Szövetségesek és ellenfelek
A 2006-os esztendő rengeteg nagy horderejű és érdekes, sőt gyakran meglepő hardveres eseményt hozott. Az év meglepetése kétségkívül az ATI Technologies felvásárlása volt – az AMD-ről annak ellenére sem akaródzott sokáig elhinni, hogy ajánlatot tesz a kanadai vállalatra, hogy a bejelentést megelőzően nem a klasszikus pletykaforrások, hanem komoly piacelemzők kezdték – aligha véletlenül – feszegetni, milyen előnyökkel is járna a két cég fúziója. Július végén aztán hivatalosan is hírül adták: az üzlet megköttetett, majd három hónap múlva már le is zárultak a hivatalos engedélyeztetési eljárások és az egységes vállalati szervezet kialakításának első köre. A tranzakció nem talált egyöntetűen pozitív visszhangra, sokan tartottak attól, hogy az Intel azonnal visszavonja az inteles ATI chipsetekhez adott licenceket, megkérdőjeleződött az AMD és az NVIDIA együttműködésének jövője, sőt pletykaszinten felmerült az is, hogy az Intel esetleg felvásárolná az NVIDIA-t. Azóta – ebben a formában – egyik félelem sem igazolódott, bár tény, hogy egyre inkább megritkulnak az ATI chipsetes, Intel processzorok alá való alaplapok, és az asztali PC-k szegmensében az NVIDIA a korábbinál mintha kissé nagyobb elszántságot mutatna az Intel processzorok támogatására. Ezzel együtt az NVIDIA továbbra is fontos szövetségese maradt az AMD-nek, ezt jól példázza, hogy ő szállítja a Quad FX platform alapjait is.
Az ATI AMD általi felvásárlását nem is lehet objektíven megítélni PC-s szemszögből. Ha csak innen vizsgáljuk, az ATI helyzetéről nincs sok jó hír: a lapkakészletbe integrált grafikus vezérlők, a notebookokba szánt GPU-k és az asztali számítógépekbe való videokártyák szegmensében is csökkent a részesedése az év második felében. Úgy tűnik azonban, hogy az AMD számára nem ez volt az ATI legvonzóbb oldala, legalábbis a decemberi elemzői értekezleten különös hangsúlyt kaptak a digitális tévékben, különféle szórakoztatóelektronikai berendezésekben és mobiltelefonokban használatos ATI megoldások, meg persze az Xbox 360 és Wii konzolok grafikus vezérlői, melyek óriási forgalmat jelentenek, ugyanakkor értelemszerűen részint kívül esnek a PC-központú szaksajtó érdeklődési körén. A két cég más tekintetben is képes erősíteni egymást: az AMD-nek Latin-Amerikában és Kínában vannak erős bázisai, az ATI pedig koreai és japán kapcsolatait tudja a közös ügy szolgálatába állítani. Az újfajta, innovatív termékek sorában kell említeni a Fusion kódnevű, GPU-t is magában foglaló processzort, mellyel kapcsolatban kézzelfogható eredmények 2008 végére, 2009 elejére várhatók. Az ATI által fejlesztett grafikus processzorok újszerű felhasználása előtt is megnyílik a terep: máris bejelentették az első GPU-alapú, de kifejezetten általános célokra szánt gyorsítókártyát. A Stream Processor az R580 kódjelű magra épül, és PCI Express csatolót kapott, de már készülnek a jövőbeni, HyperTransport interfésszel ellátott koprocesszorok tervei is. A fejlesztés számára kedvező tendencia, hogy a grafikus processzorok evolúciója is az egységesített, azaz egyforma stream processzorokból felépülő chipek felé mutat.
Bár még 2005-ben jelentették be, de csak 2006-ban szembesültünk az ULI felvásárlásának következményeivel. Az NVIDIA-nak sikerült borsot törnie az akkor még független ATI orra alá, hiszen utóbbinak nem volt igazán modern, minden tekintetben kifogástalanul működő déli hídja, így az alaplapgyártók többsége az ATI északi hídjaihoz az ULI chipjeit társította. Az NVIDIA akciója után azonban már csupán a raktárkészletekből lehetett gazdálkodni, így létkérdés volt, hogy mielőbb megjelenjen az új ATI déli híd – az SB600-szállítmányok májusban valóságos felmentő seregként érkeztek.
