Képminőség I.
36 megapixel – amint New York felé irányuló kalandos, 17 órás utazásunk után kellemesen elfáradva beleroskadtunk szállodai szobánk meglehetősen kényelmetlen karosszékébe, már csak erre az egy adatra tudtunk koncentrálni. Vajon hogyan fog teljesíteni a teszthez kapott 24-120 mm F4 és a 45 mm T/S optikákkal a D800? Valóban olyan könnyen bemozdul a kép ekkora felbontás mellett, mint azt a neten több helyen is olvasni lehet? Milyen lesz a zajszint a szintén magunkkal cipelt D700-hoz képest? Duzzadt véreres szemmel vizsgálgattuk még egy kicsit a gépet, majd szép csendben elszenderedtünk, hogy a másnap „kora reggeli” (10 órakor kezdődő) sajtótájékoztatóra kellően kipihenve érkezhessünk, ahol kapásból magas ISO értékeken kellett bizonyítania a masinának.
Nos, kezdjük akkor egyből azzal a városi legendával, miszerint a D800 képei sokkal könnyebben bemozdulnak, mint a korábbi, kisebb felbontású masináké. Állítólag ennél a készüléknél már nem alkalmazható a bevált reciprok szabály (pl. 100 mm-es objektívnél 1/100 mp-es expozíciós időt válasszunk ideális körülmények közt). A szakfórumokban hangoskodók szerint a D800 pixelei már annyira aprók, hogy a legkisebb rezzenésre is életlen képpel reagálnak.
Másfél hetes használat után kijelenthetjük, hogy nálunk egyetlen egy kép sem mozdult be, pedig összehasonlításképp velünk volt a D700 és a Panasonic GX1 gépe is (aminek ráadásul sokkal nagyobb a szenzormérethez viszonyított pixelsűrűsége, azaz még kisebbek a pixelei, mint a D800-nak).
Másik kérdéskörünk a sokak által feszegetett zajszint kiértékelése volt. Már megszokhattuk, hogy amint kijön egy új fotómasina, mindenki egyből a zajszintre ugrik, és úgy kezeli azt, mintha a képminőség csakis abból állna. Szerintünk a nyers fájlok és az igen hatékony zajszűrő szoftverek és algoritmusok korában sokkal fontosabb, hogy az adott készülék mekkora dinamikatartománnyal, milyen színhűséggel, milyen bőrszín-reprodukcióval rendelkezik, továbbá mennyire pontos az automatikus fénymérés és milyen a jelentkező zaj jellege. Első lépésben a D700-zal vetettük össze a D800 fájljait. Ehhez mindkét fényképezőgép RAW képeit vettük elő, majd az Adobe Camera RAW (6.7.0.319 release candidate) és az Adobe Photoshop CS5 segítségével végeztük a feldolgozást. A D800 JPEG-eket átméreteztük a D700-éval azonos méretűre. Alábbi képeken bal oldalon a D700, jobbra a D800 fotói láthatók:
Igazából csak ISO 25 600-on lehet látni némi különbséget, ezért az alacsonyabb értékeket nem vettük számításba. Bár nagyon minimális mértékben és szemmel szinte alig láthatóan, de a D700 színzajszintje valamivel alacsonyabb. Erre a középső kép vonalas ábráinál lettünk figyelmesek, ahol a szürkés felületeken látszik a különbség. A D800 szemcsézettsége viszont sokkal finomabb, ez egyértelműen a nagyobb felbontásnak köszönhető. Hozzá kell tenni, a tesztekhez mindkét fényképezőgépen ugyanazt az 50 mm F1.8G objektívet használtuk manuális élességállítással (élőképen a legnagyobb nagyítás mellett beállítva).
Zajos próbánk második részében arra voltunk kíváncsiak, mekkora különbség van a fényképezőgép saját JPEG motorja és a nyers állományok minősége között. Minden esetben vázon belül kikapcsoltuk az összes lehetséges zajszűrést; az Adobe Camera RAW szoftverben pedig a gyári értékeket használtuk (színzajszűrés: 25, luminancia zajszűrés: 0). A különbség – csakúgy, mint a régebbi D700-nál – igen komoly. Míg JPEG képek esetén az ISO 3200 fölötti értékeket már csak fanyalogva használnánk, addig a nyers NEF-ekből konvertálva még az ISO 12 800-as fotók is szépek. A D800 JPEG-motorja színfoltokkal szórja tele a fényképeket ISO 3200-tól, ami később nehezebben szűrhető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
