Bevezető

Lapunk olvasói és szerkesztői fórumán is kavartak indulatokat és értetlenkedést a Sulinet Expresszben felajánlott gépek, amiknek egyik extra fícsöre a kötelezően mellékelt USB-s adattároló eszköz volt. A csillagok szerencsés együttállása és a főszerkesztő akarata úgy hozta, hogy kipróbálhattunk öt ilyen meghajtót, amivel eddig méltatlanul keveset foglalkoztunk, holott már állambácsi is belátta: az FDD-k (és a ZIP drive-ok) ideje lejárt. Különben is, már itt vannak a nyakunkon az 1 GB-os mini-monstrumok, tehát sürgősen pótoljuk mulasztásunkat az alapokkal indítva!

Alapok

Ezek a tárolók a NAND bázisú Flash-memóriákra épülnek; manapság már megvásárolhatók itthon is az USB 1.1-es és USB 2.0-ás készülékek 16 MB-tól 1 GB-ig terjedő változatai, igénytől és pénztárcától függően. A technológiai fejlődés megállíthatatlan, ezt az alábbi adatok is szemléltetik.

Elemzők 3 év múlva a jelenleg értékesített darabszám másfélszeresét várják

Fordított arányosság: növekvő kapacitás mellett csökkenő árak

Az etalon és a kíséret...

A tesztelendő eszközök a következőképp álltak össze: az EasyDisk cég USB Flash Diskje nevezhető az alap-etalonnak, hiszen 32 MB-os kapacitásával és USB 1.1-es interfészével napjainkban ugyan már kicsit elavultnak számít, de nagyon jó viszonyítási pont. Nagyobb tárkapacitáshoz juthatunk az EZDrive USB Flash Hard Drive 128 MB-os méretével, míg a TwinMOS cég Mobile Disk III típusú terméke a legelterjedtebb specifikációkkal bír: 128 MB-os tárterület és USB 1.1-es csatlakozója mellé még a TwinMOS gyártósorának minőségét is megkap(hat)juk. A Freecom FM-10 a negyedik versenyző már a "csúcskategória" képviselője, igaz, mi csak a 32 MB-os változatát vehettük most szemügyre. "Ellenfélként” egy 512 MB-os USB 2.0-ás adattároló is megmérettetett, sajnos a gyártója – NoName - nagyon szerény volt, a dobozra pusztán a Flash Drive feliratot véste fel. Vegyük tehát sorra, mit is nyújtanak nekünk ezek a kis adattároló eszközök!

Együtt a csapat!

EasyDisk: az otthoni kategória

Az első bemutatkozó "kuncsaft" az EasyDisk USB Flash Disk. Az első benyomást meghatározza az igényes csomagolás, ami egy lekerekített sarkú dobozban kulminálódik - bizonyára minden szállítmányozó szakember legnagyobb örömére. Megfordítva a dobozt, rögtön az igen széles körű fícsör és specifikációs lista tárul szemünk elé. Idézzük is ide, milyen tulajdonságokat építettek be a gyártók:

• 32 MB tároló kapacitás

• USB 1.1 támogatás

• olvasás max. 950 kB/sec, írás min. 600 kB/sec

• külső áramforrást nem igényel

• kompatibilis Windows 98SE/2000/ME/XP, Mac OS 9.x/Mac OS X és Linux 2.4+ operációs rendszerekkel

• mérete 65 x 17 x 8 mm

• az adatokat 10 évig tárolhatja (ha valaki mást mér, feltétlenül közölje a cikk írójával - szerk.)

32 MB-os EasyDisk: áttetsző mobilitás

A dobozt kibontva a szokásosnak mondható kép tárul elénk: 1 db adattároló, 1 db USB hosszabbító kábel, 1 db nyakpánt, 1 db driver CD (kicsi, azaz 8 centis méretben, elvégre minek a felesleges helyfoglalás), 1 db használati utasítás. Minden a helyén... Az árut jobban megtekintve kiderül, hogy a női verziót kaptuk meg, hiszen élénkvörös színével tökéletesen megfér a rúzs és az arcpirosító között. A férfiak is találhatnak maguknak megfelelő színt, választék - az van. Annál, aki ragaszkodik a tárgyakhoz (pl. autó), ez egy fontos szempont, ezért a gyártót feltétlenül dicséret illetti e kis figyelmesség végett.

