Külalak, ergonómia

Aki a Samsung igen csinos, a gyártó saját elmondása szerint „prémium” kategóriába sorolható NV-sorozatára csorgatta nyálát, vagy a multimédiás képességekkel vértezett i-sorozat tagjaival kekeckedett, az lapozzon – az L110 se nem prémium, se nem multimédiás álomgép, csupán egy átlag masina átlagos képességekkel.

Csípős nyelvek szerint az L110 egy unalmas külsővel megátkozott készülék – mi maradjunk inkább a letisztult, sallangmentes, klasszikus design kifejezés mellett. Amúgy nem is nagy baj, sőt, egyáltalán nem baj, hogy a gyártó nem az ázsiai ízlésvilágnak akart megfelelni, hanem egy semleges formát választott.

Ennek megfelelően, vagy ennek ellenére – ki hogy értelmezi – meglepően jó a váz fogása, a kezelőszervek kézre esnek – néhol kissé túlságosan is.

A hátlapon balfent láthatjuk, mi okozza bosszankodásunk egyik részét: igen, a zoom billenőkapcsolója. Nem, nem az a gond, hogy minden áron ragaszkodunk az exponáló köré helyezett zoomgyűrűhöz – itt egyszerűen az a baj, hogy a billenőkapcsoló pont a hüvelykujj alá esik, s néha véletlenül nekitámaszkodunk, amikor képet szeretnénk készíteni. A baj csak az, hogy a kapcsoló működtetése közben nem lehet exponálni.

A 2.5 hüvelykes LCD kijelző 230 ezer képpontos felbontásával szintén átlagos. Láthatósága erős napfényben nem a legjobb. A kis gombok pattogósan, rendben működnek, apró méretük ellenére jól el lehet őket találni. Talán a multifunkciós kezelőszerv közepére helyezett „menu/OK” gomb igényel némi körömmunkát. A jobboldalon látható fül nem csak a csuklópánt rögzítését szolgálja, hanem ujjtámasz is egyben.

Az állványmenet itt is műanyagból van, s nem az optika középvonala alá esik. Az akkut és a memóriakártyát jól záródó, de készakarva könnyen nyitható ajtó fedi.

A baloldal üres, a jobboldal is csupán a sajátos USB-A/V csatlakozót rejti. A port védőkupakja törékeny, érdemes körültekintéssel kezelni.

A váz tetejére a bekapcsológomb, a módválasztó tárcsa és az exponáló került. Mint számos Samsung fényképezőnél, itt is a bekapcsoló köré helyezett, sejtelmesen világító karima jelzi az aktív állapotot.

Röviden összefoglalva: jó fogás, a gombok jó elhelyezése (a fent említett zökkenőn kívül), a letisztult, egyszerű formavilág jellemzi a Samsung L110 ergonómiáját, s külsejét.

Adatlap

Működés, menürendszer I.

Az L110 működési sebességével is hozza az átlagot. Bekapcsolás után az első kép készítéséig 2.22 másodpercet kell várnunk; ez majd 1.15 mp alatt készülhet el. Két exponálás között 2.1 mp a kényszerpihenő. Ezek az adatok természetesen a legnagyobb felbontású JPEG-ekre vonatkoznak. A háromszoros átfogású optika 1.25 másodperc alatt képes nagylátó állásból telére váltani (37 – 111 mm ekvivalens). Az objektív motorja kissé zajos.

Fotózás közben azt vettük észre, hogy az AF még jó megvilágítás mellett is pontatlan, az AF segédfénye pedig gyenge. Szerencsére, a kis készülék vakuja kellően erős fényt visz a sötétbe:

A kettős képstabilizátor – ha a digitális részét nem használjuk – nem meggyőző, az 1/10 másodperces exponátok is bemozdultak. A fizikai képstabilizálást a szenzor mozgatásával érik el az L110 esetében is.

Van M-mód, azaz teljesen manuális üzem, s bár a záridőt és a rekeszt is mi választhatjuk meg, igen korlátozottak a lehetőségek.

Az L110 „E” gombjának megnyomásával az effekt szekciót nyithatjuk meg.

Itt kiválaszthatjuk, hogy képünk fekete/fehér, sepia, vöröses, zöldes, kékes, vagy negatív színhatásokkal készüljön el.

Működés, menürendszer II.

A Samsung L110 menüje magyarul is tud, könnyen átlátható és kezelhető. Összesen négy almenü érhető el: Felvétel, Hang, Kijelző és Beállítások. Első pontban a fókusz területét, a hangmemót és a hangfelvételt paraméterezhetjük. Második almenüben a készülék működésével összefüggő hangok hangerejét állíthatjuk be, illetve teljesen el is némítható minden egyes funkció külön-külön.

