Mele PMC-200

A hordozható médialejátszók piaca évről-évre rekordeladásokat produkál, miközben a készülékek rendre megújulnak és tudásuk új technológiák garmadájával bővül. Eme evolúciós folyamat egyik legjobb példája – egyben legfőbb gerjesztője – az Apple méltán népszerű iPodjának fejlődéstörténete. Az immáron sokadik megújulási fázison átesett médialejátszónak hamarosan befut a hatodik generációja, mely felépítéséből adódóan elsősorban a mozirajongóknak igyekszik a kedvében járni. Az iPodnak itt kissé paradox módon akad némi lemaradása, hiszen egyik-másik konkurenciája már egész komoly zsebmozikkal örvendeztette meg a nagyközönséget, míg az Apple lejátszója most is elsősorban zenélésre a legalkalmasabb.

Nehéz eldönteni, hogy a számtalan kínai gyártó mennyire tekinthető a nagyok valódi konkurenciájának ebben a szegmensben. Tény mindazonáltal, hogy a gyakran a semmiből előkerülő gyártók készülékei tudásukat tekintve komolyan megszorongatják a nagy öregeket, vagyis a piac 85-90 százalékát uraló négy-öt gyártó médialejátszóit. Nemrég mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy mire képes a feltörekvő, korábban nálunk teljesen ismeretlen nevű Meizu miniplayere, vagy M6-osa: láthattuk, hogy a kis lejátszó a maga kategóriájában és árszintjén gyakorlatilag példátlan képességekkel lett felruházva.

[+]

Ezúttal egy hasonlóan feltörekvő márka két készülékével ismerkedhettünk meg, bár több jel is arra utal, hogy a kínai Shenzen Mele Digital Technology – rövidebb nevén Mele – továbbra is elsősorban belső piacra szállít (Kínában saját bevallásuk szerint piacelsők a PMP-szegmensben). A vállalatnak Sencsenben működik a legnagyobb gyára – egyben itt a Mele székhelye is –, ezen kívül Pekingben, Hongkongban és Szingapúrban vannak irodái, valamint már létezik egy tengerentúli képviseletük is az USA Illionis államában. Nem egy világméretű terjesztői hálózat, mindazonáltal jelen bemutatónk is bizonyítja, hogy a Mele valahogy mégis utat tört magának Európába, illetve kishazánkba.

Mele PMC-200

A gyártó tetemes OEM-termeléssel is büszkélkedhet, legalábbis erre utal, hogy a hozzánk érkezett két médialejátszó közül lényegében egyik sem viselte a vállalat saját nevét, így a Mele PMC-200 dobozán márkanév helyett csak a sokatmondó „Portable Multimedia Center” és „Mobile Entertainment” hívószavak díszelegnek. A 2,5 hüvelykes merevlemezekkel kompatibilis készülék összesen négy változatban kapható Magyarországon, hozzánk az „üres”, azaz adattároló nélküli verzió érkezett.

[+]

A merevlemez nélküli PMC-200-ról a kibontás után azonnal kiderült, hogy nem a végfelhasználói piacra szánta a gyártója, a HDD beépítése ugyanis korántsem egyértelmű a laikus számára, ráadásul a leírás semmilyen utasítást nem tartalmaz a szerelési műveletet illetően. A lejátszó angol nyelvű dokumentációja mellett egyébiránt hálózati töltő, A/V kábelek, fülhallgató, USB kábel, egy puha tok, valamint egy USB-OTG adapter került elő a dobozból.

A HDD beépítése nekünk sem volt sima ügy: a szerkesztőségünkben megtalálható egyetlen 2,5 hüvelykes merevlemezt valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem volt hajlandó elfogadni a PMC-200, pedig látszólag minden stimmelt az összeszereléssel, a számítógép még látta is az adattárt – a lejátszó fájlkezelője azonban valamiért nem. Egy másik merevlemezt - ugyanattól a gyártótól, ugyanabból a típuscsaládból - már zokszó nélkül fogadott a PMC-200.