A flash disket a gépbe helyezve egyből elindul a felismerési folyamat, gond nélkül feltelepítette a Windows XP. A behelyezés először okozott gondokat, a gépben található USB csatlakozóhoz vezető út nehézkes volt, mivel egy nyomtató is kapcsolódott a géphez, ami miatt nem fért el a tesztalany. Nosza! Nyomtató ki, USB pendrive be (Lehet, hogy az USB hosszabbító kábel távlatilag megoldást jelenthetett volna erre a problémára; erre később rájöttünk.).. A következő lépés a mellékelt szoftver kipróbálása. Az eszköz származása felől nem hagy kétséget a telepítésre felkínált nyelvek választéka, ugyanis az angol mellett az egyszerűsített és a hagyományos kínait is választhatjuk. A csinos kis programot UMSD 2.33-nak hívják, ez nyújtja a pendrive-ok alapvető szolgáltatásait: készíteni lehet nyilvános, vagy jelszóval védett partíciókat - esetleg mindkettőt. Különös tulajdonsága a szoftvernek, hogy a nyilvános partícióra felkerül az UMSD program telepítője, így nem kell azzal foglalkozni, hogy mindig nálunk legyen a mini CD. Negatívum viszont, hogy egyszerre nem látjuk mindkét partíciót - ehhez a segédprogramban kell folyamatosan be- és kilogolni. Emellett itt tehetjük bootolhatóvá flash-diskünket, a jelszó elfelejtésekor pedig akár le is törölhetjük az egészet. De, térjünk is át más érdekes dolgokra!

Először is, érdemes szemügyre venni a FlashMail nevű programot, ami egy "hatalmas", 1 MB méretű komplett levelezőprogram. Ezt felmásolva az adattárolóra, egy állandóan cipelhető e-mail klienst kapunk,ami könnyen kezelhető és a lementett e-maileket titkosítva tárolja - ideális megoldás. Sokak számára lehet hasznos a "PC Lock" program. Ezzel kedvenc Picipuha (C) Ablakainkat (R) tudjuk megvédeni anyucitól, hugitól, és mindenkitől, aki nem tudja újraindítani a gépet DOS módban, és így feltörni sem lehet azt. Feladata ugyanis, hogy egy általunk megadott várakozási időn keresztül csak akkor enged hozzáférést az ablakot nyitogató rendszerhez, ha a gépbe be van dugva az EasyDisk (egyfajta dongle). A harmadik fícsör a beszédes "SecretZip" nevet kapta. Ezzel elérhetjük, hogy a kütyüre másoláskor a fájlok egyből tömörítve kerüljenek, mégpedig ZIP formátumban. Sőt, ezt a ZIP fájlt akár jelszóval is el tudjuk látni, így titokban lehet tartani adatainkat.

EZDrive

Az EZDrive mintha a floppy lemezek (tíz darabos) dobozát választotta volna csomagolóeszköznek, bel-tartalma – a 73,2 x 21,5 x 11,5 mm-es, 16 grammos, 128 MB-os céleszközön kívül – a szokásos nyaklánc, USB hosszabbító kábel, mini CD-lemez és az A4-es (kétoldalas, angol nyelvű) installációs használati utasítás. A belső (kartonból hajlított) kétszintes tároló ötletesen, környezetbarát módon, biztonságosan látja el feladatát. A mini CD a részletes (angol nyelvű) felhasználói kézikönyv mellett az UMSD-t (1.2-es változatát) is tartalmazza, amit az előzőekben már részletesen ismertettünk.

Támogatott operációs rendszerek: Windows 98SE/2000/Me/XP, MAC 8.6-tól a 9.X. és 10.1.2. (A felsorolásban Linuxot nem találtunk, de a 2.4-es kerneltől ennek is működnie kell). Az eszköz telepítése rendkívül egyszerű volt, a Windows pillanatok alatt lekezelte a feladatot. A dobozon szemügyre vettük, mi is vár ránk a próba előtt. EZ (a) Drive egy újabb elnevezést vezet be a "kütyük" világába, ugyanis "USB Flash Hard Drive" felirattal találkozunk a márkanév után.

Az ajánló "píár" szöveg a következő: "Mindig. Mindenhol. Egy hüvelykujj méretű USB-diszk a Cyber-világ meghódításához!" A memória chip 100.000 írási ciklusa hosszú élettartamot ígér - az egy év gyári garancia elégségesnek ítélhető. A mechanikus írás-védő kapcsoló (ez lehet általában a pen drive-oknál esetleg garanciális tényező?) és a működést jelző led itt is megtalálható, a készülék teljes átviteli sebességgel ki tudja használni az USB 1.1 lehetőségeit egészen 12 Mbps értékig. Külső áramforrás természetesen nem kell (a 3.3 V +- 10% működési feszültség mellett kevesebb, mint 100 mA az áramfelvétele); az írási/olvasási sebességet 480/1000 kBps (típustól függő) értékben jelölték meg.

