Hirdetés

FujiFilm X-E1 – a nagy kistestvér

Külső, ergonómia

A FujiFilm mondhatni szárnyal: világszerte jól fogadták anno „most a lét a tét” lépésüket, amikor beindították a retró-őrületet az X100-zal. A siker kulcsa azonban nem csak az eltalált dizájn és a remek képminőség volt, hanem a vásárlóorientált hozzáállás is: a marketingesek a gyártó mérnökeivel karöltve figyelték a reakciókat, és nem legyintettek, nem hunytak szemet, ha a sok dicséret mellett csípős kritika is érte újszülöttjüket.

Sőt, amikor a közönség egy cserélhető objektíves X100 iránti igényt formált meg, a Fuji lépett, ráadásul igen nagyot és súlyosat az X-Pro 1-gyel. Azt – nyilván – senkinek sem köti az orrára a japán gyártó, hogy annak idején kész útitervvel álltak-e neki az X család bevezetésének, vagy ad hoc jelleggel hozták meg a döntéseket. De szinte biztos, hogy igen konkrét elképzelésekkel álltak neki a tervezésnek, és biztos, hogy volt A és B terv attól függően, hogy milyen lesz az X100 fogadtatása.

Nos, a Fuji teljes X sorozata igazi sikersztori lett, azonban az X-Pro 1 félmilliós árával sokak számára egy elérhetetlen álom marad(t). A gyártó fejesei ezért gondoltak egyet, és megalkották a kisebb és olcsóbb X-E1-et, amely – amint az látni fogjuk – nem igazán marad el nagytestvérétől, sőt! Az újdonság lelkét ugyanaz a 16 MP-es X-Trans CMOS érzékelő és EXR Pro képalkotó processzor alkotja, mint a „nagyvasét”. Persze, a körülbelül feleannyiba kerülő X-E1-et valahol le kellett egyszerűsíteni, hogy ne legyen (akkora) konkurencia az X-Pro 1-nek, de senki se rémüljön meg: a létfontosságú elemek maradtak a régiben, sőt van, ami jobb is lett.

Hirdetés

Például kapunk beépített villanót, mikrofonbemenetet (2,5 mm-es jack, ami egyben a vezetékes elektronikus kioldás lehetőségét is felkínálja), 2,36 millió képpontos OLED elektronikus keresőt (dioptriaállítási lehetőséggel). Cserébe le kell mondanunk a hibrid keresőről, a záridő tárcsájának reteszbütykéről és a kijelző is csupán 2,8”-os 460 000 képpont felbontással (ez ízlés kérdése, nekünk jobban tetszik a kisebb kijelző, jobban harmonizál a gép külsejével és kevesebbet is fogyaszt a csökkentett felbontás okán). És még valami: akinek nem tetszik a teljesen fekete borítás, az ezüst-fekete színben is megkaphatja az X-E1-et.

A külalak gyakorlatilag maradt a régiben: az X-E1 egy-két kapcsoló (és persze a hibrid optikai kereső ablaka) kivételével megtartotta az X-Pro 1 vonalait és kezelőfelületének kialakítását. A vázszerkezet viszont már nem kizárólag magnéziumötvözetből készült, hanem tartalmaz műanyag elemeket is – ez minőségérzetben nem, súlyban pedig 100 grammal jelentkezik.

Az előlapon megtalálható az X-Pro 1 markolata, fölötte az AF segédfény, a bajonett alatt balra a reteszbütyök és végül jobb oldalt alul a fókuszmód kapcsolója (manuális, folyamatos és egyszeri fókusz). A teljesen feketétől a kétszínű változat a fenék- és a tetőlemez, valamint a kapcsolók színében tér el. A kályhaezüstös színárnyalat jól áll az X-E1-nek, igazán retrós lett így a külseje – a fekete viszont teljesen feltűnésmentes városi kattintgatást tesz lehetővé. Felvételünkön látható, hogy a beépített villanó apró mérete ellenére jó magasra felnyílik, ráadásul mechanikája lehetővé teszi, hogy akár a plafon felé irányítsuk fényét, ha ujjunkkal megfelelően lefogjuk.

