Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • bkercso

    nagyúr

    Van olyan helyzet, amelyben a konzervatív döntés tűnik jónak és van, hogy nem.
    Persze sokan nem szeretnek mindig minden új szitut átlátni és automatikusan döntenek, de attól még létezik megfontolás is a konzervatív vagy épp progresszív döntések mögött.

    A konzervatív létezést nem tudom egyszerűen felfogni
    A stabilitás érzése lehet emögött is: az ember azt a helyzetet keresi, amit már ismer (még akkor is, ha az neki nem jó). Meg meggyőződés/neveltetés: ha már nem tudom eldönteni, mi a jó és mi nem, hallgatok az ősökre és a tapasztalatukra.
    Progresszív embereket meg az a vád éri, hogy nem elég hagyománytisztelők. Ha túl gyorsan lerúgnánk magunkról a hagyományokat, olyan gyors fejlődés jönne, amihez nehezen tudnánk alkalmazkodni. Bár szerintem ezen a világháborúkkal már túl is jutottunk.

    Szerintem az aktuális politikai, gazdasági döntéseinket vizsgálva azokat az érdekek mentén lehet megérteni és nem az értékek mentén. :R
    Nagyon nehéz mindenki érdekeit figyelembe venni, pl. egy ország lakóinak érdeke nem elszegényedni. Ez sok fenntarthatósági- és klímakérdést elodáz, mert a nagy hatású intézkedéseknek beláthatatlan következményei lehetnek.

    Ami általánosságban elmondható, azzal a játékelmélet foglalkozik, de azért az bonyolultabb a jelen bejegyzésnél. :D Vagy mire gondoltál? :R

    [ Szerkesztve ]

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • bkercso

    nagyúr

    válasz bkercso #3 üzenetére

    Nekem ez jut eszembe, ha döntésről van szó (Roosevelt).

    [ Szerkesztve ]

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • #90088192

    törölt tag

    válasz bkercso #3 üzenetére

    Leírtad, azt hogy a döntés folyamán NEM vesszük figyelembe a döntés következményeit, hanem egy teljesen független sablon alapján döntünk, attól függetlenül, annak mi lesz a következménye. Vagyis a jelen és jövő között nincs összefüggés, mert a múltat vetítjük a ki a jövőre anélkül, hogy a jelent megfontolnánk.
    :R

  • t72killer

    titán

    LOGOUT blog

    Én egyáltalán nem mondanám, hogy a konzervatív nem tervez a távoli jövőre, csak annyi, hogy azt a mostani helyzethez nagyon hasonlónak képzeli el. A változások új kockázatot jelentenek, a konzervativizmus egyfajta kockázatkerülés.

    Az elmúlt 2évtizedben konkrétan változásundorom lett. Munkavállalóként és lakásbérlőként a változásokat jellemzően "fentről" kapom mint egy hidegzuhanyt és mi meglepő ezek MINDIG a felettem lévő érdekeit szolgálják. Pl a munkaadó bevezette, hogy fizessek a paroklóhelyért a halálf.sza alsón lévő telephelyükön, hogy átszervezik a bónuszrendszert amiben "természetesen" soványabb lesz az év végi csekk, a háztulajdonos "felújít" (=egy csomó felesleges sz.rt tesz a lakásba és felnyomja az árat 25%-kal). És mostmár nem vagyok egyedül, hogy összecsomagoljam a bőröndömet, megfelelő ujjamat bemutatva felüljek egy gépre és új helyre költözzek.

    [ Szerkesztve ]

    30€ Meta store bónusz Quest headset aktiváláshoz, keress priviben :)

  • weborgon

    csendes tag

    "A konzervatív létezést nem tudom egyszerűen felfogni, hiszen a döntéseink csak a jövőt tudják hosszútávon befolyásolni, a múltat nem.... Maga a döntés a jelenben történik, az adott információk, tapasztalatok alapján, és lehet hosszútávú jutalmazása illetve rövid távú jutalmazása."

    Ott a bibi az eszmefuttatásban, hogy korántsem biztos, hogy az egyéni vagy társadalmi döntéseink következménye csak "rövidtávú jutalom" vagy "hoszútávú jutalom" lehet. Merthogy egy döntés nem feltétlenül csak JÓ döntés lehet, tudunk rossz döntéseket is hozni, ergo bejön a képbe lehetséges következményként a "rövidtávú büntetés" ill. a "hosszútávú büntetés" is.