Az alaplappiac egyébként is tartogatott meglepetéseket. Már 2005-ben elkezdődött az Abit látványos agóniája, sokáig kérdéses volt az is, egyáltalán fenn tud-e maradni a termékeivel egyébként jó hírnevet szerzett vállalat. 2006 januárjában aztán a tajvani Universal Scientific Industrial (USI) bejelentette, hogy új leányvállalatot hoz létre, melybe beolvasztja az Abit alaplap üzletágát. A Universal Abit néven működő cég továbbvitte az Abit márkanevet, és a kapacitások egyesítésével évi 10 millió alaplap eladásával számolhat. A stagnálás után a megerősödés jelei mutatkoznak az Abiton, hiszen először csak szerényebb alaplapokkal, majd több csúcskategóriás termékkel is gyarapította kínálatát.
Nem titok, hogy az alaplapok többségét igen szerény árréssel tudják a gyártók eladni, a gyártósorok és a fejlesztőbázis kapacitásának és rugalmasságának fenntartása pedig nemcsak nagy befektetéseket igényel, de a processzorok rövidülő termékciklusai és a kereslet változásai miatt komoly kockázatot is hordoz. A tendencia tehát most már ezen a piacon is az, hogy a nagyobbak még nagyobbakká lesznek, a kicsik közül pedig valószínűleg sokan el fognak hullani, vagy – miként a DFI – szűkebb rétegeket kiszolgáló specialistákká válnak. A nagyobbak, de nem a világelsők közé tartozó cégek sorsa viszont bizonytalannak tűnt, nem véletlen, hogy évek óta újra meg újra felröppennek az MSI és a Gigabyte felvásárlásáról szóló pletykák – a kérőket rendszerint az Asusban és a Foxconnban látták. A Gigabyte-nak úgy sikerült elkerülnie egy felvásárlási ajánlatot, hogy Gigabyte United néven vegyesvállalatot alapít az Asustekkel (51:49 százalékos tulajdonrésszel), melybe beviszi alaplap- és videokártyagyártását. Jól mutatja, mennyire kritikus az előállítási költségek minimalizálása, hogy ma már mindegyik nagy alaplapgyártó rendelkezik az olcsó munkaerőre építő kínai üzemekkel. Érdekes ugyanakkor az is, hogy a csúcskategóriás lapok készítéséhez a kisebbek már nem is rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, így – a videokártyák piacán már korábban kialakult gyakorlatot követve – a kisebbek készen vesznek bizonyos alaplaptípusokat, melyeket saját ízlésük szerint látnak el szoftver- és más körítéssel. Az NVIDIA chipsetes csúcsmodellek szállítójaként ma a Foxconn tehet szert profitra.
A hardverpiac mindenre szolgál példával és ellenpéldával, így azt is megtanulhattuk idén, hogy a tőkeerős, komoly kutatási-fejlesztési bázissal bíró, marketingben és értékesítésben is jeleskedő cégek nem minden piacon tudják megállni a helyüket. A kéziszámítógépek és más hasonló hordozható eszközök területén legalább annyira fontos a gyors reagálás, mint a modern technológia. Az Intel ezt felismerve adta el XScale processzorai által fémjelzett kommunikációs és alkalmazásprocesszor üzletágát a Marvellnek, s az év közepén az AMD is bejelentette, hogy MIPS architektúrára épülő, különféle beágyazott rendszerekben, (mobil) médialejátszókban, set-top boxokban és más szórakoztatóelektronikai berendezésekben, valamint biztonságtechnikai és hálózati eszközökben használatos Alchemy processzortechnológiáját a Raza Microelectronics vásárolja meg. Az AMD esetében ez egyúttal profiltisztítást is jelentett, hiszen így a Geode chipektől az Opteronokig a teljes portfólió az x86-os architektúrára alapoz.
Május közepén jött a hír, immár hivatalos forrásból, hogy a Dell hosszú önmegtartóztatás után AMD processzorokkal is kínál számítógépeket. Az első közlemény csúcskategóriás szerverekről, azaz egy viszonylag szűk piaci szegmensről szólt, de a vezetői nyilatkozatok csakhamar egyértelművé tették, hogy belátható időn belül PC-kben is elérhetővé válnak a kisebbik processzorgyártó lapkái. Szeptembertől aztán főként otthoni felhasználók és kisebb vállalkozások számára kínált asztali gépekben és notebookokban kezdtek megjelenni AMD processzorok – egyelőre nem túl nagy tételben.