A hátoldalon ugyanazok a minőségi nyomógombok végzik a rájuk bízott feladatköröket, mint az X-Pro 1-nél. Ezek elhelyezése csupán annyiban változott, hogy a „lejátszás” is a kijelző bal oldalára került, de a „View Mode” mellett megtaláljuk immár a vakut felnyitó gombocskát is, ami hiányzik az X-Pro 1-ről. A paraméterező tárcsa nyomógombként is funkcionál, így több funkciót képes ellátni. A kijelző itt csak 2,8”-os, de szerintünk egy még kisebb (2,5”) is elég lett volna.

A váztest hátoldalának bal felső sarkában található az elektronikus kereső, amely közeledésérzékelő szenzorral és – ellentétben az X-Pro 1-gyel – dioptriaállítási lehetőséggel is fel lett szerelve. Ez a kereső nagyobb felbontású és szebb képű, mint a nagytestvéré, de sötétben ugyanúgy akadozik a képfrissítése (cserébe nem zajosodik).

A többi X-géppel (X100, X10, X-Pro 1) ellentétben az X-E1 csatlakozói nem oldalt, a markolatban találhatók, hanem átkerültek a másik oldalra (hátulról nézve a balra). Az USB és a HDMI mellé bekerült a külső mikrofonok használatát lehetővé tévő, 2,5 mm-es jack aljzat. Sajnos a gyártó nem a szabványos 3,5 milliméteres csatlakozó mellett döntött, így a legtöbb külön kapható mikrofonhoz átalakítót kell majd használni. A kisebb méret alkalmazása azonban nem teljesen logikátlan lépés, hiszen a Fuji vezetékes kioldója is használható így a géppel (az X-E1 így két vezetékes kioldóval is működtethető, mivel a kioldóban található menetbe mechanikus vezetékes távkapcsoló csavarható).

Bár korábban már láttuk egyes internetes oldalakon, hogy mennyire összetett felépítésű az X100 – tehát hasonlóan bonyolult és helytakarékos lehet az X-E1 belseje is –, mégsem érthető, hogy miért nem az optikai középvonal alá, vagy ha már mindenképp muszáj máshová tenni, miért nem a váz aljának másik oldalába került a fém állványmenet. Úgy legalább az állványfej cseretalpának leszerelése nélkül is lehetne akkut vagy memóriakártyát cserélni a fényképezőgépben.

Az X-E1 tetőlemezén ugyanazokat a kezelőszerveket láthatjuk ugyanabban az elrendezésben, mint az X-Pro 1-nél. Két apró eltérés van: az egyik az itt megtalálható beépített vaku jelenléte, a másik a záridő előválasztó tárcsáról hiányzó reteszbütyök. Utóbbit egyáltalán nem hiányoltuk, mert így könnyebben és gyorsabban lehet változtatni a paraméteren. A véletlen eltekerés kizárt, ugyanis a körkapcsoló forgatása meglehetősen nagy erőt igényel. A menettel ellátott kioldó körül a bekacsolót, mellette jobbra a szabadon kiosztható funkciógombot, alatta pedig az expozíciókorrekció tárcsáját találjuk.

Végül még íme pár termékfotó, melyeken a FujiFilm X-E1 különböző szögekből és más-más optikákkal szerelve látható:

Adatlap

FujiFilm X-E1
Érzékelő típusa, mérete X-Trans CMOS, 23,6 x 15,6 mm (APS-C)
Effektív felbontás 16,3 MP
Optika cserélhető
Bajonettrendszer X-bajonett
Pormentesítő rendszer ultrahangos Ultra Sonic Vibration
Záridő 1/4000 - 30 mp
LCD 2,8"-os TFT 460 000 képpont felbontással
Kereső 0,5" átmérőjű, 2 360 000 képpont felbontású, 100%-os képfedésű OLED
Belső memória nincs
Támogatott memóriakártyák SD/SDHC/SDXC
AF típusa TTL kontrasztérzékeléses AF rendszer AF segédlámpával; EVF és LCD 49 (7 x 7) AF-mezővel, OVF 25 (5 x 5) AF-mezővel
AF módok AF-S, AF-C
ISO érzékenységtartomány ISO 200 és ISO 6400 között 1/3 FÉ lépésenként (ISO 12 800 és 25 600 csak szoftveres módon érhető el, kizárólag JPEG használatával)
Fénymérés módja TTL 256 mezős, multi, szpot és átlagoló
Fehéregyensúly automata, egyéni, kelvin választással, árnyékos, fluoreszcens fény (napfény), fluoreszcens fény (hideg fehér), fluoreszcens fény (meleg fehér), izzó, víz alatti
Vaku 7-es kulcsszám (ISO 200-on)
Exponálás egy kép, sorozatfelvétel (6 kép/mp, 3 kép/mp), ISO-, filmszimulációs-, dinamikatartomány- és hagyományos expozíció-eltolásos képsor, panoráma mód, filmfelvétel, önkioldó
Üzemmódok P, A, S, M
Sémák -
Felbontás L : (3:2) 4896x3264 / (16:9) 4896x2760 / (1:1) 3264x3264
M : (3:2) 3456x2304 / (16:9) 3456x1944 / (1:1) 2304x2304
S : (3:2) 2496x1664 / (16:9) 2496x1408 / (1:1) 1664x1664
Panoráma-felvétel:
L vertikális: 7680x2160, horizontális: 7680x1440
M vertikális: 5120x2160, horizontális: 5120x1440
Nyers (RAW) fájl van, RAF formátum
Videofelvétel van, MOV (H.264), sztereó hangfelvétellel
Videó minősége 1920x1080 @ 24 fps, 1280x720 @ 24 fps; felvétel hossza maximum 29 perc
Extrák tízféle filmszimulációs mód, nagyon jó elektronikus kereső, dinamikatartomány-növelés (100-400%)
I/O interfész USB 2.0, HDMI, külső mikrofonaljzat (2,5 mm)
Áramellátás NP-W126 Li-ion akku
Méret 129 x 74,9 x 38,3 mm
Tömeg 350 gramm
Váz anyaga fém és műanyag
Fogyasztói ár 289 990 Ft (csak a váz), illetve 399 990 Ft (váz + 18-55 mm F2.8-4 objektív)
Garancia 2 év

Menürendszer

A Fuji X-E1 menüje szinte teljesen azonos az X-Pro 1-ével. Alapvetően két részre van osztva: az egyik az öt oldalból álló „fényképezési menü”, a másik a háromoldalas „beállítás”. Érdekesség, hogy az első szekcióból a másodikba csak úgy jutunk el, ha a bal nyíllal a számokra visszük a kurzort, majd lefelé navigálunk (tehát csak az adott szekciót lehet végigpörgetni).

Amint a fenti képeken is látható, a rendszer tud magyarul, tényleg letisztult és áttekinthető. De ez még nem minden! Ahogyan nagytestvére, az X-E1 is rendelkezik gyorsmenüvel, amit a Q feliratú gombbal lehet előhívni. Itt a fényképezéssel kapcsolatos legfontosabb beállításokat találjuk egy oldalon. Az egyes funkciók közt a kurzorokkal léphetünk, az adott értéket pedig a paraméterező tárcsával változtathatjuk meg.

A „Drive” feliratú gomb a fényképezési módokat nyitja meg előttünk. Itt található az állókép, a sorozatfelvétel (6, illetve 3 kép/mp), az expozíciós képsor, az ISO sorozat, a filmszimulációs képsorozat, a dinamikatartomány képsor, a mozgó panoráma és a mozgókép.

A teljes menürendszer és az összes paraméter bemutatása alábbi, ötperces kisfilmünkben tekinthető meg:

Működés I.

