Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    válasz KMT #25488 üzenetére

    Utolsó reakcióm a kérdésnek, ellenvéleménynek álcázott provokációkra., erre is már csak a 2-es „kérdésedben” elhullajtott bizonyos kitétel miatt reagálok.

    Az volt a kiindulópontja a témának, hogy bizonyos fajta „normál” hasznos zenei jelek, például (helyesen „stúdiómunkázott”, valamint helyesen gyártott hanghordozóról megszólaló) lábdob és bizonyos fajta zenekari tuttik megszólaltatásakor tapasztalható membránkitérés alapján könnyen megfigyelhető, hogy polaritáshelyesen van-e bekötve a hangszóró.

    Visszatérek a vízhullámhoz, mert képletesebb, mint a levegő. A vízfelszínhez képest ábrázolva a vízhullám is modellezhető oszcilloszkóppal, nullára szimmetrikus hullámként, de a valóságban nem ilyen. A víznullám nem értelmezhető, nem létezhető a hullám „alatt” lévő víztömeg nélkül, azaz a hullám „negatív félperiódusának amplitúdója” alatt még ott levő pozitív értékű vízmagasság nélkül. Egy szokványos elektromágneses hullám általában a valóságban is nullára szimmetrikus hullám, nem csak az oszcilloszkópon, hiszen nincsen szüksége „hordozó közegre”, mondhatni „önmagában” létezik, könnyen lehet rámondani, hogy a tengelye a nulla érték, hogy a negatív félperiódusa negatív. A hanghullám, mint periodikus változás a levegő hangnyomásában, másfajta hullám, olyan, mint a vízhullám, azaz a hullám állapotának „számszerű értékei” csak az oszcilloszkóp modelljében kezelhetóek önmagukban, a valóságban azonban nem önmagukban léteznek. A „legnegatívabb” pontjuk is valójábanegy pozitív érték a közegben, azaz a negatív félperiódusuk „alatt” is ott van valamennyi pozitív értékű közeg, vagy szélsőséges esetben ott van a nulla „közegérték”, tehát „kívülről nézve„ ezek a hullámok nem a nullára szimmetrikusak, hanem a közeg pozitív értékei közötti különbség középértékére. És ez nem mindegy, ugyanis a hanghullám, vízhullám valóságos viselkedése nem mindenben olyan, mint az oszcilloszkópon látható modellen. A hangszórómembrán mozgása pedig ennek a valóságos közegnek felel meg, amikor „normál” zenei hasznos jelet alakítunk át vele. És még egyszer utalok arra (korábban kifejtettem részletesebben), hogy (horribile dictu) a „normál” zenei hasznos jel analóg rögzítési és továbbítási formái is olyanok, mint a vízhullám, azaz ezek a jelhullámok (a barázda kitüremkedései a vinil lemez barázdáiban, a fonográfhenger bemélyedései, a magnószalag mágnese jelei, a vezetékeken futó különbségi feszültségjelek a valóságban nem a nullára szimmetrikus jelhullámok, mert nem léteznek „önmagukban”, nem is értelmezhetőek a hordozó közegük nélkül, azaz, a hullámuk negatív félperiódusa is a közegnek egy pozitív értéke, ami „alatt” még van egy adagnyi pozitív közeg, ami nélkül ezek a fajta hullámok nincsenek, és ez fontos tényező, lásd hangszórómembránmozgás.

    Hogy ez miért tagadná az interferenciát, a kioltást? Nem értem az ezirányú kérdést. Vízhullám nincs az alatta levő „pozitív értékű” víz nélkül, mégis az ellenfázisú hullámok kioltják egymást, az azonos fázisúak erősítik egymást a víz felszínén, miközben a víz felől nézve minden értékük pozitív, a víz felől nézve nem a nullára szimmetrikusak.

    És akkor arról a kitételről, miszerint a kettes számú „kérdésed” elől valaha is kitértem volna. Kettő plusz egy napon át arról szólt a topik, hogy semmi elől nem tértem ki, hanem türelmesen, visszafogottan válaszoltam a leghihetetlenebb provokációkra és hazugságokra is. Nem állt szándékomban ezzel tölteni az időmet, ma is már csak azért tettem, hogy én vigyem el a „zenekari tutti balhéját”, ha már eddig is én vittem el a téma balhéját. Volt egy-két ember, aki egyszerre kérte számon rajtam, hogy miért térek ki a kérdések elől, meg azt is, hogy miért nem térek ki a kérdések elől, azaz hogy miért nem hagyom abba a témát. Én mostantól akkor az abbahagyatási igénynek engedek, tehát gyáván kitérek a további esetleges „reakciók”, „kérdések” elól.
    Esetleg lesz még más is olyan kíváncsi, hogy korrekt kísérleti körülmények (korrekt, „normál” zenei hasznos jel, jelesül fázis- és egyébmanipulálatlan akusztikus lábdob és/vagy ugyanilyen, egyúttal „egyenletes hangerejű/dinamikájú” zenekari tutti, korrekt lejátszóberendezés) alkalmazásával megszemléli a membránmozgás és polaritás összefüggéseit, és talán meg is osztja a tapasztalatát az itt egybegyűltekkel.

Új hozzászólás Aktív témák