Új hozzászólás Aktív témák

• #212 .:Kristian:. addikt t1 #211

  Új Válasz 2007-08-06 12:45:18 #212

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .:Kristian:.

  addikt

  válasz t1 #211 üzenetére

  Hősök rulezzzz én is szeressem

• #213 .:Kristian:. addikt

  Új Válasz 2007-08-06 12:50:07 #213

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .:Kristian:.

  addikt

  Riddler : Neked
  
  /Riddler/
  
  Hey...ezt neked..yoo
  
  Mért érzed, hogy rácsokként zárulnak kezeim?
  Körülötted, mikor csak átölellek...
  Mért érzed, hogy önzőség, mit takarnak szemeim?
  Ha meghalok, engem csak a szád ölhet meg!
  Hát kenj mérget ajkadra és csókolj meg!
  Csak áltass, úgysem látom, mi rejtőzik legbelül..
  Elterül a testem, akkor talán felébred benned,
  Mi régen alszik vagy csak láncra verve szenved.
  Én próbáltam kiszabadítani! Esküszöm, próbáltam!
  Mindent megadni, és cserébe egy szót vártam...
  Vagy csak, hogy mellettem légy, teljesen őszintén,
  Azért, mert Te akarod, és nem azért, mert muszáj.
  Hogy befogjam a számat, betömted egy kis falattal,
  Pedig régen vártad, és hagytad, hogy adjak!
  Hogy én gyenge vagyok vállalom, de akkor Te gyáva,
  Hisz nem közlöd, hogy az ajtó régen zárva!
  Amin be akarok jutni, mert kidobtak onnan,
  Az egykori kapuőr most utolsó a sorban.
  A hegedű húrjai sorban csavarodnak nyakamra,
  A hiány és a bú gúnnyal nevetnek a haragra,
  Mert tudják megtehetik most, ők vannak fölényben,
  Hisz jelentéktelen, mint a puskapor a töltényben.
  De kilövéskor meglátjátok kié lesz a főszerep,
  Az örök szánalmas végre maga felől dönthetett.
  Döntöttem is és Te is, aki erre várt, hát
  Halld a csendben testem tompa puffanását!
  Egész világ már mi kettőnk közé áll,
  Mert a büszkeség által felállított akadály,
  Mit mindketten könnyedén átugornánk, ha
  Akarnánk és nem sorolnád utoljára
  A másikat, ki állítólag a legelső,
  A legfontosabb, és neki a legbelső
  Titkainkat mondjuk el, de már rég nem,
  De már rég nem, rég nem kell félnem, eyy...
  
  
  /Bogár/
  
  Refrén:
  
  Mért csak a hátad látom,
  Valahol már bánom,
  Mégis visszavágyom,
  Én még vártam rád,
  Hogy kinyisd a szád,
  De a kapukat már bezártan találtam.
  
  
  /Riddler/
  
  Én rádöbbentem hibámra, és megesküszöm javítom!
  Te is gondold át még egyszer! Én kivárom, ha bírom...
  Könyörgöm utoljára, hisz tudod Te is mennyire
  Ragaszkodom, szeretlek, nem gondolok senkire!
  Így, mint Rád, hiszen az egyetlen, ki ismer Te vagy!
  Így ez nem élet, ha nem tudok veled lenni.
  Ez nem ennyi! Nem lehet itt vége, ez lehetetlen,
  Sírok, igen, lelkem része, egy gyermek bennem.
  De Te láttad milyen, mikor arcom kezembe temetem!
  Kérlek, csak azt ne kérd, hogy kezed elengedjem!
  Te a töredékét nem élted át annak, amit én!
  Míg én szenvedtem, sírtam, Te nevettél.
  Tudod, hogy kell ezt, hát akkor taníts még!
  Felesleges játék voltam, Te a polcról levettél,
  Lesöpörted a port, értelmet adtál létemnek.
  És most félreraksz újból, csak ezt, kérlek ne!
  Dehát nem tehetek semmit, csak kapálózom...
  Olykor imádkozom az Úrhoz, hogy halált hozzon!
  Vagy adjon vissza Téged, hogy ölelni tudjalak,
  Úgy, mint régen, vagy az emlékek tőrjei szúrjanak
  Agyon! Én esküszöm hagyom, de ez így nem mehet!
  Ne keress kérlek, csak ha úgy érzed szeretsz,
  És megérdemlünk még egy esélyt, újra nevetsz rám,
  Nem gyűlölet mit érzel, száz sebből vérzel!
  Látom, próbálok segíteni, de Te bántasz,
  Mert Te úgy érzed támadok, tovább váratsz...
  De ha ezt akarod várhatok! Bármeddig várhatok!
  Kérlek ne kelljen, de bármeddig várhatok!!!
  
  
  /Bogár/
  
  Refrén 2x:
  
  Mért csak a hátad látom,
  Valahol már bánom,
  Mégis visszavágyom,
  Én még vártam rád,
  Hogy kinyisd a szád,
  De a kapukat már bezártan találtam.