TwinMOS Mobile Disk III

A harmadik vizsgált alany az egyik legismertebb memóriagyártó cégtől, a TwinMOS-tól származik, és a keresztségben a roppant eredeti Mobile Disk III (fedő)nevet kapta. Az első benyomás a csomagolás és a végberendezés mérete közötti meglehetős eltérés volt: 4 kg műanyag "hulladék" között kis kutatás után megtaláltuk a 92 x 24 x 10 mm-es, amúgy tetszetős egységcsomagba burkolt, kis ezüstszínű (mi)csodát. Az első 180 fokos forgatás után elénk is tűntek a gyártó által fontosnak vélt tulajdonságok:

• USB 1.1 kompatibilis

• a vizsgált eszköz kapacitása: 128 MB

• olvasás max. 1 MB/sec, írás min. 750 kB/sec

• (természetesen) semmilyen külső áramforrásra nincs szüksége

• írásvédelmi kapcsoló

• jelszavas, biztonságos adattárolási lehetőség.

• működik Windows 98SE/2000/ME/XP, Mac 8.6+ és Linux 2.4+ platformokon, bár a kibővített funkciók csak Windows alatt érhetők el

• súlya 17-25 g közötti, a műanyag burkolat minőségétől függően

• a gyártó minimum 100.000 törlési ciklust garantál, az adatokat akár 10 évig is megtartja.

A gyártótól kapott információ szerint 7.000,- forint körüli összegért szerezhető be, ami megfelel a jelenlegi kiskereskedelmi árfekvésnek. Az egységcsomag kibontása után a tároló mellett kezünkbe kerül egy USB hosszabbító kábel, egy felhasználói könyvecske, egy telepítő CD, és egy mobiltelefonoknál megszokott nyakpánt.

Egyszerű és megfelelő csomagolás: TwinMos Mobile Disk

A boldog felhasználó ezek után egyből be akarja dugni gépébe az USB-s kézséget, de e csalafintaság végrehajtásában a műanyag testtel összegyógyult kupak akadályozza meg. Ekkor vált át a user szelíd villamosmérnökből egy másik szakma képviselőjébe (lásd még: gépész), és kis feszítgetés után végül is a kupak megadja magát a nyers erőnek. Az írás-olvasást egy kis LED jelzi, bár nagyon kell figyelni, hogy az ember észrevegye. A gépen lévő Windows XP Home Edition minden gond nélkül felismeri az eszközt, amit a felhasználó ennyi fáradozás után végre boldogan kezd használni. Igaz, később szembesül a használati utasításban található parancsolattal: "Gépedbe az USB eszközt be ne dugd, mielőtt a hozzá való szoftvert fel nem installáltad!"

Ámen. Persze eme parancsolat megszegése sem befolyásolta a működést. Miután a szoftver a telepítés után nem indult el, kis tanakodást követően újraindítottuk a gépet. Egyébként a telepítő CD-n található egy installálási segédlet és egy teljes felhasználói kézikönyv is. Az eszköz merevlemezként jelenik meg a "Sajátgépben", emellett a "Taskbaron" is megjelenik két ikon. Az egyik a biztonságos eltávolítást segíti, a másik pedig a "TwinMOS Mobile Disk V3.0" szoftver ikonja. Utóbbinál az első fül szolgál a biztonsági beállítások elérésére. Itt beállíthatunk egy felhasználónevet és egy jelszót, ami a meghajtó védelmére szolgál. Ha a "Lock Disk" gombra kattintunk, a pendrive védetté válik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a meghajtó jele eltűnik a "Sajátgépből", ezután már csak a Mobile Disk szoftveren keresztül válik elérhetővé. Ha olyan gépre telepítjük fel, ahol nincs jelen a segédprogram, egyáltalán nincs lehetőségünk hozzáférni az adatokhoz, a segédprogram megléte esetén is csak akkor, ha ismerjük a jelszót.

