Új hozzászólás Aktív témák

• #13 Andie őstag

  Új Válasz 2007-01-16 16:24:01 #13

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Andie

  őstag

  A számitógép- , net- és játékfüggőség külön megérne egy hosszú hosszú cikket, de most nem célom ezt hsz-be önteni
  Együttérzek és megértem az emlegetett illetőt. Nemis olyan régen, 2-3 éve, 24-25 évesen, vén hüje fejjel átéltem ezt. Soha előtte ilyen nemvolt. Oké, tizen éves korom óta jáccok, elöször C64-en, de ott is inkább a programozás foglalt le. Igazából ez lehet az oka, amiért nem kötöttek le a játékok : sokkal érdekesebb volt egy új programot megirni, mint egy már létezővel, mások által kreálttal jáccani. Max annyi ideig, hogy lássam: mi a nivó, és milyet is kéne.
  Na lényeg a lényeg, és sokkal inkább programoztam, mint jáccottam, soxor hajnalig. Nemis tudom, volt-e játék, ami sokáig lekötött... Stunts? 1- 2óra. Worms? dettó. Doom? Dukenukem? Quake? Mi volt még? Ezek 1-2 órás játékok, max 1 hétig érdekesek.
  DE! Aztán jött a Diablo2. Na kész. Addig Age of Kings volt az etalon, azzal képes voltam fél szombatot átjáccani, aztán 1 hétre elég is volt. Aszittem nem lehet rosszabb / jobb.
  De lett. Haver megmutatta, hálóban jáccottunk egy sort, aztán nekiálltam elöször singlében jónéhány karaktert kifejleszteni, majd jött a széles sávú net, rákattantam a BNetre. Eleve 2 diablót + expansiont vettünk barátnőmmel, mert láss csodát, age of mellett neki ez lett a második kedvence.
  Nem túlzok, az első időben (3-4 hónap) napi 8-10 órát játszottam. Melóztam közben, de a melóhelyen rúna recepteket, és fejlesztési-tanácsokat, guide-kat olvasgattam, tervezgettem a dolgokat, és alig vártam, hogy hazaérjek. Anyáméknál laktam akkor, de abban a pár hónapban csak annyira láttak, amig beléptem az ajtón, és felvágtattam a lépcsőn a szobámban. Barátnőm megérkezett (nálunk lakott), vagy csatlakozott a játékhoz, vagy elszöszmötölt. Soxor szólt hozzám, de meg sem hallottam. NEm volt ritka, hogy hajnal 3-4 ig jáccottam, aztán 8kor kelés. Ez egy héten át. Péntekre már zombi voltam. Komoly fizikai és pszichikai fáradtság lett úrrá rajtam. Apám megpróbált szép szóval rábirni, hogy ugyan haggyam már azt a xart.
  De nem. Ez kábitószer volt. Minnél többet jáccottam, annál jobban akartam újra meg újra jáccani, hisz még mindig nem találtam meg a hőn áhitott kardot, pajzsot, páncélt, nem győztem le a fő ellenséget legnehezebb fokozaton, és az amazonom még mindig gyenge villámdárda dobásban. ááááááh, visszagondolni is rossz.
  Akkoriban olvastam ilyen poénos cikkeket, hogy ''honnan tudod, hogy fanatikus diablós vagy?'' - és komolyan, ezeket a tüneteket láttam magamon. Pl ha megláttam egy szines köves gyürüt anyámon, mingyár azt találgattam, vajh mi ellen véd? Hány életet lop? Ha megláttam egy csoport ovodást, mingyár a sámánt kerestem köztük. A kollegáimmal csak akkor álltam szóba, ha felkiáltó jel lebegett a fejük fölött... stb. A konyhában a késeket nem méret alapján csoportositottam, hanem sebzésük alapján.
  Aztán úgy 1 év elteltével kicsit alábbhagyott a dolog. VOltak nagy erős karaktereim, bizonyos tárgyakat 1 év után sem találtam, szóval felejtös. Sztem nem jáccottam hónapokig. Kijött a Thief 3, az is régi nagy kedvencem, éjszaka brutál jó vele jáccani (erről már egyébként irtam egy cikket pár hete, jó nagy lett, de 404-el elszállt mikor postoltam, és back-re meg elveszett az egész )
  Aztán valahogy ismét előkerült. Ha nemis ugyanazzal a vehemenciával, de megint iszonyat fanatikusan vetettem bele magam a harcba. A régi tapasztalatok, az új patch-el kiegészitve megin izgis játékot igértek. Ugyan már komolyabb melóm volt, igy napi 3-4 órát tudtam csak jáccani, de a hétvégi maraton megin megvolt 1-2-szer. (szombat reggeltől vasárnap délig).
  
  Hogy miért volt mindez? Hogy tud egy ilyet - relative egyszerü - játék elcsábitani egy olyan racionális és józan embert (ezt rosszakaróim mondják), mint én? Nemtudom. Azt mondják, ezek a játékok valójában menekülés a valóság elől, egy álomvilágba. Az ember hősként irthatja a szörnyeket, kiadhatja minden dühét. Én soha nem voltam dühös. Nem akartam senkit felpofozni. A való életem is szép, szerető családom és barátaim vannak. A melóm álomjó, mindig is ezt akartam, és a pénz se kevés.
  Akkor miért? Mert talán gyerekek vagyunk. Szivünk mélyén, még 30 évesen is.

  Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

Új hozzászólás Aktív témák