A Mele PMC-200 a prémiumkategóriás médialejátszó látszatát kívánja kelteni, így a felhasznált anyagok minőségével tulajdonképpen nincs is gond, a hátlap fémből készült, az előlap pedig fényesen csillogó műanyag. A dizájnnal szemmel láthatóan nem sokat vacakoltak a tervezők; a lejátszó külsejének kialakítása inkább célszerű, mintsem szép. Ennek a filozófiának a jegyében készülhetett az elemrekesz is, mely jócskán kidudorodik a PMC-200 jobb oldalán, ezzel csúnyán megtörve az addig egyenes vonalvezetést. Viszont legalább cserélhető az akkumulátor.

[+]

Vezérlőgombokat az előlapon, illetve az egyik homlokzaton találni, a készülék főbb funkciói azonban mind elérhetők az előlapi kezelőszervekkel; a menükben való navigálás egy négyirányú, nyomógombként is működő joystickkel valósulhat meg. A 3,5 hüvelykes, 320x240 pixel felbontású, 16,7 millió színárnyalat megjelenítésére képes TFT LCD mellett egy hangszóró is lapul, a párját azonban nem lelni sehol: a PMC-200 rácsatlakoztatott fülhallgató vagy hangrendszer nélkül csak monóban tud megszólalni.

[+]

A lejátszó képes televízióra is továbbítani a képet (ehhez a megfelelő összeköttetés után elég egy kezelőgombot lenyomni), a hangkimenet, a videokimenetek, az USB- valamint a töltőcsatlakozó a PMC-200 keskenyebb oldallapján található. Az egyszerűség kedvéért mindezt egy dokkolóval is hozzáférhetővé teszi a gyártó: ez a készülék – mondjuk úgy, aljára csatlakozik. Az akkumulátor jelen esetben sajnos nem tölthető USB csatlakozóról, ami manapság ugyan kissé ügyetlen megoldásnak számít, de nem lehetetlen együtt élni vele. Van cserébe USB OTG funkció, azaz a digitális fényképezőgépről, kártyaolvasóról a megfelelő kábel segítségével átmásolgathatók a képek, illetve egyéb adatok, ami mondjuk egy utazás során nagyon jól jöhet.

A Mele PMC-200-as család tartogat néhány meglepetést mind az ínyenc felhasználók, mind a konkurencia számára: az önmagában manapság már nem nagy kunszt, hogy nagyobb kijelzővel rendelkezik egy médialejátszó, a Mele-nél viszont úgy gondolták, hogy ennek a kijelzőnek érdemes kihasználni az adottságait, ezért egy meglehetősen erős, komoly tudású dekódolóegységet építettek a PMC-200-ba. A lejátszó így nem csak a manapság ebben a szegmensben egyre divatosabbá váló DivX és XviD videókat játssza le (akár felirattal), de elboldogul a DVD-ripekkel is (ejnye-bejnye), mindezt teszi konstans 25 képkocka/másodperces sebességgel, akár 720x576 pixeles felbontásban (PAL rendszerben, a TV-kimeneten).

Mele PMC-200 próba

[+]

Először kissé gyanakodva tologattuk a PMC-200-as joystickjét a video mappa irányába, de a lejátszó végül is nem kis meglepetésünkre valóban hozta, amit ígért: a tömörített filmek, vagy az akár AC3 hangsávval rendelkező DVD-k lejátszása meg sem kottyant neki. A kijelzőn mindazonáltal természetesen nem csak videókat lehet nézegetni: a lejátszó JPEG fotókat is megjelenít, szövegfájlokat is kilistáz (e-book funkció), és itt jelennek meg az éppen lejátszott zeneszámok adatai is. A TFT elegendő fényerővel rendelkezik ahhoz, hogy a tűző napon kívül bárhol láthassuk a képet, a színek ellenben kissé fakók, és ezen nem is enged változtatni a meglehetősen egyszerű paraméterezési menü.