A második fül egy érdekes lehetőséget takar: két partíciót hozhatunk létre, az egyik egy hagyományos, a másik egy védett, ami valójában az előző bekezdésben vázolt módon működik. A Windows 98 és Me használók akár bootolhatóvá is tehetik a meghajtót. A bootolás előnyeit csak azok használhatják ki, akiknek a BIOS-a támogatja az USB-s adattárolókról való gépindítást. A szoftver lehetőséget biztosít arra, hogy vagy USB-HDD-ként vagy USB-ZIP-ként készítsünk boot-lemezt, attól függően, hogy merevlemezként vagy FDD-ként szeretnénk azt használni. A harmadik fülben alacsonyszintű formázást készíthetünk, ami minden beállítást, még a jelszót is törli.

Fellépés 2.0-ra – "The future is simple" - High end (?)

Átlépve az USB 1.1-ről 2.0-ra, arra voltunk kíváncsiak, hogy az ígért ötszörös gyorsaság hol és hogyan jelenik meg a gyakorlatban, hogy viselkednek a 2.0-ás tárolók az 1.0-ás dokkolókkal, az árkülönbség biztosít-e arányos használati többletet.

Freecom FM-10

A Freecom név nem ismeretlen kis hazánkban, termékeivel már belépett nálunk is a brand kategóriába. Vizsgálatunk tárgya az FM-10 32 MB-os "USB stick" (egy újabb név a kütyünek!). A gyártó egyébként 32-től 512 MB-ig terjeszkedő választékot kínál; ötször gyorsabb átviteli sebességet ígér az átlagos USB 1.1-es tárolóegységeknél. - Egy gusztusos "CD-disk dobozban" (ügyes... nem kell a doboz gyártósorát megbolygatni) kapjuk a terméket, talán azért, hogy a sok mondandónak elegendő felület jusson. Persze kibontás után azt is konstatálhatjuk, hogy itt nem a mini, hanem a szokványos méretű CD-lemezt mellékelték, azt viszont bőséges tartalommal (erről majd egy kissé később szólunk) ellátva.

A feliratok között – kissé szerényen a doboz tetejére biggyesztve – észrevesszük a két év gyári garancia jelzését. Ennek azért az okát is megtaláltuk, ugyanis az egész szerkentyű egy gumiházba lett beépítve (erre utal a gyári "teljeskörű időjárás elleni védelem" és az "antisztatikus védettség" megjegyzés is), ami valóban extra mechanikai és környezeti védelmet jelenthet (még a falhoz is csaphatjuk - ezt azért nem próbáltuk meg!). A kockázatok és mellékhatások kivédésére még a kis írásvédő mikrokapcsolót is elhagyták (lehet, hogy nem is kell, mivel szoftveresen megoldható ez a feladat), a kis beépített jelzőfény azért megtalálható. A külső megjelenés egy tipikusan kulcstartóra kitalált megoldást sugall, tehát a legjobb, ha ott is tároljuk (azért - a hagyományokat megtartva - "nyakláncot" is mellékeltek tertozékként).

Specifikációk:

• felület: USB 2.0 és 1.1

• felhasználható kapacitás: 32 MB (lehet még 64, 128, 256, 512 MB)

• USB 2.0 használatával olvasás 4,5 MB/sec, írás 900 kB/sec átviteli sebesség

• kompatibilis Windows 98SE/2000/ME/XP, Mac OS 9.x/Mac OS 10.x és Linux 2.4 operációs rendszerekkel

• mérete 73 x 22 x 10 mm, súlya 20 gramm

• Környezeti hőmérséklet: adattárolásnál: -20 °C és +80 °C között - adatátvitelnél: 0 °C és +45 °C között

• adattárolás 10 évig biztosított

• minimális hardver-követelmények: P 166, 32 MB RAM, 100 MB HDD-terület, USB-port, CD-ROM drive, minimum Win98SE, vagy Linux 2.4, vagy MAC OS 9.x.

• installálás másodpercek alatt

A szemléletes ábrákkal tarkított hatnyelvű (angol, német, francia, holland, spanyol, olasz) szórólap segíti a telepítést Windows és Macintosh alá. Egy gazdag szoftver-csomag is jár az FM-10-hez. A Freecom is - ugyanúgy, mint a TwinMos - kitett magáért: az AutoMail a leveleinket tudja lehívni, a PC Lock védelmet nyújt egy "billentyűzár" funkcióval a hívatlan érdeklődők ellen, Secure & Zip-el titkosított ZIP-tömörítés készíthető, míg a Magic Disk egy virtuális, jelszóval védett lemezmeghajtót tud létrehozni. Igen megnyerő volt az a módszer, ahogy a Freecom jelezte (például magán a tárolóegységen is), hogy hathatós támogatásra számíthatunk az Interneten keresztül, ha néha felkeressük a www.usbstick.com címet. - Végül ismét idézzünk a dobozról (körítve egy kis szubjektummal): az FM-10 biztosítja nekünk, hogy az adatokat (lehet munka, zene, játék, fotó, videó, levelek, határidőnaplók, stb.) számítógépről számítógépre, irodából haza és vissza, munkatársunktól barátunkhoz, asztali gépről mobilba, Budapestről New Yorkba, ... - biztonságosan tárolhatjuk és szállíthatjuk.

