Újabb SSD-k a tesztlaborban

A közelmúltban megismerkedhettünk számos „mainstream”, azaz átlagfelhasználásra szánt 64 GB-os SSD-vel, és mivel korábban is csak a kisebb méretű háttértárolókkal foglalkoztunk, elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy néhány nagyobb modellt is szemügyre vegyünk: ezúttal tehát 128 GB-os SSD-kről lesz szó. Jól tudjuk, hogy amikor merevlemezekről van szó, az azonos gyártmányú és típusú, de különböző méretű modellek eltérő sebességgel rendelkezhetnek, hiszen ahogy haladunk felfelé, egyre több tányérból épül fel a winchester, ez pedig kihat a teljesítményére. De mi a helyzet az SSD-kkel? Ezek esetében elméletben ez éppen fordítva kellene, hogy legyen, hiszen minél több memóriachip köré épül az SSD, annál több helyről olvashat be, illetve annál több helyre írhat adatot a vezérlő (nagyon szimplán hangzik), a kérdés csak az, hogy az elmélet a gyakorlatban megvalósul-e, hogy a vezérlő erre felkészült-e, tehát hogy képes-e ennyi adat egyidejű kezelésére, vagy esetleg szűk keresztmetszetet képez majd. Legújabb tesztünk egyrészt erre keresi a választ, másrészt egyszerűen csak újabb típusokkal szerettünk volna megismerkedni.

Ezúttal hat SSD landolt tesztlaborunkban, korábbi tesztjeinkből jól ismert márkákról lesz szó, csak éppen 128 GB-os kivitelben. Az elsősorban memóriáiról ismert Corsair háromféle SSD-t gyárt, a Legacy, azaz M (mainstream) jelzésű az átlagfelhasználóknak készült, a 64 GB-os M64-gyel már találkoztunk korábban. Ezúttal a nagy teljesítményű P (performance) járt nálunk, ezen kívül még létezik az E, mint Extreme kivitelű verzió. Az OCZ is memóriáival futott be, de az SSD-k piacán is nagyon nyomulnak. A tőlük származó modellek közül is jó párat ismerünk már, az Apex, a Core és a Vertex is járt már nálunk, ezúttal ezek 128 GB-os változataival ismerkedhetünk meg, illetve a még újnak tekinthető Agility is tiszteletét tette köreinkben. Az Agility egy átlagfelhasználóknak szánt típus (nem összetévesztendő az Agility EX-szel), mondhatni a Core-t és az Apexet váltja, ez utóbbiak gyakorlatilag nyom nélkül eltűntek a gyártó weboldaláról. És végül itt a Silicon Power, amitől ezúttal is csak az M10-es típusjelzésűt tudtuk letesztelni, idehaza ugyanis nem kapható a gyorsabb E10, pedig kíváncsiak lennénk rá. Ami a csomagolást illeti, az OCZ kitesz magáért, szép, ízléses dobozokba teszi portékáit, ezzel nincs is gond, csak ne legyen emiatt drágább a termék. A Corsair a körítéssel nem igazán foglalkozik, a P128-ast egy szimpla fehér dobozkában találjuk. A Silicon Power az OCZ-hez hasonlóan jár el, sőt egyedüliként ez a gyártó csomagol USB kábelt az SSD mellé, ami nem egy nagy összeg, de ha már külső használatra (is) szánt háttértárról van szó, akkor mindenképpen jó ötlet, márpedig az OCZ erre nem gondolt.

