséges opciók közül is megtaláljuk a legfontosabbakat (FSB, PCIe órajel, CPU/memória feszültség). Az ilyen alaplapoknál igen ritka, hogy tuningopciókat is felkínál (a Gigabyte törte meg a jeget), ami érthető is, hiszen microATX alaplapokat kisebb PC-kbe szokás tenni, ezeket pedig ritkán tuningolják.

Tesztkörnyezet

Annak nem láttuk értelmét, hogy az Atomot, illetve az ellene kiállított rendszereket mindenféle videokódoló és renderelőprogramokkal, illetve játékokkal teszteljük, mert egyszerűen nem erre szánták őket. Ehelyett néhány általános programot, a videolejátszást, fogyasztást és melegedést vettük górcső alá, illetve – kicsit talán furcsa, de az architektúra iránt érdeklődőkre tekintettel – az Everesttel szintetikus tesztelésnek vetettük alá őket, csak hogy lássuk, mire képes a Diamondville.

Balra a Celeron 220 (Conroe-L), jobbra az Atom [+]

A két Intel alaplapnak hála láthattuk, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a 65 nm-es Conroe-L magos Celeron, illetve az Atom. A Conroe-L már ránézésre is legalább két és félszer akkora alapterületű, mint az Atom, ez rendkívül fontos a gyártási költségek miatt, hiszen az Atom rendkívüli költséghatékonysága miatt terjedhet majd el. Ebből jól látszik az is, hogy bár a két nettop platform közel azonos áron kapható, az atomos rendszer valószínűleg nagyobb profitot termel.

CPU-Z képek:

Az Atom [+]

A Celeron 220 és a Sempron [+]

Mire képes az Atom?

Az Everest memória benchmarkjában az Atom furcsa eredményeket ért el, olvasásban és írásban közel volt a Celeron 430-hoz (ami a jóval alacsonyabb rendszerbusz-órajelet látva meglepő), ugyanakkor másolásban jelentősen lemaradt. Memóriakésleltetésben sem volt túl virgonc, de meglepő módon verte a Celeron 220-at, amely az Atommal azonos rendszerbusz-órajelen fut. Ebből annyi mindenképpen kiderül, hogy a Core és a Diamondville FSB-implementációja különbözik.

A CPU Queen egy egyszerű, egész számokkal dolgozó benchmark, amely a processzorok elágazásbecslési képességeire fókuszál, és a „nyolc királynő egy sakktáblán” feladványra épül (10 x 10-es sakktáblán). A teszt MMX-, SSE2- és SSSE3-optimalizált, és kevesebb mint 1 MB memóriát foglal le. Ebben a tesztben az elágazáskezelés képességei határozzák meg a pontszámot. Nemcsak a branch prediction táblák és a becslés pontossága, a return stack mérete, hanem az is, hogy az utasításkészlet támogatja-e valamilyen módon maguknak az elágazásoknak az elkerülését (van-e CMOV vagy PABSB utasítás), illetve képes-e egyszerre párhuzamosan több bábu helyzetével számolni. Az Atom itt meglepően jól szerepel, amit jórészt a Hyper-Threadingnek köszönhet, képes volt utolérni a 2 GHz-es Sempront.

A CPU Photoworxx különböző digitális fotófeldolgozási műveleteket hajtat végre a processzorral (kitöltés, forgatás, random stb.). Ez a teszt főleg a processzorok integer számolási végrehajtási egységeit dolgoztatja meg a memória-alrendszerrel egyetemben, ezért nem skálázódik olyan jól több processzormag esetén. A teszt csak alap x86-os utasításokat használ. Photoworxx a legösszetettebb teszt, többféle méretű képpel dolgozik, sok minden számít benne, de leginkább az átlagos memóriaelérés ideje a döntő. Sokat jelentenek a jobb prefetcherek, és itt számít a legtöbbet a memória és a cache-ek hatása.

