Processzorok

Egy éve indítottuk útjára hazai pálya rovatunkat; azóta minden szombaton tárlatvezetést tartunk a hazai hardverpiac bugyraiban. Ennyi idő elteltével érdemes kicsit visszatekinteni a múltba, nosztalgiázni, hogy mi is volt a „régi szép időkben”, amikor még a duplamagos processzorokat és huszonnégy futószalagos videokártyákat elképzelhetetlennek tartottuk.

Processzorok

Nagyjából egy éve kígyóztak be hozzánk a lábatlan Pentium 4 processzorok, és mára már szinte teljesen átvették az uralmat. Kezdetben az LGA775-ös tokozású processzorok jelentősen drágábbak voltak, mint Socket 478-as társaik. A legkisebb 2,8 GHz-es verzióért több, mint ötvenháromezer forintot kellett leszurkolni, hatvanhatezer volt a hármas, nyolcvankétezer a háromkettes, a legizmosabb 3,6 GHz-es példányokhoz pedig százhúszezer forintért lehetett hozzájutni. Persze mindez semmiség volt az Athlon FX53 közel negyedmilliós árához képest... A Socket 754-es Athlon 64-ek árai tavaly nyáron még egészen magasak voltak, senki nem gondolta volna akkoriban, hogy alig egy éven belül temetni fogjuk a foglalatot. Ahogyan azt sem, hogy az ötvennyolcezer forintról induló legkisebb modell a 2800+ ára nagyjából fél év alatt megfeleződik, mára pedig huszonnégyezer forintra csökken. Kár, hogy máris leálltak ennek a jó kis processzornak a gyártásával. Szintén kevesebb, mint felére esett vissza az eggyel nagyobb 3000+ vételára, a kiinduló kerek hetvenegyezer forint helyett ma már kevesebb, mint harmincezerért mérik a „háromezer pluszt”. Kezdetben szemérmetlenül drága – majdnem kilencvenezer forint – volt a kétszázzal nagyobb hatvannégyes, az akkori csúcs, a 3400+ pedig pár ezressel került többe, mint a 3,6 GHz-es Pentium 4. Mára a kilencvenezerből harmincnyolcezer lett, a 3400+ ára pedig a harmadára, vagyis megközelítőleg negyvenkétezer forintra esett vissza, így mostanra már jó tízezer forinttal olcsóbb a 3,2 GHz-es Pentium 4-nél is.

Az Intel kisebb processzorainál, a Celeronoknál nem feleződtek meg az árak. Egy éve a 2,4 GHz-es lábatlan Celeron D-t tizenkilencezer forintért mérték, ma csupán két ezressel olcsóbb. A huszonnégyezerről induló 2,53 GHz-es most 18 500 Ft, a 2,8 GHz-es variáció harmincötezer forintos ára huszonháromezerre mérséklődött. AMD Athlon XP fronton tavaly ilyenkor a nagysikerű Tbred mag utódja, a Barton volt a menő; a legkisebb 2500+-os modellt huszonegyezer forintos árcédulával bocsátották harcba, a 2800+-ért harmincezer forintot kértek. Sajnos az alacsonyabb órajelű pár hónap alatt eltűnt, helyét a felezett második szintű gyorsítótáras Sempronok vették át, a 2800+ pedig egy az egyben átlényegült Sempron 3000+-ré, az ára pedig fokozatosan 21 500 Ft-ra csökkent.

Távolabb az AMD-k, közelebb az Intelek.

Tanulság: A nagyobb teljesítményű processzorok ára egy év alatt a felére, sőt harmadára csökkent, holott ma is csak a legigényesebb játékok, és a számolásigényes alkalmazások tudják kihasználni őket. Látható, hogy ebben a szegmensben a gyártók eleinte extraprofitot zsebelnek be. Az olcsóbb processzorok, melyekből sokkal több fogy, nem veszítenek annyit értékükből, már a piaci megjelenéskor kedvező árat kapnak.

Alaplapok, memória

Alaplapok

Az alaplapok piaca elválaszthatatlan a processzorokétól; az LGA775-ös Pentium 4-ekkel egy időben érkezett az Intel 925/915 chipkészlete. A csúcs 925-öst elsőször az Abit AA8-3rd Eye-n láttuk negyvenkilencezer forintos árcédula társaságában, amiből az idő folyamán harminckétezeres lett, vagyis harminchét százalékkal csökkent az ára. Nem volt túl barátságos az Intel 915-ös lapkakészlettel felvértezett Abit AG8-3rd Eye negyvenkétezer forintos ára sem, ez mára huszonkilencezerre mérséklődött – harminc százalékos csökkenés. A többi gyártó hasonló lapjai is ugyanilyen mértékben váltak olcsóbbá.