A hibrid keresőt leszámítva az X-E1 működése szinte azonos az X-Pro 1-ével, így első körben az X-Pro 1 egyik gyenge pontjával, az autofókusszal foglalkoztunk. Anno, amikor teszteltük a nagyvasat, annak automatikus élességállítása még eléggé gyengén muzsikált, de időközben ezt több firmware-frissítéssel a gyártó – állítólag – orvosolta. Az X-E1-et már bejelentésekor is úgy hirdették, hogy az AF sebessége és pontossága egy lapon lesz említhető a konkurencia gépeivel (Olympus E-M5, Panasonic DMC-GX1 stb.); ennek utánajártunk. Alábbi videón a teszthez kapott XF 18-55 mm F2.8-4 R LM OIS objektívvel szerepel a masina:

Amint látható, az újonc valóban fürgén fókuszál, de a pontosságot illetően azért még van fejlesztenivalója a Fujinak. Megfelelő megvilágítás mellett nincs különösebben nagy baj, de amint kikerülünk a „rivaldafényből”, jön a bizonytalankodás, ami néha életlen képekhez vezet. Szerencsére sokat javult a manuális élességállítás sebessége is, így az élességi skála két végpontja között végigtekerni az objektívet már nem tart egy örökkévalóságig; videónk:

Apropó élességállítás: összesen 49 fókuszmező áll rendelkezésünkre. Ha egymezős élességállítást használunk, lehetőségünk van arra, hogy a mező méretét és pozícióját megváltoztassuk. Ezt úgy tehetjük meg, ha megnyomjuk az AF feliratú gombot, és a kijelzőn megjelenő, 49 AF mező között a kurzorokkal a használt mezőt a kívánt helyre mozgatjuk, a paraméterező tárcsával pedig növelhetjük vagy csökkenthetjük a méretét. A gyári értékeket (középső pozíció és méret) az OK gomb, illetve a tárcsa benyomásával hívhatjuk elő.

Sokan szeretik vegyesen használni a fényképezőgép kijelzőjét és keresőjét, ilyenkor jön jól a szemérzékelő szenzor az elektronikus kereső mellett. Azonban nem mindegy, hogy a LCD/EVF közti képváltás mennyire gyors – a túl lassú váltás miatt előfordulhat, hogy egy soha vissza nem térő pillanatról maradunk le. Az X-E1 képváltása azonban jónak mondható. Természetesen ezt is filmre vettük, így mindenki könnyebben elképzelheti használat közben a jelenetet:

A FujiFilm X-E1 sorozatfelvételi sebessége ugyanaz, mint az X-Pro 1-é: három, illetve hat képet vehetünk fel másodpercenként a masinával. Ami azonban sokkal fontosabb ennél a sebességértéknél, az a memóriakártya kezelése. Tapasztalataink szerint az X-E1 jóval gyorsabban képes kezelni a kártyákat. Ha betelik a puffer, már nem kell olyan sokat várni, mint anno az X-Pro 1-nél. Ráadásul a gép nem áll le az adatok kiírása közben, így a menüben is nézelődhetünk közben. Tesztünk során egy 8 GB-os SanDisk Extreme Pro SDHC memóriakártyát használtunk, amelynek névleges adatátviteli sebessége 95 MB/mp. Íme a videó a sorozatfelvételről és a puffer ürítésről (RAW+Fine JPEG együttes használatával):

Működés II.

A sorozatfelvételhez lazán kapcsolódik a készülék többféle képsorfelvételi tudása. A „Drive” gomb megnyomásával válogathatunk a hagyományos expozíciós képsor (+/-1, 2/3, 1/3 FÉ lépésekben), az ISO sorozat, a filmszimulációs sorozat, valamint a dinamikatartomány sorozat közül. Élőben ez így néz ki:

Bár már lassacskán az összes komolyabb RAW-szerkesztő szoftver támogatja a FujiFilm X-E1 RAF állományait is, néha előfordulhat, hogy idegen környezetben szükségünk van egy gyors RAW-JPEG konverzióra. Nos, ha spóroltunk a hellyel a memóriakártyán, és nem használtuk együtt a két formátumot, akkor sincs baj, hiszen az X-E1 saját nyersfájl-átalakító menüvel rendelkezik. Ezt a szolgáltatást képnézegetés közben aktiválhatjuk kiválasztva az átalakítandó nyers fájlt (odalapozva a kurzorokkal), majd megnyomva a menü gombot. A listából kiválasztható a RAW átalakítás, ami egyből legfelül látható. Itt aztán szinte teljesen kötetlenül alakíthatjuk felvételünket. Többek között mód van a dinamikatartomány, a filmszimuláció, a fehéregyensúly, a szín, az élesség, a tónuskiemelés, az árnyékárnyalat, a színtér vagy a zajcsökkentés személyre szabására. Ha készen vagyunk a beállításokkal, a Q gombot megnyomva láthatjuk előnézeti képét remekművünknek, amit az OK lenyomásával véglegesíthetünk, azaz a masina elmenti a feldolgozott JPEG fájlt. Itt van róla a filmünk:

Természetesen nem maradhatott ki az X-E1-ből sem a „Mozgó panoráma” felvételi funkció, ami az X-Pro 1-nél tapasztaltakhoz képest javult. Ott ugyanis biztos kézre volt szükség ahhoz, hogy a gép ne lépjen ki hibajelzéssel a szolgáltatásból (túl gyors, túl lassú mozgás, vagy nem eléggé stabil iránytartás). Szerencsére itt már sokkal lazábban lehetett dolgozni, ami azonban nem minden esetben tett jót a végeredménynek (lásd képünket is, ami nem igazán lett tökéletes). Az összefűzés nagyon pontos, még programautomatika módban is rögzíti a készülék az expozíciós értékeket és a fehéregyensúlyt, így a teljes panorámakép egyenletes lesz.

Ha már van, hát ezt a funkciót is leteszteltük – igaz, nem a fényképezőgép szolgáltatása, hanem a mellékelt 18-55 mm F2.8-4 kitobjektívé a képstabilizáció. A lencserendszer 55 mm-es állásában (ekv. 82,5 mm) még az 1/8 mp-es expozíciós időt is majdnem sikerült megtartani bemozdulástól mentesen. Akinek tesztelőnknél valamivel biztosabb kéztartása van, annak sikerülhet is:

Ahogy a nagytestvér, az X-E1 is rendelkezik azzal a bizonyos makró feliratú gombbal („Macro”), ami lehetővé teszi, hogy az amúgy nem közeli felvételekre tervezett objektívekkel is valamivel közelebb férkőzhessünk a témához. Ha manuális élességállítást használunk, akkor ennek a nyomógombnak nincs jelentősége, mert a kézi beállítás során az optikák teljes élességállítási tartománya rendelkezésünkre áll.

Ha már a gomboknál tartunk, muszáj megemlíteni a készülék egyetlen funkciógombját, amire szabadon kiosztható tucatnyi szolgáltatás. Íme, a lista:

Képminőség

Ahogy cikkünkben korábban már utaltunk rá, az X-E1 teszthez egy 18-55 mm F2.8-4 objektívet is kaptunk, így ezzel teszteltük le az új Fuji masina tudását. Még mielőtt belevágnánk képminőségről szóló pontunkba, íme néhány termékfotó az említett objektívről:

Az XF 18-55 mm F2.8-4 R LM OIS, noha kitobjektívként szerepel a listán, egyáltalán nem képvisel azonos kategóriát a többi nagy fényképezőgép-gyártó hasonló gyújtótávolsági tartományt lefedő műanyag csodáival. Ezt nem csak masszív és igen jó minőségű felépítéséből lehet sejteni, hanem az induló fényértékekből is (átlagos kitobjektíveknél F3.5- 5.6 szokott lenni ez az érték). A lencserendszert ezúttal az időhiány miatt csak rövid próbának vetettük alá, de a későbbiekben tervbe van véve a teljes Fuji kínálat letesztelése. Íme:

Első lépésként a geometriai torzításokat szerettük volna feltérképezni, de a Raw Therapee hibája miatt (amint megpróbáltunk megnyitni egy RAF nyers fájlt, az RT hibaüzenettel elhasalt) csak a fényképezőgép automatikusan javított JPEG fájljaiból tudtunk építkezni. Az így kapott eredmények jónak tűnnek, hiszen csak 18 milliméteres állásban látható némi hordótorzítás.