A PMC-200-as zenelejátszó modulja is amennyire csak lehet, egyszerű felépítésű: látszik, hogy a készítők elsősorban a videólejátszásra koncentráltak a készülék tervezése során. Az MP3, WMA és WAV fájlokat lejátszó zenegép lényegében semmi extrát nem nyújt, és nem is szól igazán jól, a háttérben esetenként jól hallható a gyenge lábakon álló hangáramkör sistergése, zúgása, az előre definiált sémák szerint dolgozó hangszínszabályzó használata pedig legtöbbször inkább csak torz hangot eredményez. A készülékhez mellékelt fülhallgató használható, bár a cserével ezúttal is jobban járhat a vásárló – feltéve ha szívügye a zenehallgatás. A PMC-200-as tud hangot is rögzíteni, igaz, csak a beépített mikrofonról és csak WAV formátumba, így érzésünk szerint csak alibiből került bele ez a funkció a repertoárba – kimaradt viszont az FM-rádió.

Csak a legszükségesebb beállítások

Van ellenben játék, háromféle is, nagyjából olyan színvonalon, mint egy mobiltelefonban, csak éppen nagyobb kijelzőn. A gyereknek azért jó lehet unaloműzésre. A PMC-200 amúgy az erős hardver ellenére nem képes multitask üzemmódra, azaz arról például szó sem lehet, hogy játék közben zenét hallgasson a delikvens, de még az EQ beállítása alatt is elnémul a muzsikaszó.

A Mele PMC-200-as szerintünk összességében egy igen fejlett médialejátszó, tudásához képest szerintünk kissé méltatlan, lélektelen megvalósításokkal, prezentációval. Erre utal a funkcionalista dizájn, vagy a helyenként szembeötlő, többnyire apró, de olykor bosszantó hiányosságok. A készülék képességeit mindazonáltal elismeréssel kell illetnünk; aki a lehető legolcsóbban akar magának komoly tudású, elsősorban videólejátszásra fejlesztett PMP-t, az ne is nagyon keressen tovább. A Mele ugyanakkor azok számára is tartogat valamit, akik nem érik be ennyivel.

Ami tetszett:

• videólejátszásban erős,
• könnyen kezelhető,
• tudásához képest olcsó.

Ami nem tetszett:

• gyenge hangminőség,
• nem tölt USB portról,
• rövid akkumulátoros üzemidő.

Mele PMC-600Rec

Mele PMC-600Rec

A gyártó egyértelműen a csúcsszegmensbe szánja aigo márkanevű hordozható médialejátszóját, mely a hazai forgalmazó terméklistájában a Mele PMC-600Rec típusjelzést viseli (a készülékre és a dobozra MP-F335-ös jelzés kerül, a Mele név sehol nem tűnik fel). A PMC-600-as esetében lényegében az imént bemutatott PMC-200-as modell teljesen új köntösbe bújtatott, továbbfejlesztett változatával ismerkedhettünk meg.

[+]

A lejátszónak már a doboza is minőséget próbál sugallani, az igényes karton csomagolás bársonyos betétekkel rejti magában a PMC-600-at és tartozékait. Ez esetben már nem kellett szerelnünk; a lejátszó üzemkész állapotban, merevlemezzel került hozzánk, és ennek a modellnek legjobb tudomásunk szerint nem is létezik „szereld magad” változata – ez annál is inkább valószínű, mivel a készülék 2,5 helyett 1,8 hüvelykes merevlemezt hordoz a gyomrában. A lejátszóhoz csak CD-n érkezik leírás, amúgy a PMC-200-ashoz hasonlóan kábelek, távirányító, fülhallgató, hálózati adapter és puha tok kerültek még elő a dobozból.

[+]

[+]

A PMC-600-as dizájnján szemmel láthatóan többet agyaltak a tervezők, az előlap csillogó fehér, részben áttetsző burkolata szép, egyre több gyártó alkalmaz ilyen megoldást. Az ígéretesnek induló előlapot négy gomb és egy joystick töri meg, utóbbi még elmegy, a buborékszerű gombok azonban már erősen határesetnek tűnnek – legalábbis a mi ízlésünknek. A hátlap itt már nem fém, a felső homlokzaton található gombok ellenben fémszerűek, és sokkal minőségibb benyomást keltenek, mint a PMC-200-as krómozott megoldásai. Az oldalt található csatlakozók ezúttal egy takarólemez mögé kerültek, a lejátszó külseje ettől diszkrétebbé, fogása valamivel kényelmesebbé válik. Nincs kidudorodó elemrekesz sem, a lítium-polimer akkumulátor azonban itt is cserélhető.

