Új hozzászólás Aktív témák

• #17823 #40553216 törölt tag kymco #17821

  Új Válasz 2013-08-09 15:40:30 #17823

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #40553216

  törölt tag

  válasz kymco #17821 üzenetére

  Szeretem a Wiki-t, többször szerkesztettem is. Azonban éppen mindenki által szerkeszthetősége miatt ne tekintsük perdöntőnek vallástörténeti kérdésekben.
  De:
  "A könyvben nincsenek olyan utalások a Héber Bibliára, a zsidók szent könyvére, mint Máté evangéliumában. Nincsenek utalások a zsidó szertartásokra sem, a szerző sok helyen meg is magyarázza a zsidó szokásokat. Így biztosak lehetünk benne, hogy nem a zsidóknak írta."

  Ez az idézet éppen a Márk evangéliumról szóló szócikkben van. Nem meglepő?

  De nagyon úgy tűnik, János Evangéliumában sincs egy szó sem Jézus zsidó származásáról, voltáról.

  Markión "antiszemitizmusa"
  Egyrészt ennek a szónak a jelentése is erős jelentésváltozáson ment keresztül, másrészt Markión nem antiszemita, mert nem a zsidóságot mint népet utasította el, hanem a zsidóságot mint vallást tartotta alsóbbrendűnek, Krisztus tanítása által meghaladottnak. És ő éppen nem zsidó volt, így az ő tanításai az akkor, és főleg azóta egyébként messze többségbe került nemzsidó keresztények nézőpontjához volt közelebb. Merthogy Palesztinából kikerülve inkább előbb, mint utóbb a nemzsidók kerültek többségbe. Ez ugye komoly vita volt már Pál történeteiben is. A zsidó hagyományok erőltetésével gyakorlatilag igen hamar kihalt volna a kereszténység.
  Hogy Krisztus esetén sem említette zsidó származását, az nem jelent semmit "anti"t. Egyszerűen annyit jelent, hogy ezt a származást nem tartotta lényegesnek a tanításának lényege szempontjából.

  Különben meg nem tartod érdekesnek így nyilatkozni valakiről, akinek tanításait csak az ellenfelei ellene írt írásaiból lehetett sokáig úgy-ahogy összeállítani? Pl. Tertillianustól.
  G.R.S. Mead: An Introduction to Marcion
  ˝The longest criticism of Marcion's views is to be found in Tertullian's invective Against Marcion, written in 207 and the following years. This has always been regarded by the orthodox as a most brilliant piece of work; but by the light of the conclusions arrived at by the industry of modern criticism, and also to ordinary common sense, it appears but a sorry piece of angry rhetoric. Tertullian tries to show that Marcion taught two Gods, the Just and the Good. Marcion, however, taught that the idea of the Jews about God, as set forth in the Old Testament, was inferior and antagonistic to the ideal of the Good God revealed by the Christ. This he set forth in the usual Gnostic fashion. But we can hardly expect a dispassionate treatment of a grave problem, which has only in the last few years reached a satisfactory solution in Christendom, from the violent Tertullian, whose temper may be gleaned from his angry address to the Marcionites: "Now then, ye dogs, whom the apostle puts outside, and who yelp at the God of truth, let us come to your various questions! These are the bones of contention, which ye are perpetually gnawing !"˝
  Tehát Tertullianus már a saját szája íze szerint értelmezte Markiónt. Leginkább azért, mert Markión tanításai, egyház addigra az egész Római Birodalomban széleskörűen elterjedtek voltak, komoly konkurenciát jelentettek a kétszáz év múlva már egyeduralkodó egyháznak. (Ahogy pl. a manicheizmus is.) És őszintén szólva nem szép dolog hamis érvekkel érvelni "Isten üzenetének nyilvánvaló torzítása, meghamisítása ellen".
  Bár az is érdekes, hogy élete végén már a saját egyháza

  De van ilyen is:
  The Marcionite Bible (Ugye az ellenfeleknél meglévő töredékekből összerakva.)
  "Jesus descended [out of heaven] into Capernaum, a city in Galilee,
  and was teaching [in the synagogue] on the Sabbath days" (Zárójelben értelmező kiegészítés, a következő idézetből visszavetítve.)
  " And in the synagogue there was a man,which had a spirit of an unclean devil,
  and cried out with a loud voice, saying" (És még több helyen is.)

  Mivel zsinagógába nem zsidók nem tanítottak Sabbathkor, sőt, semmikor, így ez közvetett bizonyítéka annak, hogy Markión Bibliájában benne van Jézus zsidó voltának leírása.

  A marcionista véleményt amúgy 21 évvel ezelőtt Horváth Pál egyháztörténésztől hallottam az ELTE-n. Nem úgy beszélt róla, mint egy ördögtől való, de minimum nevetséges elméletről.