• #221 .:Kristian:. addikt

  Új Válasz 2007-08-23 01:05:29 #221

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .:Kristian:.

  addikt

  Mentha : Áldozat
  
  Ja...aha...
  Önkéntes áldozat, a bűnből nincs bocsánat,
  utolsó kívánság a golyó még 1 percet várhat,
  A Napban a lelkem békét találhat, lágy harmónia,
  az életemet ringatod karodban, így húzol a karóba.
  Égessetek el, hamvaim tengerbe szórjátok,
  vagy élve temessetek el, a földet rám szórjátok,
  egy cseppnyi adósság az amit vállalok, de cserébe
  talpalatnyi valóság az, amit láthattok,
  nem találhattok meg soha én elrejtőzködöm,
  elvegyülök köztetek, majd belőletek öltözködöm,
  levedlek, levetkőzöm a saját bőröm a börtönöm,
  megőrzöm az illatát amit visel a ködmönöm.
  Ne menj el, kérlek, én könyörgöm, hogy maradj még,
  Én utánad rohannék, szaladnék,
  de kettőnk közt szakadék állít meg,
  miattad megszakadnék, kőbe harapnék,
  hogy légy az enyém, én örökre itt maradnék.
  Nem tagadnék le semmit sem, miattad mindent feladnék,
  meghalnék, ha kérnéd, én önként vállalnám,
  magamat tálcán kínálnám a kegyeidért,
  a bűneimet megbánnám a kegyelmedért.
  
  
  Folynak a percek, egyre kérded,
  ha az életed talán másként is éleheted, úgy érzed:
  Áldozat vagy, és feláldozhatnak a kárhozatnak,
  Élned nehéz, hogy változtathass, hogy számot adhass.
  
  
  Ha továbblépsz tőlem, én is elmegyek, eltávozom,
  hajt a bosszúvágy, de úgyis elmúlik hiszen én is változom,
  az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek,
  de a hegek rengeteg emléket rejtenek.
  A gyógyulás helyett csak elterjedtek,
  a félbe hagyott viták visszanéznek, vállon veregetnek,
  eltemetnek élve, könyörgöm félve,
  nem értelek, amíg fontosnak tartottalak én mindig megkértelek.
  Hosszú ölelés hiánya kívánja maga után,
  mondogatjuk majd egymásnak, hogy a másik hibája,
  fejünket pálcán kínálja testünk ajándékba,
  nem kellett keresnünk, de mégis így találtunk egymásra.
  Egy cél, egy érdek, egy vértestvér, mondd, miért kellett?
  Mondd, miért kellek én ehhez?
  Mondd, miért tetted? Mondd, miért ez jellemez?
  A sors miért így tervez, neked miért kell jelmez?
  Neked miért kegyelmez, nekem miért nem?
  Én nem értem, féltem a védelmet kértem,
  kiálltam melletted, veled vagy ellened, megromlott jellemed,
  eltorzult szellemed ajtóstul rontott a házba,
  gyalázva, megalázva taposott a porba,
  miért vertél pórázra, láncra?
  Miért kértél fel az utolsó táncra?
  
  
  Folynak a percek, egyre kérded,
  ha az életed talán másként is élheted, úgy érzed:
  Áldozat vagy, és feláldozhatnak a kárhozatnak,
  Élned nehéz, hogy változtathass, hogy számot addhass.
  
  
  Lelkem tükrébe nézek, nem látom magamat,
  csak érzek üres tartalmat, régen elszállt már az akarat,
  a garatomon akadt az a hatalmas falat, amit nem tudtam lenyelni,
  nem tudtam a csatát megnyerni.
  Bocsánat, ne haragudj rám, hogy nem felejtek,
  ne változz, mert én így szeretlek, ilyennek kedvellek,
  nem megyek el melletted szó nélkül, végül a szellemem épül,
  remélem, a tieddel kibékül.
  Az adósság megtérül, a valóság, tudod, talpalatnyi,
  egy maréknyi vagyon, de neked mi maradt vajon?
  A süllyedő hajón, a száguldó vonaton robogsz el,
  engem könnyedén dobsz el, miért poénnak fogsz fel?
  Hát szokj fel a szavakkal, könnyedén intézel el,
  de mit érzel ilyenkor, téged mi vezérel?
  Na, ne nézz el mellettem légy szíves, ha már te voltál szívtelen,
  én lettem színtelen.
  Próbáltam megfelelni, nem csak terelni, veled lenni
  többet hinni benned, akit kerestem meglelni,
  úgy cselekszem ahogy mondtad, ahogy te tennéd,
  mindent úgy végzek, mintha utoljára tenném.
  Ja... mintha utoljára tenném... ahh... ja... aha.. ja.
  
  Belülről ölel még, széttép a kín,
  bezárnád, ha engedné engedném,
  félve nézel magadba,
  csak a darabjaid törnek össze
  jobban súlyod hordozva,
  de a kép már nem a régi,
  a felismerés most már őt is, őt is gyötri,
  a darabok egyszer majd összeforrnak,
  egyszer a szellők majd szívedbe békét szórnak, hoznak.

Új hozzászólás Aktív témák