Ultra OEM, avagy Noname

Az ötödik delikvens az ultra-OEM, más néven Noname Flash Drive fedőnevű izé. A neo-semmilyen dizájnolási elvek mentén öngyújtó formájúra tervezett kütyü a mezőny legerősebb képviselője. 512 MB-os adattárolási kapacitása ellensúlyozza azt a tulajdonságát (hiányosságát), hogy kézbevételkor gyakorlatilag semmit sem lehet róla tudni. A többi versenyzőhöz képest meglehetősen csekély információkhoz juthatunk a hátoldal megtekintésével:

• USB 2.0 kompatibilis

• működik a szokásos Windows 98SE/2000/ME/XP és Mac 9.0 operációs rendszereken. Érdekes módon a Linux kompatibilitás nincs feltüntetve

• mérete: 69 x 17 x 11 mm

• ára ~30.000,- Ft

A belbecs a külcsínhez hasonlóan szegényes. Bár megtalálható a megszokott USB hosszabbító kábel és a nyakpánt, de hiányzik a használati utasítás, és a sikkes mini CD helyett a szokásos méretű ezüstkorongot kapjuk. A "tollat" a gépbe dugva közelebb kerülünk a lelkéhez: kiderül, hogy a belsejét a Prolific cég gyártotta. Kis nyomozás után az is kiderül, hogy az adott tajvani világcég több ilyen pendrive-hoz adja a NYÁK-ot. Úgyhogy nem sikerült megoldani azt a rejtélyt, hogy ki gyárthatta az eszközt... Ez a klasszikus "noname" helyzet.

Ezután megpróbáltuk feltelepíteni a mellékelt segédprogramot. Sajnos három különböző gépen sem sikerült elérni azt, hogy a program és a Flash drive nevű flash drive egymásra találjon. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden drive-hoz külön segédprogram jár, úgyhogy valószínűleg a mellékelt CD egyszerűen nem a csomagolt eszközhöz való "utility"-t tartalmazza, ami lesújtó... Így, tapasztalat hiányában, csak a CD-n található felhasználói kézikönyvből tudjuk megtippelni, hogy mire tudtuk volna használni a programot. Az mindenesetre rögtön kiderült, hogy a segédprogram SONiX névre hallgat. Sőt az is, hogy ha működne, nagyon szépen nézne ki. A szokott funkciókon (titkos és nyilvános partíció, bootolhatóvá tétel) kívül megtalálható a TwinMOS-nál és a Freecomnál megismert írásvédettségi kapcsoló szoftveres megfelelője. Az alany a próbán megfelelően ellátta feladatát, viszont a körítés gyenge volt. Kíváncsiak lennénk a garanciára, élettartamra, környezeti hatások elleni védettségre... szóval, aki a nevét nem adja, azt jobb óvatosan megközelíteni. (Persze, ha az ára olyan lenne...)

Tesztek: a mérésen a hangsúly

[...] Nosza, megnéztük, hogy a nagy, angol nyelvű oldalakon milyen metodikát használnak ilyen eszközök tesztelésére - ami persze nem azért volt, hogy ötletet vegyünk, hiszen elég kreatívak vagyunk a többiek nélkül is, de olvasótáborunkra való tekintettel összehasonlíthatóvá szerettük volna tenni az eredményeinket. Így esett a választás a Ziff Davis Media Winbench 99 2.0 programjának következőkben vázolt méréseire, valamint a gyakorlati hasznosságot mutató fájlmásolási idő mérésére. A tesztek két gépen futottak: egy HP Omnibook XE3 GF notebookon, amin USB 1.1-es port található, valamint egy SiS 746 referencia alaplap + Athlon XP 1700+ alapú gépen, ahol az USB 2.0-ás méréseket végeztük.

Az első teszt az USB eszközök használata közben mért CPU terhelést elemzi.

Az USB 1.1-es porton jelentős különbség nem észlelhető, az eltérések elhanyagolhatóak. USB 2.0-ás porton azonban jelentős növekedést észlelhetünk. Az ide tervezett eszköznek a nagyobb átviteli sebességhez úgy tűnik nagyobb prioritás áll rendelkezésére, mint 1.1-es versenytársaiknak.