  Marcion
  "Christians like to tell us that Marcion changed the Bible to suit his theology. However it appeared to me from the beginning that before Marcion there was no documented history of Christianity as we know it. So for example there are no reliable historical contemporary accounts of Paul, Peter, Luke, Mark or even the Jesus that we think of today. Likewise archaeological New Testament fragments have been dated starting around 190 AD, again consistent with the first New Testament being written 140 AD."

  Párhuzam:
  Buddha (most itt bővebben ki nem fejtett módon) "herceg" volt, de mikor maga elérte a végcélt, az általa alapított közösségben semmit nem számított, ki melyik varnából jött. Két legfőbb tanítványának egyike éppen párja, azaz érinthetetlen volt, egy kaszton kívüli, akinek apja szolga, anyja pedig a papi kaszt tagja volt. És mivel a szanghában ezzel már nem foglalkozott senki, így világiakkal való találkozáskor sem számított már a világiaknak sem. Pedig amúgy szóba sem álltak volna ezzel az emberrel, nemhogy az ő szavából hallják a megszabadító tanokat.

  "Attól, hogy egy fogalom direkt módon nem jelenik meg, indirekt módon benne lehet."
  Tudod, ez már messzire vezet. Ha azt mondod, indirekt módon van benne ez, akkor én valami másra mondom, hogy az van benne indirekt módon. Ilyen levezetéssel a hivatalos egyházak eretnekekkel szembeni érvelésének nagy része is érvényteleníthető. Mert minek alapján értelmezik így, és nem úgy. Látod: ez már maga a teológia, amit az egyházad tanít, és amit elhiszel.
  Ugyanez vonatkozik sok mindenre a hitedben. Pl. a bűnről (annak keletkezéséről, stb.) való hited, véleményed is mind az egyház teológiáján, dogmatikáján alapul.

  "A teológia nem az érthetetlen társadalmi és természeti jelenségek, események magyarázatát hivatott elvégezni."
  Szorosan, szó szerint vett teológia nem. Az általános értelemben véve ( ahogy azt a hétköznapi ember érti: minden, amit az egyházak tanítanak, és amit valójában jelent) viszont igen. Mert a világ teremtésének problémája már erősen átfedésben van a természeti jelenségek magyarázatának kísérletével. És mivel a teológia része a dogmatika, a dogmatika pedig ezzel is foglalkozik, így nincs ok annak állítására, hogy a teológia ne foglalkozna ezzel.
  A Gondviselés dogmatikai tétele pedig a társadalommal foglalkozik a fentiek szerint.

  Református Dogmatika tételek
  "Tény, hogy a krisztológia nagyon fontos, de vigyázni kell, nehogy túlzásokba essünk.Az ortodoxia hatására, vannak, akik túlbecsülik a dogmakört. Ez ahhoz vezet, hogy az egészdogmatika krisztocentrikusan épül fel. Református alapon ezt a felfogást mi nem oszthatjuk,hiszen a mi álláspontunk az, hogy a teológiának, mint tudománynak, theocentrikusnak kelllennie. Ez vonatkozik valamennyi teológiai tudományra, beleértve a dogmatikát is.Természetesen a krisztológiának is nagy jelentősége van, de csak a theocentrizmuson belül"
  Szerintem itt azért bejátszik, hogy most akkor mi van a Szentháromság egylényegű három személyével, meg az "én és az Atya egy vagyunk" krisztusi kijelentésének értelmezésével. Én ezt egyszerű teológiai szőrszálhasogatásnak mondom.

  Keresztelő, bérmálkozás, úrvacsora, de az összes szakramentum: ez sem egy olyan dolog, amit dogmatikai "segítség" nélkül pont úgy csinálnál, ahogy éppen az a református egyházban van.

  "Kálvin tanítása a dortrechti zsinat (1618/19) jóváhagyása után nagy befolyásra tett szert Németalföldön, s ezen a zsinaton vált a reformátusok hivatalos tanításává.

  Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva. (A keresztyén vallás rendszere II. XXI. 5.)"

  Szentendrei Református Egyházközség honlapja: Eleve elrendelés
  "Ha bibliai oldalról közelítünk a kérdéshez, először azt kell megmondanunk, hogy mi nem az eleve elrendelés. Bizonyos, hogy nem azonos a sors-hittel, hogy mindenkinek előre le van futva az élete, és akármit csinál, az úgyis csak olyan lesz, ahogy előre meg volt írva számára. Ezt a dolgot fatalizmusnak, fátum-hitnek nevezzük, de a Szentírás egyáltalán nem olyan Istenről beszél, aki marionett-bábukat alkotott volna ember címszó alatt. Sokkal méltóbb volt Teremtőnkhöz a tágas szabadság, hogy ő egyszerre adott nekünk egy utat, amin érdemes járnunk, s ugyanakkor adott hozzá teljes szabadságot is, hogy ha akarunk, az útról bármikor letérhetünk."

  Mi a helyzet ezzel? Nincs ellentmondás?

  Kicsit hosszú, és lehet, össze-vissza is.

Új hozzászólás Aktív témák