Új hozzászólás Aktív témák

• #60814 #71562240 törölt tag blattida #60791

  Új Válasz 2015-07-12 13:22:56 #60814

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz blattida #60791 üzenetére

  Megint annyira jelenségértékű a történés, nem csak a téma, hanem az internetes fórumozás gyakorlata szempontjából is (és más szempontokból is), hogy úgy döntöttem, kivételesen mégiscsak válaszolok "kammererként". Mindenkinek, aki érintett vagy kíváncsi az ügyben, de legelsősorban a szinte parlagon maradt tanácskérő superecneB számára szól. Azért a te szövegeden keresztül szólok, mert abban nagyjából minden megválaszolandó benne van az eseményekkel kapcsolatban. Nézzük mondatonként, tagmondatonként, szavanként. (Persze, amit írok, már többször leírtam korábban, részben hiába.)

  "A popzene is zene..."
  Persze, benne is van a nevében. Minden csak terminológia kérdése. Terminológia ellenben nem véletlenül létezik, azért hozza létre a szakember, mert fontos kifejezendőket fejez ki vele.
  Minden művészeti ágnak megvan a maga ügyesebb-ügyetlenebb terminológiája annak kifejezésére, hogy az adott művészeti ágon belül adott alkotási esemény kapcsán művészi alkotásról van-e szó vagy iparművészetről vagy konzumiparról vagyis puszta termelésről. Egyik véglet az egyedi, szerzői műalkotás, amelyben a szerző az érzéseit, gondolatait fejezi ki, a másik véglet a futószalagos termelés, amelyben a gyártó mindössze az azirányú vágyát fejezi ki, hogy pénzt kapjon a termékéért, és egyébként csepűrágással kereshesse a pénzt a martinkemence melletti szénlapátolás helyett. Példa: persze, a Romana Regényfüzetek is irodalom, hiszen szöveg, de nem irodalom mint művészet, hiszen a művészeti tevékenység kívánalmainak nem felel meg, enyhén szólva inkább ellentétes azzal, nincs benne semmi szerzőiség, szerzői egyediség, hanem csakis ipari automatikus sémákból, ipari automatikus nyelvezetből áll. Ergo ebben az értelemben nem irodalom, hanem szubliteratúra, azaz irodalom alatti, másnéven például ponyva - azaz "popzene".
  Irodalom vs. szubliteratúra (ponyva) - közte középfajú irodalom.
  Terminológiai példák:
  Filmművészet (művészfilm, szerzői film) vs. Hollywood, Bollywood (tömegfilm, műfaji film), közte középfajú film.
  Képzőművészet vs. lakberendezés, bútoripar, közte iparművészet.
  Satöbbi - például: Zeneművészet (komolyzene) vs. popzene, közte népzene.
  Az irodalomhoz hasonlóan a zene is persze többjelentésű szó, van többek között (művészet)tudományos jelentése, és a másik végén vannak köznapi jelentései. Amikor én erről beszélek, akkor a zene szakkifejezés jól láthatóan ugyanolyan értelemben szerepel, mint amikor komolyzenét, zeneművészetet említek, amitől a popzenének nevezni szokott kultúripari (vagy akkulturációs) tevékenység alapjában és lényegében különbözik, annak ellenére, hogy persze a popzene is zene, olyan értelemben, hogy zenei hangok kiadása adott szabályok szerint, de nem komolyzene, nem zeneművészet, hanem azzal tulajdonképpen ellentétes. A zene(művészet) szerzői, a popzene termelői attitűd. A zene(művészet) teremtői, egyedi, a popzene termelői, sémai, tömegi. A befogadásuk teljesen más, mondhatni szinte ellentétes befogadói attitűdöt feltételez. A művészet befogadása önmagunk átadása a szerzőnek, azaz két személy interakciója, a kultúripar befogadása pedig a gyártó odaadása a fogyasztónak, azaz két tömeg interakciója. A kétféle interakció iránya is ellentétes irányú - mármint ahhoz képest, hogy persze mindkettő bizonyos kölcsönösséget feltételez. A (komoly)zene szerzési és befogadási célja és oka alapvetően a kísérletezés, a kimozdítási, megzavarási hatás, a popzene gyártási és felhasználási célja és oka alapvetően a nemkísérletezési, a bennehagyási, megerősítési hatás. A művészeti kultúra alapvető célja, hogy a szerző és a befogadó megkérdőjelezze önmagát és a körülötte levő világot, meghasonuljon önmagával és a körülötte levő világgal, megemelkedjen, megtisztuljon, a kultúripar alapvető célja, hogy a gyártó és a felhasználó megerősödjön az ön- és világképében, azaz tapicskoljon önfeledten az önszeretetben, a körülötte lévő világ kritikátlan elfogadásában.
  És akkor még vannak "köztes" területként a középfajú alkotások, amelyek a kecske-káposzta jóllakás-megmaradás elvén alapulnak, a zenében ilyesmi az úgynezett népzene, és valamelyest az abból kinövő progresszív rockzenék-világzenék. Valamint mindezeknek ott vannak a (műfaji vagy egyedi) határterületei, amelyek a komolyzene, popzene, népzene háromszögben határterületként helyezkednek el, többé-kevésbé közelebb állva valamelyikhez vagy mindegyikhez - mondjuk a gregorián vallási művektől, reneszánsz táncoktól, barokk táncszvitektől, barokk miséktől-passióktól, gamelán zenéktől, qawwali zenéktől... kezdve a Strauss-polkákon, operetteken, jazz-en, blues-on, progresszív rockon, folk-rock-on... át mondjuk az úgynevezett világzenéig. A popzenei látszat ellenére Szabados vagy Dresch vagy Grencsó... free jazz-e valószínűleg közelebb áll a komolyzenéhez, mint Johann Strauss Wiener Blutja a komolyzenei látszat ellenére. Robert Fripp gitárjátéka a popzenei látszat ellenére valószínűleg közelebb áll a komolyzenéhez, mint Havasi zongorajátéka a komolyzenei látszat ellenére.
  Megjegyzendő, sokszor hangoztattam már, hogy persze a zene a fenti szempontból kissé különleges helyet foglal el a művészeti ágak között, hiszen jellegéből adódóan, már kialakulása óta óhatatlanul elsősorban az érzékiség útján és kevésbé a gondolatiság útján hat, tehát eleve, a legabsztraktabb formáiban is populárisabb, mint az egyéb művészeti ágak. A zene, mint művészet is eleve populáris, pornográf, nehezebb is szétválasztani benne a művészetet és a populizmust, szélesebbek is a magasművészet és a populizmus közötti határterületei, mint a többi művészeti ágnak. De hogy Darvas László idevágó hasonlatát parafrazáljam, ha felállítjuk a Lánchíd budai hídfőjénél a 3+2-őt és Bunyós Pityut, és elindulván Pest irányába mindig csak egy aprócska, éppencsak észrevehető lépést teszünk a minőségjavítás irányába, a Vigadónál még mindig csak Szandit és a Backstreet Boys-t állítgathatjuk, de a Kodály köröndnél már holmi Pink Floydokra, Yes-ekre, After Criyng-okra is sor kerülhet, Újpalotán meg már Schönberget, Kurtágot, Cage-t is állítgathatjuk. Mindegy, hogy Bunyós Pityu vagy Schönberg?! Neked se mindegy. Jellemzően más hifit terveznek és használnak Bunyós Pityura mint Schönbergre?! Lásd lentebb, a "Nem kell ilyen hülyeségeken lovagolni..." fejezetnél.

