Képminőség
A FujiFilm X100 képminőségével annak idején nagyon meg voltunk elégedve, egyedül az optika rajzolt kissé lágy képet teljesen nyitott rekesszel, makró állásban. Most azonban majdnem teljesen új lett a felállás, hiszen a képalkotó triumvirátus kétharmadát lecserélték az X100S-ben. Teljesen új a szenzor, amelynek nem csak nagyobb a felbontása (12 versus 16 MP), hanem jellege is eltér a hagyományos Bayer színszűrős változattól. Az X-Trans CMOS II ugyanis az X-Pro 1 és az X-E 1 készülékekben használt X-Trans CMOS-hoz hasonlóan nem tartalmaz aluláteresztő szűrőt, így elvileg sokkal élesebb kép jöhet létre. Az újfajta, 6 x 6-os színszűrőnek hála pedig a moirétól sem kell félni – amint azt korábbi tesztjeink már igazolták. Az új jelfeldolgozó processzor is elvileg javít a képminőségen: főleg a zajszint alacsonyan tartásában remekel.
Vizsgálatunk során egyrészt a zajszintre, másrészt az általános képminőségre (képélesség, geometriai torzítások stb.) voltunk kíváncsiak. Ehhez a fényképezőgépen belül kikapcsoltuk a hosszú záridős zajszűrést, valamint a „sima” szűrést is a lehető legalacsonyabb értékre (-2) vettük. Tesztünk során RAW+JPEG Fine módban használtuk a masinát, mivel időközben az Adobe Photoshop CS6 és a Lightroom 4 legfrissebb változataiba beépülő Adobe Camera RAW kiegészítő is natívan kezeli az X-Trans CMOS és az X-Trans CMOS II lapkákról érkező nyers adatfolyamot. Első körben a zajszintet próbáltuk felderíteni, melyhez a fényképezőgépet rekeszprioritásos módban (fixen f/4 értéken használva) stabil háromlábról, időzített kioldással hoztuk működésbe úgy, hogy előtte többszörösen ellenőriztük az élesre állást.
Amint látható, a Fuji X100S is elképesztően alacsony zajszintet produkál. Még a kizárólag JPEG-es használat során választható ISO 12 800 és ISO 25 600-as értékek mellett is bitang jó a képminőség, noha ISO 25 600-on azért már látszik némi részletvesztés. A nyers képekből épített JPEG-ek egyszerűen „hibátlanok”, teljes nyugalommal használható akár a maximális ISO 6400-as érték.
Mivel az optika maradt a régi, a torzítását még egyszer nem mértük meg; a gyors ellenőrzés során ugyanazt az alacsony értéket kaptuk, mint az X100-nál. Sajnos maradt a lágyság is, ami leginkább teljesen nyitott rekesszel és makrós tárgytávok használatával mutatkozik a legszembetűnőbben. Persze, ha pont az a fotós célja, hogy mesebeli, elvarázsolt, álmodozó hatást keltsen fotóival, akkor még külön jól is jöhet az objektív ilyetén jellege. A Fuji színvilágát valószínűleg nem kell külön bemutatnunk: az Olympus mellett ők állítják elő a legjobb JPEG képeket. A RAW fájlok használata gyakorlatilag fölöslegessé válik, mert próbáink során a fényméréssel és a fehéregyensúllyal sem kellett nagyon megküzdenünk. Következzenek képmintáink:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
