Zap kapitány

1981-et írunk… Reagan elnök majdnem merénylet áldozata lesz, fellövik a Columbia űrrepülőgépet, a Billboard éllovasa az Oak Ridge Boys „Elvira” című száma, az USA kormánya úgy dönt, hogy megkezdik a neutronbomba gyártását, s ugyancsak ebben az évben ítélnek el valakit – először a világon – „számítógépes bűncselekmény” miatt.

Feltehetően kevesen tudják, ki volt a világ első hackere, mint ahogy az sem túl közismert, kit is takar a Zap kapitány név, holott egy fölöttébb izgalmas és ellentmondásos személyiségről van szó.

Zap kapitány

Amikor hackerek kerülnek szóba, a legtöbb embernek a filmek jutnak az eszébe, a kicsit jobban értesültek esetleg előállnak Kevin Mitnick nevével. Ha azonban bedobjuk a beszélgetésbe a „Zap kapitány” nevet, akkor valószínűleg senki sem fogja tudni, kiről is van szó, pedig Captain Zap, eredeti nevén Ian Arthur Murphy a világ mindmáig leghíresebb, a közvéleményt és a szakmát leginkább megosztó számítógépes szakembere.

1981-ben a Reagan kormányzat az AT&T telefonszolgáltató és a közvélemény nyomásának hatására bevezette a „számítógépes bűnözés” fogalmát, valamint rögtön ítéletet is hozott Ian Murphy ellen. Zap kapitány ugyanis behatolt az AT&T számítógépes nyilvántartásába, és átállította az órát! Így akik csúcsidőben telefonáltak, azoknak az éjszakai, kedvezményes tarifával számlázott a szolgáltató, azoknak viszont, akik spórolni akartak, és este hívogatták a rokonokat, csúcsidős tarifát kellett fizetniük. Ez elsőre elég mókásnak hangzik, azonban a több tízmilliós előfizetői tábort alapul véve már nem is annyira vicces. Az ítélettel Ian kivívta magának a „világ első hackere” címet, hiszen hivatalosan is ő lett az első ember, akit számítógépes bűncselekmény miatt marasztaltak el. Ezer órányi közmunka, valamint két és fél év felfüggesztett börtönbüntetés – Ian Murphy azonban nem csak emiatt lett híres (és hírhedt).

Zavaros kezdetek

Murphy gyermekkorát Gladwyne-ben (Pennsylvania) töltötte. „Gyerekkoromban nagyon unatkoztam, a tanulmányi eredményeim szörnyűek voltak. Szerencsére elég hamar felnőttem, így mindez nem tartott sokáig” – mondja.

Az eseménytelen gyermekkor után azonban elkezdődött a kalandos élet. A 70-es évekre már rengeteg bűncselekményt követett el (jó néhányat még mint fiatalkorú) – bolti lopásokat, vandalizmust, betörést, csalásokat írtak a számlájára. Amúgy a számítógépekkel is így került kapcsolatba: rábeszélte régebbi diáktársait az Archbishop Carroll High School-ból, hogy lopják ki az iskolai számítógépeket. Gondosan eltávolították a szériaszámot, majd hardverüzletet nyitottak. A bolt eleinte elég jól ment, mivel az áru beszerzése egy fillérbe sem került, később persze lebuktak. Befolyásos szülei segítségével Ian elkerülte a komolyabb büntetéseket, viszont nem kerülhette el a még keményebb „szülői” büntetést, s így történt, hogy nemsokára a tengerészgyalogságban találta magát. A Great Lakes Naval Training Center azonban nem sokáig tűrte meg Zap kapitányt, pár hónappal később viselkedése és trükkjei miatt „unsuitable for military service” besorolást kapott: elvették az egyenruháját, adtak neki pár dollárt buszjegyre, és felrakták egy Philadelphiába induló járatra.

Az eredeti Zap kapitány: nem is emlékeztet Ianra

Még ugyanebben az évben, azaz 1975-ben pár barátjával létrehoztak egy „fedőcéget”, ami nem csinált semmit, viszont – érdekes módon – az Egyesült Államokban létező legjobb hitelbesorolást kapta. Ezzel az úgynevezett „Triple-A Credit” besorolással a cég számítógépeket vásárolt hitelre, több mint kétszázezer dollár értékben. Két évvel később, az ideges hitelezők megjelentek a cég székhelyén, ami legnagyobb meglepetésükre pontosan úgy festett, mintha egy középosztálybeli családi ház lenne. Az ajtót Mary-Ann, Murphy idős anyukája nyitotta ki, majd készségesen megmutatta a váratlan vendégeknek, hogy itt bizony egy darab számítógép sincsen, valamint fogalma sincs róla, hol található jelenleg Ian, majd barátságosan kitessékelte az akkor már az őrület szélén álló hitelezőket.