A hatvannégy bites Athlonok alá kezdetben csak VIA K8T800-as chipkészlet állt rendelkezésre, a legdrágább Abit KV8-MAX3 árban egálban volt az Inteles deszkákkal, de az átlagos árszint nagyjából harmincötezer forint volt. Az egyszerűbb kivitelű lapokat - mint például a Gigabyte K8VT800M - huszonötezer forint ellenében már birtokba vehették az újdonságra vágyók. Mára a K8T800-as chipkészlet feledésbe merült, miközben az alaplapok árai szintén közel negyven százalékot csökkentek, és jött helyette a K8T800 Pro magasabb Hyper Transport sebességgel, a K8T890 PCI Express-szel. Mindezt elhomályosította az Nvidia offenzíva. A nagysikerű nForce 3 másfél hónappal a K8T800 után érkezett, és szinte azonnal átvette a főszerepet. A bevezető árak nem meglepő módon a kaliforniaiaknál is negyvenöt és harmincezer forint között alakultak, később megjelentek a pénztárcakímélő húszezer forint körüli változatok, mint például a Gigabyte K8NS. Lakmuszként használjuk a tuningosok nagy kedvencét, a DFI Lanparty UT NF3-250Gb-t, mely huszonkilencezer forintról indított, ma pedig 22 300 forintba kerül; az eltérés csupán huszonhárom százalék körüli. Az árcsökkenés a többi nForce 3-as deszkánál is hasonló, vagy még kisebb mértékű, aki ezt a platformot választotta, rövid távon örvendezhetett, hosszú távon viszont kifogy majd az erősebb processzorokból és AGP-s videokártyákból.

Hasonló tendencia figyelhető meg a PCI-Expresses nForce 4 chipes alaplapok árainál is. A fél éve megjelent termékek ára ugyanonnan indult, mára átlagosan tizenöt százalékot csökkent. Valószínűleg a csökkenés tovább folytatódik, bár mértéke várhatóan nem lesz túl nagy: a ma fellelhető platformok közül a 939 lábas Athlon 64 processzor nForce 4-es lapban, PCI-Expresses videokártyával megfejelve időtállónak tűnik. Persze a hardver világában is érvényes az alaptétel, miszerint csak a változás állandó, a Socket 939-es alaplapok égboltjára az egyesített M2 foglalat hajt fekete felhőket; szerencsére a vihar még odébb van.

A Socket 939-es AMD platform még sokáig húzhatja...

Tanulság: bár minden platform megjelenésekor fogadkoznak a gyártók, hogy ebbe a alaplapba még évek múlva is lesz gyorsabb processzor, jobb grafikus kártya, ennek ellenére az Intel már bemutatta a 925/915-ös chipkészlet utódját, az AMD pedig az összes eddigi foglalatát és vele miden alaplapot nyugdíjazni készül jövőre. Aki nem igényli a gyakran kihasználatlan „fícsöröket”, válasszon inkább olcsóbb alaplapot, mely után nem fog bánkódni, ha platformot kell váltania.

Memória

A RAM-helyzet alakulását három mondat jellemzi. Első: Az AMD még csak most fontolgatja a DDR2-re váltást, de talán egyből a hármas verzióra ugrik. Második: Egy éve huszonötezer forint volt egy 512 MB-os Kingston DDR400 modul, ma tizenegyezer. Harmadik: Inteles rendszerek is építhetőek hagyományos DDR memória köré.

Tanulság: Aki nem akar extrém tuningcsúcsokat döntögetni, ne siesse el a modernizálást, mert a DDR memóriaárak nagyon alacsonyan vannak. Egy kis bővítés csodát tesz a játékokkal, de az ablakos operációs rendszerrel is.

Megjelenítés

Videokártyák

Egy év alatt hatalmasat változott a videokártyák piaca, valójában nincs új a nap alatt. Tavaly ilyenkor közel százötvenezret kellett kicsengetni a csúcskártyáért, ma is ennyit kell; akkor Radeon X800 XT-nek hívták, most Radeon X850XT PE a neve. Tavaly ilyenkor nagyjából negyvenezerbe került az erős közepes Radeon 9600XT, ma ugyanennyiért van a szintén középizmos GeForce 6600GT. Sajnos téved, aki azt hiszi, hogy az újabb és újabb kártyagenerációk megjelenése letolja az előző elitek árát. Amennyivel csökkennek a vételárak, annyival fejlődik a technológia és nagyjából ugyanabban a mértékben nő a játékok igénye is. Jó példa erre a Radeon 9800 Pro pályafutása. A korábbi erős, de jó árú kártya egy éve hatvanezer forintba került, ma az utolsó darabokat negyvenezer forintért vesztegetik. Ugyanennyibe kerül a hasonló tudású, de ma már csak a középkategóriába felsorakozó GeForce 6600GT; az eredeti árért pedig ötven százalékkal több renderelő futószalagot tartalmazó Radeon X800 vásárolható.

Radeon 9800 Pro - vártuk, hogy olcsóbb legyen...

... erre GeForce 6600GT-t kaptunk helyette.