    A konzervatív értékrendű ember nem elsősorban a változás ellen van, sokkal inkább a rossz döntésekből fakadó negatív következményeket akarja minimalizálni, és csak akkor hajlandó lépni, ha biztosra veheti, hogy a következmény "rövid- vagy hosszútávú jutalom" és semmiképp sem "rövid- vagy hosszútávú büntetés". Szóval egyfajta kockázatkerülő magatartás.

    Nem véletlenül a fiatalok terepe a progresszívitás: erősek, bátrak, legyőzhetetlenek, "ide nekem az oroszlánt is", stb. És mivel sokkal kevesebb a vesztenivalójuk, könnyebben is kockáztatnak. Aztán ahogy telnek az évtizedek csökken az erő, csökken a lendület, csökken a bátorság. Összeszedik magukat, felépítik a karrierjüket, megteremtik az egzisztenciájukat, stabil párkapcsolat, család, gyerekek, kiskutya, stb. Minél többet érnek el az életben, annál több lesz a vesztenivalójuk. Családos-gyerekes ember számára az ő döntései már nem csak a saját, hanem számos szeretteinek életére is kihatással vannak, ott vannak az immár megörgedett szülei is, stb. A növekvő felelősséggel párhuzamosan csökken a kockázatvállalási hajlandóság. Felértékelődik annak szerepe, hogy elkerülje a rossz döntések nyomában járó negatív következményeket, hisz már "nem babra megy a játék". És a huszonéves atom-progresszív egyén túl a negyvenen egyszer csak azon kapja magát, hogy lehet mégsem volt minden konzervatív állásfoglalás olyan nagy hülyeség, amiket korábban kinevetett.

    Aztán újabb évtizedek telnek el, a gyerekek kirepülésével a felelősség ugyan csökken, de ezzel párhuzamosan a saját erő is tovaszáll. Az egészség amortizálódik, a teljesítmény-centrikus világban már képtelen tartani a lépést, fizikai gyengeség, egzisztenciális bizonytalanság és persze a változásokhoz való alkalmazkodóképesség is csökken. Ha szerencséje van, akkor van mellette valaki(k), aki(k)re támaszkodhat, de ha jól elcseszett pár dolgot az életében, mindez még a magánnyal is párosulhat. Ahogy nő a létbizonytalanság, úgy próbál kapaszkodni mindazokba a dolgokba, amiket legalább MÁR ISMER, s a biztonság minden szegmense felértékelődik. Persze, lelkesen hallgathatja a huszonéves atom-progresszív unokája eszmecseréjét, még tán egyet is érthet vele, de azért a szíve mélyén azt reméli, hogy mindezek a progresszív változások már nem az ő életében fognak bekövetkezni.

    Kb. ez az az út, amin az emberek 90%-a végigmegy, kvázi egy természetes folyamat részeként. Igazából nagyon ritka a CSAK progresszív és CSAK konzervatív gondolkodású egyén, legtöbbünkben mindkét összetevő megvan, csak az arányok mások - ill. az arányok változnak. S nem is elsősorban a kor, hanem az egyén aktuális élethelyzetének függvényében. Bár e két irányzatot szokás egymással szembe állítani, de valójában mindkettő hasznos és elengedhetetlen az egyén teljes életéhez ill. a társadalom fejlődéshez. Hogy egy béna hasonlattal éljek: a progreszivizmus a kocsiban a gázpedál, a konzervatizmus pedig a fék. Mindkettőre szükség van, ha el akarsz jutni valahova. Egy olyan kocsi, amiben csak fékpedál van.. nos az sose mozdul el sehova. De az se normális, aki olyan autóba száll be, amiben csak gázpedál van, mert az előbb-utóbb a szakadékban fog kikötni.

    Szóval, mint írod: "a konzervatív létezést nem tudom egyszerűen felfogni"; ez nem gond, feltételezem még fiatal vagy. De azért remélem, idővel majd megérted annak létjogosultságát is, mivel kb. biztos hogy eljön az életedben az idő, amikor a benned szunnyadó konzervatizmusod lehet az egyetlen, ami megóv egy rossz döntésből fakadó tragédiától.

    Uff, én szóltam! :-) :R

    [ Szerkesztve ]

  • Fred23

    nagyúr

    válasz weborgon #7 üzenetére

    Minden évben kitöltök pár tesztet, ami elhelyez a topik tárgyának rendszerében, és való igaz, hogy a liberálisból a konzervatív felé tartok, csak nagyon lassan, és bizonyos kulcskérdések miatt szerintem sosem fogom átlépni a liberális-konzervatív határt.
    Akit érdekel, ITT lehet kitölteni a kedvenc tesztem.