  "A popzene is zene, függetlenül attól, hogy Te nem szereted."
  Inszinuáció, és tőled főleg érthetetlen, hiszen köztudomású, hogy számos és számosféle popzenét felettébb szeretek - példázgatva Scott Joplintól, Muddy Waterstől, John Lee Hookertől, Jan Garbarektől, Led Zeppelintől, Faces-től, Vanilla Fugde-tól, Van Morrisontól... kezdve Bachmann Turner Overdrive-on, Moody Blues-on, Pink Floydon, King Crimsonon, Roger Watersen, Deep Purple-ön, Black Sabbathon, Judas Priesten, Toolon, Stabbing Westwardon, Dead Kennedys-en, REM-en, Apollo 440-n, Solarison, Kerekes Band-en... át Prodigy-ig, LGT-ig, Omegáig... Van vagy kismillió popzenei szerző-előadó, akikre elismerőleg gondolok, akiket szívesen hallgatok, akiknek az alkotásait-termékeit gyűjtöm, akiknek a koncertjeikre igyekszem elmenni. Kétségtelen, hogy azon popzenék közül válogatok, amelyek felmutatnak valami progresszivitást, egyediséget, szerzőiséget, közlési szándékot, és nem azok közül, akik kizárólag a futószalagsémát adják elő - de horribile dictu, még olyasféle is mint Madonna, képes volt egyszer egy olyan lemezt kiadni, amire elismerőleg gondolok és szívesen hallgatok! - az első helyes megfejtő megkapja a Jutalmat.