Lehetne még sorolni a figyelemreméltó együttműködéseket, összefonódásokat, felvásárlásokat és vállalatalapításokat – néhány fontosabbról az egyes témáknál külön is említést teszünk. Jól látszik, hogy sok területen olyan nagyok a fejlesztési költségek, hogy csak néhány óriásvállalat képes maga kigazdálkodni, más esetekben annyira kicsi az árrés, hogy kis tételben való termelés nem térülhet meg. Mindkettő ahhoz vezet, hogy akár egyébként versenytársnak számító vállalatok is közös konzorciumokat, vegyesvállalatokat alapítanak a probléma kezelésére. Ez sok területen fokozott koncentrációhoz, a termékválaszték szűküléséhez vezet, mely önmagában azért nem új dolog, hiszen megszokhattuk már, hogy számos, különféle márkanév alatt kapható termék valójában ugyanazon gyártótól származik. Kellemetlenebb, ha egy néhány szereplőssé váló szegmens gyártói összehangolják árképzésüket: a memória- és TFT-gyártók elleni vizsgálatok bizonyítják, hogy a kereslet-kínálat függvényen kívül is lehetnek még tényezők az árak meghatározásában.
Processzorok
A legnagyobb mozgás a processzorok és a köréjük épülő platformok területén volt. Az Intel januárban indította első, 65 nm-es rohamát. Ekkor debütált az asztali gépekbe szánt, egymagos Cedar Mill (Pentium 4 600-asok 1-esre végződő típusjellel), a két ilyenből összeszerelt Presler (Pentium D 900-as sorozat) és a notebookokba szánt Yonah (Core Duo sorozat). A kisebb csíkszélességre és 300 milliméteres szilíciumszeletekre alapozó technológia gazdaságosabb gyártást és kisebb fogyasztású processzorokat hozott. Az új termékcsaládok közül a Core Duo a legérdekesebb, hiszen az asztali processzorokétól eltérő, hatékonyabb architektúrával büszkélkedik, és az Intel első kétmagos mobil processzora. A Presler mag a Pentium 4 processzorokban 2000-ben debütált, órajelhajhász NetBurst architektúra utolsó képviselője volt. A korai beharangozót követő csúszással, tavaszra piacra került az Intel új szerverplatformja, a Bensley is.
A május az AMD hónapja volt. Útnak indult a Turion 64 X2 processzorcsalád, az első notebookokba szánt 64 bites, kétmagos CPU-széria. Az új Turion volt az AMD első DDR2 memóriát használó megoldása, és nagyon jól helytállt a Core Duóval szemben is.
Az AM2-es foglalatba illeszkedő Athlon 64 processzorok is májusban debütáltak. Az újdongások szintén DDR2 memóriát kezelnek, de ez az egyetlen komolyabb újításuk a korábbi, 939 lábú Athlon 64-ekhez képest. A DDR2-es AM2-re váltás nem hozott gyorsulást, de természetesen inkompatibilis a DDR memóriamodulokkal, a Socket 939-es alaplapokkal és többnyire a hűtőkkel is. Az új processzorokhoz új alaplapi chipkészletekkel, az nForce 500-as szériával rukkolt elő az NVIDIA, de később kiderült, hogy a korábbi nForce4-esekkel is meg lehet hajtani az új CPU-kat.
Socket AM2
Az év hardveres eseménye a Core 2 Duo processzorok bemutatkozása volt. A nagy leleplezésre az amúgy holtszezonnak számító nyár közepén került sor. Az új CPU-k alacsonyabb órajel és fogyasztás mellett is felülmúlták a korábbi Pentium D és a nagy rivális Athlon 64 X2 processzorokat. Az új Intel chipek természetesen a gazdaságos, 65 nm-es gyártástechnológiával készültek, így meglepően alacsony indulóárakat szabtak hozzájuk. Az AMD csak úgy tudta tartani a lépést ellenlábasával, hogy jelentősen csökkentette processzorainak árát.
Az év hátralévő részében szorgalmas órajelemelés és árcsökkenés zajlott, aminek az lett az eredménye, hogy kétmagos Pentium D processzort már 24 000 forintért is vehetünk, megfelelő alaplappal a legkisebb és legolcsóbb Core 2 Duo E6300 is bőven a legnagyobb és legdrágább modell sebességére gyorsítható. Az AMD-nél szépen lassan eltűnik a Socket 939-es platform, helyét gyorsan átvette az AM2-es.