„Kijelző” címszó alatt a menü nyelvét, a dátumot és az időt, a kezdőképet, az LCD fényerejét, az áttekintést és az LCD mentést állítgathatjuk. Végül elérkeztünk a beállításokhoz. Itt a memóriakártyát lehet formázni, a készüléket resetelhetjük, a fájlnév követés is beállítható, de a feliratozást is megadhatjuk. Továbbá megmondhatjuk a gépnek, mennyi idő után kapcsoljon ki, vagy milyen szabványt (PAL/NTSC) kövessen a videó kimenete.

Pár szóban összegezve: átlagos működési sebesség, kissé zajos zoom-motor, magyar menürendszer, néhol pontatlan automata fókusz, gyenge AF-segédfény, olyan-amilyen képstabi, és erős vaku jellemzik a fényképezőgép működését.

Képminőség

Vajon milyen képalkotási tehetség rejtőzik a hétköznapi burokban? Képes e legalább a kapott képminőség indokolni a negyvenezres árat? Lássuk szokásos tesztábránkat az érzékenységről:

Azonnal szemet szúr az inkonzisztens fehéregyensúly, s a többszöri próbálgatás ellenére is esetenként enyhén életlen kép, ami az AF-rendszer pontatlanságára utal. Erről kicsit később bővebben.
Véleményünk szerint ISO 400 még jó, azaz elfogadható képminőséget ad, de ISO 800-on már erősen mosódnak a részletek a zajszűrés miatt.

Az optika hordótorzítása a kategórián belül, s ezen a gyútávon (37 mm) nem volt vészes; telén (111 mm) némileg lágyult a rajzolat a kép közepén és szélein egyaránt. Jó hír, hogy lilás szellemképekkel nem találkoztunk. Egyedül az élénk színek hajlamosak kissé a túlcsordulásra. A készülék színvilága „normál” értéken is élénk, de nem túlszaturált. A vakus képeken nagyjából megmaradnak a természetes bőrszínek is.

Vissza az AF-pontatlanságra: érdekes módon, a való világban készített felvételek közül majdnem mindegyik tökéletesen éles volt. Laborunkban és a szabadban készített felvételeinkhez egyaránt a központi AF-mezőt használtuk, így értetlenül állunk a kérdés előtt. Egy tipp lehet, hogy talán a folytonfényű reflektoraink zavarhatták meg az AF-érzékelőt.

Összegezve: élénk színvilág, ISO 400-on is jó képminőség, kellemesen részletgazdag képek jellemzik a Samsung készülékét. Se kardinális optikai torzítások, se lilás szellemkép nem volt tapasztalható. Az AF esetenként pontatlan működése kisebb rejtélyt adott fel nekünk, melyet megfejteni nem sikerült – csak tippelni tudunk, hogy miért nem lehetett néha éles képet produkálni műtermi megvilágítás mellett.

Mozgóképek és értékelés

Ismét bővült egy taggal azon fényképezőgépek köre, melyek csak korlátozottan alkalmasak mozgóképek rögzítésére. A Samsung L110-et sem a digitális videózásra tervezték.

Ugyan lehetséges az optikai zoom használata felvétel közben, de ilyenkor valamilyen oknál fogva nem rögzít hangot a gép. Lehet, hogy a némileg zajos motort szégyelli? Ha már a hangminőségnél tartunk: ez közepes volt, de a felvétel nagyon halk lett. Közepes volt a kép minősége is, a tömörítés és a zaj is hozzájárult ehhez az eredményhez. Az autófókusz zoomoláskor kikapcsol, csak a billenőkapcsoló elengedése után áll élesre a rendszer. Összesen csak két felbontás közül választhatunk: vagy 640 x 480, vagy 320 x 240 képpontos méretben vehetjük fel filmanyagunkat, de cserébe legalább mindkettő 30 képkocka/mp sebességű. A fényviszonyok változásának követése viszont elég lassú volt.

Értékelés

A Samsung L110 se nem szép, se nem okos, de legalább kategóriájában jónak mondható képminőséget produkál különleges optikai hibák, torzítások nélkül. Képstabilizáló rendszere alsó közepesnek mondható, AF-rendszere meg neonfény mellett néha pontatlan. Mozgóképek rögzítésére vannak sokkal jobb gépek, de a minimumot ez is hozza. A gyártó belépő szintű gépnek tervezte az L110-est, no, de negyvenezerért?

Ami tetszett:

• Letisztult, sallangmentes, egyszerű formavilág,
• Méretéhez képest jó fogás,
• Kézre eső gombok,
• Jó képminőség.

Ami nem tetszett:

• Drága,
• Filmezésre nem az igazi,
• AF-rendszer itt-ott pontatlankodott,
• Képstabilizáló rendszerénél vannak jobbak is.

Tételes értékelés:

• Ergonómia: 77%
• Képminőség: 77%
• Ár/Érték: 74%
• Összesített érték: 76,7%

A Samsung L110 fényképezőgépet a Samsung Electronics Magyar Zrt.-től kaptuk bemutatóra.