Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Crus

    őstag

    válasz somogyib #42 üzenetére

    Én köszönöm, hogy elolvastad. :-)

    Az elmúlt években tényleg rendre azzal szembesültem, hogy a profi sportolók nem nagyon osztják meg azokat a tapasztalataikat, melyek odáig vezettek, hogy a versenyeken az élmezőnyben vannak. Arról rengeteg írnak, hogy az extrém helyzetekben mit és hogyan tettek, de az alapokról szinte semmit.

    Aztán jön a full kezdő, akiben megvan az akarat, hogy változtatna. Talál a neten egy edzéstervet 5k-ra, majd kimegy futni. Sok esetben az első edzése már egy őrültek háza, mert 190-200-as pulzussal halad és szenved, mint a kutya... mert az edzésterv egy büdös szót nem ír arról, hogy milyen pulzussal kéne mennie, meg a kezdő azt gondolja, hogy "én úgysem vagyok profi minek nekem pulzusmérés?". Sokan a kitaposott szar edzőcipőben kezdenek ráadásul neki az egésznek. Nem mellesleg jóval gyorsabban futnak mint kellene!

    Aztán 1-1.5 hónap múlva lefutja az 5k-t. Mit mondd ekkor? Jöhet a 10k! Meg is lesz neki 2-3 hónap múlva, de már jellemező, hogy "itt fáj kicsit/ott fáj jobban". De nem számít, azt hiszi ez a normális.

    Mi a köv. lépés? Hát a félmaraton! Közben végig túlterheli magát, az ízületeinek esélye sincs alkalmazkodni a megnövekedett terheléshez, de azt látja, hogy izmosabb a lába, így minden rendben. Nincs rendben. Olyan izmokat (fehér izomrostok) szedett fel, amik a nagy terhelés miatt relatív gyorsan alakultak ki (ha felhagy az edzéssel relatív hamar le is bomlanak!). Mi a helyzet a mitokondriumokkal? Hát azok esélyt se kaptak... Azok LASSÚ, fokozatos és idővel hosszabb, de könnyű terheléskor alakulnak ki. Már pedig sokat és jól futni azokkal lehet és nem az energiazabáló fehér izomrostokkal.

    Sok esetben igaz a kezdőkre, hogy hónapokig a futóedzések nagy része gyaloglásból kéne, hogy álljon... Ja, "de az ciki" -mondja a kezdő futó és hajtja magát. Majd lesérül, ha elég kitartó még egy jó kis porckopást is összeszed, végül sokan kijelentik: "A futás nem nekem való." Pedig zömében csak az bújik meg az egész probléma mögött, hogy túl sokat akar, túl gyorsan. Egy jó alapozás KETTŐ év!

    Nem ám mind a neten ezer helyen, hogy "Gyere készülj fel félmaratonra 6 hónap alatt!" Vagy ami bicskanyitogató: "Maratonra 1 év alatt." VICC! Felháborító!

    (És most kérem senki ne jöjjön a Lubics doktornővel, mert NEM az ő ritka és szerencsés genetikája az általános!)

    Egyszer egy edző azt mondta, hogy rengeteg kezdő jóval nagyobb terhet ró a szervezetére, mint egy olimpiai sportoló! A profi sportoló ugyanis már rég megszerezte az állóképességet, a kezdő viszont nagyon nem, emiatt szinte mindig túlterheli magát és úgy gondolja: "no pain, no gain". Ami meg nettó baromság.

    Végezetül csak annyit, hogy én szó szerint durva nagy pofonok és fájdalmak során tanultam meg, hogy futás = pulzus alapú edzések sora ÉS LASSÚ fokozatosság!. Más ne kövesse el ezt a hibát, tanuljon abból, hogy én hülye voltam, mert a futás egy gyönyörű sport, nem kell, hogy a szenvedésről szóljon.

    [ Szerkesztve ]

    Hivatásos Goldstein ügynök - https://youtu.be/S_a7saHMtZc

Új hozzászólás Aktív témák