Ez a médialejátszó egy kategóriájában nagynak számító, 4 hüvelykes, 480x272 pixeles felbontású TFT-vel rendelkezik, melyet a gyártó ezúttal középre helyezett el, így kétoldalt jutott hely egy-egy hangszórónak is, melyektől nem vártunk csodát, így nem is okoztak csalódást. A készülék kezelésére mindaz jellemző, mint a korábban bemutatott társára, azaz a főbb funkciókat itt is egy ikonokból felépített főmenüből érhetjük el, a grafika azonban jelen esetben valamelyest javult.

A PMC-600-ba vélhetően ugyanaz a dekódolóhardver került, mint a PMC-200-as modellbe, a két készülék ugyanis pontosan ugyanazokat a videóformátumokat támogatja, azaz DivX és XviD mozik, valamint DVD-ripek minden további nélkül lejátszhatók vele. A PMC-600 azonban nagyobb képátlójú, jobb minőségű, széles képarányú kijelzőn jeleníti meg a videókat, további újdonság, hogy a fényerőt egy gombnyomással lehet három üzemmód közt (mozizás, képnézegetés és szövegolvasás) váltogatni.

Felül az A/V bemenet

A készülék videofelvételre is alkalmas, igaz a funkciót takaró „TV recording” elnevezés kissé félrevezető, ugyanis azt sugallhatja, hogy egy tuner is megbújik a PMC-600-ban, erről azonban nincs szó. A felvevőmodul ettől függetlenül derekasan helytáll: kompozit videobemenetéről 720x576 vagy 352x288 pixeles felbontásban rögzíti a PAL adásokat, a rögzített anyagot pedig valós időben tömöríti MPEG4 formátumba, 4, 2 vagy 1 Mbps, illetve 800 kbps bitráta mellett.

Mele PMC-600Rec próba

A lejátszó mindemellett természetesen képnézegetőként, e-booként, USB-s adattárként (OTG üzemmód is támogatott), végül, de nem utolsó sorban zenelejátszóként is funkcionál. Utóbbi képességnek sajnos ugyanúgy mostohaszerep jut, mint a PMC-200-as esetében, azaz a hangminőségen és a paraméterezési lehetőségeken akadt volna még mit csiszolni. Érdekes, hogy a PMC-600-hoz mellékelt füles minősége alulmarad az olcsóbb modellhez csomagolthoz képest, így itt fokozottabban ajánlott a füldugasz cseréje.

[+]

A PMC-600-zal, vagyis az aigoval már nem pusztán egy nagy tudású PMP piacra dobása volt a cél, a készülék ugyanis csúcskategóriás, minőségi eszköz benyomását próbálja kelteni, mindemellett trendinek is akar látszani. Az összeszerelési- és anyagminőséggel (lényegében a minőségérzettel) jelen esetben nincs is baj, a lejátszón azonban itt-ott továbbra is látszik, hogy elsősorban a kínai piacra készült, ami itt – hangsúlyozzuk – nem igénytelenséget takar.

[+]

A gyártó a nagy nevek példájából okulva még arra is figyelt, hogy egy magára valamit is adó médialejátszónak vagy márkának saját zeneáruháza is van: az aigomusic.com-on nagyjából 25 forintnak megfelelő kínai jüanért cserébe lehet hozzájutni egy nyugati előadó által jegyzett zeneszámhoz, és ugyanennyibe kerül a legtöbb videoklip is. A Mele PMC-600 (vagy aigo MP-F355 – ahogy tetszik) arányaiban sajnos nem ennyire olcsó, de tudását alapul véve így sem igen akad párja a hordozható médialejátszók hazai választékában.

Ami tetszett:

• videólejátszásban erős (felvételt is támogat),
• szép kijelző,
• igényességre törekvő kialakítás és csomagolás,
• könnyen kezelhető,
• tudásához képest olcsó.

Ami nem tetszett:

• gyenge hangminőség,
• nem tölt USB portról.

Renwick

A bemutatóban szereplő Mele médialejátszókat az ittveddmeg.hu webáruháztól kaptuk kölcsön.