  "Nem kell ilyen hülyeségeken lovagolni,..."
  De, kell. Nemcsak fontos ezen lovagolni (hiszen a kulturáltság szintje - egyéb személyiségtényezőkkel kölcsönhatásban - alapvetően meghatározza, hogy egy ember mennyire szuverén személy, mennyire méltányosan működik a környezetével együtt), hanem kell is ezen lovagolni, és itt főleg kell ezen lovagolni, hiszen a hifi eszközök tervezésében és vásárlásában komoly irányzatkülönbségek vannak aszerint, hogy zenére (zeneművészetre, komolyzenére, középfajú zenére) tervezik vásárolják őket vagy popzenére. Bunyós Pityu és Schönberg között persze sokkal nagyobb különbség van, mint az ezekre tervezett-használt hifi között, de az ezekre tervezett-használt hifik között is ugyebár jelentős különbség van. A 70-100ezerért hangdobozra tanácskérő superecneB fórumtárnak mást fog javasolni a felkészült tanácsadó aszerint, hogy a tanácskérő ellentmondásos, hibás szövegezésű írásából kihüvelyezi-e a tanácskérő valódi szándékait, valódi felhasználói igényeit vagy sem. Például: nekem, az én felhasználói szokásaim szerint 70-100ezerért viszonylag szimpatikus lenne a megadott árkeretben a MasterMark által javasolt, az adott árkeretben csak pötttöm állványos típusokként kapható, és (a Conceptek kivételével) audiofil irányultságú DALI-k, Monitor Audiók közül választani, ám a tanácskérő superecneB, az ő felhasználói szokásai szerint minden valószínűség szerint sokkal jobban járna az általa példálózott böhöm állódoboz Yamahával, mert amint tisztáztam, superecneB a közlésével ellentétben nem hangszeres zenét (akusztikus komolyzenei kategória) hallgat, hanem éppen az ellentétét, szintetikus - alkalmasint instrumentális - popzenét (elektronikus popzenei kategória). A superecneB-féle felhasználók 95,356 %-a az adott pénzért sokkal inkább a termetében és hangjában is böhöm Yamahára harap rá, mint a termetében és a (Concept kivételével) hangjában is aprócska DALI, MA irányra. És ehhez csak bónusz, hogy MasterMark egyébként viszonylag indokolatlanul degradálja eleve a tanácskérő által kérdezett Yamahát, amely Yamaha "audiofil" felhasználásra is viszonylag alkalmas hangvételű és minőségű az adott alacsony árához képest - tehát én is szívesen használnám az adott áráért. A félgagyi Sony-ját dicsérő és szintetikus - alkalmasint instrumentális - popzenét hallgató superecneB felhasználónak az adott pénzkeretben nagy valószínűséggel például az álló "Yamaha" lesz az optimális előrelépés, és a pöttöm "DALI vagy MA" nagy valószínűséggel nem lesz számára optimális előrelépés, sőt alkalmasint esetleg visszalépésként is érzékelheti. Ugyebár ezt nem tudhatjuk, amíg meg nem hallgatta ezeket az erősítőjével (figyelj superecneB, neked szólt a célzás!), de a tanácskérése helyes értelmezése révén ezt kénytelen valószínűsíteni a tanácsadó! Ezért KELL, mondom KELL "ilyen hülyeségeken lovagolni"! Lásd, végszóra eklatáns példaként éppen itt a falra festett emlegetett szamár a Gale hangdobozról szóló, sirdond fórumozótól származó idézetben, Z10N hozzászólásában: "...a hangszeres zene jobban tetszik neki, mint az elektronikus...".
  SupercneB egyelőre szintetikus (elektronikus) popzenére keres hangdobozt, részben instrumentálisra, de nem hangszeres zenére, sőt egyelőre éppenhogy hangszeres zenére (akusztikus komolyzenei kategória!) nem keres hangdobozt a jelenlegi hifisfelhasználói-kulturális állapotában, tehát nem valószínű, hogy pöttömke "DALI, MA" ajánlandó neki elsősorban meghallgatásra, hanem elsősorban álló "Yamaha" - ha már superecneB volt olyan elvetemült, hogy tanácsot kért azelőtt-ahelyett, hogy végigjárná előbb az összes hifi szaküzletet és hifista ismerősét hallgatózás végett.

  "Nem kell ilyen hülyeségeken lovagolni, főleg azért sem, mert egyik zenei irányzat vagy műfaj vagy műnem sem ellentétes a zenével, annak okával, funkciójával vagy céljával." Részben válaszoltam fentebb, hogy a zenében mi minek a céljával, funkciójával ellentétes, milyen zenei-popzenei irányzat, műfaj hogyan viszonyul a másikhoz, most már gondolom nem érdemes újranyitnom ezen mondat kedvéért ezt a témát, mert a végén még túl hosszú lesz a hozzászólásom - de igény esetén erről a mondatról is tudok a fentiekhez hasonló tömörséggel, fél A4 oldalnyi terjedelemben összefoglalni.

  Kammerer, Victor, akárki

Új hozzászólás Aktív témák