Az SSD-k külsejéről nem igazán lehetne regényt írni, kisebb eltéréseket leszámítva (burkolat színe, matricák) alapvetően megegyeznek. Egyedüli érdekességként annyit érdemes megjegyezni, hogy az OCZ Apex és Core, illetve a Silicon Power M10 a SATA csatlakozón felül USB porttal is rendelkezik. Talán annyit még elmondhatunk, hogy a SP M10-ese nemcsak érdekes borítást kapott, de találunk rajta két LED-et is, az egyik működés közben világít, a másik pedig olvasás/írás közben villog. Most pedig térjünk rá a belsőre. Az SSD-t „gyártó” cégek alapvetően nem csinálnak mást, mint becsomagolják a különböző erre szakosodott vállalatoktól származó vezérlők köré épített SSD-lapkákat, és eladják saját nevük alatt. Márpedig – mint tudjuk – vezérlőből nincs túl sok, a memóriachipek gyártásáért is csak néhány nagyobb cég (Samsung, Qimonda, Micron stb.) felel, ergo minden attól függ, hogy milyen kombináció lapul a tokban. Sajnos nincs lehetőségünk az összes nálunk megforduló SSD-t felbontani a garanciális problémák miatt, de így is össze lehet szedni a netről az információkat. A Corsair P128-asát sikerült felnyitnunk, és mint kiderült, ugyanolyan Samsung vezérlő köré épül, mint a nemrégiben letesztelt Kingston SSDNow V+, ami igen jól szerepelt a tesztekben. Bár a véletlenszerű írásban nem különösebben jeleskedik, szerintünk ez az átlagfelhasználókat nem érinti olyan mértékben, hogy emiatt elvetendő lenne. Az OCZ Apexet, az OCZ Core-t és a Silicon Power M10-est az a JMicron vezérlő működteti, amit az „SSD-gyártók” manapság már nem szívesen alkalmaznak gyenge teljesítménye miatt. A különbség a két OCZ SSD között annyi, hogy az Apexet az OCZ megpróbálta felturbózni azáltal, hogy két ilyen JMicron vezérlőt összekötött, és egy harmadik chip segítségével lényegében RAID 0 tömböt alkotott. Ez – mint kiderült – a 64 GB-os verzió tesztelésénél a teljesítmény szempontjából nem segített túl sokat, viszont megdrágítja az előállítási költségeket, tehát tiszta haszon... Az OCZ Vertexet már ismerjük korábbról, a népszerűnek tekinthető Indilinx vezérlő lapul a tokban 64 MB-nyi gyorsítótár kiséretében, és mint kiderült, az Agility ugyanezt a kombinációt alkalmazza.

Ami a specifikációkat illeti, a gyártók olyan számokat írnak a termék adatlapjára, amilyet nem szégyellnek, ezek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valós teljesítménnyel, ezért nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Az összes típus MLC-alapú, és sok-sok óra MTBF-et határozott meg mind a három gyártó; hogy ebből mi igaz, majd csak évek múlva derül ki. Az OCZ és a Corsair 2 év, a Silicon Power viszont élettartam-garanciával adja SSD-it. Árak terén sajnos még igen messzi járunk attól a ponttól, amikor a tescós gépekbe is ilyen meghajtókat fognak szerelni. Az igaz, hogy az emberek többségének a 64 GB-osra fáj a foga (alacsonyabb az ára és egyébként sincs szükség ennél nagyobbra, mert csak rendszertöltő tárnak kell), de a 128 GB-os változatok ár/kapacitás aránya jobb. Érdekesség, hogy a hat típus közül a Corsair a legolcsóbb az OCZ Core V2-jével egyetemben.

Corsair P128 / OCZ Apex / OCZ Core belső [+]

Tesztkörnyezet

Tesztprogramok

• HDTune
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-Test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• Crysis, Call of Duty 4 és Enemy Territory: Quake Wars
• Everest UE 5.01
• Hard Disk Sentinel
• Intel IOMeter (2006.07.27)

A tesztek egy átlagos számítógépen futottak, kétmagos Core 2 Duóval, Intel lapkakészlettel és kétcsatornás memóriavezérlővel. A tesztrendszer Windows XP SP2 alapú. A winchestereket a déli hídról működtettük, az NCQ-t nem kapcsoltuk be. A HDTune és az IPEAK résztesztek particionálatlan állapotban futottak, az összes többi alkalmazáshoz NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk, és 32 kB-os clusterméretet állítottunk be.

A főszereplőket az összes korábban letesztelt 64 GB-os SSD-vel összevetettük, és napjaink egyik leggyorsabb MLC-alapú SSD-je, az Intel X25-M sem hiányzik a grafikonokról (ez 80 GB-os volt). A merevlemezekkel való összehasonlítási alapot a Samsung SpinPoint F1 1 TB-os meghajtója és a notebookokba szánt Hitachi TravelStar 7K200-asa biztosítja, illetve a WD VelociRaptor sem maradhatott ki a sorból.

HDTune és PCMark

A HDTune és PCMark2005 szintetikus tesztben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez mindennapi alkalmazásokban tapasztalható sebességét, de a nyers erő demonstrálására jó eszközöknek bizonyulnak; ez elsősorban a HDTune-ra igaz.