A második mérésben az adatátviteli sebességre voltunk kíváncsiak.

Az eredményekből látszik az átviteli sebességek különbsége az USB 1.1 és USB 2.0 platformon. A kék oszlopok magukért beszélnek. A gyorsabb porton négy és félszer illetve ötször nagyobb sebességet sikerült elérni. Ez lenne az alapvető különbség a két szabvány között.

Végül nézzük meg, hogy a gyakorlatban mit is jelent ez az átviteli sebesség USB 1.1-en (az összes készüléket mérve) és USB 2.0-án (csak egy 2.0-ás terméket vizsgálva). A tesztelés során felhasználtunk egy 30 MB-os etalon könyvtárat, amiben 1154 fájlt helyeztünk el. Az időt a következő batch fájllal mértük:

@echo off
echo @PROMPT SET %%1=$T$_>%temp%.\t1.bat
%comspec% /c %temp%.\t1.bat >%temp%.\t2.bat
call %temp%.\t2.bat TIME
for %%? in (t1.bat t2.bat) do del %temp%.\%%?
echo TIME=%TIME%
ECHO k|xcopy c:\etalon30mb e:\test /e /s /q
@echo off
echo @PROMPT SET %%1=$T$_> %temp%.\t1.bat
%comspec% /c %temp%.\t1.bat > %temp%.\t2.bat
call %temp%.\t2.bat TIME
for %%? in (t1.bat t2.bat) do del %temp%.\%%?
echo TIME=%TIME%
@echo off
echo @PROMPT SET %%1=$T$_> %temp%.\t1.bat
%comspec% /c %temp%.\t1.bat > %temp%.\t2.bat
call %temp%.\t2.bat TIME
for %%? in (t1.bat t2.bat) do del %temp%.\%%?
echo TIME=%TIME%
ECHO k|xcopy e:\test c:\temp\etalon30mb /e /s /q
@echo off
echo @PROMPT SET %%1=$T$_> %temp%.\t1.bat
%comspec% /c %temp%.\t1.bat > %temp%.\t2.bat
call %temp%.\t2.bat TIME
for %%? in (t1.bat t2.bat) do del %temp%.\%%?
echo TIME=%TIME%

A mérések a következő eredményeket adták:

Kiváncsiságból megnéztük, hogy a Freecom FM-10 esetében az USB 2.0-ás beállításokkal milyen eredményeket kapunk a saját teszt-módszerünkkel. Tapasztalatunk szerint – a több, mint 1000 file mozgatásánál – az írás esetén nem volt lényegesen gyorsabb a művelet, mint USB 1.1-re csatlakoztatva (20 perc feletti műveleti idő), olvasásnál viszont több mint tízszeres sebességet kaptunk. Ez utóbbi azonban nem annyira számottevő gyakorlati haszon, mivel 54 másodperccel szemben 5 másodperc az eredmény.

Vonjuk le!

Az öt tesztelt eszköz közül a legmeggyőzőbbnek a TwinMOS Mobile Disk III bizonyult. Mind sebességben, mind szoftverellátottságban biztosan hozta a tőle elvárható brand-minőséget, ennél többet végszóként nem is mondhatunk róla. Az EasyDisk sebességével nem dicsekedhet, de szoftvereivel igen. Tetszett, hogy színeivel, formájával egy jól meghatározott "célközönséget" kíván elérni; el tudnánk képzelni akár egy élelmiszerbolt pénztáránál is, a rágógumi és az öngyújtó közé elhelyezve. Az EZDrive megfelelt az elvárásainknak, az olcsóbb otthoni kategóriában ajánlott vételnek tekintjük. Az USB 2.0-ás Flash Drive sebességével és 512 MB tárterületével kitűnt a mezőnyből, de élünk a gyanúperrel, hogy a gyártó nem meri felvállalni gyermekét egyelőre, bizonytalan lehet a stabilitásában. Ezért mondjuk azt, hogy a konkurense, a Freecom FM-10 az adott kategóriában – főleg támogatottságban és megbízhatóságban – többet kínál lassúbb volta ellenére is (vagy épp azért?).

Csabika25

A TwinMOS Mobile Disk III-at a TwinMOS-tól kaptuk, míg a Freecom FM-10 a Multimedia.hu jóvoltából landolt laborunkban. Segítségünkre volt még a a tesztben a CO-Run Kft (EasyDisk).