Ian

Hősünk ekkor már Oregon államban volt, ahol egy igen rövid házasságot kötött (közben elítélték lopott ingatlannal való üzérkedésért, de ezer dollár büntetéssel megúszta), első feleségétől ügyesen kicsalt több mint százezer dollárt, majd elvált. Ezután következett a híres-hírhedt AT&T szerverbetörés…

Alig pár hónapra rá ismét házasságot között, majd megalapította első tanácsadó cégét, ahol a tizenkét alkalmazott között megtalálható volt két legjobb barátja: egy bombaszakértő és egy különleges ügynök, aki visszavonulása előtt túszszabadító akciókban vett részt.

Zűrös dolgok

Ügynök vagy bűnöző?

Jó néhány forrás szerint Iant nem is rakták ki a katonaságtól, hanem a CIA-hoz került, ahol mint elektronikai szakértő és biztonsági tanácsadó tevékenykedett – ezt megerősíteni látszik, hogy mind a mai napig foglalkoztatják tanácsadóként, kormányzati cégek és magáncégek egyaránt (IAM Secure Data Systems néven saját céget üzemeltet, napi díja ötezer dollár + költségtérítés).

Az IAM Secure Data Systems igen ronda weboldala, rajta a híres szlogen:
Everyone is into computers! Who is in yours?

Sokak szerint Murphy egy „covert” CIA szakértő, aki kisebb-nagyobb bűncselekményekkel fedezte magát – az ellenoldal szerint viszont Ian egyszerű bűnöző volt, és soha nem dolgozott a kormánynak (azért a múlt idő, mert az azóta nyugdíjas korú Murphy már visszavonult, és kizárólag tanácsadással foglalkozik).

Az igazságot valószínűleg sohasem fogjuk megtudni: a források egyik fele mint két bíborszívvel és egy ezüstcsilaggal kitüntetett volt tengerészgyalogost emlegeti Murphyt, az ellentábor viszont köztörvényes bűnözőt és veszélyes hackert lát benne. Akár bűnöző, akár CIA ügynök, tény, hogy Murphyvel nem jó kikezdeni: amikor 1996-ban a Boston Globe megjelentetett egy negatív hangvételű cikket Zap kapitányról, Murphy először egy válaszcikkel akart reagálni. Amikor ez nem sikerült (a Globe további „támadásokat” indított), akkor Ian nemes egyszerűséggel elballagott a főszerkesztő házához Plymouth-ban, majd felgyújtotta az ingatlant – így adva hangot neheztelésének. A rendőrség persze elkapta, Ian azonban átadott egy papírt, amelyen az állt, hogy ő sajnos beszámíthatatlan, így nem büntethető. A kirendelt szakértő ugyan megállapította, hogy erről szó sincsen, ennek ellenére elengedték.

Az egyik letartóztatási jegyzőkönyv Pennsylvaniából: a büntetés valahogy ezúttal is elmaradt [+]

1998-ig számos bűncselekményért próbálták elítélni (autólopás, betörés, ittas vezetés, valamint rengeteg verekedés), az igazi büntetés azonban valahogy mindig elmaradt. 1998 végén is lebukik egyik hamis hitelkártyájával (Ian soha életében nem használt igazi hitelkártyát, mindig másvalakiét „szerezte” meg a neten keresztül) – a büntetés azonban itt is csak jelzésértékű: két hónap felfüggesztett. A CIA-elmélet érvelői e ponton bizonyítva látják saját igazukat, a neten pedig a mai napig zajlik a vita arról, hogy Ian igazi ügynök, vagy csak egy paranoid bűnöző. Amennyiben ez utóbbi megállapítás az igaz, akkor szinte érthetetlen, hogyan engedhetik neki, hogy előadásokat és oktatásokat tartson légitársaságoknak terrorizmusellenes tárgykörökben, hogy gyilkosságok felderítésében segédkezzen, illetve bankok rendszereinek feltörésével kísérletezzen. Ha pedig nem bűnöző, hanem ügynök, akkor miért követett el ennyi bűncselekményt?

Murphy napjainkban, a Mexikói-öbölben: jól megérdemelt(?) nyugdíját élvezve

Egy azonban biztos: akár CIA ügynök, akár csak egy életművész – Ian Murphy az első hacker a világon, annak ellenére, hogy akkoriban még nem is igen használták a „hacker” kifejezést. Elsőnek lenni nem könnyű, neki mégis sikerült.

CHIP Magazin