Corsair P128 128 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

OCZ Agility 120 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

OCZ Apex 120 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

OCZ Core 120 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

OCZ Vertex 120 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

Silicon Power M10 128 GB olvasás/írás/random olvasás/random írás [+]

A HDTune alatt elért értékek arra jók, hogy egy meghajtó nyers erejét feltérképezzük, de a mindennapokban használt alkalmazásokra nem vetíthetjük ki az itt elért eredményeket. A szekvenciális olvasáson és íráson felül ezúttal lefuttattuk a véletlenszerű olvasási és írási teszteket is. Szekvenciális olvasásban a Vertex volt a nyerő, bár a gyártó által ígért 250 MB/s-ot nem hozta, 230 MB/s-ot ért el így is, szép egyenletes olvasási teljesítményt mutatott fel a tár egész területén. A Corsair P128 és az OCZ Agility futottak be másodikként (az OCZ picit gyorsabb volt), ezek 210-220 MB/s-ot értek el, az „EKG” náluk is egyenes volt. Ezután az Apex következett, a RAID 0-ba kötött JMicron vezérlőkkel is csak 172 MB/s-os sebességgel olvasott, de a görbe nagyon érdekes, 150 és 200 MB/s-között váltakozik. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 kb. 137 MB/s-ot futottak, igencsak különböző görbével de mindkettő 110 és 150 MB/s között ingázott. Szekvenciális írásban érdekes dolgok derültek ki. Az Indilinx vezérlős OCZ Agility és a Vertex görbéje nagyon hasonló volt, de a Vertex volt a gyorsabb, átlag 197 MB/s-ot ért el, ami már tiszteletreméltó teljesítmény (az Agility 165 MB/s-a sem rossz). A Corsair P128 görbéje még mondhatni egyenletes, bár nagyobbak a kilengések, de csak 159 MB/s-ra volt képes. A JMicron vezérlős meghajtók azonban ránézésre „random” sebességgel írnak a 128 GB-nyi tárhely egyes területein, igencsak nagy kilengéseket lehet látni, átlagsebességről szerintünk nincs is értelme beszélni. Az Apex az idő többségét 50-100 MB/s között töltötte, a Core 20 és 90 MB/s között, és még a Silicon Power volt a legegyenletesebb (65-90 MB/s), bár ezen a képen is van egy leszúrás 30 MB/s-ig. Írásban tehát továbbra sem jeleskedik a JMicron chipje.

A random olvasás talán nem olyan lényeges – elsősorban az írás érdekelt minket –, de azért ebben is vannak érdekességek. Mint kiderült, az Agility egy picit gyorsabb a Vertexnél, főleg az 1 MB-os blokkok esetében. A Corsair egy picit lassabb volt náluk. Az Apex RAID 0-s felépítésével felemás módon szerepelt: kisebb méretű blokkok olvasásában lassabb, mint az Agility (64 kB-ig), viszont 1 MB-nál és randomban már gyorsabb, ezen persze nem is lepődtünk meg RAID 0-ról lévén szó. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 nagyon hasonló volt, a sor végén értek célba. Random írásban már egyik típus sem rejthette el valódi természetét előlünk. A nyerő itt a Vertex lett, 64 kB-os méretig sebességben ráduplázott a második leggyorsabb Agilityre. Ezeket a Corsair követi, az Indilinx vezérlős típusokhoz képest igen gyenge eredménnyel, de az utána következő JMicron-os SSD-khez viszonyítva még így is valóságosan szárnyalt. A JMicron-os OCZ Apex, Core és Silicon Power M10 igencsak lebőgött, nagyon alacsony értékeket értek el. Elég csak azt vennünk, hogy míg a középen elhelyezkedő Corsair a 64 kB-os blokkokat 24,722 MB/s-mal olvassa, addig a JMicron-os SSD-k a fél MB-os teljesítményt sem érik el (igaz ez az OCZ-kre, a Silicon Power picit gyorsabb volt). 4-8 művelet másodpercenként, ennél talán még egy floppy meghajtó is gyorsabb...

Kérdés, hogy a HDTune eredmények valós felhasználási környezetben miként köszönnek vissza. A Corsair bármennyire is átlagosnak tűnik, a PCMark mind a négy résztesztjében az első három hely egyikén végzett, még írásban is (nyilván itt is szekvenciális írásról van szó). A Vertex vagy megelőzi, vagy nem, az Agility pedig a Vertexet követi. A három JMicron-os SSD négy tesztből háromban nagyon hasonlóan teljesített, a RAID 0-s Apex írásban gyorsabb volt a másik kettőnél. Ez minimum elvárható, ha már RAID 0-ról beszélünk, de az, hogy a többi résztesztben szinte semmivel sem jobb, nem éppen hízelgő.

IPEAK és fájlmásolás teszt

A PCMark jó kis szintetikus benchmark, mi azonban jobban hiszünk az általunk összeállított teszteknek. Az átlagos, mindennapi igénybevétel felméréséhez az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett IPEAK szoftverét használtuk. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, amellyel minden I/O műveletet rögzíthetünk, mint egy szkriptet, így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, tehát minden futtatáskor szektorról szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha ezerrel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott szkript alatt. A szkripteket mi magunk készítettük. Ez a teszt adja talán a leghitelesebb eredményeket a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtattunk, teszteltünk.

Az első szkript egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne jó pár alkalmazás, illetve azok használata (Office 2003 Word/Excel, Paint, Internet Explorer, Outlook Express, Windows Commanderrel másolgatás, Adobe Reader, ACDSee, Windows MediaPlayer, QuickTime Player, Norton SystemWorks, Norton Antivirus, könyvtártörlések, WinRAR-ral, 3ds Max, Windows Media Encoder), mindezek több esetben szimultán végrehajtva. Lényegében itt igen komoly hatásnak tesszük ki a merevlemezeket, random olvasásból és írásból egyaránt sok van. A Corsair P128 végzett a második helyen a Velociraptor mögött, tehát a Corsair csak tud valamit. A Vertex 128 GB-os változata picit gyorsabb volt, mint a 64 GB-os, de ez nem volt elég arra, hogy kiemelkedő helyen végezzen. Az Agility picit lemaradt a Vertextől, majd a többi JMicron-os SSD mondhatni beleolvadt a tömegbe, csak az Apex volt picit gyorsabb a többieknél.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar kicsit koros, de jeles képviselői találhatók meg: Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick. Ez a teszt főleg a betöltésekre, tehát az olvasásra koncentrál, hiszen játék közben nem történik más a merevlemezzel, az adatok a háttértárolóról a memóriába töltődnek. A Corsair ezúttal is kiemelkedik a mezőnyből, és érdekes módon az Apex a Vertex és az Agility előtt végzett.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép bootolását rögzítettük, a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Ez esetben egy elég komolyan leharcolt (több mint 1 éves) rendszerről van szó, és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows startja után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogramirtó. Ez a teszt is inkább az olvasásokra koncentrál, itt az Intel X25-M elérhetetlen, de mai bemutatónk főszereplői közül a Corsairnek sikerült a legjobban megközelítenie. Az Agility és a Vertex pontra ugyanolyan eredményt futott, majd az Apex, a Core és a Silicon Power következik.

Végül bevetettünk néhány vírusirtót, és azt rögzítettük, ahogy ezek a programok végigfésülik a rendszerben található merevlemezeket. Ez a teszt is alapvetően inkább az olvasásra koncentrál, de komoly szerepet kap a véletlenszerű írási sebesség is. Itt korábbi tesztjeinkben az MLC-alapú SSD-k közül egyedül az Intel X25-M volt képes magas pontszámot elérni, az SSD-k csúfos kudarcot vallottak. A Samsung chipes Corsair ezúttal nem remekelt, bár a korábban tesztelt SSD-k közül csak az Intel előzte meg, eredménye így is eltörpül az OCZ Agility és Vertex teljesítménye mögött, nem véletlen, az Indilinx vezérlő gyorsabb random írásban. Legalább találtunk egy olyan felhasználási területet, ahol ezt ki is lehet mutatni...

Az IPEAK után a régi, de bevált FC-Test felturbózott változatával teszteltük a merevlemezeket, a program által kreált fájlok háromszorosát másolgattuk ide-oda. Az FC-Testtel előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600-700 MB-osak, tehát CD méretűek), MP3 zenék (2-10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig), és így tovább. Természetesen, ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott állományokat később szintén a programmal, egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi idő alatt végzett, és megadja a műveletvégzés sebességét is (MB/s-ban).

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, melyek a következők voltak:

• MP3 – 270 darab 2-10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO – 3 darab 4-700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN – 9006 darab 1 kB - 1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtattuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb! A teszt, mint már említettük, annyiban megváltozott, hogy az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk át.