Novemberben újabb bombát robbantott az Intel. Bevezette a korábban csak 2007 első negyedévére tervezett négymagos Core 2 Quad processzorát. A négyes Kentsfield mag ismét két különálló lapka – két kétmagos – összeillesztésével született, hasonlóan a Presler két külön magjához. Erre a húzásra az AMD egyelőre csak a Quad FX platformmal tudott válaszolni, mely két kétmagos Athlon FX processzort és egy speciális alaplapot foglal magában. Persze az AMD-t sem kell félteni. Decemberben megérkeztek az első 65 nm-en készülő Athlon 64 X2-k, és szűk körben már az igazi négymagos Opteron szerverprocesszort is bemutatták. Valószínűleg 2007 sem lesz unalmas év, ugyanis a AMD új processzormagot, az Intel pedig 45 nm-es gyártástechnológiát ígér.
Videokártyák
A videokártyák környékén szintén nagy volt a mozgolódás. Az események itt is korán, januárban indultak az ATI nagyágyújával, a Radeon X1900 szériában debütáló R580 processzorral. Az új GPU a maga 48 pixelszámolójával addig nem látott számolási teljesítményt, de mellette rettenetes fogyasztást is produkált.
Márciusban az NVIDIA új megközelítésben tálalta a felfrissített GeForce 7900 szériát. Mivel tudták, hogy a G71-es GPU számítási teljesítményben nem veszi fel a versenyt az R580-nal, inkább a hatékonyságra és a kisebb fogyasztásra helyezték a hangsúlyt. Ugyan az új nagy GeForce, a 7900 GTX teljesítményben lemaradt a Radeon X1900 XT mögött, az olcsóbb, de nagytestvérénél nem sokkal lassabb 7900 GT elképesztően sikeres lett. Igazi ellenfél nélkül a középkategóriás GeForce 7600-as sorozat is nagyszerűen szerepelt. A 7600 GT méltó utódja lett a 6600 GT-nek, rengeteget eladtak belőle.
G71 / G70 / R580 méretarányosan
Májusban egy nem kimondottan grafikus hardverrel jelentkezett a korábban alig ismert Ageia. A PhysX speciális, fizikai számításokhoz kifejlesztett gyorsítókártya, amely felépítésében legjobban a grafikus kártyákra hasonlít. A közel 70 000 forintba kerülő, de gyér szoftveres támogatottságú terméknek már megjelenésekor sem jósoltak túl nagy jövőt, ma, a DirectX 10-éra hajnalán pedig szinte teljesen halálra van ítélve. Azért csak szinte, mert a hardver mellett egy szoftveres fejlesztőkörnyezetet is létrehozott az Ageia, mely komoly konkurense lehet még a Havok fizikai motornak, akár a DirectX részeként is viszontláthatjuk majd.
A grafikások sem tartottak nyári szünetet. Nem számítottunk rá, hogy az NVIDIA a több mint 30 centiméteres, két dupla nyomtatott áramkörös Quad-SLI-t olyan termékké civilizálja, amely teljesítményben, méretben, zajban és fogyasztásban is méltó ellenfele lesz Radeon X1900 XTX-nek. Bizony, a két G71-es GPU-val operáló GeForce 7950 GX2 ilyen kártya lett, de alaposan megkérték az árát.
Radeon X1900 XTX, GeForce 7950 GX2, GeForce 7900 GTX
Augusztus végén jött a szokásos 50-es emelés az ATI-nál, érkezett a Radeon X1950 XT és XTX, melyek már GDDR4 memóriával dolgoztak. Sebességben nem hoztak túl nagy pluszt a sima X1900 XTX-hez képest, hiszen a GPU és órajele is maradt a régi.
Ősszel már mindenki az ATI 80 nm-es grafikus processzorait várta. Lassan megszoktuk, hogy a kanadaiak mindig a beígértnél lassabban állnak kisebb csíkszélességre, így nem lepődtünk meg rajta, hogy a középkategória tetejére besorakozó, nagyon várt RV570 magos Radeon X1950 Próra októberig kellett várni, a szintén 80 nm-es RV560 magos X1650 XT pedig épp csak néhány hete érkezett meg a hazai piacra. Az új GPU-kkal új, SLI-hez hasonló CrossFire is debütált.