    Az elmúlt 10 évet a rózsaszín területen töltöttem, de fölfelé haladtam egyfolytában, ami Téged igazol. Mondjuk ez csak egy ember, de én se ismerek olyat, aki fordítva csinálná, vagyis konzervatív irányból menne "lefelé". A legutóbbi kis pirospont az utolsó kitöltésem talán idén év elejéről. Mérsékelt liberális, politikai jobb és bal között éppen középen. :)

    Érdekesség: John Rawls, a híres "ballib" szociológus/filozófus annyira közel van a konzervatív tartományhoz írásaiban, hogy többet kritizálják a szélsőséges liberálisok, mint a mérsékelt konzervatívok.

    [ Szerkesztve ]

  • #90088192

    törölt tag

    válasz weborgon #7 üzenetére

    :R

    Nem vagyok annyira fiatal :DDD

    Igazad van, de a probléma, a konzervatív elképzelés a progresszív hibáit tudja csak elemezni. Vagyis minden hiba amit elkövetünk, azért jöhet létre, mert a jövőbeni események érdekében hozott döntés nem úgy sikerült, ahogyan azt elvárjuk.

    Vagyis a kettősség helyes, de a konzervatív gondolkodás nem létezhet progresszív nélkül, viszont fordítva igen SzvSz :R

  • bkercso

    nagyúr

    válasz #90088192 #9 üzenetére

    a konzervatív elképzelés a progresszív hibáit tudja csak elemezni
    Nyilvánvaló, hiszen arra keresi a választ, hogyan tegyük ezt vagy azt, hogy ne hibázzunk.
    Míg a progresszió azt mondja, hogy ilyen-olyan okból másként akarom csinálni, nézzük a lehetőségeket!

    Vegyük a kekszet szexet például! Évezredes emberi kultúrális elem, hogyan használjuk (házasságban vagy sem, mindenesetre komolyan és nem ad hoc módon).
    Azért lehet egyáltalán konzervatív módon viszonyulni ehhez a kérdéshez (vagy bármelyikhez), mert tapasztalat útján kialakult egy hozzáállás. Tehát a progresszió már akkor megvolt, mikor még a kultúra csak formálódott, sőt, még előtte!
    Aztán valamelyik progresszió valakinek valamikor bejön, valakinek nem. Pl. a 20. század elején nem volt bölcs dolog elválni, ma visziont nem egy egzisztenciális öngyilkosság, így már sokszor ez a jó döntés. Megint másnak bejön az ismeretlenekkel való rendszeres kekszevés (saját bevallásuk alapján), míg másoknak meg elképzelniük is nehéz, meg igényük sincs rá.

    A progresszióhoz kell egy kis nyughatatlanság, míg a konzervatimizmushoz elégedettség, meggyőződés vagy éppen az újtól való félelem kell. szvsz, 'course

    ----------------------
    Kis fizika: egy rendszer valamilyen tulajdonsága általában akkor stabil, ha a rendszer elemei diverzek. E szerint mindkét hozzáállásra szükség lehet, akár az egyént nézzük mint rendszert (valamiben konzervatív vagyok, másban meg progresszív), akár a társadalmat, ami sokféle egyénből áll.

    Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

  • #90088192

    törölt tag

    válasz bkercso #10 üzenetére

    Sejtem, egyfajta önműködő egyensúlyi helyzet :K

    De az elején bele kellett tenni az energiát(ahogy írtad a progresszív elképzelés ez esetben a kezdeti energia).

    Ismét magamban keresem a hibát, de sosem Éreztem úgy, hogy veszteni valóm lenne, inkább úgy mondanám, minden rossz döntés mögött, az új megnyíló lehetőségeket látom.
    Igen, ez alól a saját létezésem esetleges megszűnését sem tartom kivetélnek :R

    Lehet ismét egy szélsőséges nézet, de valahogy számomra nagyon jól működik :K

    Példa kedvéért:
    - Magán élet, az eddigi legrosszabb döntésem okozta a legnagyobb boldogságot, de akar nézhetem az összes döntésem sorozatát, hisz mindenhol a változásra szavaztam :R

    - Akkor veszek ingatlant amikor mindenki a legnagyobb bajban van, mert csak előnyét látom az időzítésemnek, és ha bajba kerülök mit vesztek? Gyakorlatilag a Bank aki veszteni tud rajta...

    - Munka ugyan ez

    Tudom bennem van a hiba :DDD :R

    [ Szerkesztve ]

  • #90088192

    törölt tag

    válasz Fred23 #8 üzenetére

    Az arany közép út :R

    Tiszteletre méltó mert rálátásod van a saját helyzetedre :K

Új hozzászólás Aktív témák