A másolós tesztekre jellemző, hogy a korábban tesztelt MLC-alapú SSD-k nem voltak túlságosan gyorsak, ez az olvasás-írás folyamatos kombinációjának tudható be. Az újabbak azonban már másként viselkednek. Az MP3-as résztesztben a Corsair ezúttal is gyors volt, sőt a leggyorsabb. A Vertex és az Agility is jól szerepelt, bár tény, hogy eredményük elmarad az élmezőnyétől, az „átlagos SSD”-t magasan verik. Az ISO-másolós teszt a három csúcs-SSD fölényét hozta, érdekes módon a Kingston SSDNow V+-t egyikük sem tudta elverni. A picike fájlok másolásánál a Vertexet a Corsair követte, és némi meglepetésre csak harmadik lett az Agility a Vertextől jelentősnek mondható lemaradással; persze ezek az SSD-k még így is toronymagasan verik a mezőny többi részét. A JMicron-os típusok esetében kb. háromszor annyi időt vett igénybe ez a másolás, ami sok-sok GB-nyi adat esetében már nem elhanyagolható tényező.

Játékok és Norton Ghost

Tesztkörünk utolsó előtti állomásán néhány játékban mértük le egy-egy pálya betöltődésének az idejét. A COD4-et dobtuk, de valószínűleg erre a sorsra fog jutni a Crysis és az ET:QW is, ugyanis csak mérési hibahatáron belüli eltéréseket tudunk kimérni ezekkel a játékokkal, még az általános merevlemezeknek sem okoz gondot a pályák betöltése. Ezzel szemben a Team Fortress 2 és a World in Conflict már egész jónak tűnik, igencsak nagy eltéréseket sikerült kimérnünk az SSD-k és a merevlemezek között: TF2-ben az SSD kb. kétszer gyorsabb, míg WiC alatt is megvan az 50%-nyi különbség.

A Ghost32-vel egy közel 6 GB méretű image fájlt (ami egy teljes Windows XP-s rendszert tartalmaz) töltöttünk fel a tesztlemezre, és ennek a folyamatnak az időigényét jegyeztük fel. Lényegében ez is egyfajta másolási teszt, csak egy másik aspektusból vizsgálva. Az indilinxes OCZ-k voltak a nyerők, a Corsair ezúttal jelentősen lemaradt, de még mindig a táblázat első felében tartózkodik, viszont a JMicron-os OCZ-k és a Silicon Power (de főleg az előbbiek) rendesen lebőgtek.

Értékelés

Ami az egyik alapkérdést illeti, hogy az azonos típusú, de nagyobb méretű SSD gyorsabb-e kisebb változatánál, úgy tűnik, hogy igen a válasz, de van itt egy kis bökkenő. Nagyon úgy látszik, hogy ez a vezérlőtől is függ. A Vertex 128 GB-os verziója lényegében mindenhol elverte 64 GB-os kistesvérét, viszont az Apex és a Silicon Power M10 nem volt képes ugyanerre a bravúrra. A Vertex a fejlettebb Indilinx vezérlő köré épül nagyobb áteresztőképességgel, míg az Apex, a Core és a SP M10-es a gyengécske JMicront használja, tehát úgy tűnik, hogy ezt is érdemes figyelni, amikor SSD-t választunk a vásárlás során. Tesztünk különösen ajánlott címét a Corsair P128 kapja meg, ugyanis alacsony ára ellenére (mármint a 128 GB-os SSD-k között) nagyon jól szerepelt, csak egy-két, a random írást előnyben részesítő tesztben maradt le.

Az abszolút csúcsteljesítményre éhező felhasználók számára az OCZ Vertex vagy az OCZ Agility ajánlott, melyek közül az előbbi gyorsabb és drágább. Az OCZ Apex és a Silicon Power drágább, míg a Core V2 ugyanannyiba kerül, mint a Corsair, viszont lassabbak, így ezeket nem igazán számítanak jó vételnek ezen az áron, mindemellett a Silicon Power esetében a hosszabb garanciaidő van, akinek fontos lehet. A JMicron chipes SSD-k valószínűleg hamarosan kikerülnek a forgalomból, ezeket az „őskövületeket” csak sokkal alacsonyabb árral lehetne vonzóvá tenni, de nyilván még ebben az esetben is elsősorban notebookokba ajánlanánk őket, és nem asztali konfigurációkba. Félreértés ne essék, a gyorsabb SSD-ket is fel lehet használni laptopokban, de ezeket elsősorban inkább csúcsteljesítményű rendszerekhez szánták.

Corsair P128 - ár/teljesítmény aránya a legjobb	OCZ Vertex és Agility - csúcsteljesítmény

fLeSs

Az OCZ SSD-it és a Corsairt az Expert Computer Kft., a Silicon Power SSD-jét pedig a Computer Emporium Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.