Radeon X1950 Pro – az első 80 nm-es
2006 legnagyobb videokártyás eseménye az NVIDIA-hoz kapcsolódik. A GeForce 6 és 7 sorozatban évek óta használt és folyamatosan szélesített architektúrát most a GeForce 8 családdal egy alapjaitól újratervezett felépítés váltotta fel, mely általános számolóegységeket használ és támogatja a DirectX 10-et. A nagy újdonság egyelőre nem ér sokkal többet a hangzatos szavaknál, ugyanis a DirectX 10-et és a rugalmas architektúrát kihasználó alkalmazásokra – jellemzően játékokra – még várni kell.
GeForce 8800 GTX – jelenleg a legerősebb
Monitorok, adattárolás, tápegységek
Nagyot fejlődtek a TFT monitorok is. A korábbi években már megszokhattuk, hogy ami tegnap még extra volt, az ma teljesen átlagos, holnapra pedig elavult lesz. Idén a TN panelek válaszideje 2–5 ms környékére csökkent, de ami még fontosabb, tovább nőttek a képátlók. Tavaly még a 19 colos monitorok számítottak nagynak, ma már egyre több a 20–21 colos vagy még nagyobb kijelző. Az év végén olyan 22 hüvelykes panelek jelentek meg, melyek köré 100 000 forintnál olcsóbb monitorokat építenek – egy évvel ezelőtt 100 000 forintért csak közepes 19 colos TFT-t kaptunk. A képátló növelésével egyre több szélesvásznú, 16:10 képarányú monitor jelent meg a piacon, 21 hüvelyk fölött kizárólag ilyeneket kapni, de a 19–20 hüvelykes modellek között is egyre több a széles.
Széles kijelző 22 hüvelyken – új méret
A TFT-piac irtózatos rohanásának és nyomott árainak idén két nagy vesztese volt. A Sony először az amerikai és a japán piacról, majd Európából is kivonult, teljesen feladta a lapos monitorok előállítását. Az LG és a Philips vegyesvállalata is gondokkal küszködik, nem bírja tartani a lépést a Samsunggal és a többi, feltörekvő márkával.
A merevlemezeket 2006-ban a folyamatos fajlagos árcsökkenés melletti békés növekedés jellemezte. Pillanatnyilag az 500 és 750 GB-os példányok a legnagyobbak, a legjobb ár/érték mutatója pedig a 300 GB körüli modelleknek van. Az SATA és SATA II szinte már teljesen kiszorította a korábbi IDE tárolókat. Az Intel legfrissebb alaplapi chipkészletei natívan már nem is támogatják a régi csatolófelületet.
A notebookok egyre nagyobb térhódításával a 2,5 colos merevlemezek ára is csökkenni kezdett. Az év elején még több mint 20 000 forintba kerültek az akkor átlagosnak számító, 40 GB-os példányok, most a 60–80 GB-os egységek a megszokottak, és ezek is 20 000 forintnál olcsóbbak. A 100–120 GB-os példányok ára az év elején 40 000 forint környékén volt, most az első 160 GB-os fecskékért kell ennyit fizetni.
Az optikai tárolóknál idén a 18-szoros csúcssebesség volt a sláger. Mára az összes számításba jöhető gyártó előrukkolt gyors termékével, mi a Toshiba és Samsung közös gyárából érkező gyorsírót teszteltük. A Sony a szintén jó nevű NEC-vel állt össze; Sony NEC Optiarc néven új vegyesvállalatot létesítettek. Az év végére befutottak az első kék lézeres optikai meghajtók, melyek közül a Sony Blu-ray meghajtójával és a Philips 25 GB-os korongjaival ismerkedtünk. Persze, az új technológiát még aranyáron mérik.
Kék lézer egyelőre még aranyáron
A számítógépes tápegységeknél tovább pumpálták a wattokat, idén több gyártónak is sikerült elérnie az 1000 wattos (rém)álomhatárt. Közülük az Enermax szörnyetege idehaza is megvásárolható már, valahol 90 000 Ft környékén. Szerencsére az abnormális teljesítményre semmi szükség. Ugyan a legnagyobb videokártyák már 100 watt fölött fogyasztanak, de a processzorok a Pentium D sorozat leköszönésével ismét 100 watt alá szorultak és a konfigurációk többi része is bőven beéri egy százassal, így az 500 watt fölötti tápoknak már extra tuninggépeknél sincs sok értelme.