A CPU ZLib is egy integer benchmark, amely a publikusan elérhető ZLib fájltömörítési algoritmussal méri le a processzor és a memória-alrendszer teljesítményét, ez a teszt is csak alap x86-os utasításokat használ. Itt inkább a CPU sebessége, illetve képességei számítanak (dekódolás szélessége, out-of-order load támogatása, ugrásbecslés, reordering ablak mérete), mint a memória sebessége.

A CPU AES is egy integer benchmark, amely az AES (azaz Rijndael) adattitkosító algoritmust használja. A teszt Vincent Rijmen, Antoon Bosselaers és Paulo Barreto publikusan elérhető C kódját használja ECB módban. A benchmark alap x86-os utasításokat, és összesen 48 MB memóriát használ. Itt is inkább a CPU sebessége a fontos, illetve kiugróan az out-of-order load képesség számít (a hardveres AES támogatást leszámítva persze).

Az FPU Julia a processzorok 32 bites (egyszeres pontosságú) lebegőpontos teljesítményét méri le a „Julia” fraktál segítségével. A benchmark kódja assemblyben íródott, és extrém mértékben használja ki az egyes AMD és Intel SIMD-utasításkészleteket (x87, 3DNow!, 3DNow!+, SSE). A teszteredmények okán még korábban sokat töprengtünk, ugyanis nem értettük, hogy miként lehet ilyen gyors a Core. Végül már majdnem arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyorsabb SSE-végrehajtás miatt, de végül a program készítői adták meg a magyarázatot. A Julia bench beleszalad a K8/K10-nek abba a korlátjába, hogy az architektúra nem bírja, ha cserélődnek az SSE regisztereknél az adattípusok. A Core-on ez nem gond, és emiatt gyorsabb/rövidebb kódot lehet írni. Úgy tűnik, hogy ebben a tesztben az Atom sem lesz sztár.

Az FPU Mandel a 64 bites (kétszeres pontosságú) lebegőpontos teljesítményt méri le a „Mandelbrot” fraktál egyes frame-jeinek kiszámolása révén. Ez a benchmark is assemblyben íródott, és hasonlóan az FPU Juliához, kihasználja az egyes SIMD-utasításkészleteket (x87 vagy SSE2). A Julia teszthez képest az Atom itt még jobban leszerepel. Érdekesség, hogy a K10 esetében fordított volt a tendencia, mert a Julia belső ciklusa egyszerre 8 pixelen dolgozik, a Mandelé viszont csak 4 pixelen (emiatt a típusváltást (int/float) kiváltó kód Mandelban rövidebb és gyorsabb az AMD CPU-kon).

Az FPU SinJulia a 80 bites (kiterjesztett pontosságú) lebegőpontos teljesítményt méri le a „Julia” fraktál módosított változatának kiszámolásával. A kód assemblyben íródott, és erősen kihasználja a trigonometrikus és exponenciális x87-es utasításokat. Míg a Juliánál a raw 32 bites lebegőpontos MUL/ADD/MOV képességek számítanak, addig a SinJuliánál a legpontosabb 80 bites mód kihajtása a lényeg, és a transzcendens függvények (sin, cos, e^x) megvalósítása. Teljes végrehajtási idő szempontjábol a sin, cos, e^x sebessége a döntő.

Alkalmazások

A WinRAR benchmarkja képes kihasználni a Hyper-Threadinget, így az Atom teljesítményével a két Celeron közé ékelődik be.

Az Apache-ot szintén felkészítették a többszálas végrehajtásra, így az Atom a HT révén a Celeron 220-nál is jobb eredményt ért el.

Lemértük egy Photoshop Action lefutásának idejét is, előfordulhat ugyanis, hogy a felhasználónak kedve szottyan egy-egy kép átszerkesztésére. Bár a program képes kihasználni a HT-t, az Atomon ez nem segített.

Végül HDTune-nal lemértük egy merevlemez maximális CPU-használatát, ebben a tesztben a déli híd is sokat számít (amely két inteles platform esetében megegyezik). Az Atom nem lógott ki a sorból, a Celeronoknál csak picit mértünk magasabb értéket.