Ami gátat szabhat a videokártyák fejlődésének, az a megjelenítők felbontása. Az előző egy éves periódus minden kétséget kizáróan a TFT kijelzők éve volt. A lapos képernyők reakcióidejét nézve tavaly ilyenkor a 16 ms még kiváló paraméternek számított, manapság megszokott érték, a fele, sőt negyede számít jónak. Szerencsére a késleltetések mellett az árak is feleződtek. Példának okáért a belépő tizenhét hüvelykes LG 1730S tavaly nyáron közel százharmincezer forintba került, ma már a feléért is megkapjuk. A digitális bemenettel felszerelkezett LG 1730P kezdeti száznegyvenezres ára hetvenötezerre csökkent, de DVI-s folyadékkristályos kijelzőt kapunk már hatvanháromezer forintért.

A videokártyákra az LCD-knél általánosan elterjedt 1280x1024 képpontos maximális felbontás vet kötőféket. Ha a felhasználók többsége még csak bekapcsolni sem tudja az 1600x1200-as felbontást, akkor mi szükség van olyan grafikus kártyákra, melyek csak ilyen magas részletességnél képesek kihasználni teljesítményüket? Úgy tűnik, kezd elszaladni a ló a videokártyák fejlesztőivel, és a játékfejlesztők csak gyalogszerrel rohannak utánuk. Szerencsére páran azért tartják a lépést, már ma találkozunk néhány olyan játékkal, ami 1280x1024-es felbontás mellett is igényli a csúcsteljesítményt, cserébe addig nem látott vizuális élményt nyújt. Az idő előrehaladtával a programozók megtanulják meglovagolni a hardver grafikus képességeit. Ha meg nem, hát jön az 1920x1080 képpontos HDTV felbontás!

Tanulság: Olyan videokártyát vegyünk, ami képességeiben egyenrangú partnere megjelenítőnknek.

Adattárolás

A merevlemezek piaca állóvízként hat a többi szegmens mellett. Az árak nem változtak számottevően. Tavaly tizenhétezer forintot kértek egy 80 GB-os Maxtor merevlemezért, ma húsz százalékkal olcsóbb. A kétszeres kapacitású százhatvanasokat anno huszonnégyezer forintért kínálták, ma szintén húsz százalékkal olcsóbbak, ugyanez a helyzet a kétszáz gigabájtos egységeknél is. Sebesség tekintetében sincs számottevő növekedés, talán csak az S-ATA fokozatos térhódítása érdemel említést.

Mozgalmas volt az utóbbi tizenkét hónap a DVD írók piacán. Akkora volt a rohanás, hogy az egy éve még harmincezer forintba kerülő tesztgyőztes és mindenki kedvence, a nyolcszorosan író NEC 2510 ma már nem is kapható. Aktuális utódja, a névlegesen kétszer ilyen gyors NEC 3540 tizenkétezer forintot kóstál, két és félszer olcsóbb az elődnél. Mindeközben a lemezek sebessége is megduplázódott, áruk pedig a felére – nagyjából háromszáz forintra – esett vissza.

Tanulság: Ritkán használt adatainkat, fényképeket, videókat, biztonsági másolatokat érdemesebb DVD lemezen tárolni. Merevlemezből pillanatnyilag a 160-200 GB-os példányok produkálják a legkedvezőbb fajlagos árat, ami körülbelül 115 Ft gigabájtonként; a DVD esetében ez az érték 65 Ftkörül mozog.

Konfigurációk

Árteszt konfiguráció változása közel egy év alatt

Végezetül lássuk legelső árteszt konfigurációnkat, melyet nem egészen egy éve, 2004 harminckettedik hetében állítottunk össze:

Ez a gép még ma is megállja a helyét, de nem tartozik a teljesítménybajnokok közé. Processzora már némileg elavult, memóriája és grafikus kártyája nem elegendő a legfrissebb játékokhoz, merevlemeze is lehetne nagyobb. A hangrendszer még mindig jó, a monitorra sem lehet panaszunk, de egy LCD kisebb helyet foglal és kíméli a szemünket.

Vajon mennyiért lehetne most ugyanezt a gépet összeállítani és milyen gépet vehetnénk ma ugyanezért a pénzért? Hát lássuk csak:

Az AthlonXP 2800+ mai neve Sempron 3000+, a DVD író helyett pedig az utódját válogattuk be. Az új ár 192 630 Ft, az eltérés egészen pontosan 62 170 Ft, nagyjából huszonöt százalék. Lássuk, ma mi jön ki közel negyedmillióból:

Az új konfiguráció végül pár ezer forinttal drágább lett, mint az eredeti, cserébe egy modern, 64 bites processzorral ellátott, PCI-Expresses grafikus kártyát fogadó gépet kapunk, melyet minden reményünk szerint jövő ilyenkor is tovább tudunk majd fejleszteni duplamagos processzorral és nagyobb videokártyával. Az eredeti összeállításhoz képest megduplázódott a memória és a merevlemez mérete, valamint a DVD író sebessége, erősödött a processzor, a hűtője és a táp is. A kijelzőt katódsugarasról folyadékkristályosra cseréltük.

rudi