Enermax Galaxy – 1 kilowattos és félig moduláris
Idén a másik tápos divatirányzat a moduláris kábelezés volt. A leszerelhető vezetékekkel könnyebb rendet tartani a házban, de az újabb érintkezők újabb potenciális kontakthibák forrásai lehetnek. A másik kellemetlenség, hogy a kevés kábellel is felszerelhető tápok közül a legkisebb is 400 wattos, de a többség 500-as.
Szerencsére egy jó vonulata is volt a tápoknak az idei évben. Az FSP egy új, gazdaságos és nagy hatásfokú belsőt fejlesztett ki, melyet mára az egész termékcsaládjában alkalmaz a 300 wattos, passzív Zentől, a 400 watt körüli Green PS-en és Bluestorm II-kön át egészen a 700 wattig nyúló Epsilonokig. A sort a Zalman szintén FSP-belsős, halk újdonságai egészítik ki. Hasonló modernizációt hajtott végre az Enermax és az AcBel is. Az utóbbi termékeit Asus, Chieftec és Cooler Master gúnyában is megtaláljuk a hazai piacon.
Az év talán legfeleslegesebb hardvere is a tápokhoz, és éppen az FSP-hez köthető. A 300 watt leadására képes Booster X3-ról van szó, melyet kimondottan videokártyák meghajtására terveztek. Arról viszont szemmel láthatólag megfeledkeztek a mérnökök – vagy a reklámszakemberek –, hogy a videokártyák csak teljesítményüknek felét és – a szabvány szerint – legfeljebb 75 wattot vehetnek fel egy konnektorról, ami a kétkonnektoros, 300 wattos VGA-táp esetében legfeljebb 150 wattot jelent.
Külön táp videokártyáknak – minek...?
Noteszgépek – I.
Megszokhattuk már, hogy az Intel jóvoltából általában mozgalmasan indul az év a noteszgépek mezőnyében. A 2006-os esztendő azonban elejétől a végéig tartogatott izgalmakat, érdekességeket ebben a szegmensben, hovatovább ez az év egyfajta mérföldkőnek tekinthető a notebookok történelmében, több okból is.
A noteszgépekhez fejlesztett processzorok piacát évek óta hatalmas fölénnyel vezető Intel már az év első hetében előrukkolt első újdonságával. A gyártó január 6-án mutatta be Core Duo típusú mobil processzorait. A 65 nm-es gyártástechnológiával készülő lapkák a trendnek megfelelően két processzormaggal rendelkeztek, nem mellesleg az Intel ezeknél a modelleknél alkalmazta elsőként a megosztott másodszintű gyorsítótárat.
Az új processzor köré természetesen új platform is szerveződött, mely igazodva a CPU elnevezéséhez a Centrino Duo nevet kapta. A technológiaváltással egy időben beindult a processzorgyártó arculatának teljes megújulása, melyet dollármilliárdos marketingkampány kísért, így nem csoda, hogy az év első hónapjai gyakorlatilag az Intel friss platformjára épülő újdonságokról szóltak: a különböző márkák sorra jelentették be az új Centrino logót magukon viselő notebookjaikat. Ekkortájt tűnt fel a mezőnyben az amerikai piacon komoly vásárlói bázissal rendelkező Apple MacBook Pro noteszgépcsaládja, mely a patinás márka első Intel-alapú hordozható számítógépeként látta meg a napvilágot.
A márciusi CeBIT-en végre az Inteltől függetlenül is találkozhatott a nagyközönség technológiai érdekességekkel. Itt mutatkozott be a világ első, HD DVD-olvasót tartalmazó noteszgépe, a Toshiba Qosmio G30, illetve a Clevo SLI-s szörnyetege, az M590K (mely később eljutott hozzánk is egy rövid próba erejéig). A CeBIT-et alig pár héttel lekésve az IBM PC-üzletágát 2005-ben felvásárló Lenovo útnak indította a világpiacon új termékcsaládját: a Lenovo 3000-es szériában noteszgépek is feltűntek – ezek képezik azóta is a cég kisvállalkozásoknak, egyéni felhasználóknak szánt notebookkínálatának gerincét.
Május közepén végre a processzorpiac másik jelentős szereplője, az AMD is hallatott magáról: ekkor jelent meg a gyártó első kétmagos mobil processzora, a Turion 64 X2, mely egyben az első olyan, noteszgépekhez fejlesztett CPU volt, melyet 64 bites kiterjesztéssel is elláttak.