A lencserendszer rendelkezik képstabilizátorral, amely a gyártó információi szerint körülbelül 4 FÉ-s előnyt tud nyújtani. Próbánk során (lásd előző pontokat) 3 FÉ körüli eredményt értünk el, de ez egyén- és helyzetfüggő. Amint majd a képmintáknál látni fogjuk, az eszköz háttérelmosása (bokeh) kellemes, s csak mérsékelten érzékeny a becsillanásokra. A tubus masszív, nem lötyög, s lefelé lógatva se zoomol ki magától. Képe az összes jelölt gyútávon központos, a kép „nem mászik el”. Az XF 18-55 mm F2.8-4 R LM OIS rekeszállító gyűrűvel is el lett látva, ami elektronikus úton mozgatja az íriszlamellákat, amikor a fényképezőgéppel exponálunk (szabadon körbe forgatható, nincs manuális összeköttetés a gyűrű és a rekesz között – elektronikus fókuszgyűrű).

A képzajjal kapcsolatos teszthez a fényképezőn belül kikapcsoltuk a hosszú záridős zajszűrést és az általános szűrés értékét -2-re vettük le. Vizsgáltuk a masina saját JPEG állományait és a RAF nyersfájlokból nyert JPEG-eket is. Az átalakításhoz az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatára telepített Adobe Camera RAW 7.3.0.58 bétáját használtuk. Fontos megemlíteni, hogy bár az Adobe ismeri a Fuji X-fényképezőit, de mivel az egyedi szenzor miatt speciális algoritmusokkal készül el a tömörített képállomány, még mindig nincs valódi, natív támogatottsága az RAF fájloknak. Ez abból is látszik, ha az ACR ablakán belül közelebbről szemügyre vesszük az előnézeti képet – ugyanis a JPEG-hez hasonló „rostásodást” mutat. Alábbi képeknél a bal oldali oszlop a gép JPEG fájljait, a jobb oldali pedig a nyers állományokból átalakított JPEG-eket mutatja. Az átalakítás során az ACR alapértékeit használtuk, semmiféle módosítással nem éltünk.

Az eredmény az X-Pro 1 teljesítményét ismerve egyáltalán nem volt meglepő, hiszen mindkét fényképezőgép ugyanazt a képalkotó rendszert használja. Gyakorlatilag teljesen tiszta, zajmentes képeket készíthetünk ISO 6400-on is. Alábbi két felvétel az esti órákban, két neoncső megvilágítása mellett készült beltérben:

Itt is látni, hogy mennyire tiszta képe van az X-E1-nek, bár a zajszűrés 0 értéke miatt kissé elmosódtak a legfinomabb részletek (a Fujinál elvileg a -2 jelöli a szűrés kikapcsolt állapotát). A FujiFilm JPEG állományai sosem voltak rosszak, sőt, az Olympuséval azonos lapon lehet említeni. A gép színvilága (minden, a felvételt befolyásoló tényezőt nullán tartva), kontrasztja nagyon jó, élethű, egyedül az élesítést kell néha valamivel feljebb venni. Képmintáink:

Filmfelvétel és értékelés

In medias res: a FujiFilm X-E1 fényképezőgépet nem videózásra találták ki. Látszik, hogy a mérnökök fancsali arccal erőlködve izzadták bele a gépbe a mozgóképfelvételi képességet, mert pontosan olyan faékes egyszerűséggel végzi ezt a kényszermunkát, mint a nagytestvér X-Pro 1. Tovább nem is erőltetnénk hát mi sem ennek az alfunkciónak az elemzését, álljon itt az X-Pro 1 cikkből kivágott szövegrész:

„Nagyon nem illik a FujiFilm X-Pro 1 (X-E1) jellegéhez (már az X100-éhoz sem illett) a filmfelvétel, de a kor elvárásainak muszáj megfelelnie, így a gyártónak ebbe a készülékébe is bele kellett applikálnia ezt a szolgáltatást. Elődjével szemben itt már akár 1920x1080 lehet a maximális felbontás, ráadásul a felvétel hossza is 29 percre nőtt. A konténer maradt H.264, a fájlkiterjesztés pedig MOV. Túl sok paraméterezési lehetőséget nem kapunk, Full HD-ban például 24 kép/mp az egyedüli opció. Felvétel közben van folyamatos AF, illetve manuálisan is állíthatjuk az élességet igény szerint. Anyagaink rögzítése közben nem állítható át sem a záridő, sem a rekesz értéke, ezeket mind a felvétel indítása előtt kell beállítanunk. A filmszimulációs módokat a filmekhez is használhatjuk, ami néha meglepően kellemes hangulatú mozgóképeket eredményez. Tesztvideónk innen tölthető le.”

Értékelés

Bár az X-E1 sem épp a szegény ember gépe, de bruttó 290 000 forintért majdnem feleannyiba kerül, mint az X-Pro 1, ugyanakkor tudásban (és főleg képminőségben) semmiben nem kullog a nagyvas mögött. Persze le kell mondani a hibrid keresőről és még pár apróságról (például az amúgy is kissé körülményes reteszbütyökről a záridőtárcsán), de cserébe kapunk egy sokkal nagyobb felbontású és szebb/jobb képű elektronikus keresőt, beépített vakut, ami vészhelyzetekben és derítési feladatoknál megállja a helyét. A kisebb kijelző is jobban illik a régies formavilághoz; a kisebb felbontásnak meg alacsonyabb fogyasztás a kellemes velejárója.

Nagyon szép, sőt, meg merjük kockáztatni, hogy az X-Pro 1-nél még szebb is lett az X-E1. S ha már a nagytestvér is igazi szerelem volt, akkor az X-E1-ről mit lehetne még elmondani? Persze, ez a Fuji sem lett tökéletes – melyik gép az, ha egyáltalán? –, de tökéletlen tökéletessége is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire be tudja lopni magát használója szívébe. Érződik, ahogy él, s lélegzik – ez egy fényképezőgép –, ami avatott kezekben csodákra képes. Fotózni egy élmény vele: mintha a világ körülöttünk, s bennünk is lelassulna. Aki a Fuji X családjának fényképezőit használja, az nem fog esztelenül kattogtatni, mert a vas rákényszeríti a gondolkodásra, a lassításra. Lassúnak vagy pontatlannak érezzük az automata fókuszt? Merjük használni a manuális élességállítást! Az X-E1 amúgy sem sportfotózásra való. Legjobban városi pillanatképek elkapására és tájfotózásra ajánlható, de biztosan megállja a helyét csendéletek megörökítése közben is. Egy szó mint száz: annak, aki kifejezetten klasszikus jellegű „van vele munka” fényképezőt keres, annak különösen ajánlott a FujiFilm X-E1!

Termék megnevezése FujiFilm X-E1
Jellemzés Csúcs képminőséggel megáldott gép neoklasszikus lélekkel, elérhető áron.
Pró + Kiváló állóképminőség,
+ jó ergonómia,
+ öröm kézbe venni, ösztönöz a fotózásra,
+ fantasztikus elektronikus kereső,
+ teljesen új APS-C szenzor nagyon alacsony zajszinttel,
+ programozható Fn gomb,
+ manuális kezelőfelület,
+ eltalált árfekvés.
Kontra - Lassú, bizonytalan AF-rendszer,
- alapszintű videofelvétel,
- nem túl erős akku.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Mozgóképfunkciók
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene


FujiFilm X-E1 fényképezőgép

MLaca

A FujiFilm X-E1 fényképezőgépet és a hozzá való objektíveket a Fujifilm Magyarország Kft.-től kaptuk tesztelésre.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés