Médialejátszó és net

Zene és fotó

A koreai vállalat volt az egyik első, amely saját médialejátszót pakolt a tévéibe 2-3 éve, amelyek külső forrásról származó filmeket, zenéket és videókat is képesek voltak kezelni. Sajnos kártyaolvasó nem került rá, így csak az USB-n keresztül rájuttatott anyagokat játszhatjuk le a segítségével. A Media Playert közvetlenül is elérhetjük a menüből, de a Források menüpont alatt az USB eszközre nyomva egyet is pont ide jutunk.

Sajnos a zenék közül csak az MP3 kiterjesztésű fájlokkal boldogul, ami így 2010 végén elég karcsú, és ezen az sem változtat, hogy a konkurencia sem töri magát, hogy más formátumokkal is megbirkózzon. Az viszont jó pont, hogy lehetővé teszi, hogy a lejátszási listát kedvünk szerint állítsuk össze, sőt a zeneszámokat cím, előadó, album, műfaj vagy hangulat alapján is csoportosíthatjuk. Ez utóbbi elég mókásan hangzik, de csak annyi történik, hogy létrehoz különféle kategóriákat, pl: "energikus" vagy "ritmusos", és az alapján pakolássza ide-oda a nótákat.

Azonban az már nem túl jó megoldás, hogy amennyiben zenehallgatás közben belépünk a menürendszerbe, például hogy módosítsunk a hangbeállításokon, akkor azonnal kikapcsol a médialejátszó. Sajnos a borítót sem képes megjeleníteni, még akkor sem, ha az az előadó nevével megegyezően megtalálható képként az adott könyvtárban.

A C490 digitális képkeretként is funkcionálhat, bár a ghosting és a beégés veszélye miatt arra inkább ne használja senki, hogy a falra aggatva egy hagyományos festményt helyettesítsen vele. A nyaraláson készült képeket azonban végigpörgethetjük a segítségével minden gond nélkül. A fotókat is rendezhetjük, mégpedig név vagy dátum szerint, de akár kedvünk szerint is összeválogathatunk egy nekünk tetsző sorozatot, aztán pedig elindíthatjuk a diavetítés funkciót. Sajnos nem ad róluk előzetes képet, így ebben az esetben csak tippelhetünk és reménykedhetünk, hogy a kívánt darab kerüljön bele a szórásba.

Mozgókép

A képnézegetésnél és zenehallgatásnál valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV anyagok lejátszását is. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott, stevve segítségével összeállított tesztcsomagot használtuk. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Kezdjük a rosszfiúkkal! A QuickTime anyagokat és a HD TV névre hallgató, M2TS kiterjesztésű AVCHD fájlt fel se ismerte. A H.264 TS-t (MPEG_1080i@6,5Mbps.ts) látni látta, de elindítani már nem tudta, és pont ugyanez volt a helyzet a más eszközökkel is csúnyán kibabráló, beszédes nevű „Killa_sample”-lel. A 9,7 Mbps bitrátájú MKV-t ugyan elindította, de egy másodperc után le is lőtte azonnal. A WMV fájllal minden rendben volt azt leszámítva, hogy az audiokodeket nem támogatta a lejátszó. Az Xvid videóval viszont már minden stimmelt, remek kép, remek hang, akárcsak a 3,7 Mbps bitrátájú MKV-nál. Ezek ugyebár nagyfelbontású anyagok, úgyhogy ilyen tévékre találták ki őket. A DivX is tetszett, pedig ez a tesztvideó csúnyán hazavágott már jónéhány eszközt. Itt viszont minden klappolt, a sebesség, a hang, a színek, még zajosnak se volt zajos. Az eszköz a külső feliratokat korrektül kezeli, ám ezek színén és méretén nem lehet változtatni. Mindent összevetve elégedettek voltunk ezzel a kiegészítő szolgáltatással. Nem a legsokoldalúbb médialejátszó a világon, de amit képes kezelni, azzal remekül boldogul! Érthetetlen okból egyszer-kétszer előfordult, hogy indítás után két perccel elment a kép, és ezt csak a készülék újraindításával lehetett orvosolni. Persze amikor reprodukálni akartuk a problémát, akkor sohase sikerült...

Szoftverfrissítés és internetes tartalmak

A készüléken nem található hálózati csatlakozó, azaz a szoftverfrissítés csak külső adathordozóról lehetséges. Magyarul az ember letölti a megfelelő fájlt a számítógépére, azt felküldi egy pendrive-ra, és onnan a tévére. (Források -> USB eszköz -> szoftverfrissítés). Az internetes tartalmak egyre több új generációs tévé segítségével közvetlenül elérhetőek, de ez pont nem tartozik közéjük. Igazából annyira nem bántuk, jobban szeretünk netezni számítógépen, bár az igaz, hogy egyes Sony tévékre már komplett filmeket és sorozatokat tölthet le az ember a vállalat szervereiről, ami azért nem rossz megoldás, viszont kevesebbel nincs is értelme beérni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!