A nyári uborkaszezont követően ismét az Intel ragadta magához a kezdeményezést: a várakozásoknak megfelelően július végén megérkeztek a Core Duo mobil CPU-k utódai, melyek az optimalizációknak köszönhetően gyakorlatilag azonos teljesítményfelvétel mellett nagyobb számítási teljesítményre képesek, emellett már tartalmazzák a sokak által hiányolt 64 bites kiterjesztést is. A vadonatúj, a fejlesztéseknek évekre irányt szabó Core mikroarchitektúrára alapozó Core 2 Duo család piacra küldésével több hagyományt is megtört az Intel: egyrészt ugyanezen a néven, ugyanezzel az architektúrával asztali gépekbe szánt CPU-k is napvilágot láttak, másrészt a gyártó bő fél éven belül leváltotta a Core Duo családot – ilyen rövid termékciklusra ebben a szegmensben mindeddig nemigen volt példa.
Noteszgépek – II.
Az Intel révén tehát ismét felpezsdülhetett a piac, mindazonáltal egy japán beszállítónak köszönhetően a nyár végére a processzorgyártó eltűnt a reflektorfényből. A japán beszállító a Sony volt, mely partnereivel karöltve hozzávetőlegesen 9,6 millió noteszgép-akkumulátort volt kénytelen visszarendelni. Az eddig példátlan visszahívási akciót vélhetőleg egy szériahiba okozta, mely túlmelegedést, rövidzárlatot, legrosszabb esetben tüzet eredményezhetett az áramforrásokban. A visszahívásban elsőként érintett noteszgépmárka a Dell volt, de később gyakorlatilag az összes piaci szereplőn végigsöpört a hullám, beleértve a minőséget és megbízhatóságot mindig előtérbe helyező Lenovót is.
Ha szeptember, akkor IDF Fall: az Intel ezen az eseményen ismertette részletes terveit a 2007 második negyedévében érkező új mobil platformjáról, mely minden főbb komponensét tekintve megújul majd. A negyedik generációs Centrino megújult Core 2 Duo CPU-t, új lapkakészletet és a jelenleginél gyorsabb vezeték nélküli hálózati vezérlőt integrál magába. Utóbbi érdekessége, hogy a jelenleginél akár tízszer gyorsabb 802.11n szabványt még nem véglegesítették az illetékes szervezetnél, így az egyelőre várhatóan csak tervezetszinten, kvázi béta állapotban képviselteti magát a jövőre érkező noteszgépekben.
Az akkumulátorbotrány épphogy csak lecsendesedett, a sajtó ismét a Dellről cikkezett: az Intelhez a végsőkig, foggal-körömmel ragaszkodó amerikai gyártó ősszel AMD-alapú számítógépeket is beillesztett a portfóliójába. Az októberben debütált AMD-s gépekkel elsősorban a belépőszegmensre koncentrál a Dell, az inteles gépek házon belüli eladásai a jelek szerint egyelőre nem kerülnek veszélybe.
Inspiron 1501 – az első AMD processzoros Dell notebook
Az AMD-nek ezzel együtt idén sikerült komoly piacot elhódítania riválisától, hiába szólt az esztendő a kétségtelenül korszakalkotó Core architektúráról. A 2006-os év emellett a noteszgép-akkumulátorok fekete évének is tekinthető, nem csoda, hogy az ebben a szegmensben érdekelt gyártók most minden erejükkel azon vannak, hogy kiköszörüljék ezt a csorbát, a minden szempontból helytálló megoldás azonban még sokáig várathat magára. A háttérben mindezek mellett a tetőfokára hágott a widescreen-forradalom, melynek folyományaként az év végére tízből nyolc noteszgép szélesvásznú kijelzővel kerül le a gyártósorokról.
A 2006-os esztendőben minden eddiginél többen vásároltak noteszgépeket, jövőre pedig minden bizonnyal folytatódni fog ez a trend. A piacvezető cégek legalábbis mindent megtesznek az ügy érdekében: az Intel menetrendszerűen megújítja mobil platformját, mely jövőre az ATI-val megerősített AMD részéről egész biztosan nem marad válasz nélkül. Közben a mobil technológia szép lassan utat tör magának más irányokba is: mobil CPU-k kerülnek a nappaliban található számítógépekbe, a szórakoztatóelektronikai eszközök egy részébe, miközben mindezeket már nem vezeték, hanem Wi-Fi hálózat köti össze...
rudi, Renwick, janpotocki
