A szuperszámítógépek piacán az utóbbi időben megfigyelhető, hogy főleg Kína, az Egyesült Államok és Japán versenyez. Európa ugyan jelen van, de nem mondható, hogy nagyon törnék magukat a kontinens vezető országai, hogy legalább a dobogóra kerüljön egy kiépített gép. Ráadásul a Svájcban található Piz Daint is Egyesült Államokban kifejlesztett technológiát használ, miközben azért Kína és Japán igyekszik saját fejlesztésű rendszereket is bevetni.
Szerencsére ez feltűnt az Európai Bizottságnak, és tavasszal elindították az EPI (European Processor Initiative) programot, amelynek célja, hogy Európa saját, korszerű szerverprocesszorokat tervezzen. Mára pár komolyabb részlet is kiderült, amelynek kapcsán a tervek ambiciózusak, de megfontoltak is.
Rövidebb távon persze nem érdeme világverő teljesítményt várni, de a jelenlegi adatok szerint az első generációs fejlesztések tekintetében ARM processzor és RISC-V architektúrára épülő gyorsító van terítéken, és így 2021-ben lennének kiépíthetők Exascale szintet nem célzó szuperszámítógépek. A második generáció lenne az, ami már az Exascale kategóriába nevez, vagyis olyan rendszer is kiépíthetővé válik, aminek a teljesítménye megugorja az 1 EFLOPS-ot, és ez jönne el 2023 vége felé. A harmadik generáció már az integrációról szólna, de ez még eléggé távoli ahhoz, hogy ténylegesen lehessen vele foglalkozni.
(forrás: RISC-V Workshop) [+]
Az Európai Bizottság EPI programja a HPC-piac mellett az olyan fejlődő területeket is célozná, mint az önvezető autók piaca. Technikailag ez kivitelezhető ugyanolyan fejlesztésekkel, így érdemes megpróbálni.
Fontos kiemelni, hogy az ARM és a RISC-V architektúra használata nincs hivatalosan bejelentve, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen licencelhető dizájnokban gondolkodnak az európai érintettek, akkor más alternatíva nincs. Az ARM az SVE kiterjesztésével egyszerűen nagyon jó alap a HPC-szerverekbe, nem véletlen, hogy Japán is erre szavaz, míg a RISC-V annyira általános és kedvezően licencelhető megoldás, hogy ideális egy speciális gyorsítóba is. Az ARM helyett egyébként opció lehetne a MIPS, vagy az OpenPower, de európai szinten ezekre messze nincs annyi kutatás, mint ARM-ra, így gyakorlatilag biztosra vehető, hogy miket választanak az öreg kontinens szereplői.
Azt nehéz megmondani, hogy a tervekből mi sül ki. Abszolút versenyképességet 2025-ig nem érdemes várni, de onnantól kezdve bármi lehet, és Európa számára kritikus fontosságú, hogy ezen a területen saját lábra álljon.