Fogyasztás, melegedés

A fogyasztási adatok az egész rendszerre vonatkoznak, beleértve a tápegységet is. A rendszereket először lemértük bekapcsolt C1E, illetve C'n'Q mellett, ezeket csak a Celeron 430 és a Sempron támogatja. A Celeron ebben az állapotában 1200 MHz-re veszi vissza az órajelét, és egy picit csökkenti a feszültséget is, ugyanígy tesz a Sempron is, de órajele 1000 MHz-re csökken. Ekkor mindössze 2 watt különbséget mértünk a két rendszer között. Ehhez képest az atomos rendszerek üresjáratban 53 wattot fogyasztottak (az Intel és az MSI is), a Celeron 220-as 56-ot, a legnagyobbak pedig még többet. Ezek a különbségek elhanyagolhatónak tűnnek (és végülis azok is), de százalékban kifejezve jóval meggyőzőbb lenne az Atom, ha egy gyenge táppal mértünk volna, amely nem fogyaszt ennyit (de sajnos csak ez volt kéznél). Terhelés alatt az atomos rendszer mindössze 3 wattal fogyaszt többet, míg a többiek esetében ez a különbség 5–8 wattra nő. Ez még mindig nem az a különbség, amire számítottunk, de ha az 56 wattos Atomot és a 70 wattos Sempront vetjük össze, ez egy ilyen nagy fogyasztású táppal is 20% differencia, és egy gyengébb táppal tovább nőtt volna.

A melegedést azért mértük le, mert ha a leendő tulajdonos egy kis gépet szeretne összeállítani, akkor nem mindegy, hogy milyen szellőzéssel kell készülnie, azaz hány ventilátorra lesz szükség a házban, ami további zajforrás(oka)t jelenthet. A hűtőbordákon infravörös hőmérővel mértük le az értékeket. Az Atom esetében az a picike kis hűtőborda ventilátor nélkül is mindössze 30–35 fokig melegedett. Az MSI Winden a hűtőborda egyszerre hűti a CPU-t és az északi hidat, ezen jóval magasabb, 50–55 fokos értéket mértünk. Tesztünk látszólag legjobban melegedő processzora a Celeron 220, de ez becsapós, mert ezen a processzoron a másik Celeronhoz képest igen kicsi a hűtőborda. A Sempron is kiállta a próbát (bár jóval nagyobb hűtővel). Az atomos rendszer északi hídja csak 35–40 fokig melegedett, ami éppen annyi, amennyit a SIS662-n és az AMD északi hídján mértünk, ugyanakkor a Celeron 430-as rendszer 945-ös északi hídja jobban melegszik. A déli hidak esetében egyezményesen kijelenthető, hogy az ICH7 és a SIS964 is sokkal jobban melegszik, mint az AMD SB600.

Videolejátszás

Érdekes jelenségeket tapasztaltunk a videolejátszós teszt során is. Ezúttal nem Blu-ray filmekkel foglalkoztunk, ugyanis azokhoz HDCP-kompatilibis monitorkimenetre lenne szükség, ilyen pedig egyik alaplapon sincs. A megadott filmrészleteket Windows Media Playerrel, illetve az MPlayerrel játszottuk le, vagy legalábbis megpróbáltuk. Még ezek előtt megnéztük, hogy a szimpla DivX/Xvid és DVD-filmekkel boldogulnak-e a processzorok, és ezeknél nem is tapasztaltunk problémát. A 720p felbontású, H.264 kódolású MOV az összes géppel nézhető volt. Az 1080p-s trailer már egyik rendszeren sem volt röccenésmentes, különböző CPU-terhelések mellett bár, de egyik sem játszotta le akadásmentesen. Az 1080p-s HD-WMV-vel az Atomon kívül, ha nehezen is, de mindenki megbirkózott, viszont a szintén 1080p-s MPEG-2-es film már csak a SIS662-es rendszeren volt nézhető. A 720p-s MKV is csak a SIS662-esen volt – nagy jóindulattal – nézhető, de ha egy olyan embert ültetnek a gép elé, aki ezt a jelenséget nehezményezi, valószínűleg nem tetszettek volna neki a látottak. Az 1080p-s MKV-vel már egyik rendszer sem bírt el. Az eredményekből látható, hogy a SIS662-es északi híd, pontosabban a Mirage 1 grafikus motor némi hardveres gyorsítást tartalmaz, mással ugyanis nem magyarázható, hogy egyedüliként volt képes lejátszani az MPEG-2-es filmet.

Konklúzió

Méretarányok... [+]

Az Atom teljesítményének feltérképezése után már világosan látunk, és tudjuk, hogy egy ilyesfajta „nettop” gépezet mire képes. A tesztekből kiderült, hogy az Atom valóban csak a legalapvetőbb igényeket képes kielégíteni, ami érthető, hiszen éppen ezért lett olyan, amilyen. Egyértelmű, hogy az Intel még véletlenül sem akar a Core-alapú Celeronoknak házon belül konkurenciát állítani. Egy atomos rendszer jó internetezni, letöltögetni, némi irodai munkára és némi filmnézésre, de ezen a ponton már meg is bicsaklik, amint egy komolyabb tömörítésű, nagy felbontású videóval próbálkozunk. Az atomos Intel alaplap ezért azoknak ajánlott, akiknek ennél többre nincs is szükségük. Sajnos a bővítőhelyek hiányában a D945GCLF igen korlátozott képességű, játékra teljesen alkalmatlan, a PCI-os videokártyákkal nem érdemes bíbelődni (nehezen beszerezhetők és drágák). Ami a fogyasztást illeti, az atomos rendszerek tényleg a legjobbak ezen a téren.

Az MSI Wind csupaszon [+]

Az MSI Wind ugyanazt tudja, amit az Intel D945GCLF, csak sokkal drágábban. Egyetlen komolynak nevezhető előnye, hogy teljesen passzív, ezáltal hangtalan a hűtése, de ez aligha ér meg akkora felárat.

Mint már említettük, ezekre az atomos rendszerekre tényleg csak a legalapvetőbb igények esetén építsünk számítógépet, hiszen minimális többletráfordítással jobb megoldáshoz is juthatunk, lásd a Celeron–Foxconn alaplap vagy a Sempron–MSI alaplap párosát. Alapjában véve ezek is csak arra jók, amire az atomos rendszer, de lehetőségünk van a bővítésre, és egy hardveresen VC-1/MPEG-2/H.264-et támogató videokártyával (például egy Radeon HD 3450-nel) további lehetőségek nyílnak meg előttünk, Blu-Ray filmeket nézhetünk rajtuk, és még a játékokról sem kell lemondanunk. Ráadásul korábbi tesztjeinkből kiderült, hogy egy kétmagos processzor már elegendő a legszámításigényesebb videók lejátszásához, márpedig csak ezek az alaplapok adnak esélyt a processzor cseréjére. Fogyasztásban az Atom jobban teljesít, de meg kell gondolni, hogy 5–10 wattért vajon megéri-e lemondani ezekről az előnyökről? Nos, ez egyéni preferencia kérdése.

A Foxconn 45CMX nekünk elnyerte a tetszésünket, mert alacsony árához képest jól felszerelt és tuningolható. Az MSI K9AGM4-L azon kívül, hogy olcsó, AMD 690-es chipsetjével képes lejátszani a HD videókat (H.264 és VC-1), ezért ez is elnyerte a tetszésünket. Ha választani kellene otthonra, akkor nehezen tudnánk dönteni – CPU-ban az Intel áll jobban, viszont chipsetben az AMD a nyerő...

Intel Desktop Board D945GCLF (csak a legalapvetőbb igények kielégítésére)	Foxconn 45CMX MSI K9AGM4-L

fLeSs

Az MSI Windet az MSI-től kaptuk tesztelésre, az MSI alaplap az Expert Computer Kft.-nek, az Intel D201GLY2, a processzorok, illetve a Foxconn alaplap pedig a HRP Hungary Kft.-nek köszönhetően volt nálunk.